érdeklődő

Apa és lánya :)

Tisss ezt gondolta 11-04-24 napján 12:52 -kor

11 hozzászólás

Címkék: csalad , Lujza

Nyusziiiiii

Tisss ezt gondolta 11-04-22 napján 9:57 -kor

még nincsenek hozzászólások

L'Estate é piú bella dell'Inverno

Rég esett szó már az olaszról, pedig még mindig űzöm, ha nem is szorgosan, de lelkesedéssel mindenképp.

Egészen egyszerűen az a baj, hogy bármennyire is érdekel, és jó agyam van hozzá, lus-ta va-gyok!

És utálom, utálom, mert amikor órán azzal szembesülök, hogy milyen jól megy, és hogy a saját tanárom azt kérdezi, kivel írtam a házit, vagy honnan másoltam, akkor arra kell gondoljak, hogy szerinte se vagyok gyökkettő a nyelvhez.

Persze iszonyat figyelmetlen vagyok, viszont a logikám sose hagy cserben, így gyakorlatilag nincs olyan óra, ami ne úgy végeződne, hogy mosollyal a számon, sikerélménnyel a zsebemben gyalogolok hazafelé.

Viszont nyilvánvaló, hogy egy nyelvet nem heti 3 órában kell tanulni, márpedig én házi feladat készítéssel ennyit fordítok rá és slussz (ebbe bele kell számolni a másfél órás szeánszot is, amikor tágítja a fejem).

Ennek ellenére legutóbb már imperfettoban és passato prossimoban (múltidő) írtam fogalmazást, elmesélvén a legendás prágai kiruccanást, mikor is megkergetett az ellenőr (utána lehet keresni, ilyen is volt :)). Miközben írtam, magam is ledöbbentem, mennyire kreatív vagyok.

Írtam már future sempliceben is, ami egy fokkal jobban feküdt, hiszen a jövővel kapcsoaltosan olyan szép légvárakat lehet építeni, nevetett is nagyokat, én nem kevésbé.

Imádom, élvezem, szeretem, és most megígérem, hogy a hétvége három napjából az egyiket olasszal fogom tölteni, tanulni fogok, legalább két órán át egy helyben magolok majd új szavakat, hogy meglephessem az én kis Alessomat, meg saját magamat is, hogy van bennem még akarás, és nem vagyok reménytelen.

Vicces az is, hogy november óta hova jutott kettőnk kapcsolata.

Na, nem kell ám semmi konkrétra gondolni, viszont hazudnék, ha azt mondanám, nem flörtölünk, azaz flörtöl ő velem, mert hát én persze nem olyan vagyok, és egyébként is. Emlékszem, első alkalommal mennyire megdöbbentett a köldökig kigombolt inge, tegnap ezt már fel se vettem.

Rengeteget bókol, közli, hogy cute vagyok, viccel velem, és társai, amire azt hiszem, szükségem is van, mert így sokkal nagyobb a megfelelési kényszerem az órán, mégse tartson már hülye libának!

Természetesen tartom a két lépés távolságot, mert jó tanár, és mert nem szeretném vele elbaszrontani a viszonyom.

Mondjuk nem is értem, miért írok ilyenekről, amikor a telefonján ott figyel a barátnője arcképe (ezen azóta se tettem túl magam, elnézést minden olyan 30 évesnél öregebb férfitől, akinek a barátnője figyel a kijelzőn, nekem ez fura, nem vagyok hozzászokva). Bár ugye a vér nem válik vízzé, olasz, az a dolga, hogy flörtöljön, csúnya is lenne, ha nem adná alám a lovat.

Tisss ezt gondolta 11-04-21 napján 15:35 -kor

3 hozzászólás

Címkék: férfiak , olasz

Kérdezzfelelekes

Megint mém, nyeheh

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 11-04-19 napján 15:40 -kor

2 hozzászólás

Április idusa

Csodás három napon vagyok túl, és természetesen olyan fáradt vagyok, hogy már előre várom a hétköznapokat, amikor is kipihenhetem a hétvégét (se!).

Csütörtökön ismét összegyűltünk a lányokkal, hogy a Bankármulató keretein belül egy kicsit kirúgjunk a hámból.

Hajnal fél 5-re értem haza, ami annak volt köszönhető, hogy végre önfeledten tudtam szórakozni, és eszem ágában sem volt korábban hazajönni, jóllehet tudtam, hogy a péntek így igen fájdalmas lesz.

Nem érdekelt, mert még mindig a mának élek, és ha jól érzem magam az adott pillanatban, akkor általában nem szoktam arra gondolni, mi lesz holnap, vagy azt követően.

Iszonyatosan fárasztó munkanapok vannak mögöttem, volt óriás kiborulás is a tehernek, stressznek köszönhetően, de talán elmondhatom a nélkül, hogy elkiabálnám, túl vagyok a hónap-, negyedév-, évzárás mizériáján.

Szívesen kihagytam volna egy-két momentumát, ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól L. késő esti üzenete, melyben lelket önt belém, mert hát valljuk be, a főnöktől jött megerősítés az egyik legfontosabb a munka frontján!

Szót se többet róla, vége van, remélem, most jön pár nap nyugi.

Csütörtökön tehát megünnepeltem, hogy könnyebb lett a lelkem némi tehertől.

Két és fél óra alvás után ért utol a péntek, ami igen fájdalmasan érintett.

Munkára csak 15%-os erőbedobással voltam képes, és már reggel 10-kor azt vártam, hogy mihamarabb ágyba kerüljek, de gondolom senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hajnal 1-nél ez megint nem sikerült előbb.

Történt ugyanis, hogy bejelentkezett F., amire számítottam ugyan, arra viszont nem, hogy malacvágtában fogok elkészülni, mert a hívásától számított másfél órán belül már értem is jön. Átváltozóművész vagyok, és...de erről nem beszélek.

Alig pár óra alvás után megint csak korán keltem, mert 9:21-kor indult a vonatom Győrbe. Nagyon vártam már ezt a napot!

Győr városa engem egyszerűen lenyűgözött, biztos nagy szerepet játszott ebben, hogy tavasz van, hogy elutazhattam egy napra Budapestről, hogy friss levegőt szívhattam, és hogy a legszuperebb idegenvezetőm nekem volt.

Megannyi információval lettem gazdagabb, rettenetesen sok képet készítettem (bárcsak sütött volna a nap!, akkor nem lenne ilyen borús a hangulatuk), isteni fagyit nyaltam, és nem mellesleg lejártam a lábam.

Iszonyú jól éreztem magam, olyan jó volt újra találkozni, beszélgetni, és mind e mellett a város miliőjét kicsit magamba szippantani.

A vonatozás pedig hab volt a tortán, mert nekem az még mindig hatalmas élmény, kár, hogy olyan ritkán van csak benne részem.

Az izomláz nem kifejezés arra, ami momentán a testemben van, és a fáradtságot se tudnám definiálni, de nem is kell, hisz úgy szép az élet, ha zajlik.

Tisss ezt gondolta 11-04-17 napján 14:11 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , Fanthomas , férfiak , munka , pajzán , party , pihi

Semmi sem ok nélkül történik

Megint annyi minden történt két napon belül, hogy csak kapkodom a fejem.

Olyan békebeli hangulat van rajtam, hogy magam is meglepődöm.

Jó érzés azzal szembesülni, hogy mennyire másként reagálok problémákra, mennyire máshogy kezelek helyzeteket, hogy a kétségeim mennyivel könnyebben el tudom altatni, mint korábban.

Ez persze nem csak az én érdemem, hanem azoké is, akik lelket öntenek belém, akik ismernek annyira, hogy tudják, az a helyzet, ami kialakult, megoldható, orvosolható, sőt, más se kell hozzá néha, csak némi lazaság, és könnyedség, de leginkább felejtés.

Az előző bejegyzés címe az volt, hogy minden rosszban van valami jó, és mennyire igaz.

A pénteken történteknek köszönhetően több ponton ráébredtem dolgokra és azok összefüggéseire.

Először is megfigyelhettem magam ismét, miként reagálok váratlan helyzetre (szarul, de fejlődőképes vagyok!), majd hogyan állok fel belőle (hát sajátos módszerem volt rá, de akkor is segített, mondjon bárki, bármit - "Too drunk to...").

Egészen fura volt ott ülni, inni a sokadik rosét, és azon vetyengeni, hogy mi lesz a lelkemmel (meg a...) azon belül is az önbizalmammal, a kiegyensúlyozottságommal, hogy miként építem magam újra, ha úgy adódik.

Mert vannak dolgok, amiket ugyan nem mondunk ki, de akik közelről végigfigyelték a fejlődésem, azt hogy miként válok magabiztossá, azok tudják jól, mi mindennek köszönhető mindez.

A tudat, hogy elveszíthetem önmagam, mindazt, aki ma vagyok, azt hiszem az rémisztett meg igazán. És persze, piszok rossz volt, de két órával később már egy másik szituációban voltam, már mással foglalkoztam (ehe), és legbelül azt éreztem, nem történhet semmi rossz, és ha a rossz is történik, az is okkal lesz majd.

Másnap este, mikor voltak a nagy beszélgetések, annyi megerősítést kaptam, hogy rá egy nappal már tényleg azt éreztem, túl vagyok a történteken.

