Tisss napjai, gondolatai, történetei

Április idusa

Csodás három napon vagyok túl, és természetesen olyan fáradt vagyok, hogy már előre várom a hétköznapokat, amikor is kipihenhetem a hétvégét (se!).

Csütörtökön ismét összegyűltünk a lányokkal, hogy a Bankármulató keretein belül egy kicsit kirúgjunk a hámból.

Hajnal fél 5-re értem haza, ami annak volt köszönhető, hogy végre önfeledten tudtam szórakozni, és eszem ágában sem volt korábban hazajönni, jóllehet tudtam, hogy a péntek így igen fájdalmas lesz.

Nem érdekelt, mert még mindig a mának élek, és ha jól érzem magam az adott pillanatban, akkor általában nem szoktam arra gondolni, mi lesz holnap, vagy azt követően.

Iszonyatosan fárasztó munkanapok vannak mögöttem, volt óriás kiborulás is a tehernek, stressznek köszönhetően, de talán elmondhatom a nélkül, hogy elkiabálnám, túl vagyok a hónap-, negyedév-, évzárás mizériáján.

Szívesen kihagytam volna egy-két momentumát, ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól L. késő esti üzenete, melyben lelket önt belém, mert hát valljuk be, a főnöktől jött megerősítés az egyik legfontosabb a munka frontján!

Szót se többet róla, vége van, remélem, most jön pár nap nyugi.

Csütörtökön tehát megünnepeltem, hogy könnyebb lett a lelkem némi tehertől.

Két és fél óra alvás után ért utol a péntek, ami igen fájdalmasan érintett.

Munkára csak 15%-os erőbedobással voltam képes, és már reggel 10-kor azt vártam, hogy mihamarabb ágyba kerüljek, de gondolom senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hajnal 1-nél ez megint nem sikerült előbb.

Történt ugyanis, hogy bejelentkezett F., amire számítottam ugyan, arra viszont nem, hogy malacvágtában fogok elkészülni, mert a hívásától számított másfél órán belül már értem is jön. Átváltozóművész vagyok, és...de erről nem beszélek.

Alig pár óra alvás után megint csak korán keltem, mert 9:21-kor indult a vonatom Győrbe. Nagyon vártam már ezt a napot!

Győr városa engem egyszerűen lenyűgözött, biztos nagy szerepet játszott ebben, hogy tavasz van, hogy elutazhattam egy napra Budapestről, hogy friss levegőt szívhattam, és hogy a legszuperebb idegenvezetőm nekem volt.

Megannyi információval lettem gazdagabb, rettenetesen sok képet készítettem (bárcsak sütött volna a nap!, akkor nem lenne ilyen borús a hangulatuk), isteni fagyit nyaltam, és nem mellesleg lejártam a lábam.

Iszonyú jól éreztem magam, olyan jó volt újra találkozni, beszélgetni, és mind e mellett a város miliőjét kicsit magamba szippantani.

A vonatozás pedig hab volt a tortán, mert nekem az még mindig hatalmas élmény, kár, hogy olyan ritkán van csak benne részem.

Az izomláz nem kifejezés arra, ami momentán a testemben van, és a fáradtságot se tudnám definiálni, de nem is kell, hisz úgy szép az élet, ha zajlik.

Tisss ezt gondolta 11-04-17 napján 14:11 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , Fanthomas , férfiak , munka , pajzán , party , pihi

Gazella mesél

Majd mindjárt keresek ide egy csudijó citromos képet, mert csak úgy lesz kerek a bejegyzés. És miközben keresek, azon is gondolkodom, hogy a végére még is milyen zenét szúrjak be, mert azt mindig szoktam, már ha ugye Fanthomasról áradozok, vagy legalább is adomázok. Bár lényegében nyugodt szívvel áradozhatok is róla, mert hát miért is ne, amikor olyan rohadt jól érzem magam vele, hogy komolyan attól tartok, ha egy szép napon kopogtat a szerelem a vállamon (haha, mert az úgy szokott), akkor én majd válságba kerülök, hogy miként búcsúzzak el a léha órákat kiváltó férfiak koronázatlan királyától.

Szerencsére ezen még nem kell töprengenem, helyette egyik ámulatból a másikba eshetek, amikor vele vagyok.

Érdekes, hogy valahogy mindig ráérez azokra a pillanatokra, napokra, amikor egy kicsit magam alá cuppanok (jellemzően a munka és a család tudja kiváltani belőlem), és ő olyankor jelentkezik be egy jó szóval, vagy egy randi időpontjának megpendítésével. Mert mi ám randizni szoktunk, ami annyira bájosan hangzik a szájából, hogy már ettől elalélok. Én magamtól soha nem aposztrofálnám így kettőnk találkozásait, de miért ne hívhatnánk így?

Randi és kész, csak négy fal között, és újabban mindig ugyanott. Olyannyira, hogy már előre köszön a recepciós, ami érdekes, mert egyáltalán nem frusztrál a tudat, hogy ő tudja, pár óra múlva angolosan távozunk. Ugyan miért is frusztrálna, amikor az a pár óra olyan, hogy szívem szerint filmet forgatnék belőle, egyrészt, hogy visszanézhessem, másrészt, hogy a hozzám közel állóknak ne lehetetlen körmondatokkal kelljen leírnom az eseményeket.

Persze most nem 'azokra' a jelenetekre gondolok, hanem az egyéb kis rituálékra, meg arra, ahogy a szenvedély megnyilvánul kettőnk között.

Utóbbit nagyon szeretem érezni, és eszméletlen módon feltölt két-három hét erejéig.

Gondolkodtam azon is a minap, hogy milyen ostoba dolog is az, hogy a tőle kapott bókok milyen sokat nyomnak a latban az önbizalmamat illetően.

Cizca, figyelj, kedvenc részed jön!

Mert hát persze, az életem szürke napjain én se vagyok mindig az a magabiztos, és öntudatos valaki, mint amilyennek alapvetően újabban érzem magam, vagy próbálok tűnni egy-egy rosszabb napomon.

De egészen őszintén mondhatom, mióta ismerem Fanthomast, azóta hatványozottabban azt érzem, van önbizalmam. De fura ezt kimondani, leírni, van önbizalmam!

És ennek tényleg csak annyi a kulcsa, hogy egy olyan férfi bókol nekem, akitől egyrészt el is hiszem (hiszen ezer és egy más nőt megkapott már rajtam kívül, és...), másrészt meg adok a szavára, harmadrészt meg basszus, egy olyan valakiről van szó, aki a létező összes kritériumomnak bőven a nívója felett áll.

Néha, mikor megbánt valaki, elég csak arra gondolnom, hogy F. milyen szavakkal illet ellentétben azokkal, akik szándékosan, vagy akaratlanul bántanak, és máris minden helyreáll a lelkemben (mert természetesen az esetek többségében olyan emberek bántanak meg, akik nem képeznek nálam szintet, ettől függetlenül még is képes lennék magamra venni a hallottakat). És most mondhatja itt nekem bárki, hogy egy párkapcsolati viszonyban szokás így érezni, a helyzet az, hogy soha, semelyik párkapcsolatban (na, nem mintha olyan sok lett volna :)) nem volt annyi önbizalmam, mint most.

Persze nem kell ahhoz magfizikusnak lenni, hogy rájöjjön az ember, nálam ez miért alakult így, de már így is oly hosszú ez a bejegyzés, hogy ezt most inkább nem részletezném.

Na, de onnan indult a matiné, hogy múlt héten lefixáltuk az időpontot hétfő estére, én meg vad A szent citrom citromfogyasztásba kezdtem (ezt nem kell mindenkinek értenie).

Nem mondom, hogy hétfőre nem égett már tőle piszok mód a gyomrom, de mindent a szent cél érdekében, és lőn, ahogy anno Horvátországban is bevált (emlékszel Dés? :)), most sem hagyott cserben.

Úgyhogy igen, március havában a kedvenc gyümölcsöm a citrom, ez most már bizton kijelenthető.

Életében először talán, de pontosan érkezett F., a sors fintora, hogy természetesen én meg pont most nem álltam sehogy a készülődést illetően, amit azonban egy percig nem bántam, élveztem, hogy várnia kell rám.

Beülve mellé arra eszmélni, hogy a kémia még mindig nem szűnik köztünk az egyik legjobb érzés. Ilyenkor alig bírunk egymással, minden egyes piros lámpát kamaszos hévvel használunk ki, ami a liftben csak fokozódik, egészen addig, amíg ki nem nyitja a bort, és nem koccintunk egy hatalmasat.

Imádom, ahogy kihúzza a dugót, ahogy ízleli a bort, valószínűleg azért, mert iszonyatosan gerjedek a férfias mozdulatokra (lásd autóvezetés, kabát feladása/lesegítése...), amik a hétköznapokon kevésszer tudnak csak megmutatkozni, jóllehet, neki minden mozdulata a megtestesült férfiasságot tükrözi számomra.

Ezen idő alatt én poharat mosok, mígnem hirtelen a nyakamon érzem a csókját, amitől minden esetben lúdbőrös leszek, és abban a pillanatban érzem, elvesztem. Nagyjából ekkor szokta először elhagyni a számat, hogy utállak, amire ő kaján vigyorral közli, hogy tudom, hogy nem.

