Tisss napjai, gondolatai, történetei

11-04-21

Rég esett szó már az olaszról, pedig még mindig űzöm, ha nem is szorgosan, de lelkesedéssel mindenképp.

Egészen egyszerűen az a baj, hogy bármennyire is érdekel, és jó agyam van hozzá, lus-ta va-gyok!

És utálom, utálom, mert amikor órán azzal szembesülök, hogy milyen jól megy, és hogy a saját tanárom azt kérdezi, kivel írtam a házit, vagy honnan másoltam, akkor arra kell gondoljak, hogy szerinte se vagyok gyökkettő a nyelvhez.

Persze iszonyat figyelmetlen vagyok, viszont a logikám sose hagy cserben, így gyakorlatilag nincs olyan óra, ami ne úgy végeződne, hogy mosollyal a számon, sikerélménnyel a zsebemben gyalogolok hazafelé.

Viszont nyilvánvaló, hogy egy nyelvet nem heti 3 órában kell tanulni, márpedig én házi feladat készítéssel ennyit fordítok rá és slussz (ebbe bele kell számolni a másfél órás szeánszot is, amikor tágítja a fejem).

Ennek ellenére legutóbb már imperfettoban és passato prossimoban (múltidő) írtam fogalmazást, elmesélvén a legendás prágai kiruccanást, mikor is megkergetett az ellenőr (utána lehet keresni, ilyen is volt :)). Miközben írtam, magam is ledöbbentem, mennyire kreatív vagyok.

Írtam már future sempliceben is, ami egy fokkal jobban feküdt, hiszen a jövővel kapcsoaltosan olyan szép légvárakat lehet építeni, nevetett is nagyokat, én nem kevésbé.

Imádom, élvezem, szeretem, és most megígérem, hogy a hétvége három napjából az egyiket olasszal fogom tölteni, tanulni fogok, legalább két órán át egy helyben magolok majd új szavakat, hogy meglephessem az én kis Alessomat, meg saját magamat is, hogy van bennem még akarás, és nem vagyok reménytelen.

Vicces az is, hogy november óta hova jutott kettőnk kapcsolata.

Na, nem kell ám semmi konkrétra gondolni, viszont hazudnék, ha azt mondanám, nem flörtölünk, azaz flörtöl ő velem, mert hát én persze nem olyan vagyok, és egyébként is. Emlékszem, első alkalommal mennyire megdöbbentett a köldökig kigombolt inge, tegnap ezt már fel se vettem.

Rengeteget bókol, közli, hogy cute vagyok, viccel velem, és társai, amire azt hiszem, szükségem is van, mert így sokkal nagyobb a megfelelési kényszerem az órán, mégse tartson már hülye libának!

Természetesen tartom a két lépés távolságot, mert jó tanár, és mert nem szeretném vele elbaszrontani a viszonyom.

Mondjuk nem is értem, miért írok ilyenekről, amikor a telefonján ott figyel a barátnője arcképe (ezen azóta se tettem túl magam, elnézést minden olyan 30 évesnél öregebb férfitől, akinek a barátnője figyel a kijelzőn, nekem ez fura, nem vagyok hozzászokva). Bár ugye a vér nem válik vízzé, olasz, az a dolga, hogy flörtöljön, csúnya is lenne, ha nem adná alám a lovat.

Tisss ezt gondolta 15:35 -kor

Címkék: férfiak , olasz