Mára már tudom, az, amivé váltam, teljesen én vagyok, és tökéletesen független külső behatásoktól. Itt belül, van ugyanis egy szikla, amit nem engedek széthordani, és ez magamnak köszönhető, meg az engem igazán ismerő embereknek, akik tudják, miként kell alkalmi erődöt építeni a sziklám köré pánikhelyzet esetén.

Jöhet földrengés, hurrikán, tornádó, ez a szikla állni fog, és azt hiszem ezt nem csak azért szajkózom, hogy tudatosuljon bennem, hanem mert hiszem, sőt, tudom, hogy így van!

Aztán eljött a hétfő, tiszta gondolatok, új kihívások, majd visszacsatolás, már megint, és hirtelen a béka segge alól felültem a lipicaira, és kajánul vigyorogtam.

Milyen komikus is az, hogy ami pénteken még a világ végét jelenti, az hétfőn már átfordul valami teljesen másba.

Mosolygok itt magamban legbelül, mert taktikázunk, óvjuk magunkat, de mégis csak emberek vagyunk, érzésekkel, félelmekkel, gondolatokkal, kíváncsisággal, amiket elüthetünk ugyan egy-egy viccel, füllentéssel, azoknak még is csak tartalmuk, jelentésük van, melyek mögé látva szárnyakat kaphatunk.

Hát így vagyok most én ;)

Tisss ezt gondolta 11-04-12 napján 11:55 -kor

7 hozzászólás

Címkék: boldog , Csak a zene

Minden rosszban van valami jó

Vannak napok, amelyek jól kezdődnek, vannak napok, amik nem úgy végződnek.

Vannak napok, amikor valami spontán alakul, vannak napok, amikor az a spontán nem úgy sül el.

Vannak napok, amikor dolgokat mi irányítunk, vannak napok, amikor a dolgok minket irányítanak.

Vannak napok, amikor önmagunk vagyunk, vannak napok, amikor nem tudunk az lenni.

És még hosszasan sorolhatnám, hogy a pénteki napom, de úgy egyáltalán az egész hetem miként alakult, és hogy milyen érzéseket váltottak ki belőlem a történtek.

Kicsit mérges vagyok, az egész, ami volt, lehetett volna valami teljesen más. Akkor azt hittem, nem az én hibám, de igen is az enyém volt, mert ha én olyan határozott, és akaratos vagyok, mint amilyennek gondolom magam, kutya kötelességem lett volna a nyugodt körülmények érdekében tenni is valamit. Nem tettem, úgy maradtam.

Itt belül kicsit félek, de az nem lehet, amire gondolok, mert nem azt érdemlem, és mert annál több vagyok!

És a barátok, és Papper! Mind olyan okosak, és bölcsek, mert nélkülük talán sírnék, vagy ha azt nem is, magamat emészteném, és mennék a béka popója alá. De nem megyek, továbbra is hiszek magamban, és a dolgokban, és emelt fő, és büszkeség. Fejlődöm.

Barátok, úristen, mennyi van! Régebben mindig azt mondtam, nekem csak egy van, most meg...

Barát az, aki velem sír, aki miattam sír, aki az én érzéseim miatt is sír, aki elrángat, aki tudja, mi kell, hogy mi segít. És tudja, ösztönből.

Barát az, aki meghallgat, aki érti a problémám, és amellett, hogy nem bagatellizálja el, segít, de ugyanakkor érezteti, bolhát nagyítok.

Barát az, aki megnevettet, aki beavat a bizalmába, aki olyan dolgokat mond el, amik nehezen fogalmazódnak meg saját magában is.

Barát az, akivel együtt nevetsz, akivel kitalálsz szállóigét, amin fél órával később is kacagsz.

Barát az, aki kíváncsi rád, aki emlékszik életed szereplőire. És még sorolhatnám.

Mennyi, mennyi barát, én meg igazság szerint nem is tudom, mivel érdemeltem azt ki, hogy így bevonzottam őket az életembe. Tényleg, mivel?

Tisss ezt gondolta 11-04-10 napján 8:45 -kor

2 hozzászólás

Válaszadós

Rég játszottunk, én meg most ráérek, hát hadd szóljon!

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 11-04-04 napján 20:52 -kor

2 hozzászólás

Megtoljuk az éjcakát

A péntek első körben nagyon sok idegeskedéssel telt, mert nem elég, hogy hónapzárásom van, azt még megfejeli a negyedévzárás (ezzel a nyakamba varródott a personal goalok teljesítése is), és az évzárás is, mert mi márciustól márciusig számoljuk az üzleti évet. Hurrá.

Úgyhogy nagyjából március 24 óta vagyok szopóágon és ez így is marad április 13-ig. Hát nem csodálatos? NEM!

Szóval pénteken idegzsába voltam, ebéd nélkül nyomtam végig a napot, és délután 5-re olyan merev és fáradt voltam, hogy komolyan nem tudtam, miként fogom abszolválni az estét.

De jelentem, a tartalék erőforrásaim azért még jól el vannak látva, így nem volt gond az este során, ami a Nyugati tér órájánál kezdődött, olyan 7 óra magasságában.

Éljen a női táska, amibe minden belefér, köztük a mi jó kedvünk tartalma is!

8-kor már az A38 hajón voltunk, és próbáltuk megtudni, még is mikorra várható a Nouvelle Vague koncert kezdése.

Jobb híján a színpad előtt várakoztunk, miközben roséval oltottuk szomjunkat, míg meg nem jelent az előzenekar a színen. A harmadik sorból csápoltuk végig a szürreális zenekart, melyet követően végre színpadra lépett az, akiért mi érkeztünk.

Nos, én még soha nem álltam ilyen közel a színpadhoz, hogy jobbat mondjak, soha nem álltak még ilyen alacsony emberek előttem, így végig mindent tökéletesen láttam és hallottam.

Milyen volt a koncert? Hogy a szokásos szófordulatommal éljek, egyszerűen fanta-fanta-fantasztikus!

Jó érzés volt franciául halandzsálni, mosolyogni, és nagyokat sóhajtozni.

Viszont nem bocsátom meg, hogy a lemez legjobb számát, a Two people in a room-ot nem adták le. Azóta is hiányérzetem van, hiába bömböltettük utána a taxiban útban az Ötkert felé.

Előtte azért a fedélzeten lecsúszott még egy újabb kör rosé, valamint Raretól is megkaptam az osztást arra nézve, hogy magyarázkodok a saját blogomon, és szar bejegyzéseket írok. Uff, hát én hiszek neki, úgyhogy köszi, többet nem írok olyan témában, amiben nem engedek szabad folyást az érzéseimnek (azért kapdbe :P).

Mint említettem volt, A38 után az Ötkert következett, ahova menet a taxist szerintem kikészítettük, annyira über szemtelenek és nagyhangúak voltunk.

Nehéz szakma az övéjük, pláne ha olyan lányok az utasok, mint mi.

A bejutással nem is ment el sok idő, sőt, még helyet is tudtunk foglalni egy asztalnál, így újabb sok kör rosé, és jó pár Rare által eltulajdonított mogyorós kübli elfogyasztását követően hipp-hopp a tánctéren találtuk magunkat.

Na, ott aztán eleresztettem a hajam, volt táncolás, meg mosoly, meg más is, és persze jött két ürge, mind a kettő franciának nézett, ami megmosolyogtató, kicsit talán hízelgő is, így lettem én Frencs.....!

Egészen sokáig húztuk itt is az éjszakát, de még nem volt vége a Tour de Budapestnek, mert végül ismét csak a Piafban kötöttünk ki, ahol a jegyünkért cserébe ezúttal se limonádét fogyasztottunk.

Mentünk rózsát szedni, hallgattunk yesterdayt, nevettünk nagyokat, aztán irány a táncparkett, amit még mindig csak bolhapiacként, vagy turkálóként tudnék aposztrofálni. Aki ott nem talál semmit, az vagy túl részeg, vagy túl finnyás.

Mi a magunk jókedvét ismét csak megtaláltuk, így végül örömittasan távoztunk hajnal 6 után nem sokkal.

Nos, mondanom sem kell, a nagy dajdajnak köszönhetően másnap délután 2-kor vetett csak ki az ágy, és hiába fogyasztottam én előzetesen 3-as szendót, ittam még több vizet, megvallom, irgalmatlan rosszul voltam.

Nincs az a másnap, amit ne lehetne túlélni (már az én szintemen), de ez igen csak meggyötört.

Nem baj, minden percét bevállalnám újra, mert ez a péntek bizony igen csak emlékezetesre sikeredett. Íj ;))

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 11-04-04 napján 14:43 -kor

2 hozzászólás

Címkék: boldog , bolondTisss , férfiak , munka , pajzán , party

Gazella mesél

Majd mindjárt keresek ide egy csudijó citromos képet, mert csak úgy lesz kerek a bejegyzés. És miközben keresek, azon is gondolkodom, hogy a végére még is milyen zenét szúrjak be, mert azt mindig szoktam, már ha ugye Fanthomasról áradozok, vagy legalább is adomázok. Bár lényegében nyugodt szívvel áradozhatok is róla, mert hát miért is ne, amikor olyan rohadt jól érzem magam vele, hogy komolyan attól tartok, ha egy szép napon kopogtat a szerelem a vállamon (haha, mert az úgy szokott), akkor én majd válságba kerülök, hogy miként búcsúzzak el a léha órákat kiváltó férfiak koronázatlan királyától.

Szerencsére ezen még nem kell töprengenem, helyette egyik ámulatból a másikba eshetek, amikor vele vagyok.