Imádom hallani tőle, hogy őrülten kívánlak, és igen, ha azt mondja, hogy szép vagyok, akkor nem az az első gondolatom, hogy letorkoljam érte, amiért hülyeséget beszél, hanem mosolygok egy nagyot, és abban a pillanatban szépnek érzem magam.

Szeretem, ahogy a hajamba túr, szeretem, ahogy belecsókol a nyakamba, szeretem, ahogy csókolgatja a kezem, szeretem a csókját, szeretem, ahogy begerjed a testemre, szeretem, a szavakat, amivel a lábaim illeti, szeretem, ahogy kifiguráz, szeretem, hogy megnevettet, szeretem a rituáléinkat, amik a találkozásaink során kialakultak, szeretem cirógatni őt, csiklandozni őt, Gazella aka én vagy csak hallgatni a szívdobogását, miközben arra gondolok, hogy mennyire jó nekem, mert mindent megad, amire életem jelenlegi szakaszában vágyom.

Szeretem őt alkalmanként birtokolni, cicázni vele, ízig-vérig nőként viselkedni a környezetében, szeretem, hogy ilyenkor tényleg olyan valaki lehetek, aki egy párkapcsolatban meg se jelenne. Az meg egészen döbbenetes, hogy szex téren milyen magasságokba jutok el, a saját korlátaimat, komplexusaimat a segítségével ledöntve. Piszok mázlistának érzem magam, és akárhányszor arra gondolok, mit ad ő nekem bizony itt van az elégedett, cinkos mosoly a szájam szegletében.

Rég nem írtam róla ilyen őszintén, és lényegében másoknak se nagyon szoktam ilyen részletességgel megnyílni. Ez egyértelműen a kettőnk kis ügye!

Tudom, hogy újabb támadási felületet adtam ezzel a bejegyzéssel az arra nem érdemeseknek, és azt is, hogy ahány ember, annyiféle ideológia fog születni arról, miről is szólt ez az egész, és mit érezhetek én legbelül.

Én úgy döntöttem, hogy az ezzel kapcsolatos ambivalens érzéseim ellenére még is közzéteszem ezt a bejegyzést, remélem, most mindenki boldog és elégedett. Ehe.

Tisss ezt gondolta 11-03-30 napján 13:21 -kor

7 hozzászólás

Címkék: boldog , Csak a zene , Fanthomas , pajzán

Dö nájt

Nagy találkozás, szokásvagysorozat, de csinos, sajtok, bor, megeszlek, nefogyjál-nehízzál, dagi - na csak azt ne, Dj me, hónapdolgozója, őrülten kívánlak, uramistendegyönyörűvagy, iszonyat finom;), hiányzott, tűzijáték ufff, utállak-tudomhogynem, nevetés, Csillavagy, lábgabalyodás, énekel, lesz majd tavasz, meg harisnya, és gatta, de meg..., sok álom, rémálom, harangszó, fogmosás.

Tisss ezt gondolta 11-03-05 napján 11:42 -kor

4 hozzászólás

Címkék: Csak a zene , Fanthomas , férfiak , pajzán

Nyúl éve

Tegnap elkezdődött a Nyúl éve, első napján ugyanazt kell csinálni, mint amit új év első napján szokás, magyarán a semmit, vagy legalább is törekedni arra, illetve a jó dolgokra koncentrálni, azokba energiát fektetni.

A mondás szerint zömmel az fog történni velünk a Nyúl éve alatt, mint ami annak első napján (na, szóval második január 1-je!).

Hát, bizakodó vagyok, mert én jó nyúl voltam (khm;)), akarom mondani, iszonyatosan boldog, mosolygós, elégedett, kisimult nyúl voltam.

Akarom ezt még rengetegszer, meg azt is, amit ilyenkor érzek!

Imádom, hogy minden egyes alkalommal királylány lehetek mellette.

Minden egyes légyottot egy izgalmas készülődési szakasz előz meg, élvezem, ahogy rút kiskacsából hattyúvá alakulok, szeretek ilyenkor a tükör előtt billegni, és szeretem bezsebelni a bókjait.

És hát persze hogy odavagyok azért, ahogy csókolgatja a kezem, kisegít, betesz a hintóba, vagy a kisegérkamionba, felsegíti a kabátom, óv, vigyáz rám.

És azért csodás ez az egész, mert míg egy kapcsolatban ezek előbb-utóbb óhatatlanul elmaradnak (akivel nem így történt, az legyen nagyon büszke a párjára), tudom, hogy kettőnk léha viszonyában soha nem fog ez a többlet megszűnni.

Egyébként még mindig meg tud döbbenteni egy-két váratlan megjegyzésével!

Szoktam volt mondani, hogy mindennek megvan az oka, hogy miért történnek velünk dolgok, miért kap szerepet valaki az életünkben.

Azt hiszem, megfejtettem, hogy ő miért táncolt be az enyémbe (és tényleg!), erre gondolva még értékesebb számomra ez az egész.

Nehéz levakarni ezt a mások számára önelégült, gusztustalan vigyort a képemről, bár nem is kell, kit érdekel más?

Szeretlek élet!

Tisss ezt gondolta 11-02-04 napján 16:55 -kor

4 hozzászólás

Címkék: boldog , Csak a zene , Fanthomas , férfiak , pajzán

Az élet, mint olyan januárban

Megpróbálok összeszedni egy normális bejegyzésre valót, mert ebben a blogban újabban csak a buliról, piáról meg szexről van szó. Kész szerencse, hogy rock and rollról soha nem lesz!

Mi van még az én kis életemben a fent felsorolt témákon kívül?

Hát például az olasz tanulás, ami még mindig élmény, csak basszus, tartson már valaki pisztolycsövet a fejemhez, hogy tényleg legyen több szorgalmam ez ügyben! Egyszerűen olyan kurva jó mondatokat alkotok, hogy még a saját tanárom is meg van rajta lepődve, ergo tényleg megy ez nekem. Ha, ismétlem, ha napi 10 percet foglalkoznék az üggyel, szerintem már rég nem itt tartanék. Grh!

Nem írtam a szájsebészeti kálándomról még, ami ugye múlt hét hétfőn zajlott le.

Meg se lepődtem, mikor belenézve a számba közölte a doki, hogy húúúúha.

Kaptam érzéstelenítőt jobbról, majd balról, aztán indulhatott a móka, nevezetesen kiégették az ínyemet. Azt az égett szagot, amit még másnap is éreztem a számban, na azt szívesen feledném, tiszta disznótor feelingem volt.

Tudom, ez így túl naturalista, de akkor is ez történt, nekem meg muszáj kőbe vésnem, mint ahogyan azt is, hogy hiába mentem pénteken vissza a fogdokihoz, nem tudta betömni a rést, mert még mindig gyulladt az ínyem.

Legközelebb jövő hét hétfőn van rá sansz, ha akkor sem történik meg az aktus, akkor végképp kardomba dőlök.

Már így is abban vagyok, mert ki hallott már olyanról, hogy kiesik valakinek a tömés a fogából, melynek következtében 1 hónapon át fogorvostól fogorvosig jár, szájsebészettel, ecseteléssel, minden széppel egybekötve?

Pénteken annyira csüggedt lettem a ténytől, hogy majdnem lemondtam Fanthomast (amit szerencsére nem tettem meg), na csak ennyire zavar ez az egész. Van bennem egy belső frusztráció, egy nyughatatlanság emiatt, amit gondolom sok ember nem ért meg rajtam kívül, annál is inkább, mert tudom jól, hány, de hány embernek van lukas, törött, hiányzó foga, de engem akkor is kikészít ez az egész. Na, de lapozzunk!

Pénteken a rossz hírek után bementem a WestEndbe vigasztalódni, ahol sikerült egy újabb fehérnemű szettbe beleszeretnem, és irtó olcsón magamévá tennem, valamint két ismerősömbe is belefutnom (ebből csak az egyiknek örültem), de nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy nagy kolbászolásom közepette megláttam a kirakatban ezt az órám.

Azonnal bementem a boltba ráérdeklődni, hogy szíjat tudnak-e szerezni, mire nagy lelkesen mondta a nő, hogy hát persze, menjek el az Erzsébet krt. 4-be, majd ott segítenek.

Mentem is tegnap este nagy elánnal, mosollyal az arcomon, hogy hurrá, és végre, mire mondta a szervizes nő, hogy ohohohoh, miért nem jöttem két hónappal ezelőtt, akkor volt, de most már nincs, és nem is biztos, hogy tudnak rendelni. Kössz!

Komolyan mondom, ha valaha ez az óra végre a csuklómra kerül, két napig nem fogom levenni!

Szerencsére elkettyenésem nem tartott sokáig, mert találkozóm volt, méghozzá Ritával, akitől ezt a gyönyörűséget kaptam. Nem tudok elég hálás lenni érte, mert egyrészt meseszép, másrészt meg hát na, azért a nem várt ajándékok mindig zavarba hoznak, és meglepnek, és egyébként is.

De nem is a nyaklánc volt a fő attrakció, hanem az, hogy megint hogy elszaladt az idő velünk, és hogy milyen jó volt Ritával beszélgetni.

