Tisss napjai, gondolatai, történetei

11-04-17

Csodás három napon vagyok túl, és természetesen olyan fáradt vagyok, hogy már előre várom a hétköznapokat, amikor is kipihenhetem a hétvégét (se!).

Csütörtökön ismét összegyűltünk a lányokkal, hogy a Bankármulató keretein belül egy kicsit kirúgjunk a hámból.

Hajnal fél 5-re értem haza, ami annak volt köszönhető, hogy végre önfeledten tudtam szórakozni, és eszem ágában sem volt korábban hazajönni, jóllehet tudtam, hogy a péntek így igen fájdalmas lesz.

Nem érdekelt, mert még mindig a mának élek, és ha jól érzem magam az adott pillanatban, akkor általában nem szoktam arra gondolni, mi lesz holnap, vagy azt követően.

Iszonyatosan fárasztó munkanapok vannak mögöttem, volt óriás kiborulás is a tehernek, stressznek köszönhetően, de talán elmondhatom a nélkül, hogy elkiabálnám, túl vagyok a hónap-, negyedév-, évzárás mizériáján.

Szívesen kihagytam volna egy-két momentumát, ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól L. késő esti üzenete, melyben lelket önt belém, mert hát valljuk be, a főnöktől jött megerősítés az egyik legfontosabb a munka frontján!

Szót se többet róla, vége van, remélem, most jön pár nap nyugi.

Csütörtökön tehát megünnepeltem, hogy könnyebb lett a lelkem némi tehertől.

Két és fél óra alvás után ért utol a péntek, ami igen fájdalmasan érintett.

Munkára csak 15%-os erőbedobással voltam képes, és már reggel 10-kor azt vártam, hogy mihamarabb ágyba kerüljek, de gondolom senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hajnal 1-nél ez megint nem sikerült előbb.

Történt ugyanis, hogy bejelentkezett F., amire számítottam ugyan, arra viszont nem, hogy malacvágtában fogok elkészülni, mert a hívásától számított másfél órán belül már értem is jön. Átváltozóművész vagyok, és...de erről nem beszélek.

Alig pár óra alvás után megint csak korán keltem, mert 9:21-kor indult a vonatom Győrbe. Nagyon vártam már ezt a napot!

Győr városa engem egyszerűen lenyűgözött, biztos nagy szerepet játszott ebben, hogy tavasz van, hogy elutazhattam egy napra Budapestről, hogy friss levegőt szívhattam, és hogy a legszuperebb idegenvezetőm nekem volt.

Megannyi információval lettem gazdagabb, rettenetesen sok képet készítettem (bárcsak sütött volna a nap!, akkor nem lenne ilyen borús a hangulatuk), isteni fagyit nyaltam, és nem mellesleg lejártam a lábam.

Iszonyú jól éreztem magam, olyan jó volt újra találkozni, beszélgetni, és mind e mellett a város miliőjét kicsit magamba szippantani.

A vonatozás pedig hab volt a tortán, mert nekem az még mindig hatalmas élmény, kár, hogy olyan ritkán van csak benne részem.

Az izomláz nem kifejezés arra, ami momentán a testemben van, és a fáradtságot se tudnám definiálni, de nem is kell, hisz úgy szép az élet, ha zajlik.

Tisss ezt gondolta 14:11 -kor

Címkék: boldog , Fanthomas , férfiak , munka , pajzán , party , pihi