Érdekes, hogy valahogy mindig ráérez azokra a pillanatokra, napokra, amikor egy kicsit magam alá cuppanok (jellemzően a munka és a család tudja kiváltani belőlem), és ő olyankor jelentkezik be egy jó szóval, vagy egy randi időpontjának megpendítésével. Mert mi ám randizni szoktunk, ami annyira bájosan hangzik a szájából, hogy már ettől elalélok. Én magamtól soha nem aposztrofálnám így kettőnk találkozásait, de miért ne hívhatnánk így?

Randi és kész, csak négy fal között, és újabban mindig ugyanott. Olyannyira, hogy már előre köszön a recepciós, ami érdekes, mert egyáltalán nem frusztrál a tudat, hogy ő tudja, pár óra múlva angolosan távozunk. Ugyan miért is frusztrálna, amikor az a pár óra olyan, hogy szívem szerint filmet forgatnék belőle, egyrészt, hogy visszanézhessem, másrészt, hogy a hozzám közel állóknak ne lehetetlen körmondatokkal kelljen leírnom az eseményeket.

Persze most nem 'azokra' a jelenetekre gondolok, hanem az egyéb kis rituálékra, meg arra, ahogy a szenvedély megnyilvánul kettőnk között.

Utóbbit nagyon szeretem érezni, és eszméletlen módon feltölt két-három hét erejéig.

Gondolkodtam azon is a minap, hogy milyen ostoba dolog is az, hogy a tőle kapott bókok milyen sokat nyomnak a latban az önbizalmamat illetően.

Cizca, figyelj, kedvenc részed jön!

Mert hát persze, az életem szürke napjain én se vagyok mindig az a magabiztos, és öntudatos valaki, mint amilyennek alapvetően újabban érzem magam, vagy próbálok tűnni egy-egy rosszabb napomon.

De egészen őszintén mondhatom, mióta ismerem Fanthomast, azóta hatványozottabban azt érzem, van önbizalmam. De fura ezt kimondani, leírni, van önbizalmam!

És ennek tényleg csak annyi a kulcsa, hogy egy olyan férfi bókol nekem, akitől egyrészt el is hiszem (hiszen ezer és egy más nőt megkapott már rajtam kívül, és...), másrészt meg adok a szavára, harmadrészt meg basszus, egy olyan valakiről van szó, aki a létező összes kritériumomnak bőven a nívója felett áll.

Néha, mikor megbánt valaki, elég csak arra gondolnom, hogy F. milyen szavakkal illet ellentétben azokkal, akik szándékosan, vagy akaratlanul bántanak, és máris minden helyreáll a lelkemben (mert természetesen az esetek többségében olyan emberek bántanak meg, akik nem képeznek nálam szintet, ettől függetlenül még is képes lennék magamra venni a hallottakat). És most mondhatja itt nekem bárki, hogy egy párkapcsolati viszonyban szokás így érezni, a helyzet az, hogy soha, semelyik párkapcsolatban (na, nem mintha olyan sok lett volna :)) nem volt annyi önbizalmam, mint most.

Persze nem kell ahhoz magfizikusnak lenni, hogy rájöjjön az ember, nálam ez miért alakult így, de már így is oly hosszú ez a bejegyzés, hogy ezt most inkább nem részletezném.

Na, de onnan indult a matiné, hogy múlt héten lefixáltuk az időpontot hétfő estére, én meg vad A szent citrom citromfogyasztásba kezdtem (ezt nem kell mindenkinek értenie).

Nem mondom, hogy hétfőre nem égett már tőle piszok mód a gyomrom, de mindent a szent cél érdekében, és lőn, ahogy anno Horvátországban is bevált (emlékszel Dés? :)), most sem hagyott cserben.

Úgyhogy igen, március havában a kedvenc gyümölcsöm a citrom, ez most már bizton kijelenthető.

Életében először talán, de pontosan érkezett F., a sors fintora, hogy természetesen én meg pont most nem álltam sehogy a készülődést illetően, amit azonban egy percig nem bántam, élveztem, hogy várnia kell rám.

Beülve mellé arra eszmélni, hogy a kémia még mindig nem szűnik köztünk az egyik legjobb érzés. Ilyenkor alig bírunk egymással, minden egyes piros lámpát kamaszos hévvel használunk ki, ami a liftben csak fokozódik, egészen addig, amíg ki nem nyitja a bort, és nem koccintunk egy hatalmasat.

Imádom, ahogy kihúzza a dugót, ahogy ízleli a bort, valószínűleg azért, mert iszonyatosan gerjedek a férfias mozdulatokra (lásd autóvezetés, kabát feladása/lesegítése...), amik a hétköznapokon kevésszer tudnak csak megmutatkozni, jóllehet, neki minden mozdulata a megtestesült férfiasságot tükrözi számomra.

Ezen idő alatt én poharat mosok, mígnem hirtelen a nyakamon érzem a csókját, amitől minden esetben lúdbőrös leszek, és abban a pillanatban érzem, elvesztem. Nagyjából ekkor szokta először elhagyni a számat, hogy utállak, amire ő kaján vigyorral közli, hogy tudom, hogy nem.

Imádom hallani tőle, hogy őrülten kívánlak, és igen, ha azt mondja, hogy szép vagyok, akkor nem az az első gondolatom, hogy letorkoljam érte, amiért hülyeséget beszél, hanem mosolygok egy nagyot, és abban a pillanatban szépnek érzem magam.

Szeretem, ahogy a hajamba túr, szeretem, ahogy belecsókol a nyakamba, szeretem, ahogy csókolgatja a kezem, szeretem a csókját, szeretem, ahogy begerjed a testemre, szeretem, a szavakat, amivel a lábaim illeti, szeretem, ahogy kifiguráz, szeretem, hogy megnevettet, szeretem a rituáléinkat, amik a találkozásaink során kialakultak, szeretem cirógatni őt, csiklandozni őt, Gazella aka én vagy csak hallgatni a szívdobogását, miközben arra gondolok, hogy mennyire jó nekem, mert mindent megad, amire életem jelenlegi szakaszában vágyom.

Szeretem őt alkalmanként birtokolni, cicázni vele, ízig-vérig nőként viselkedni a környezetében, szeretem, hogy ilyenkor tényleg olyan valaki lehetek, aki egy párkapcsolatban meg se jelenne. Az meg egészen döbbenetes, hogy szex téren milyen magasságokba jutok el, a saját korlátaimat, komplexusaimat a segítségével ledöntve. Piszok mázlistának érzem magam, és akárhányszor arra gondolok, mit ad ő nekem bizony itt van az elégedett, cinkos mosoly a szájam szegletében.

Rég nem írtam róla ilyen őszintén, és lényegében másoknak se nagyon szoktam ilyen részletességgel megnyílni. Ez egyértelműen a kettőnk kis ügye!

Tudom, hogy újabb támadási felületet adtam ezzel a bejegyzéssel az arra nem érdemeseknek, és azt is, hogy ahány ember, annyiféle ideológia fog születni arról, miről is szólt ez az egész, és mit érezhetek én legbelül.

Én úgy döntöttem, hogy az ezzel kapcsolatos ambivalens érzéseim ellenére még is közzéteszem ezt a bejegyzést, remélem, most mindenki boldog és elégedett. Ehe.

Tisss ezt gondolta 11-03-30 napján 13:21 -kor

7 hozzászólás

Címkék: boldog , Csak a zene , Fanthomas , pajzán

Monday

Mert Monday van, mert tetszik a klip (oké, a 'táncot' nem értem, de az a sok cipő, oh), és mert a szám is megjárja nálam

Tisss ezt gondolta 11-03-28 napján 18:57 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: Csak a zene

TGIF

Ez annyira szar, hogy nekem muszáj szeretnem!

Én kérek elnézést, de hát kell ennél együgyűbb szám péntekre, amikor az ember már csak arra tud koncentrálni, hogy órákon belül elhagyja az irodát?

'Kedvenc' rész:

"Yesterday was Thursday, Thursday

Today i-is Friday, Friday (Partyin’)

We-we-we so excited

We so excited

We gonna have a ball today

Tomorrow is Saturday

And Sunday comes after...wards

I don’t want this weekend to end"

Tisss ezt gondolta 11-03-25 napján 14:50 -kor

3 hozzászólás

Címkék: Csak a zene , party

Selejt macska

Oly rég szapultam magam e nyilvános felületen, hogy épp itt az ideje, hogy beszámoljak arról, északon a helyzet változatlan, továbbra is vannak nyígjaim, bár 30 felé ez már annyira nem meglepő, állítólag.

Azért én nem bánnám, ha lenne egy hét, amikor nincs semmi kehem, csak annak örülök, hogy totál rendben vagyok, sehol egy lila folt, se derékfájdalom, és társai.

Haladjunk sorjában, decemberben megemeltem azt a k...a karácsonyfát, minek kapcsán ugye lerobbantam, azaz egész pontosan zsibbadni kezdett a bal lábam.

Na, azzal már nincs gond, viszont cserébe alkalmasint úgy fáj a derekam, hogy heti jelleggel megesik, hogy éjszaka szentségelek, mert nem tudok elaludni a fájdalomtól. Nem mókás, annál is inkább, mert ez egyértelmű jele annak, hogy valami történt, ami nem múlik el magától. Faithless előtt is már attól elviselhetetlenül fájt a derekam, hogy egy helyben álltam. Nem kell ugye részleteznem, hogy a koncert mennyire nem tett jót neki? Úgyhogy tervezem, hogy áprilisban irány valami szakorvos, mert nem akarom így megélni a fiatalságom, boh.