Olyan érdekes, mert figyelem körülöttem az embereket, és azt hiszem, soha nem éreztem még ennyire azt, amit majd hogy nem mindenkivel kapcsolatosan érzek újabban, hogy változunk, hogy átalakul a személyiségünk, hogy önmagunkkal tisztába kerülünk, hogy szépen lassan felnövünk, erősebbek, céltudatosabbak leszünk.

És engem ez valamiért akkora örömmel tölt el, látni ezt, a tanúja lenni e folyamatoknak iszonyat jó dolog.

Köszönöm az estét, szuperül éreztem magam!

Kellett ez nekem tegnapra nagyon, mert előzőleg a munkahelyemen ismét sikerült jól felhúznom magam. Rövid idegeskedés után aztán nekiálltam magamban mantrázni, hogy nyugi, kell a munkahely, mert abból van pénz, és abból van ruha, meg buli, meg pia, meg szex (oké, utóbbi nem), és itt be is zárult a kör, így lett ez egy keretes bejegyzés, haha!

Tisss ezt gondolta 11-01-26 napján 12:12 -kor

1 hozzászólás

Címkék: csak egy fog rakoncatlankodik , ehhh , Fanthomas , munka , olasz , party , vasarlas

2010 legszebb pillanatai Tisss módra

Szilveszter után nem sokkal elkészítettem 2010 legszebb pillanataiból az én kis videómat, amit akkor posztoltam is a Facséra.

Pár napra rá elkészítettem a blogverziót is, amit most veletek is megosztok.

Akárhányszor megnézem ezt a videót (vagy is inkább a másikat, ahol megannyi helyes pofi mosolyog vissza, amiket ebből a videóból kénytelen voltam kivágni, mert legtöbb barátnőm nem örülne az ilyen jellegű nyilvánosságnak), mindig olyan boldog leszek.

Remélem, hogy 2011-ről hasonlóan emlékezetes videó fog majd készülni, a képgyártás már megindult hozzá, annyi szent!

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 11-01-24 napján 15:13 -kor

2 hozzászólás

Címkék: Balaton , boldog , bolondTisss , Ciprus , Csak a zene , Dájmond , Dés , Facusa , Fanthomas , férfiak , karacsony , Lollo , Lujza , Macesz , munka , nyaralas , Nyuszika , pajzán , party , pihi , rolling , születésnap

Boldog pillangó

Mert nekem muszáj most írnom, mert nekem muszáj most a világba kiáltanom, mennyire kibaszott kurva boldog vagyok. Oké, a kibaszott, kurva szavakat a bor, a Fütyülős, a Sugaru Aquarius, meg a Bacardi mondatja velem, de akkor is. Egy ordas nagy Gobbi Hilda vagyok, ami által minden annyira kerek, és egyszerű, és remek, és egyenlő, és még úgy. És egy kezes megszámolás, mert ilyet sokan nem tudnak, de ezennel már ő is, és látom az elégtételt az arcán, én meg közben mosolygok magamban, mert a zsebemben van, mert cuki vagyok, és aztán elkezd egy mondatot, hogy van akit szeret, van akit nem, és nem fejezi be, egyértelmű, hogy engem szeret, még szép. Tudom, érzem, mert Mikkamakka vagyok, ahogy ezidáig csak egy valaki hívott, és döbbenet, hogy az a tüske, amit direkt szúrtam belé két hete, az benne maradt, pedig nem gondoltam volna, mert csak teszt volt, de ezek szerint... Szóval ez, na hagyjuk!

Alig vártam, hogy kirakjon ott, ahova vitt, amire előzetesen csak annyit mondott, hogy elviszlek, de mi van ott? Mire visszakérdeztem, hogy nem mindegy neked? Mire mondta, hogy mindenképp elviszlek, ha nem is árulod el, de szeretném tudni. Fene tudja, hogy aggódik, vagy sem, hogy kíváncsi, vagy sem, remek jól eltársasozunk mi egymással, de a kedvencünk a puzzle, mert az úúúúúh. És akkor kirak ahol, és sikítás, és fotózás, és cigi, és mese, és ital, és buli, és öröm, és mosoly, és sok ital, és tánc, és ismerősök lálálá. Ez egy perfekt éjszaka volt, és én olyan boldog vagyok, de olyan, hogy hú, meg persze részeg is, bár ez gondolom az első sor után kiderült.

(Erre hajnalban képtelen lettem volna, pedig ez még ide tartozik :))

Tisss ezt gondolta 11-01-22 napján 5:55 -kor

3 hozzászólás

Címkék: boldog , Csak a zene , Fanthomas , férfiak , pajzán , party

Titkos kis légyottjaink margójára

Megfogadtam, hogy nem fogok itt írni Fanthomasról, mert a fél információk, amik ide kerülnek, azok bizony összezavaróak lehetnek, és tényleg más képet festenek le ahhoz képest, mint ami van.

Ugyanakkor meg basszus, az életem része valamilyen formában, és igen is a blogom engem képez le, így álságos lenne, ha csak szavakból, zenékből, meg egy-egy megbújó címke alapján lehetne következtetni a vele kapcsolatos dolgokra.

5 év múlva ugyanis rohadtul nem fogok már rá emlékezni, hogy mit, miért írtam le, úgyhogy kellenek a kiírt szavak és pont.

A baj az, hogy én mindig olyan emberekbe botlom, akiket nem igazán lehet kiadni, márpedig nekem közléskényszerem van, és az egész történet varázsát pontosan az ő személyisége adja meg, az az élethelyzet, amiben van, és az teszi ennyire kompletté, és varázslatossá a kettőnk dolgát, amit nem is tudok definiálni.

Nem merném kijelenteni, hogy akkor én most szerető vagyok, bár igazság szerint nem is tudom, hogy ezt emberek egyáltalán meg szokták-e beszélni, hogy akkor hello, légy a szeretőm, ez csak úgy kialakul, gondolom én, aztán persze fene tudja.

Nem mondom, hogy tegnap este nem remegett a lábam, amikor a taxiból kiszállva megcéloztam a szálloda liftjét, hogy aztán bekopogjak a szobája ajtaján, mert hát azért valljuk be, az én hétköznapjaim nem így telnek! De volt ebben az egészben valami bizsergető, mint ahogyan abban is, amikor reggel kávéztunk, miközben neki dolgoznia is kellett, én meg diszkréten vártam rá (és persze szemem sarkából néztem, ahogy dolgozik, mert még az is hmm...) , majd kikísért, én meg nagyasszonyként taxival bejöttem a munkahelyemre.

Imádom az együttléteinket, azt, hogy milyen figyelmes (szakmai ártalom ez biztos, bár ma hajnalban arról győzködött, hogy ő nem is figyelmes, amire persze 2 perc múlva rá is cáfolt), hogy bókol, sűrűn, és sokat, hogy megdicséri az órám, kabátom, hajam, akármim is, hogy folyamatosan a nevemen szólít, hogy mindig mondja, hogy megeszlek, hogy gilisztásnak hív, hogy Kispipinek hív, hogy o-d-a-v-a-n!!! a lábaimért, meg úgy általában a testemért, hogy jókat nevetünk együtt, hogy értelmesnek tart, hogy humorosnak tart, hogy ad a véleményemre, hogy van, amiben kikéri a véleményem, hogy irgalmatlanul nagyokat szexelünk, hogy fekete az én színem, ahogy kinyitja a bort, ahogy ízlelgeti a bort, a borokat, sajtokat, amiket együtt válogatunk, a 104kg-ját, a 193 centiméterjét, a stílusát, a fenekét, a jóindulatát, az őszinteségét, a nyitottságát, a lazaságát, hogy érdekes dolgokat hallok, és izgalmas, királylányos eseményekben van részem.

És még sok minden mást is imádok benne, például azt, hogy az ünnepek alatt is minden nap jelentkezett egy-egy gesztus sms-sel (=> ;-*), aminél több nem is kell, mert ez így kerek, és tökéletes, sőt, holott...

És gondolom most megint sokatok fejében megfogalmazódott a gondolat, hogy hoho, ez már biza szerelem, de ahogy új évkor kifejtettem valakinek, ez az egész csak és kizárólag addig fog tartani, ameddig nem leszek szerelmes, mert vásárra nem viszem a kis lelkem. Ettől valamiért viszont cseppet se tartok, feltehetőleg azért, mert én mindig is ésszel szerettem első körben, és csak utána engedtem utat a szívemnek.

Az eszem meg helyén van, és arra a kérdésre, amit szintén szilveszterkor kaptam meg, hogy mi a jövőkép pontosan az a válaszom, hogy semmi, viszont ameddig mind a ketten jól érezzük magunkat, és ameddig ő meg tudja oldani, hogy találkozzon velem, és azt kapom, amit megérdemlek, addig szerintem ragyogóan tud működni (működjön is plíz, mert ez nekem most nagyon jó! ;)).

Azért ő még mindig Vilmos herceg, és még mindig nehéz elhinnem, hogy egy olyan nővel érzi jól magát, mint én (holott ő aztán tényleg bárkit megkaphat), de neki köszönhetően néha már kezdem úgy érezni, hogy összességében jó nő vagyok, és ez jó, nagyon jó.

Na, most jól kiírtam, hogy mit is jelent ő nekem, és mi van kettőnk között, uff.

