Tisss napjai, gondolatai, történetei

11-04-12

Megint annyi minden történt két napon belül, hogy csak kapkodom a fejem.

Olyan békebeli hangulat van rajtam, hogy magam is meglepődöm.

Jó érzés azzal szembesülni, hogy mennyire másként reagálok problémákra, mennyire máshogy kezelek helyzeteket, hogy a kétségeim mennyivel könnyebben el tudom altatni, mint korábban.

Ez persze nem csak az én érdemem, hanem azoké is, akik lelket öntenek belém, akik ismernek annyira, hogy tudják, az a helyzet, ami kialakult, megoldható, orvosolható, sőt, más se kell hozzá néha, csak némi lazaság, és könnyedség, de leginkább felejtés.

Az előző bejegyzés címe az volt, hogy minden rosszban van valami jó, és mennyire igaz.

A pénteken történteknek köszönhetően több ponton ráébredtem dolgokra és azok összefüggéseire.

Először is megfigyelhettem magam ismét, miként reagálok váratlan helyzetre (szarul, de fejlődőképes vagyok!), majd hogyan állok fel belőle (hát sajátos módszerem volt rá, de akkor is segített, mondjon bárki, bármit - "Too drunk to...").

Egészen fura volt ott ülni, inni a sokadik rosét, és azon vetyengeni, hogy mi lesz a lelkemmel (meg a...) azon belül is az önbizalmammal, a kiegyensúlyozottságommal, hogy miként építem magam újra, ha úgy adódik.

Mert vannak dolgok, amiket ugyan nem mondunk ki, de akik közelről végigfigyelték a fejlődésem, azt hogy miként válok magabiztossá, azok tudják jól, mi mindennek köszönhető mindez.

A tudat, hogy elveszíthetem önmagam, mindazt, aki ma vagyok, azt hiszem az rémisztett meg igazán. És persze, piszok rossz volt, de két órával később már egy másik szituációban voltam, már mással foglalkoztam (ehe), és legbelül azt éreztem, nem történhet semmi rossz, és ha a rossz is történik, az is okkal lesz majd.

Másnap este, mikor voltak a nagy beszélgetések, annyi megerősítést kaptam, hogy rá egy nappal már tényleg azt éreztem, túl vagyok a történteken.

Mára már tudom, az, amivé váltam, teljesen én vagyok, és tökéletesen független külső behatásoktól. Itt belül, van ugyanis egy szikla, amit nem engedek széthordani, és ez magamnak köszönhető, meg az engem igazán ismerő embereknek, akik tudják, miként kell alkalmi erődöt építeni a sziklám köré pánikhelyzet esetén.

Jöhet földrengés, hurrikán, tornádó, ez a szikla állni fog, és azt hiszem ezt nem csak azért szajkózom, hogy tudatosuljon bennem, hanem mert hiszem, sőt, tudom, hogy így van!

Aztán eljött a hétfő, tiszta gondolatok, új kihívások, majd visszacsatolás, már megint, és hirtelen a béka segge alól felültem a lipicaira, és kajánul vigyorogtam.

Milyen komikus is az, hogy ami pénteken még a világ végét jelenti, az hétfőn már átfordul valami teljesen másba.

Mosolygok itt magamban legbelül, mert taktikázunk, óvjuk magunkat, de mégis csak emberek vagyunk, érzésekkel, félelmekkel, gondolatokkal, kíváncsisággal, amiket elüthetünk ugyan egy-egy viccel, füllentéssel, azoknak még is csak tartalmuk, jelentésük van, melyek mögé látva szárnyakat kaphatunk.

Hát így vagyok most én ;)

Tisss ezt gondolta 11:55 -kor

Címkék: boldog , Csak a zene