Ennél sokkal érdekesebb kérdés az, hogy miért nem tűnik már el a 'vörös bajszom', ami úgy 2 hónapja ütötte fel a fejét. Volt már nekem ilyen egyszer (biztos, hogy nem fogok rákeresni, hogy mikor), akkor magától elmúlt, de most makacsan ragaszkodik hozzám, cserébe néha viszket is. Nem tudom, hogy ez most allergia-e, vagy más nyavalya, de lassan ezzel is kezdenem kellene valamit, mert nem egy szép látvány, bár már az összes ismerősömnek mentegetőztem miatta egy sort, és látszólag őket nem zavarja :)

Nos, ezekhez képest már meg se kottyan, hogy tegnap estére elment a hangom, és rekedt Mari vagyok. A kollégák nem is értik, hiába mondom én nekik, hogy ez még a Faithless koncert hozadéka, bolondnak néznek, hisz az hétfőn volt, nekem meg kedden-szerdán semmi bajom nem volt. Hát de, csak tegnap estére jött elő, amin meg se lepődtem, nagy bulik után mindig megbetegszem, az lett volna a fura, ha ez alkalommal ez nem így történik.

Más most nincs, de nekem ez is bőven sok, és egyébként is, olyan rég panaszkodtam már (nem is, utánanéztem, pont egy hónapja panaszkodtam, az meg nem olyan rég - ez esetben úgy tűnik, szeretek panaszkodni :)).

Tisss ezt gondolta 11-03-24 napján 15:01 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: breteg

Mindenkinek koncertélményt!

Mert hogy nincs annál jobb dolog, mint amikor az ember ezred magával ugrál a zene ütemére, mialatt arcán földöntúli boldogság ragyog.

Márpedig velem így volt tegnap este, amiért hálával adózom a Faithlessnek, valamint Rarenak is, hiszen egyedül nem valószínű, hogy elmentem volna a sogenannte búcsúkoncertjükre.

Életemben nem voltam még koncerten ott kapunyitásnál egészen tegnapig, de ebből biztosan nem lesz rendszer, tekintve, hogy az első sorba egyáltalán nem vágytunk, így gyakorlatilag semmi értelme nem volt korai érkezésünknek.

De semmi gond, így legalább a koncertig volt két óránk arra, hogy kajáljunk, kimenjek a mínusz 10 fokba (tudom, hogy nem volt annyi) egy szál atlétában cigizni (igen, biztos emiatt is köhögök), és hogy már az ácsorgástól elviselhetetlenül megfájduljon a derekam.

Ellenben kit érdekel mindez, mikor cserébe pontban 9-kor megszólalnak a hamisíthatatlan dallamok, és indul az őrjöngés?!

Én bizony tényleg őrjöngtem (na, a magam módján ugye), nagyon szükségem volt már az ütemes pattogásra, és a libabőrre is a karomon. Márpedig volt libabőr, nem is egyszer, egészen pontosan háromszor.

Mikor megvettem a jegyet a koncertre, és megláttam, hogy lényegében lemezbemutató bulira megyek (később derült csak ki, hogy fel is oszlanak...), azonnal megkértem a kollégám, prezentálja számomra a legújabb albumot, hogy valamelyest felkészült legyek a koncert napján.

Jelentem, a leckét tökéletesen abszolváltam, olyannyira, hogy hamar találtam is magamnak egy számot, ami annyira megtetszett, hogy azt mondtam, ha ezt az egyet elmuzsikálják, már megérte megvenni a jegyet. És lőn, már a második szám az én kedvencem volt, mely során önkívületi állapotba kerültem, de legalább is rég voltam már zenétől ilyen boldog.

Felváltva követték egymást a nagy klasszikusok, ötvözve az új album számaival.

A másfél órát végigtáncoltam, rityi-rotyiztam, csuklós-pattogósoztam, úsztam a levegőben, pumpáltam, egy szóval, remekül éreztem magam.

Számtalan feledhetetlen pillanat maradt meg bennem, köztük a Sun to me-ra való őrjöngés, a God is a DJ során a kivetítőn futó templomot kirajzoló grafika, az Insomnia, mely alatt a stroboszkópok fényében az ezernyi magasban levő kéz a szívemet melengette, a What about love közben a Love felirat folyamatos villódzása, és hát a zárószámként leadott We come one is nagyot ütött mikor a közönség egy emberként ordította a refrént.

Sorolhatnám itt napestig az élményeim, úgy se lennék képes arra, hogy visszaadjam, milyen jól éreztem magam, és mennyire feltöltött ez az este.

Örülök, hogy ott lehettem, nagy élmény volt!

Tisss ezt gondolta 11-03-22 napján 11:57 -kor

6 hozzászólás

Címkék: boldog , party

Visszatekintés az elmúlt napokra

Nem, nem, arról szó sem lehet, hogy én ne írjak többet, nem is erre céloztam az előző bejegyzésben, hanem sokkal inkább arra, hogy halott lett a blogom, mert nem tudom tatalommal megtölteni, bármennyire is szeretném.

Rengeteg mindent kiírnék magamból, és higgyétek el, továbbra is szívesen írnék bolondos, érthetetlen bejegyzéseket, ugyanakkor néha belém hasít a gondolat, hogy ezen sorok alapján mennyire egy ostoba, egyszerű lénynek lánynak tűnhetek.

Persze igen, nem számít mások véleménye, és megacéloztam már magam, de azért én se vagyok fából, egy-egy elejtett megjegyzés meg tud rendíteni, ha épp nem jó passzomban talál.

Márpedig nekem is vannak néha rettenetes pillanataim, nem is kevés.

Ugyanakkor tényleg hatalmas jellemfejlődésen mentem át, amire remek példákat szolgáltat az elmúlt hetek konfliktusainak kezelése.

Na, gondolom most már senki nem ért semmit, jó szokás szerint, de ez nem is baj.

Ezen a héten szabadságon voltam, sőt, a hosszú hétvégét úgy kezdtem meg, hogy én már pénteken sem dolgoztam.

Tudom, a jó büdös nénikémet, amiért ilyen mázlista vagyok, de ha megemlítem azt, hogy gyakorlatilag ez még a tavalyi szabadságom, akkor már máshogy fekszik a gyerek.

2010-ről 7 napom maradt, ami engem is ledöbbentett, és mikor rákérdeznek, hogy lehet mindez, akkor nekem is el kell gondolkodnom egy pillanatra.

A helyzet az, hogy lényegében Cipruson voltam utoljára egybefüggő napokon keresztül szabadságon, ami akárhogy is nézem, nem egészséges.

Még két ünnep között is dolgoztam, amire mondjuk szükség is volt, mert rengeteg munkám volt, jóllehet, ezt előre nem tudtam, mikor elvállaltam az etapot.

Akkor ezt úgy magyaráztam, hogy félnék egyedül itthon maradni, ezért inkább dolgozok.

Nem mondom, hogy nem volt bennem félsz akkor, mikor eljöttem erre az egy hét szabira. Hogy mitől? Nos, ezt magam se tudom, azaz persze, hogy tudom.

Szeretek pörögni, szeretek emberek között lenni, és hülye vagyok, szeretek dolgozni is, igen.

Néha félek egyedül lenni a gondolataimmal, amit még mindig a tavalyi év eseményei töltenek ki zömmel, egészen konkrétan két esemény, Fáci és Papi (de ezt már annyiszor elmondtam itt, hogy szerintem az összes olvasóm álmából felkelve is tudja a nyígomat).

Hétköznap mindig annyira leterhel a munka, és a megannyi más esemény, hogy amint bedőlök az ágyba, már alszom is.

Így volt ez a szabadságom alatt is, mert bőven volt mit kipihennem, de volt egy nap, amikor egész végig csak itthon voltam, nem mentem sehova, nem csináltam semmit, és bizony este meggyűltek a bajaim az elalvással. És jött a csend, a forgolódás, nekem meg kattogott az agyam, és hiába gondoltam a sok szép dologra, ami az életemben jelen van, akkor is felvillantak azok a képek, amiket szívem szerint shfit delet-tel elküldenék az űrbe.

Hű de elkanyarodtam, mert hogy az egész bejegyzést annak szerettem volna szentelni, hogy a félelmeimmel ellentétben szerencsére arra a következtetésre jutottam, hogy iszonyat jó dolog szabadságon lenni, és milyen nagyon rám fért már.

Mondanom sem kell, a 10-napból 4 alkalommal buliztam, ami őrület, tininek érzem magam, de basszus, megtehetem, nem tartozom senkinek sem elszámolással, és igen, bevallom, nagyon jól érzem most magam ebben a szerepeben.

Hovatovább, nem is a buli az igazi élmény számomra, sokkal inkább a társaság, a kellemes borok, hogy olyan dialógusokat folytatunk, hogy még másnap is azon rötyögök, arról már nem is beszélve, hogy jó dolog csoportosan megváltani a világot.

Megkockáztatom, ugyanennyire élvezném délutánonként is ezeket a vircsaftokat, de még is csak este az igazi, amikor is lehet plusz élményeket begyűjteni.