Tisss ezt gondolta 11-01-05 napján 16:50 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , Fanthomas , férfiak , pajzán

Szilveszteri párti

Tehát házibuliban voltam, ahogy azt előre jeleztem, és meg kell hagynom, nagyon jól éreztem magam.

Bár nem voltak elvárásaim, úgy voltam vele, ha nem kell egyedül itthon Sas kabarét néznem, akkor már nagy csalódás nem érhet.

Ehhez képest csodás társaságban töltöttem azt a pár órát, amiért itt is köszönet Lolli kincsnek!

Már este 10-kor olyan mata részeg voltam, hogy muszáj voltam elvonulni egy fél órácskára, hogy picit józanodjak (külön köszönet Désnek, aki utánam jött, és beszélt velem, és hozzá még ráadásnak azt is mondta, amit...sokat jelentett nyuszfül ;)).

Büszke vagyok magamra, mert egy nagy üveg Bacardit benyomtam egymagam a nélkül, hogy igazán rosszul lettem volna, vagy baj lett volna a vége. Oké, erre nem kell büszkének lenni, mert kurva sokat ittam lássuk be, de ésszel, és emiatt viszont büszke lehetek magamra. Ennyit kajálni engem ember még nem láthatott, mint most. Folyamatosan volt valami a számban, hol egy szendvics, hol egy kis sütemény, hol sajt, chips, mogyoró, muffin, valószínűleg egyébként ennek köszönhetem az életem.

Éjfélkor aztán Himnusz hagyományosan Désem oldalán, aztán puszik garmadája, majd hopp, az év első csókja is elcsattant, majd a második is, köszönhetően Lolli Cuncikáinak :)

Az éjszakát hajnal 4-ig ünnepeltem, ezen idő alatt virslit főztem, táncoltam, nagyokat beszélgettem, mosolyogtam, egy szóval, felhőtlenül szórakoztam.

Ha igaz az, hogy olyan lesz az év, amilyen annak első napja, akkor elmondhatom, hogy 2011-ben sokat fogok:

- csókolózni,

- huncut sms-eket kapni,

- főzni,

- alkoholt inni rosszullét nélkül,

- enni,

- cigizni,

- szeretni való emberekkel beszélgetni,

- nevetni,

- táncolni,

- hajnalig dajdajozni,

- aludni,

- punnyadni.

Hát, állok elébe, legyen így!

Tisss ezt gondolta 11-01-01 napján 21:29 -kor

7 hozzászólás

Címkék: boldog , Dés , Fanthomas , férfiak , Lollo , pajzán , party

Ilyen volt 2010

Mivel a kollégák sikeresen felkeltettek, és mára amúgy sincs más dolgom, mint hogy pihenjek, hajat mossak, és embert varázsoljak magamból, úgy döntöttem, összegzem az évem saját szavakkal is, mert jövőre tényleg már csak a szépre szeretnék emlékezni 2010-el kapcsolatosan, márpedig 2010-ben nem csak szép dolgok voltak, ez azt hiszem mindenki számára világos, aki olvasott engem.

Nagy levegő, acél idegek, ugorjunk neki!

Január: orvostól orvosig járunk, felcsillan a remény, Fáciért szól minden imám, közben próbálok normális maradni, a munkában is helyt állni, és nem teljesen kivetkőzni magamból, azt hiszem, nem sok sikerrel teszem.

Február: amikor már azt hiszem, hogy az élet jóra fordul, jön az újabb krach, Papi kórházba kerül. Ilyet én még nem éltem, ennyit én még nem sírtam, ennyire én még nem aggódtam, ennyire én még nem voltam reményvesztett, de azt hiszem, jól viseltem a csapást, és helyt álltam, vagy legalább is próbáltam.

A legnehezebb hónapom volt, soha nem szeretnék még csak hasonlót se átélni! Igyekszem az emlékeim törölni azzal a bizonyos estével kapcsolatosan, meg a megannyi kórházban töltött órát illetően, de nem megy.

Mellette Fácimmal törődök, és munkába járok, és azt érzem, hogy egy élőhalott vagyok. Az is voltam!

Március: életem egyik legnehezebb döntése után jön az egyik legszomorúbb napja. Még mindig nem tettem túl magam azon, ami akkor történt, és ez már így is marad örökre. Hiába tudom ésszel, hogy ennek így kellett lennie, és jóval többet kaptam az élettől vele, mint amennyit anno reméltünk, akkor is azt veszítettem el, aki nekem a világon mindennél fontosabb volt, akinek a legtöbb szeretetem adtam. Időközben Papi hazakerült a kórházból, azt hiszem az, hogy vele törődnöm kellett, az segített épeszűnek maradni.

Boltba járok, mosok, főzök, Aput fürdetek, etetek, univerzális vagyok, mert közben a munkahelyemen is 100%-ot nyújtok, ami a mai napig érthetetlen számomra, de ebből is látszik, teher alatt nő a pálma, és mindig vannak tartalék energiák, melyek mozgósítására csak krízis helyzetben vagyunk képesek.

Április: kezd a lelkem a helyére állni, már mosolyogni is képes vagyok, el is hagyja a számat, hogy végre jól érzem magam a bőrömben, és boldog vagyok, majd szakítanak velem. Hát van ilyen, volt is már ilyen, biztos lesz is még ilyen.

Két és fél év után leszedik a fogszabályzóm, döbbenetes változás, új élet, új mosoly, megnövekedett önbizalom.

Május: ide-oda pörgök, rengeteg alkoholt iszom Déssel, Lollival, Dájmonddal buliból buliba járok, szülinapom van, minek alkalmából Dájmondom könnyekig hat, névnapom van, és megismerem R.-t, aki nagyon nagy hatással van rám, azaz inkább a testemre, mert hogy ilyet ritkán élek meg, hogy valakitől ennyire lázba jöjjek, és ilyen tökéletes szexuális légyottot rittyentsek.

Ez az első olyan hónap, amikor semmi szar nem történik velem, meg is ünnepelem méltó módon.

Június: R.-rel folyamatosan kontaktálunk, és élvezem, közben persze megy a masszív italozás a lányokkal, és rengeteg visszacsatolást kapok vadidegen emberektől. Kinyílik a világ a megnövekedett önbizalmamnak köszönhetően, jól érzem magam a bőrömben.

Közben nagymamám meghal, ami egyáltalán nem visel meg, még csak egy könnycseppet se hullatok, gyanítom azért, mert júniusra elfogytak, képtelen vagyok a sírásra, mi több, a szomorkodásra is.

Azt hiszem, ez egy védelmi reakció volt, boldog akartam lenni, és a szomorú dolgokkal nem voltam hajlandó foglalkozni.

Július: dolgozom, iszom, barátnőzöm és eljutok Tokajba, a Hegyalja Fesztiválra.

Baromi olcsón iszok fröccsöt, sátorban huncutkodok, vonatozok, Déssel szülinapot ünneplek, és megszületik a fejemben az elhatározás, nyaralni megyek, egyedül.

Augusztus: legpartisabb hónap ever! Még mindig sokat iszom, még mindig sokat bulizom, ráadásul ráeszmélek, hogy X. nőként tekint rám, aminek hangot is ad.

Elindul köztünk a bizsergés, keressük egymás társaságát, és nem csak a munka köt össze minket. Izgalmas, élvezem, akarom.

Aztán Siófok Déssel, ami mint mindig, most is szívet melengetően jó, mert Siófok nem lehet rossz, és mert Déssel minden jó.

Pár napra rá elrepülök Ciprusra, ahol felejthetetlen 1 hetet töltök. Napfény, koktél, tenger, élményhegyek, férfihegyek, sose volt még ilyen jó, sose töltődtem még így fel nyaralástól, sose érkeztem még haza ilyen fáradtan nyaralásból.

Hazaérkezvén X-szel ott folytatjuk, ahogy abbahagytuk, céges partin vagyok, Budapest báron vagyok, boldog vagyok.

Szeptember: T. zaklat, Lollinak fergeteg szülinapja van, ahol megismerem a csodás barátait, Déssel borfesztiválon ázunk a Várban, elhatározom, hogy olaszt fogok tanulni, és közben ráeszmélek Dés segítségével, hogy Y. se vetné meg, ha olyan kapocs lenne köztünk, mint amilyen ekkortájt X-szel van.

Október: ebben a hónapban még mindig a köhögéstől szenvedek, ami másfél hónapig velem van, de ettől függetlenül iszonyatosan csacsi részegre iszom magam a villányi borfesztiválon Désem társaságában.

Túlesek életem első olasz óráján, amit nagyon élvezek, és csak úgy falom magamba a tudást.

R. bejelentkezik, amitől extra izgatott vagyok, és mosolygós.

Közben beszállok egy mém játékba, ami végtelen hosszúnak tűnik, az is volt. Rengeteget bulizok, és már nagyon várom a céges csapatépítőt, mindenki tudja, hogy miért.

November: nos, eddig minden évben a november hónap volt a mumus, idén ez megváltozott, a legkedvesebb hónapommá nőtte ki magát.

Első körben megtörténik Csehországban X-szel, aminek meg kell történnie, remek élményként marad meg bennem.

Még mindig köhögök, de egyre többet bulizok.

És aztán Rare meghív egy spontán bulira, én meg megyek, pedig a harmadik félt nem is ismerem, de mindez mit se számít, hiszen remek jókat nevetünk együtt, és hetente egy alkalommal este részegeskedünk, és táncolunk.

Bankármulatóba járok, és férfiakat bolondítok, míg nem meg nem ismerem Fanthomast, akivel másnap eltöltöm az év egyik legszebb éjszakáját.

December: Mikulás, munkától kiborulás, megcsömörlés. Buli ugyanúgy, huncutkodás ugyanúgy, csodás éjszakák, királylány vagyok, kiegyensúlyozott vagyok, elégedett vagyok. Karácsony, családi kör, boldogság, elégedettség, még több huncutkodás, hopp itt a Szilveszter, az meg ma van.

Ez volt 2010!

Őszintén mondom, semmiben nem szenvedtem hiányt, bőven jutott rosszból, jóból, ezért nem is írok semmit arról, mit szeretnék 2011-ben.

A cél továbbra is csak a boldogság, meg persze, hogy egészség legyen nekem és a szeretteimnek, minden mást megoldok.

BÚÉK!

Tisss ezt gondolta 10-12-31 napján 13:47 -kor

4 hozzászólás

Címkék: Balaton , boldog , Ciprus , csalad , Dájmond , Dés , Facusa , Fanthomas , férfiak , ketrec , Lollo , munka , nyaralas , olasz , pajzán , party

Státusz ápdét

No, hát írok hamarjában pár keresetlen gondolatot, mert aztán ripsz-ropsz 2011 lesz, amikor viszont már egyáltalán nem óhajtok majd 2010-es dolgokkal foglalkozni.

Ott hagytam abba, mielőtt még évet értékeltem, hogy zsibbad a lábam és aggódok.

Nos, még mindig zsibbad, azaz a zsibbadás nem jó szó, inkább helyenként érzéketlen, és tompa, vagy mi a bánat, de határozottan jobb, mint volt, sőt...

Már egészen jó úton haladtam a tökéletes felépüléshez, csak hát tegnap elmentem korizni, mely során akkorát zakóztam, mint az olajtó, de úgy telibe a jobb térdemre, és sajnos úgy estem, hogy közben iszonyatosan meghúztam mind a hátam, mind a derekam, így majdnem ugyanott vagyok, ahol a part szakad.

Most van egy zsibbadó bal lábam, és egy sajgó/bicegő jobb lábam tenyérnyi folttal a térdemen.

Azért nem kicsit ironikus, hogy pont azon alkatrészeim vannak rováson, amire napjainkban a legtöbb bókot kapom ;)

Mi van még?

A héten persze dolgoztam, ahogy az kell, és nem, sajnos nem csak lábat lógattam, hanem keményen számláztam, könyveltem, problémát megoldottam, és közben nem kicsit káromkodtam.

Ugyanakkor muszáj ide lejegyeznem, hogy L. nagyon érzi azt, hogy tele van a bocskorom, mert konkrétan a tenyerén hordoz, érdeklődik a karácsonyom, szilveszterem után, valamint helyettem csinál meg dolgokat, és közben támogat arról, hogy mennyire bízik bennem.

Ez azért nem semmi, és meg is becsülöm, egyben bízom abban, hogy januárban majd újult erővel tudok a cég ügyeit illetően is vélekedni, mert azért nincs nekem rossz dolgom ott, sőt (és ezt most nem csak a ma vásárolt csizma, illetve a januári vásárlási listámra helyezett táska/kesztyű/félcipő/óra mondatja velem).

Volt ám buli is a héten, mérsékelt létszámmal :D, de annál nagyobb jó kedvvel és még több alkohollal.

Buliból holnapra is jut majd egy, ha minden igaz klasszikus házibuli képében, ráadásul Dés és Lolli jelenlétével egyetemben, amire még nem volt példa Szilveszter során, így bele se merem magam élni.

Nem tervezek nagy flancot, se ruházkodást, csak jól szeretném magam érezni, inni sokat, nevetni nagyokat, és örülni annak, ami van.

Márpedig most elmondhatom, örülök annak, ami van!

Nem is kívánnék többet momentán, csak azt, hogy ez maradjon is így, igen, ezzel elégedett lennék.

Ha már nem írnék addig, ami több mint valószínű, akkor mindenkinek kívánok csodás estét holnapra, meg persze Boldog Új Évet!

Tisss ezt gondolta 10-12-30 napján 20:47 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: Dés , ehhh , Fanthomas , Lollo , munka , party , vasarlas

Évértékelő 2010

Tofinál találtam, én meg lenyúltam.

Lesz majd saját szavakkal elregélt is, addig is mazsolázzatok!

Évértékelő 2010

Mi olyat tettél 2010-ben, amit eddig még soha?

Például egyedül elmentem nyaralni egy idegen országba.

Biztos volt még más is, de az most nem jut eszembe (ja de, felelőtlenül kufircoltam gumi nélkül, ami irgum is meg burgum is, mert én ilyet sose, de hát most már ezen is túl vagyunk).

Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2011-re?

Sose fogadok meg semmit.

Született valakinek gyereke a környezetedben?

Nem.

Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?

Igen, Fáci bogár, és nagymamám, jóllehet ő nem állt olyan közel hozzám, igaz, ez nem volt mindig így.

Milyen országban jártál 2010-ben?

Már új országban, vagy úgy allgemeinen?

Új Ciprus, egyébként meg nem jutottam messzebb Szlovákiánál, valamint Csehországnál (munkahelyi ártalom, ehe)

Mit szeretnél 2011-ben, ami hiányzott 2010-ben?

2010-ből semmi nem hiányzott, viszont 2011-ből kihagynék egy raklap dolgot, amiben 2010-ben sajnálatosan volt részem.

Melyik 2010-es dátum marad örökre az emlékezetedben?

2010.03.05 :(

Mi volt a legnagyobb sikered 2010-ben?

Siker? Miben mérik azt?

Mi volt a legnagyobb kudarcod?

Ilyenről nem tudok, de mások szerint lehet, hogy egy merő kudarc vagyok, passzolom...

Volt komoly betegséged vagy sérülésed?

Nem, és ez maradjon is így, köszönöm!

Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?

A ciprusi nyaralásom, ha meg tárgyról beszélünk, akkor egyértelműen az új órám (tudom, még mindig nem mutattam képet, de ami késik, az nem jön).

Kinek a viselkedése érdemel elismerést?

Az enyémé, meg a barátnőimé, meg persze Papié is, mert mióta történt vele, ami, azóta annyira más a viszonyunk, ami miatt annyira becsülöm (hogy értsétek, azóta azt érzem, hogy nem tud elég hálás lenni nekem, amit lépten-nyomon kimutat felém, és persze, a történtek fényében "jár" nekem, de ha azt veszem, hogy tőlem ez természetes volt, akkor nem kellene, hogy ő máshogy viselkedjen velem).

Kinek a viselkedése háborított fel?

Mire ment el a legtöbb pénzed?

Party, alkohol, ruhák-cipők, nyaralás.

Mi az, amitől nagyon-nagyon izgatott lettél?

A nyaralásomtól, meg az olasz nyelvtől, és Fanthomastól is :D

Melyik dal fog 2010-re emlékeztetni?

Edward Maya - Stereo love

Tavaly ilyenkorhoz képest…

boldogabb vagy szomorúbb vagy?

Cönc, ha azt veszem alapul, hogy Fáci már nincs, akkor szomorúbb, ha az egész életemet, akkor boldogabb.

híztál vagy fogytál?

Imádom ezt a kérdést, fogytam és pont.

gazdagabb vagy szegényebbb vagy?

Gazdagabb, de ez több tényezőnek köszönhető.

Mit szerettél volna többet csinálni?

Többet tanulni a saját szórakozásomra, és nem a cégem malmára, de szerencsére időben jött az olasz.

Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni?

Másnaposságtól szenvedni.

Hogy töltötted a karácsonyt?

Papival szétkajáltuk magunkat, majd szétizgultam magam a zsibbadó lábam miatt.

Estél szerelembe 2010-ben?

Igen, az órámba!

Volt egyéjszakás kalandod?

Öhöhö, nekeeeem? Dehogy! ;)

Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2010-ben?

XXI. század még mindig.

Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad?

Nem utálok senkit, a negatív érzéseket igyekszem száműzni az életemből, mert nincsenek rám jó hatással.

Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?

Ööö, ciki, mert Ciprusra vittem könyvet, de nem volt rá érkezésem, és ez azóta se változott. Shame on me :S

Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted az idén?

Zeneileg iszonyatosan el vagyok maradva, úgyhogy erre nem tudok válaszolni. Viszont idén szerettem meg iszonyatosan a Budapest bárt, meg a Hotel Costes albumokat. Ez így ér?

Mi az, amit kértél és meg is kaptad?

Hm, kértem egy jóféle szeretőt, azt hiszem, meg is kaptam, de pszt, ezt ne kiabáljuk el! ;)

Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg?

Azt, hogy Fáci gyógyuljon meg!

Mi volt a kedvenc 2010-es filmed?

Nem járok moziba, így egy idei filmet se láttam.

Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?