Én meg gyűjtöm, úton-útfélen, ismerkedtem én dánnal, New York szülöttével, magyarral, és mind kellemes élményként marad meg bennem, és nem, nem kell semmi olyanra gondolni, csak egy picit.

Aztán megint volt céges összeröffenés, amelynek olyan kimenetele lett, ami alapján kénytelen voltam bizonyos következtetéseket levonni, és meghozni a szükséges lépéseket.

Kimaradt ezen a felületen egy-két fordulat megörökítése, mely által teljesebb képet tudnék nyújtani, de ettől most tekintsünk el!

Elég az hozzá, hogy az utóbbi egy hónapban egészen konkrétan két céges eseményen is részt vettem, ahol olyan dolgok történtek, amelyek kapcsán gyakorolnom kellett az önuralmat.

Valójában lehet, hogy a történteket előidéző illetők fel se mérték akkor, mennyire megbántottak, ugyanakkor azt gondolom, bár az alkohol sok mindenre adhat magyarázatot, van amit részegen is muszáj észben tartania az embernek.

Nos, ez nem minden esetben sikerült egyeseknek, melynek következtében kicsit megkarcolódott a lelkem, amiért senki más nem felelős, csak én.

Én vagyok a hibás, amiért közel engedtem magamhoz őket, és naivan azt gondoltam, nem baj, ha 100%-ig magamat adom.

Hát de, a nyíltságom bizony nagy fegyvert ad mások kezébe, és arra nem érdemes emberében sajnos könnyen elsül.

Ezt megtanultam egy életre, és lehet, hogy nem fog sikerülni az a tervem, mely szerint visszaveszek a közvetlenségemből, és redukálom a személyes jellegű beszélgetéseket, összejöveteleket, de most akkor is ez a rövid távú cél.

Az életünk során annyi ember bánt meg minket, hogy ha tehetek az ügyben bármit, hogy ezen szám x-szel kevesebb legyen, akkor igen is meg fogom tenni.

Ettől a - jellegéből adódóan aprónak nem nevezhető, ugyanakkor összességében tényleg piciny - rossz tapasztalattól eltekintve az élet csodás, és remek emberek vesznek körül, akikről azt gondolom, tényleg azért szeretnek, amilyen én vagyok, ami én vagyok.

Az elmúlt egy hét során többször találkoztam Lollus csodálatos társaságával is. Kedden három óra alvás után például kirándulni voltam a János-hegyen, ami már abból fakadóan is nagy szó, hogy három óra alvás után, és hogy kirándultam.

De mindez annyira természetes volt, és tökéletes, hisz újra libegőztem, hatalmas hamburgert ettem, friss levegőn voltam, rengeteget nevettem, amitől iszonyatosan feltöltődtem.

Nem említettem még azokat a szívmelengető találkozásokat, amikor Désemmel és Lollimmal gyűlünk egybe, hogy átbeszéljük az élet nagy történéseit, de legalább is a sajátunkét. Továbbra is hálával tartozom az életnek azért, hogy vannak ők nekem, nélkülük... de szerencsére erre gondolnom sem kell.

Persze nem lennék én, ha nem áradoznék most itt egy sort arról, hogy mennyire gyönyörű cipőt vettem magamnak a héten, amitől két napig mosolyra állt a szám, na nem mintha amúgy könnyek lepték volna el az arcom.

És volt még itt annyi más dolog is, többek között ismét fogorvoshoz járok, mert végre rávettem magam, hogy kicseréltessem a töméseimet, amitől persze ezerszer jobban érzem magam a bőrömben, és mivel már csak egy van hátra, boldogságom határtalan.

És itt van az olasz is, ami még mindig nagyon érdekel, és igen, persze hogy jól megy, ami engem nem, a tanárom viszont annál jobban megdöbbenti (éljen az önbizalom, ugye...). Imádom Alessot, és piszok mázlistának tartom magam, hogy első blikkre egy ilyen remek tanárt, személyiséget fogtam ki magamnak.

Nem meséltem arról se, hogy milyen jó volt múltkor Papival együtt ebédelni.

Egészen konkrétan fél éve halogatjuk, hogy elmenjünk étterembe, amire eleddig csak azért nem kerülhetett sor, mert hol a hó szakadt, hol Papi lába fájt, vagy csak szimplán én voltam használhatatlan. De most összejött, és annyira jól sikerült, hogy már alig várom a következő alkalmat, amikor meghívhatom őt egy újabb finom ebédre a kedvenc éttermembe. Ha más nem, májusban ezt biztos megejtjük, legalább is remélem.

Nos, azt hiszem, mindenről beszámoltam, ami velem történt az elmúlt időszakban (na jó, majdnem mindenről, a titkok nekem is kellenek ;)) úgyhogy most megyek is tova, hogy újabb élményeket gyűjtsek a következő normális bejegyzésemig.

Addig meg éljen a tavasz!

Tisss ezt gondolta 11-03-20 napján 14:05 -kor

8 hozzászólás

Címkék: csak egy fog rakoncatlankodik , csalad , Facusa , férfiak , munka , olasz , pajzán , pihi , vasarlas

A piszkozatok királynője

Soha a büdös életben nem voltak piszkozatolt bejegyzéseim, amit megírtam, azt azonnal publikáltam.

Most meg látom, hogy van vagy 15 elkezdett bejegyzés, de egyik sincs befejezve.

Írnék, de mégse, lenne mondandóm, de mégse.

A kaszás itt ólákodik a blogom felett, ejh...

Tisss ezt gondolta 11-03-09 napján 10:50 -kor

7 hozzászólás

Dö nájt

Nagy találkozás, szokásvagysorozat, de csinos, sajtok, bor, megeszlek, nefogyjál-nehízzál, dagi - na csak azt ne, Dj me, hónapdolgozója, őrülten kívánlak, uramistendegyönyörűvagy, iszonyat finom;), hiányzott, tűzijáték ufff, utállak-tudomhogynem, nevetés, Csillavagy, lábgabalyodás, énekel, lesz majd tavasz, meg harisnya, és gatta, de meg..., sok álom, rémálom, harangszó, fogmosás.

Tisss ezt gondolta 11-03-05 napján 11:42 -kor

4 hozzászólás

Címkék: Csak a zene , Fanthomas , férfiak , pajzán

Nem nyilatkozom

De azért legyen nyoma :)

Tisss ezt gondolta 11-02-25 napján 14:00 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: férfiak , munka , pajzán

Majdnem elgázoltak...

Muszáj megírnom a történteket, hogy lehiggadjak, mert egy órája remegek.

Ma reggel ugyanis 10cm-en múlt, hogy nem gázoltak el, természetesen a zebrán.

Nem vagyok a gyalogosközlekedés bajnoka, de mindig zebrán megyek át, és becsülettel meg szoktam várni a zöld lámpát is.

Ahol lakom több jobbkezes kereszteződés is van, sűrűn történnek balesetek, így különösen figyelni szoktam, mikor átkelek rajtuk.

Nem volt ez másként ma se, láttam jól a kocsit, mielőtt leléptem a járdáról, arra viszont nem számítottam, hogy másfél méterre a másik járda előtt csapnak majdnem el.

A csóka ugyanis bódultságában olyan ívben vágta le a kanyart, hogy ha történetesen egy kocsi érkezik arra, hiába is lassít le megadva a jobbkezet, telibe találják egymást.

Nem értem, hogy gondolta mindezt, hiszen nem is látható be a kereszteződés egy épület miatt, így a kanyarodásának az íve is már maga a megtestesült felelőtlenség.

Pokoli érzés volt, mikor a szemem sarkából megpillantottam, hogy egy fehér autó iszonyat lendülettel érkezik irányomba, mintha csak direkt el akarna ütni.

Sikkantottam egy Tissseset, miközben a faszi már satufékezett, én meg szökkentem egy nagyot előre. Körülöttünk mindenki lelassított, gyalogosok sokaságában fagyott meg az ütő pár percre.

Rémületemben rögtön sírni kezdtem, meg persze nyárfalevéllé változtam.

A csóka persze azonnal továbbhajtott, és gondolom azóta is hálát ad a sorsnak reflexének, hogy nem ütött el.

A dolog pikantériája, hogy mit láttam, mikor benéztem? Hogy a faszi megannyi A4-es lapot tart a kezében a kormány fölött, ergo olvasott/valamit keresett az iratai között.

Hát hurrá bazdmeg!

Öregedtem vagy 10 évet, annyi szent.

Tisss ezt gondolta 11-02-23 napján 10:15 -kor

10 hozzászólás

Darwin-díj várományosa

Én tudom, hogy sok emberrel történnek képtelen dolgok, és szánalmas balesetek sokaságának leszünk elszenvedői életünk során, de most már biztos vagyok benne, hogy kiválasztott vagyok, és ha az életnek van iróniája, akkor halálommal (ami majd nagyon sokára fog megtörténni) elnyerem majd a Darwin-díjat.

Az Elolvasom gombra csak az kattintson, akit érdekel lúzerségem, gusztustalan képekkel tarkítva!

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 11-02-22 napján 22:00 -kor

8 hozzászólás

Egy álom vált valóra

Egész múlt héten lázban égtem (a sors iróniája, hogy az elmúlt napokban nem csak képletesen), ugyanis most szombaton farsangi buliba voltam hivatalos.

Amióta az eszemet tudom, mindig is szerettem volna macskanőnek beöltözni.

Tudom, elcsépelt, és ezer és egy ember öltözik be macskának, mert az igen egyszerűen kivitelezhető, engem ez mégse érdekelt.