28, és persze buliztam, mosolyogtam, és ittam, meg táncoltam, és pasiztam.

Mi az az egy dolog, amitől sokkal jobb lett volna az éved?

Ha Fáci meggyógyult volna.

Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben?

Beképzelt leszek, de akkor is így van, szexi, ízléses, igényes.

Mi segített józannak maradni?

Az a tudat, hogy bármit elveszíthetek egy pillanat alatt.

Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)?

Jézus ereje, hát ki a tököm törődik az ismert emberekkel?

Ki hiányzott a legjobban?

Fáci, Fáci, Fáci!

Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?

Ez nehéz kérdés, idén ismertem meg igazán a barátaimat azt hiszem, új emberekről nem tudok nyilatkozni, mert azokat még nem ismerem annyira, hogy ide sorolhassam.

De ha egy embert kell választanom, akkor Raremiracle-t választom, mert bár 'ismerem' őt már régóta, még csak most van szerencsém rácsodálkozni, hogy mennyire iszonyatosan überbrutál jó fej lány :) (lefety, lefety, lefety :P)

Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2010 történéseiből?

Hogy egyedül bármire képes vagyok!

Idézz egy dalból, ami jellemzi az évedet!

"I say what I want, I say what I feel, I do anything Im gonna make it real"

Tisss ezt gondolta 10-12-27 napján 18:47 -kor

2 hozzászólás

Címkék: boldog , Ciprus , Csak a zene , csalad , Dájmond , Dés , Facusa , Fanthomas , férfiak , karacsony , Lollo , munka , olasz , pajzán , party , vasarlas

Szenteste

Hát ez a nap is eltelt, méghozzá nem is akárhogyan.

Kora reggel keltem, hogy mihamarabb rendbe rakhassam a szobámat, ami bizony nem kis feladat volt, cserébe viszont most csillog-villog, és imádok benne lenni.

Egészen délután 4-ig a fa közelébe se mentem, mert én csak és kizárólag sötétben vagyok hajlandó fát díszíteni, így addig nagyjából takarítással töltöttem az időmet (meg netezéssel... egyébként érdekes, hogy míg tavaly az sms-ek hódítottak, idén átvette a helyét a közösségi portálokon való köszöntés, aminek én szívből örülök, mert még mindig utálok sms-t írni... persze kapni szeretek, és kaptam is, ráadásul... ;)).

Mint mindig, idén is a Téli csillag meséje ment a fa díszítése közben, amin persze megint elsírtam magam, de ezt tőlem már megszokhattuk, nem is tudom, miért említettem meg ismét.

Ezen idő alatt Papi sütötte a hekket, amiből úgy bekajáltam, hogy utána mozdulni se tudtam.

A vacsora után hipp-hopp átöltöztem, csini blúz, csini szoknya, csini cipő, ám a bugyit elfelejtettem, ami tudom, abszurd, pláne úgy, hogy mindez akkor tudatosult bennem, amikor Apival már a Mennyből az angyalt énekeltük.

Ami egyébként szintén komikus volt, mert sehol se találtuk a fő karácsonyi CD-nket, így a laptopról szólt, amin jót mosolyogtunk, én különösen, ekkor már ugyanis bennem volt fél üveg Szeremley Huba, aminek a másik felét a szobámban fogyasztottam el, miközben az Igazából szerelem ment a TV-ben, és én hangosan nevettem egy-két poénon, pedig azt nem szoktam.

Hajnal 1/2 2-kor még toltam az arcomba a sós ropogóst, és a bort, én pedig csodálkoztam, mikor fogmosás közben megpillantottam magam a tükörben, hogy milyen rémesen nézek ki.

Jó kis nap volt!

Ami már kevésbé jó, az az, hogy tegnap fürdés közben észrevettem, hogy a bal lábam zsibbad, és érzéketlen. Na, ez mára se hagyott alább, cserébe már a bal kezem is zsibbad, azaz olyan fura (plusz még a derekam is fáj).

És hát persze, hogy kiműveltem magam a Google segítségével, és nem lettem boldogabb.

Most vagy cukorbeteg vagyok, vagy porckorongsérvem van, vagy agydaganatom, vagy a végkimerülés szélén állok, vagy krónikus vitaminhiányom van.

Azt hiszem, ha csinálnék egy pollt, tudom jól, hogy a kedves olvasók melyikre tippelnének, de ettől nekem nem jobb.

Megoldás nincs, remélem elmúlik!

Azért bízom benne, hogy csak arról van szó, hogy megemeltem magam a karácsonyfával, meg a fel-le hajolgatással takarítás ill. fadíszítés közben, amitől beállt a derekam, és az ide-oda sugárzik.

Na, de ennyit erről, zárásként jöjjenek ismét képek, mégis csak karácsony van.

Tisss ezt gondolta 10-12-25 napján 19:17 -kor

8 hozzászólás

Címkék: boldog , csalad , ehhh , Fanthomas , karacsony

∞

Ez így...

Tisss ezt gondolta 10-12-15 napján 9:07 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: Csak a zene , Fanthomas , férfiak , pajzán

Velencei kalmár

Királylánynak csoda egy éjszakája volt Királyfival.

Mert Királylány vagyok, amikor épp nem Grillcsirkeként, Kispipiként, Amelieként, Széplábúként, Édiként, Piroskaként nevez.

Egy mézeskalács-házikóban voltam ma, ahol minden bútordarab harmonizált mindennel, hatalmas sarokkád, mellette mécsesek, bordó függönyök, meleg radiátorok, tehénmintás szófa, imádtam.

Szakadt a hó, és én közben kortyoltam a zselés szaloncukor ízű bort a forró vízben, miközben Hotel Costes szólt, és nem győztem betelni a pillanattal.

És hipp hopp, lett egy közös számunk, ez itt alant, mert én kértem, hogy akkor ez legyen a miénk, és a miénk lett, meghallgattuk egyszer, majd még egyszer, meg még egyszer.

Én még ilyet sose, úgy értem, hogy ez valami döbbenet, ami van.

És fura, mert semmi másról nincs szó, csak szexről, de Istenem, az olyan, hogy...

És még tudnék áradozni, de már így is túl sokat tárok elétek az intim szférámból.

Pedig haj!

Tisss ezt gondolta 10-12-12 napján 1:59 -kor

7 hozzászólás

Címkék: boldog , Csak a zene , Fanthomas , férfiak , pajzán

Ulálálálá

Hát ez a tegnap este már megint nem semmi volt, mert hát mit nekem végkimerülés, a csütörtöki bulit nem hagyjuk ki!

Úgyhogy megint üveg bor, meg chips, meg popcorn, és beszélünk, pletykálunk, majd jön sms Fanthomastól, akivel egyébként a hét során minden nap többször kommunikáltam e képp, meg másképp, ami iszonyatosan izgalmas, és felkorbácsoló, nem volt ez másként most se.

Imádom a figyelmességét, hogy váratlanul üzeneteket kapok tőle, hogy nevet a poénjaimon, egyáltalán, imádom azt, ami van köztünk (vagy ami nincs, mert hát nem nevezném szeretőjének magam, hiszen még csak kétszer találkoztunk, igaz, azok nem akármilyen légyottok voltak :)).

És hát mondanom sem kell, hogy hiába volt ezer és egy pasi az adott helyen, engem tökre nem érdekelt egyik se, és csak ő járt a fejemben (de nem úgy, hanem úgy, ha érti, aki érti :)).

És bizonyos italmennyiség után azért a rámenősnél is rámenősebb vagyok sms-ben, aminek meg is lett a foganatja, mert hát persze, hogy megkaptam, hogy "Őrülten kívánlak ;-*", és én ettől még jobban készen lettem, és még rámenősebb lettem, így majdnem odajött, ahol én voltam, holott...(update: most derült ki, hogy oda is jött, csak én már nem voltam ott, végem van :oo)

Legalább 20 sms-t váltottunk az este során, és azt hiszem éjszaka mind a ketten forgolódtunk egy picit az ágyunkban elalvás előtt, mert így hat rám basszus.

Én meg úgy rá, hogy annak ellenére, hogy a hétvége szent, úgy tűnik, holnap 3-kor találkozunk, és...

Ajánlom nagyon, hogy összejöjjön, mert már tegnap este is azt éreztem, hogy ha mi találkoznánk, megint nem állnánk jót magunkért, mint ahogy az történt két hete a táncparketten, ami elmondások szerint nyílt szex volt táncba burkolva.

Katt, katt, katt.

És egyébként pont a fodrászomnak elmélkedtem tegnap, hogy mennyire élvezem én most ezt az élek bele a világba dolgot.

Hogy nem veszem magamra mások problémáit (csak a cégemét, de hát az bagatell :D), hogy csak Papi gondjaival, meg magammal kell törődnöm, ami éppen elég a kis lelkemnek.

Hogy lehetek önző, hogy kedvemre cicázhatok, hogy kedvem szerint alakíthatom a dolgaim.

Azt kell mondjam, tényleg igaz az, hogy egy nő 30 felé kerül tökéletesen tisztába magával, addigra forr ki a személyisége.

Persze még nem vagyok 30, de annyira más minőségében élem meg a mostani 'kapcsolataim', mint mondjuk az 5 évvel ezelőttieket.

Sokkal magabiztosabb vagyok, józanabbul látok dolgokat, könnyebben kezelek szituációkat, és még sorolhatnám.

Ezt most még nagyon élvezem, és feltehetőleg ezért is rémültem meg az elmúlt időben egy-két alkalommal, amikor azt éreztem, hogy valaki többet szeretne belőlem, tőlem, velem.

Pegazus vagyok jujá és nem adom a szárnyaim!

Tisss ezt gondolta 10-12-10 napján 11:51 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: Fanthomas , férfiak , pajzán , party

Vegyes vágott

Azért az döbbenetes, hogy amennyire tegnap kikészültem, és nyominger voltam, annyira nem tudtam éjszaka elaludni. Egyébként ez is egy tipikus jel, hulla vagyok, mégse tudok álomra szenderülni.

Ne tudjátok meg, micsoda izomláz van az összes létező végtagomban (a remegéstől, meg a görcsöktől), jobb mint egy testmozgás!

Ugyanakkor persze, hogy elkeserítő, hogy eljutok egy ilyen szintre, így meg is fogadtam, hogy valahogy közlöm a főnökömmel, nem bírok annyit vállalni, mint amennyit kinéz belőlem. Azaz de, bírok, ha a feltételek adottak hozzá, és nem nekem kell olyan adatok, számlák után járni, amiknek itt kellene figyelniük alapból az asztalomon, illetve ha tud valaki ezeken a nehéz napokon tehermentesíteni más feladatok alól.

Azt ne kérdezzétek, hogy miként fogom ezt vele tudatni, mert csak a szám nagy, mint azt tudjuk, vele szemben olyan picire tudok összemenni, hogy ihaj.

Álszent lenne magamtól, ha azt gondolnám, a tegnap történt csak a stressznek köszönhető, mert ez nem igaz. Mostanra pukkant ki a szervezetem, és fogyott el az összes tartalékom, úgyhogy valószínű, ha vége van a hónapzárásnak, kiveszek egy napot, amikor csak magammal fogok foglalkozni, és kényeztetem majd magam a létező összes módon. Összegezve a tegnap történteket azért hálát adhatok a kollégáimnak, hogy így gondomat viselték.

Aztán itt van ez a karácsony dolog, ami idén valahogy teljesen kimarad az életemből, mint esemény. Tavaly ilyenkor már ajándékokat gyártottam, vásároltam, és bömböltettem a karácsonyi zenéket.

Idén hiába erőszakolom meg magam, és erőltetem a winampba a karácsonyi muzsikát, nincs semmi hangulatom.

Kéne már az ajándékokra is gondolni, de egyelőre csak az jár a fejemben, hogy mennyire szeretnék egy új(abb) kabátot, meg a kedvenc parfümömre is szükségem van, akarok sok-sok szoknyát, rengeteg kardigánt, elegáns nadrágot a méretemben, és csizmából se elég.

Biztos megjön majd a hangulat, vagy legalább is bízom benne, és tudom, hogy Papival kettesben is remek jó karácsonyunk lesz, eltekintve attól a fájó érzéstől, ami majd ott fog csücsülni a szívem sarkában.

Már semelyik karácsony nem lesz az igazi nélküle, vasárnaponként gyertyagyújtáskor is mindig potyognak a könnyeim. Hiányzik!

De hogy valami jóról is essen szó, muszáj mesélnem Fanthomasról (az érzékeny lelkületűek ne olvassanak tovább!).

Nem, nem élem bele magam, ennél én sokkal racionálisabb vagyok, még is szeretném, ha nyoma lenne, hogy mennyire más ember ő, mint akiket eddig megismertem. És most hagyatkozzunk csak és kizárólag azokra az emberekre, akikkel hébe-hóba szexuális megfontolásból találkoztam!

Nincsenek kettőnk között lefektetve a játékszabályok, nem kérdeztem rá semmire direkt módon, és persze, hogy nem faggatózom, mert hát mint tudjuk, én extra diszkrét vagyok. Éppen eme diszkréciómból fakadóan én például nem is szoktam neki sms-t írni, ehhez képest ő kétnaponta küld nekem mindig valamilyen üzenetet bármiféle hátsó szándék nélkül (már amennyiben azt nem vesszük hátsó szándéknak, hogy fenn akarja tartani az érdeklődésem).

Tegnap vettem a bátorságot, és küldtem neki egy mms-t délután, amit rá két percre meg is bántam, mert hirtelen soknak éreztem. Viszont a reakció, ami kaptam az úgy beleégett a retinámba, hogy soha nem felejtem el :))

Ő a bizonyíték arra, hogy van férfi, aki igen is remekül kezeli az ilyen helyzeteket, aki akkor is ír újabb sms-t, ha én nem válaszoltam az előzőre, hogy ma is felhív, és érdeklődik irántam, és nevetünk, és alkudozik, én pedig cicázom vele, mert persze, hogy az is kell. És mindezt úgy, hogy senkije nem vagyok, és azt, amit akar tőlem, nyilván megkaphatná ezek nélkül is (mondjuk azt nem tudom, hogy ő tudja-e mindezt).

Papi kérdezte (ne kapjatok sokkot, igen, erről is tud), hogy ha össze kellene hasonlítanom a korábbi partnereimmel, ki, hány pontot kapna. Lehetetlen!

Még mindig ő Vilmos herceg, és nem érdekel, hogy más szerint párkapcsolatra kellene koncentrálnom, és sehova nem vezet ez az egész, szeretek vele lenni, és szeretem, hogy az életem része valamilyen szinten, amit már tagadni se lehetne, hiszen sms-ek garmadája van tőle a telefonomban, és egyébként is, legyen már több önbizalmam, elhihetném, hogy odavan értem egy olyan férfi, amilyen ő!

Dear Santa, ez maradjon is így!

Tisss ezt gondolta 10-12-07 napján 10:30 -kor

4 hozzászólás

Címkék: csalad , Facusa , Fanthomas , férfiak , karacsony , munka , pajzán

Jogász lettem én

Félelmetesen nagy hülyeségekre vagyok képes bulik alkalmával.

Na, nem kell félteni, nem egyedül teszem, de hát azért na, hát így.

Szóval tegnap este indítottunk a borral, majd jogászok lettünk váratlanul, pedig nem is vagyunk azok, azaz de, 3-2.

A buli maga nem volt egy nagy etwas, mert zömmel tényleg jogászok voltak, beképzelt pöcs majmok (azt kérdezni ismerkedés gyanánt, hogy hol dolgozom érdekes elgondolás), vagy szende szüzek (ezúttal is elnézést kérek minden jogász ismerősömtől, rájuk ez persze nem vonatkozik :)).

Volt is egy perc, ahol aggódni kezdtem, hogy most mi lesz, de aztán jött Mojito pajtás, majd Bacardi Cola, hogy aztán perzsia hercegével igyak még vodkát, majd hajnal 5-kor pezsgőt, és még sorolhatnám.

Fékevesztett éjszaka volt, és hát persze, ismerkedem én, meg fogadom a bókokat, hogy így pörfökt bádi, meg úgy veri gúd inglis, és hirtelen azon kapom magam, hogy már a taxiban ülök vele, és eszmét futtatunk.

És ígér nekem fűt-fát, hogy nem lesz semmi, de nyilván nem hiszek neki, így mikor a Petőfi híd lábánál közli, hogy akkor most kocsiba szállunk, és úgy megyünk Budaörsre, hamar elválnak útjaink.

Tudom-tudom, hülye vagyok, meg felelőtlen, és egyébként se bízzak meg senkiben, és igaza is van mindenkinek, most virtuálisan jól el is kalapáltam magam, mert már a taxiba se kellett volna beszállnom vele, csak hát...

Ugyanakkor meg annyira hálás vagyok a sorsnak, hogy nem engedi az ittas agyamat uralkodni az ösztöneim felett, és hogy tudok nemet mondani, és erélyes lenni.

És persze köszönöm az őrangyalomnak, lehetett volna ennek rossz vége is.

Amúgy jó dolog ez az ismerkedés, de megvallom Fanthomas után tényleg nehéz igazán felkelteni az érdeklődésem, pláne úgy, hogy azóta is tartjuk a kapcsolatot sms formájában ;))

Tisss ezt gondolta 10-12-04 napján 16:01 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: bolondTisss , ehhh , Fanthomas , férfiak , pajzán , party

Pörfökt nájt

Na, hát túl vagyunk a!

És nagyon jó volt, és félve mesélek bárkinek, mert tudom, hogy a reakció ilyenkor megoszlik, mint ahogy anno megoszlott Teniszpartner idején is.

Márpedig a történet kísértetiesen hasonló, csak meg kell szorozni ezerrel az élvezeti faktort. Tehát, nem jövendőbeli páromról, és férjemről van szó, de erről írtam is, tökéletes pasi nincs, ugyanakkor úgy tűnik, ez továbbra sem érdekel.

Tudom, hogy más úgy gondolja, ezzel elaprózom magam, vagy nem becsülöm magam eléggé, de én ezt egy percig nem így tartom számon.

Azt gondolom, egészen addig, amíg mind a két fél jól érzi magát az adott szituációban, és nem sérül lélek, és önbecsülés, addig nincs baj.