Idén végre eljött a pillanat, volt meghívásom farsangi buliba, és bátorságom is ahhoz, hogy beöltözzek feszülős ruhába.

Kedden kiutaztam Budakalászra a tökéletes cicafülért, valamint ezzel egyetemben megrendeltem Balassagyarmatról a megfelelő cicafarkat. Elhivatottságom jól példázza, hogy utóbbi tétel értéke 1200Ft volt, míg a szállítási költség ezen felül 1500Ft.

Szerda este óta a tegnap estét vártam.

Igen ám, de a visszatérő hidegnek köszönhetően sikerült megint lerobbannom egészségügyileg.

Csütörtökön orrfújás, pénteken jött hozzá a köhögés is.

Mit nekem betegség?

A lányokkal a pénteki buli kihagyhatatlan, így bár volt, hogy szinkront köhögtünk, becsülettel végigtoltam az éjszakát, nem is akárhogyan. Nagyon jól éreztem magam, mint mindig, nem úgy a másnap során, ami tegnap volt.

38 fok feletti lázzal ébredtem, amit nem is értettem, rendesen be is pánikoltam.

Az nem lehet, hogy estére ne kapjam össze magam, és váljak macskanővé!

A szívem vérzett volna, ha ki kell hagynom az éjszakát, és tudom, iszonyat nagy felelőtlenség így bulizni menni, de nem érdekelt, megtettem, és megérte.

Lehet, hogy a láztól bágyadtabb voltam, de akkor is minden percét élveztem az estének.

Jó volt látni megannyi beöltözött, ötletesnél ötletesebb jelmezt kiötlő fiatalt, és együtt nevetni azon, ahogy egyesek azonosulnak a karakterükkel.

És jó volt macskanőnek lenni (még ha a smink meg is hiúsult az orrfújásnak köszönhetően...), annak, aminek érzem magam, egy nagyra nőtt cicának.

A házibuli után természetesen lementünk egy szórakozóhelyre, ahol nagyjából minden 'karmomra' megkaparinthattam volna valakit, de ez az este nem erről szólt.

Hajnal 5-re értem haza, kitikkadva, és persze a láz mostanra se köszönt el tőlem, de semmit nem csinálnék másképp.

Fergeteg éjszaka volt, beszéljenek a képek tovább.

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 11-02-20 napján 19:45 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , breteg , pajzán , party

'Ki bánatot sosem ismert: boldogságot meg sem ért'

Rég nem írtam, aminek több oka is van.

Első körben beteg voltam (már megint, ejh), második körben meg nem tudom, mit is írhatnék azon túl, hogy hello, Tisss vagyok, rohadt sokat bulizok, még többet iszom, idiótaságokban élen járok, vállalhatatlan fotók készülnek rólam (amiket én még is vállalok), és sűrűn dolgozom másnaposan.

Ha visszaolvasom az elmúlt bejegyzéseket, erről szóltak (meg Fanthomasról), ami más számára nyilván szánalmat vált ki, vagy megdöbbenést, viszont én vállalom, nekem most ez az élet, engem most ez éltet.

A minap personal meetingem volt a munkahelyemen, és mikor szóba került, hogy milyen új célokat lehetne kitűzni számomra, amik huzamosabb távon motiválhatnának, hirtelen iszonyat nagy féket nyomtam.

Hosszú idő után ugyanis most először érzem azt, hogy maradéktalanul elégedett vagyok a munkahelyemmel, azzal, amit csinálok, ahogyan megítélnek, ahogy a munkám becsülik. Nagyon nagy potenciálok vannak számomra azon a területen amin jelenleg dolgozom, és azon piszok mázlisták közé tartozom, akiknek tálcán kínálják a lehetőséget arra, hogy fejlődjenek, én még is azt mondtam ezen a meetingen, hogy most nem. Idióta vagyok igen, de nem szeretnék plusz terhet, felelősséget, sem feszültségforrást még legalább 3 hónapig.

Majd napra pontosan egy évvel ezelőtt fordult fel fenekestül az életem, amikor is történt Apival, ami történt. A mai napig nem dolgoztam fel, a mai napig mázsás súlyként vannak itt a szívemben azon napok fájdalmai, kilátástalanságai, félelmei. Sokszor bevillannak a képek, és érzem, ahogy elfog a rettegés, a félelem. Végérvényesen megváltoztatott az az este, nem csak engem, Apit is. Annyira más lett a viszonyunk, harmóniában, szeretetben, szimbiózisban élünk egymás mellett, és mindennél fontosabbá vált ő. Ugyanakkor azt érzem, hogy bennem van egy folytonos félsz, minden kis apró neszre szaladok ki hozzá, ami tudom, nem egészséges, de akkor is ez van. Sok időnek kell még eltelnie, hogy helyre tudjam magamban tenni az akkor történteket.

Fáci sincs már! Nincs nap, hogy ne jutna eszembe, hogy ne nézegetném az édes kis pofiját a fotókon keresztül. A kis bögréje azóta is ott van az asztalom közepén, az ajtót még mindig résnyire nyitva hagyom neki éjszakánként, a fürdőből kilépve még mindig lenézek, hogy ott vár-e, és ameddig én otthon élek, ez biztos így is lesz.

Nincs szó, ami leírná a hiányát, ő volt az életem, a mindenem, nélküle élni lehet, de nagyon nehéz. Velem van, örökre, mindig, de nem titkolom, a szívem egy részét magával vitte (nem is baj, mindvégig az övé volt!).

Tavaly minden megváltozott az életemben, és mire ezek a változások végre leülepedtek bennem, és talpra álltam, egy új világ nyílt meg előttem.

Teljesen más embernek érzem magam a tavalyi önmagamhoz képest.

Önállónak, tudatosnak, kétlábonjárónak, talpraesettnek tartom magam.

Tudom, ezen a fórumon teljesen más képet festek le, de én pontosan ezt a kettősséget szeretem a jelenlegi életemben. Az egyik pillanatban léha céda vagyok, a másikban meg könyvelek, pénzügyi kimutatásokat készítek, vagy csak egy pohár bor mellett komoly dolgokról beszélgetek átszellemülten, értelmesen, felnőttesen, nőiesen.

Július óta egy nagy kaland az élet, azt csinálom, amihez kedvem van, amiben jól érzem magam.

Soha nem gondoltam volna, hogy így megkedvelem a kollégáim, hogy ilyen szoros kapcsolatom lesz emberekkel, hogy ennyire meg tudok nyílni.

Persze a legtöbben még így is a felszínt látják, de pont ezért hallatlan nagy boldogság számomra, amikor alig pár alkalmas ismeretség után emberektől olyan visszacsatolást kapok, és olyan szavakkal illetnek, amilyennek érzem magam, avagy amilyennek szeretném, hogy mások lássanak.

Egy csodának élek meg minden egyes napot, visszacsatolást, barátnői összeröffenést, bulit, sms-t, mindent, amit kapok, és aminek pozitív töltete van.

Nincs nap, hogy ne vetnék számot a felett, mi jó történt velem, hisz minden napban van valami jó, és szerencsére meg is találom.

Iszonyat hálás vagyok, hogy olyan emberekkel hoz össze jelen pillanatban az élet, akik őszintén képesek kimutatni az érzéseiket, és szavakba önteni azokat (természetesen a régről velem maradt emberekről se megfeledkezve).

Jó érzés szeretve lenni, és tudom, hogy sokan nem értik, miért nem vágyom párkapcsolatra, amire nincs is meg az egzakt válaszom, hacsak nem az, hogy mindenem megvan, amire momentán szükségem van, és igen, Fanthomas maximálisan kielégíti a jelenlegi igényeimet.

Nekem most pezsgésre, impulzusokra, történésekre, nyüzsgésre, szabadságra, térre, függetlenségre van szükségem!

És persze, tudom, hogy azért betegeskedek újabban ennyit, mert kisajtolom a testem, de ezen most még nem akarok változtatni, most még nem, most még jó így, nagyon jó.

Szeretem, hogy kiszámíthatatlanok a hétköznapjaim, hogy egyik buli se végződik ugyanúgy, hogy mindig történik valami váratlan, valami új, amin napokig lehet nevetni.

Szeretem a bolondos fotókat, levélváltásokat, sms-eket, emaileket, szeretek mindent, aminek a része vagyok, és igen, szeretem az életem, nagyon!

Tisss ezt gondolta 11-02-16 napján 11:20 -kor

7 hozzászólás

Címkék: boldog , bolondTisss , breteg , csalad , Facusa , férfiak , munka , pajzán , party

Nyúl éve

Tegnap elkezdődött a Nyúl éve, első napján ugyanazt kell csinálni, mint amit új év első napján szokás, magyarán a semmit, vagy legalább is törekedni arra, illetve a jó dolgokra koncentrálni, azokba energiát fektetni.

A mondás szerint zömmel az fog történni velünk a Nyúl éve alatt, mint ami annak első napján (na, szóval második január 1-je!).

Hát, bizakodó vagyok, mert én jó nyúl voltam (khm;)), akarom mondani, iszonyatosan boldog, mosolygós, elégedett, kisimult nyúl voltam.

Akarom ezt még rengetegszer, meg azt is, amit ilyenkor érzek!

Imádom, hogy minden egyes alkalommal királylány lehetek mellette.

Minden egyes légyottot egy izgalmas készülődési szakasz előz meg, élvezem, ahogy rút kiskacsából hattyúvá alakulok, szeretek ilyenkor a tükör előtt billegni, és szeretem bezsebelni a bókjait.

És hát persze hogy odavagyok azért, ahogy csókolgatja a kezem, kisegít, betesz a hintóba, vagy a kisegérkamionba, felsegíti a kabátom, óv, vigyáz rám.

És azért csodás ez az egész, mert míg egy kapcsolatban ezek előbb-utóbb óhatatlanul elmaradnak (akivel nem így történt, az legyen nagyon büszke a párjára), tudom, hogy kettőnk léha viszonyában soha nem fog ez a többlet megszűnni.

Egyébként még mindig meg tud döbbenteni egy-két váratlan megjegyzésével!

Szoktam volt mondani, hogy mindennek megvan az oka, hogy miért történnek velünk dolgok, miért kap szerepet valaki az életünkben.

Azt hiszem, megfejtettem, hogy ő miért táncolt be az enyémbe (és tényleg!), erre gondolva még értékesebb számomra ez az egész.

Nehéz levakarni ezt a mások számára önelégült, gusztustalan vigyort a képemről, bár nem is kell, kit érdekel más?

Szeretlek élet!

Tisss ezt gondolta 11-02-04 napján 16:55 -kor

4 hozzászólás

Címkék: boldog , Csak a zene , Fanthomas , férfiak , pajzán

Hikomatos

Épp hogy csak betömték a fránya fogam mikor is kiderült, hogy jövő héten egy másik miatt mehetek vissza, mert abból is letört valamikor egy darabka tömés, ergo fellélegezhettem vón, hogy hurrá, nincs velem semmi gond, újra 100%-os a testem, lelkem, amikor is hétfőn délután megtörtént a baj.

Ősi szabály, férfi és busz után nem futunk!

Az elsőt szerintem jól tartom, de a másodikat sűrűn megszegem, pláne -4 fokban.

Úgyhogy futottam, ahogy tőlem tellett, el is értem a buszt, de bazzeg, úgy megrántottam a térdem, hogy azóta bice-bóca vagyok.

És nem, nem magas sarkú cipőben róttam a métereket!

Itt ülök hát az irodában felpócolt lábbal, és nyígok, ha fel kell állnom, vagy csak meg kell emelnem szegényemet.

Egyébként mondanom sem kell, ez az a lábam, ami heteken át zsibbadt (picit még most is teszi), noch dazu a természetellenes póztól, illetve tehermentesítő vonaglástól újra fáj a meghúzódott derekam, úgyhogy öröm manapság Tisssnek lenni.

Nem baj, egyszer majd eljön a kánaán, mikor éppen semmi bajom nem lesz, és akkor tök nagy boldogság fog honolni a szívemben.

Persze az is igaz, hogy ez legyen a legnagyobb bajom egészségügyileg!

Más nincs, ja de, hónapzárás, meg rohadt hideg.

Tisss ezt gondolta 11-02-02 napján 13:25 -kor

3 hozzászólás

Címkék: csak egy fog rakoncatlankodik , ehhh , munka

For the record...

Tegnap 4,8-as erősségű földrengés volt, melynek epicentruma Oroszlány közelében volt.

Hogy én mit éreztem a XIII. kerületben? Halálfélelmet.

Épp a szobámban fetrengtem, mikor is észleltem, hogy beremeg alattam az ágy.

Mondtam is magamban, hú bazmeg Tisss, te aztán rohadt másnapos vagy, ha még este 7-kor is forog veled a szoba, és ilyeneket halluzol.

Csak hogy közben morajlást is hallottam, és mikor kinéztem az étkezőbe, láttam, hogy mozog a minden, vele együtt Papper is.

A 9. emeleten ezt megélni nem barát, első gondolatom az volt, kész, most omlik össze a ház, és pont, amikor boldog vagyok, akkor halok meg, és találnak rám a ház romjai között, Hello Kitty hálóingben.

Nem volt az meg nekem tisztán, hogy most földrengés van, vagy egy repülőgép húzott el mellettünk és fog becsapódni a házunkba*, fostam és kész, és az ajtókeret alatt állva remegtem mint a nyárfalevél, miközben sírva kérdeztem Apit, hogy ugye nem omolhat a ház össze, ugye nem?

Alapvetően szeretek panelban lakni, mert véd az árvíztől, meg a vörös iszaptól, és a masszív havazás se hat ránk bajosan, de Isten ne adja, hogy itt egyszer tűz üssön ki, vagy nagyobb földrengés legyen, mert cselekedni úgysem lehet!

*nem röhög, ez a létező legnagyobb rémálmom, amit úgy kéthavonta meg is álmodok, és hiába tudom általában kontrollálni az álmaim, ez mindig visszatérő, és sajnos mindig el is hiszem.

Tisss ezt gondolta 11-01-30 napján 10:19 -kor

7 hozzászólás

Az élet, mint olyan januárban

Megpróbálok összeszedni egy normális bejegyzésre valót, mert ebben a blogban újabban csak a buliról, piáról meg szexről van szó. Kész szerencse, hogy rock and rollról soha nem lesz!

Mi van még az én kis életemben a fent felsorolt témákon kívül?

Hát például az olasz tanulás, ami még mindig élmény, csak basszus, tartson már valaki pisztolycsövet a fejemhez, hogy tényleg legyen több szorgalmam ez ügyben! Egyszerűen olyan kurva jó mondatokat alkotok, hogy még a saját tanárom is meg van rajta lepődve, ergo tényleg megy ez nekem. Ha, ismétlem, ha napi 10 percet foglalkoznék az üggyel, szerintem már rég nem itt tartanék. Grh!

Nem írtam a szájsebészeti kálándomról még, ami ugye múlt hét hétfőn zajlott le.

Meg se lepődtem, mikor belenézve a számba közölte a doki, hogy húúúúha.

Kaptam érzéstelenítőt jobbról, majd balról, aztán indulhatott a móka, nevezetesen kiégették az ínyemet. Azt az égett szagot, amit még másnap is éreztem a számban, na azt szívesen feledném, tiszta disznótor feelingem volt.

Tudom, ez így túl naturalista, de akkor is ez történt, nekem meg muszáj kőbe vésnem, mint ahogyan azt is, hogy hiába mentem pénteken vissza a fogdokihoz, nem tudta betömni a rést, mert még mindig gyulladt az ínyem.

Legközelebb jövő hét hétfőn van rá sansz, ha akkor sem történik meg az aktus, akkor végképp kardomba dőlök.

Már így is abban vagyok, mert ki hallott már olyanról, hogy kiesik valakinek a tömés a fogából, melynek következtében 1 hónapon át fogorvostól fogorvosig jár, szájsebészettel, ecseteléssel, minden széppel egybekötve?

Pénteken annyira csüggedt lettem a ténytől, hogy majdnem lemondtam Fanthomast (amit szerencsére nem tettem meg), na csak ennyire zavar ez az egész. Van bennem egy belső frusztráció, egy nyughatatlanság emiatt, amit gondolom sok ember nem ért meg rajtam kívül, annál is inkább, mert tudom jól, hány, de hány embernek van lukas, törött, hiányzó foga, de engem akkor is kikészít ez az egész. Na, de lapozzunk!

Pénteken a rossz hírek után bementem a WestEndbe vigasztalódni, ahol sikerült egy újabb fehérnemű szettbe beleszeretnem, és irtó olcsón magamévá tennem, valamint két ismerősömbe is belefutnom (ebből csak az egyiknek örültem), de nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy nagy kolbászolásom közepette megláttam a kirakatban ezt az órám.

Azonnal bementem a boltba ráérdeklődni, hogy szíjat tudnak-e szerezni, mire nagy lelkesen mondta a nő, hogy hát persze, menjek el az Erzsébet krt. 4-be, majd ott segítenek.

Mentem is tegnap este nagy elánnal, mosollyal az arcomon, hogy hurrá, és végre, mire mondta a szervizes nő, hogy ohohohoh, miért nem jöttem két hónappal ezelőtt, akkor volt, de most már nincs, és nem is biztos, hogy tudnak rendelni. Kössz!

Komolyan mondom, ha valaha ez az óra végre a csuklómra kerül, két napig nem fogom levenni!

Szerencsére elkettyenésem nem tartott sokáig, mert találkozóm volt, méghozzá Ritával, akitől ezt a gyönyörűséget kaptam. Nem tudok elég hálás lenni érte, mert egyrészt meseszép, másrészt meg hát na, azért a nem várt ajándékok mindig zavarba hoznak, és meglepnek, és egyébként is.

De nem is a nyaklánc volt a fő attrakció, hanem az, hogy megint hogy elszaladt az idő velünk, és hogy milyen jó volt Ritával beszélgetni.

Olyan érdekes, mert figyelem körülöttem az embereket, és azt hiszem, soha nem éreztem még ennyire azt, amit majd hogy nem mindenkivel kapcsolatosan érzek újabban, hogy változunk, hogy átalakul a személyiségünk, hogy önmagunkkal tisztába kerülünk, hogy szépen lassan felnövünk, erősebbek, céltudatosabbak leszünk.

És engem ez valamiért akkora örömmel tölt el, látni ezt, a tanúja lenni e folyamatoknak iszonyat jó dolog.

Köszönöm az estét, szuperül éreztem magam!