Az én lelkem pedig elég edzett, az önbecsülésem pedig ilyen téren mindig is rendben volt (öhö, vessetek az éhes disznók elé).

Hovatovább, soha senki nem bókolt még ennyire, és soha senki nem kezelt még ennyire nőként, ami természetes, hogy levesz a lábamról.

És nem, ettől nem alakul ki bennem az, hogy többet akarnék, mert momentán, amit akarok, azt megkapom (és nem csak a szexről beszélek, hanem az odafigyelésről, a jó beszélgetésekről, a finom sajtokról, és még sorolhatnám, de a részleteket megtartom magamnak ;)). És ez nekem jó, nagyon jó!

Persze imádom a barátnőim, akik féltenek, akik aggódnak, de saját magam nem fogom becsapni, és tudom, ha ez az egész a legkisebb fájdalmat ébresztené bennem, vagy vágyakozást valami több iránt, ami nem lehet, nem mentem volna bele.

A tegnap este pont ugyanannyira tökéletes volt, mint a pénteki.

És nem is tudom, mit mondhatnék, vagy mit mesélhetnék még, mert intim részleteket nem fogok feltárni, az meg hogy, miről beszélgetünk, min nevetem könnyesre magam, totál érdektelen, és lényegtelen ezen a platformon.

Ha kérhetnék valamit a Mikulástól, biztosan az lenne, hogy adjon még nekem sok ilyen felhőtlen órát vele, de nem kérek ilyesmit, mert ez nem a Mikulás hatásköre, meg egyébként is, az élet a legnagyobb rendező, semmi se ok nélkül történik, a forgatókönyv előre meg van írva, előbb-utóbb úgy is megkapom a szerepkönyvet hozzá!

Tisss ezt gondolta 10-12-01 napján 10:05 -kor

3 hozzászólás

Címkék: boldog , Fanthomas , férfiak , pajzán

Nyunyunyu

De én akkor is megírom, ha nem is jön össze, mert nem érdekel a babona*, meg semmi más, pláne, hogy ma kétszer esett ki fél órán belül a parázs a cigarettámból, és egyébként is, ha nem is lesz semmi, akkor is a mai nap lenyomata az, hogy lesz, és annak örülünk, ami van, most meg az van, hogy lesz.

Egész nap lényegében alig tudtam koncentrálni, ami annak is köszönhető, hogy hajnal ½ 4-kor már kukorékoltam, holott...

És akkor telik a nap, meg múlik, és mesélek neki, meg neki, és neki is, és mind azt mondják, hogy hülye vagyok, ha nem üzenek rá, mert miért ne?

És délután eljön a pont, amikor ráeszmélek arra, hogy ha egy tök átlagos ember lenne, akkor már rég jelentkeztem volna nála, mert én egy dózer vagyok, mint azt tudjuk.

Attól most tekintsünk el, hogy ő számomra olyan, mint egyszeri angol polgárnak Vilmos herceg, amit persze nem egyszerű leküzdeni, de megtettem basszus, írtam neki, és fél percen belül válaszolt, mert hiszen ő is csak ember, és rohadtul nem Vilmos herceg (DE!), csak én emelem fel királyi trónra.

Így hát így, és holnap úgy tűnik, visszaadja az alvókámat.

Úgy legyen!

*Ezt tegnap este írtam, de aztán nem posztoltam, mert mégis csak babonás vagyok. De mivel az imént hívott, és lefixáltuk az estét, igen kézzelfoghatóvá vált a dolog (kopp kopp kopp - fránya babona!). Tessen rám gondolni, hogy ne jöjjön neki semmilyen munka közbe, engem meg épségben vigyen haza az utam!

Tisss ezt gondolta 10-11-30 napján 14:23 -kor

7 hozzászólás

Címkék: Fanthomas , férfiak , pajzán

Tökéletes este a tökéletes pasival

Ha Tisss nem lenne olyan végletekig racionális, akkor biztos azzal kezdené, hogy Im a woman in love. De nem fogja, mert racionális, és mert nincs in love, és mert fel se fogta még az alváshiánynak köszönhetően a tegnapi estéjét, pedig...

Pedig életem legjobb estéje volt, azaz az egyik legjobb este, de összességében a legjobb este, amit pasival töltöttem, azaz a legjobb olyan este, amit olyan jó pasival töltöttem. Na ez így zavaros.

Szóval a tegnapi nap során Fanthomas bejelentkezett első körben egy sms-ben, majd hívott, majd sms-t írt, majd hívott, majd sms-t írt, én meg persze gyártottam az elméleteket, hogy biztos kicsi a farka, házas, akármi is, ha ennyire lelkes, és normális.

Aztán én elmentem egy buliba, ahol a kollégám játszott, hogy utána a szakadó hóban találkozzak F-sal. Ekkor már hajnal volt, és mi egy bárban iszogattunk, és igyekeztünk betelni a másikkal.

Ritkán találkozom olyan szintű kémiai kapoccsal, mint amit most észleltem, ettől persze padlóra kerültem. Sokat beszélgettünk, életemben nem kaptam tán még ennyi bókot, persze gondolhatja az egyszeri olvasó, hogy nem véletlenül, és igaza is van.

Mert hogy tényleg, eljött a pont, amikor sajt és bor után néztünk, majd egy hatalmas pocsolyán átkelve a hátára kapott, hogy aztán taxit lengessünk, és kikössünk ahol.

Ott aztán a feromonok robbantak, én meg csak pilláztam, hogy ezt így hogy, ilyen van-e.

Az én idióta kritikus énem ott állt meglőve, és mondtam magamban, hogy ezt nem hiszem el, hogy egy olyan pasival vagyok, akiben semmi, de semmi hibát nem találok, stílus, ész, egzisztencia, szexualitás, mind az én ízlésemnek megfelelően.

Nyilvánvalóan ezért nem is hiszem el, hogy van, mert az ilyen emberek a szememben egy matricák, egy felvett szerepet játszó valakik, akik a cél érdekében bevetik az eszközeiket.

De nem érdekelt, és most se érdekel, mert hogy pont ez lenne az egyéjszakás kapcsolatok lényege számomra, hogy egy éjszakára királynőnek érezzem magam, amit követően másnap kizárólag vigyorogni vagyok képes.

És ma vigyorgok, mert éjszaka végig ölelt, csókolt, simogatott, majd reggel is ugyanott folytattuk, ahol éjjel abbahagytuk, és egyébként is, útban hazafelé a kocsijában is azt éreztem, hogy a jó Istenke a tenyerére csüccsentett egy pár óra erejéig.

Nincsenek ígéretek, se jövőkép, mert baromira nem egy ligában játszunk, de ez pont ettől szép, hogy egy kicsit beleszagolhattam egy másik világba, hogy egy kis szeletkét kaptam abból, hogy milyen egy gáláns lovag, aki él az éjszakának, az életnek, és az olyan kis Hamupipőkéket mint én, egy éjszakára elkápráztatja.

Well done!

Tisss ezt gondolta 10-11-27 napján 16:24 -kor

3 hozzászólás

Címkék: boldog , Fanthomas , férfiak , pajzán , party

Mulat

A reggel az úgy indult, hogy útban idefelé az irodába, három különböző kisboltban jártam, és három különböző péksüteményt vettem, majd faltam be.

Előzőleg meg aludtam 2 és 1/2 órát, ami ha színjózanon fekszem le aludni, akkor is csak lepkefing.

De nem színjózanon feküdtem le, mert elég sokat ittam.

Volt 4 féle bor, igaz, ebből az egyik megbuggyant (biztos, csak és kizárólag emiatt fáj a fejem :D), meg volt pálinka, amit összekevertem borral, meg vízzel, és én abból tényleg kortyoltam, mi több, le is húztam.

Egyébként ott volt az a pont, amikor nem tudtam eldönteni, hogy bulizzak, vagy galoppozzak haza, és aludjak egy nagyot, akarom mondani, nagyobbat, mint amennyit így sikerült.

De aztán irány a bankármulató (figyelsz Misi? :)), jóllehet, nem emlékszem a taxi útra (biztos repültem odáig), de a sorban állásra már igen (vagy az szombaton volt?), meg arra is, hogy csípőből odaadtam egy pasi névjegykártyáját a sajátom helyett, amit utána úgy kunyeráltam vissza, mert az nekem kell (minek?).

Aztán tánc, majd tánc, és még tánc, majd józanodni kezdtem, mert észrevettem, hogy ide-oda lökdösnek emberek, így már tudom, hogy mitől szoktak lila foltjaim lenni.

És akkor jön Fanthomas, aki először közli, hogy biztos gilisztás vagyok (ilyen egy modern bók), majd táncolunk, én Matahari vagyok, megint eltűnik egy kollekció fülbevalóm, és úúúh, szenvedély a köbön.

És úúúh, elkéri a számom, és úúúh nem hiszem, hogy bármit kezdene vele, és úúúh írnék neki, de nem, mert én nem írok férfinak, az első kört mindig nekik kell megtenniük, és erre basszus, miközben ide firkálom az összefoglalót, kapok tőle egy sms-t.

Ilyen van? :)

Tisss ezt gondolta 10-11-26 napján 10:40 -kor

3 hozzászólás

Címkék: boldog , Fanthomas , férfiak , pajzán , party