Kellett ez nekem tegnapra nagyon, mert előzőleg a munkahelyemen ismét sikerült jól felhúznom magam. Rövid idegeskedés után aztán nekiálltam magamban mantrázni, hogy nyugi, kell a munkahely, mert abból van pénz, és abból van ruha, meg buli, meg pia, meg szex (oké, utóbbi nem), és itt be is zárult a kör, így lett ez egy keretes bejegyzés, haha!

Tisss ezt gondolta 11-01-26 napján 12:12 -kor

1 hozzászólás

Címkék: csak egy fog rakoncatlankodik , ehhh , Fanthomas , munka , olasz , party , vasarlas

2010 legszebb pillanatai Tisss módra

Szilveszter után nem sokkal elkészítettem 2010 legszebb pillanataiból az én kis videómat, amit akkor posztoltam is a Facséra.

Pár napra rá elkészítettem a blogverziót is, amit most veletek is megosztok.

Akárhányszor megnézem ezt a videót (vagy is inkább a másikat, ahol megannyi helyes pofi mosolyog vissza, amiket ebből a videóból kénytelen voltam kivágni, mert legtöbb barátnőm nem örülne az ilyen jellegű nyilvánosságnak), mindig olyan boldog leszek.

Remélem, hogy 2011-ről hasonlóan emlékezetes videó fog majd készülni, a képgyártás már megindult hozzá, annyi szent!

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 11-01-24 napján 15:13 -kor

2 hozzászólás

Címkék: Balaton , boldog , bolondTisss , Ciprus , Csak a zene , Dájmond , Dés , Facusa , Fanthomas , férfiak , karacsony , Lollo , Lujza , Macesz , munka , nyaralas , Nyuszika , pajzán , party , pihi , rolling , születésnap

Boldog pillangó

Mert nekem muszáj most írnom, mert nekem muszáj most a világba kiáltanom, mennyire kibaszott kurva boldog vagyok. Oké, a kibaszott, kurva szavakat a bor, a Fütyülős, a Sugaru Aquarius, meg a Bacardi mondatja velem, de akkor is. Egy ordas nagy Gobbi Hilda vagyok, ami által minden annyira kerek, és egyszerű, és remek, és egyenlő, és még úgy. És egy kezes megszámolás, mert ilyet sokan nem tudnak, de ezennel már ő is, és látom az elégtételt az arcán, én meg közben mosolygok magamban, mert a zsebemben van, mert cuki vagyok, és aztán elkezd egy mondatot, hogy van akit szeret, van akit nem, és nem fejezi be, egyértelmű, hogy engem szeret, még szép. Tudom, érzem, mert Mikkamakka vagyok, ahogy ezidáig csak egy valaki hívott, és döbbenet, hogy az a tüske, amit direkt szúrtam belé két hete, az benne maradt, pedig nem gondoltam volna, mert csak teszt volt, de ezek szerint... Szóval ez, na hagyjuk!

Alig vártam, hogy kirakjon ott, ahova vitt, amire előzetesen csak annyit mondott, hogy elviszlek, de mi van ott? Mire visszakérdeztem, hogy nem mindegy neked? Mire mondta, hogy mindenképp elviszlek, ha nem is árulod el, de szeretném tudni. Fene tudja, hogy aggódik, vagy sem, hogy kíváncsi, vagy sem, remek jól eltársasozunk mi egymással, de a kedvencünk a puzzle, mert az úúúúúh. És akkor kirak ahol, és sikítás, és fotózás, és cigi, és mese, és ital, és buli, és öröm, és mosoly, és sok ital, és tánc, és ismerősök lálálá. Ez egy perfekt éjszaka volt, és én olyan boldog vagyok, de olyan, hogy hú, meg persze részeg is, bár ez gondolom az első sor után kiderült.

(Erre hajnalban képtelen lettem volna, pedig ez még ide tartozik :))

Tisss ezt gondolta 11-01-22 napján 5:55 -kor

3 hozzászólás

Címkék: boldog , Csak a zene , Fanthomas , férfiak , pajzán , party

Személyes naplóm

Kinyomtattam és lefűztem a 2010-ben vezetett személyes naplómat (tehát nem blog, hanem Wordben firkált gondolatok).

Imádom nézni, és forgatni, és mosollyal tölt el, hogy egy szép napon majd valaki falni fogja a sorait...vagy nem.

Az biztos, hogy korhatáros, és senkinek nem engedném momentán elolvasni, de terveim szerint a lányom majd megkapja (ha lesz, ugye...).

Mondjuk minden születésnapjára odaadnám azt a naplót, amit én az ő korában vezettem. Micsoda ötlet!

Az A4-es lapok mindkét oldalára nyomtattam, hát így!

Tisss ezt gondolta 11-01-19 napján 15:49 -kor

9 hozzászólás

Az én véleményem

A tegnapi napom nagyjából nekem is azzal telt, hogy próbáltam minél több információt találni a szombat éjszaka történt tragédiáról.

Nos, már akkor is megvolt a véleményem, mára ez végképp kikristályosodott.

Nem leszek népszerű vele, de mint azt tudjátok, fura értékrendem van, és ez ebben is megnyilvánul.

Iszonyatosan elszomorít az egész, de tegyük a szívünkre a kezünket, zömünk volt már olyan buliban, ahol hasonló tumultus alakult ki, és csodálkozott, hogy nem történt tragédia!

Tavaly pont ettől volt zajos az internet, hogy a Balaton Soundon mekkora tömeg volt a bizonyos Paul Kalkbrenner bulin. Igen, ott többen fel voltak háborodva, hogy nem kerültek be a sátorba, holott ők kifizették a jegyet, illetve megannyian panaszkodtak arról, hogy még így is többen voltak a kelleténél, micsoda arcátlanság.

Ez általános tendencia, egy bulira mindig jóval több jegy kerül eladásra, mint amekkora szám mellett mi, a közönség még jól éreznénk magunkat.

És itt jön be a képbe az, hogy jogom van eldönteni, részt veszek-e egy hering partin, vagy sem.

Sokan hívnak emiatt sznobnak, és ha ez a sznobság, akkor vállalom, de én bizony nem megyek be olyan helyre, ahol már azért sorba kell állni, hogy egyáltalán bejussak.

Tettem már kivételt, nem egyszer, meg is bántam.

Egyszerűen számomra már nincs az a buli, ami megérné azt, hogy rosszul érezzem magam a körülmények miatt, ráadásul a pénzemért.

Így igen, ha buliba hívnak, vagy netalán tán egy koncertre, mindig az az első kérdésem, hol lesz, és a szerint döntök.

Hovatovább, nem is értem, hogy miként lehet egyáltalán bulit rendezni 18 éven aluliak számára.

Egy fiatalkorúnak semmi keresnivalója az éjszakában, pláne nem egy ilyen rendezvényen!

És pontosan azért, mert nincs meg a józan ítélőképessége, és mert rohadtul nem fogja fel, hogy a saját érdekében talán jobb, ha nem ragaszkodik a szaros 800Ft-os bulihoz, hanem jobban jár, ha megiszik inkább valahol egy fröccsöt a haverokkal.

Nem, nem kell a kődobálás, én bizony 18 éves koromig nem jártam buliba.

És miután elmúltam 18, akkor se rendezvényekre jártam, hanem lityi-lötyi diszkókba, pubokba.

Ha egészen őszinte akarok lenni, 21 évesen alakult csak ki az én pötty agyamban is a felelősség magam iránt, lehet fikázni Amerikát, de nem véletlen, hogy ott 21 éves kortól válik valaki nagykorúvá.

Tudom, rengetegen járnak hamis személyivel, és a legtöbb helyen nem is ellenőrzik azt, elég szomorúnak is tartom.

Rengeteget beszélgettünk erről a kollégáimmal, és persze mind azzal jön, hogy a szülőt át lehet vágni, és nem a szülő felelőssége egy bizonyos kor után már az, amit a gyereke tesz.

Meglehet.

Engem, ha úgy tetszik, vasszigorral neveltek, és bár akkor szenvedtem, hálás vagyok érte. És eszembe nem jutott volna hazudni Apámnak arról, hogy hol járok, mert elsüllyedtem volna a szégyenemben, ha a hazugságon felül nem csak azon kapott volna, hogy hazudok, hanem még azon is, hogy szarba keveredtem. Nekem ez dupla kockázat volt, nem vállaltam, és ez csak és kizárólag a neveltetésemből fakadt.

Sűrűn mondják a kollégáim, hogy szar élete lesz a gyerekemnek, ettől én is félek, de igen is szent elhatározásom, hogy ezen elveket belé verem, egy napon majd talán ő is hálás lesz érte.

Abba meg inkább bele se mennék, hogy mi a véleményem arról, hogy valaki drog hatása alatt volt, mert az álszent lenne a részemről, viszont akkor is hozzátartozik az igazsághoz, hogy igen, az a szaros drog pont annyira le tudja tompítani az embert, hogy konkrétan észre se veszi, hogy taposnak rajta, csak akkor, amikor már nagy a baj, de semmit nem tud tenni, mert a teste nem engedelmeskedik neki. Hát így.

Ez a véleményem, kicsit szűkebben meg az, hogy bassza meg az összes pénzéhes partiszervező, klubtulajdonos, mert mégis csak ők a hibásak, az már más kérdés, hogy mindenki saját magáért a leginkább felelős!

Tisss ezt gondolta 11-01-17 napján 14:46 -kor

5 hozzászólás

Címkék: csalad , ehhh , party