Tisss napjai, gondolatai, történetei
Teljesség igénye nélkül...:
Anna örök
Alíz mindennapjai
BB
bornonheels
Cicza
Divatdiktátorok
Dés
Esztufó
Encis
Fácusa
feri
Glamour
h.
hajtépés
HelsingGirl
hónyomi
karmakiller
Kati
Lili
Macsibibi
magma
Mankó
Mankusz
Mazsi
minidreams
Misi
MissRuby
mjoy
mm
Mufi blogja
Napcsepp
Nefrit
Nici
Nuszinka
Our Style in Hungary
Papun
SickoQueen
Szőlő
Szösszenet
Templar
Egyszer volt...
...Hol nem volt
IP címed alapján itt vagy Te!...vagy nem :)
Április idusa
Csodás három napon vagyok túl, és természetesen olyan fáradt vagyok, hogy már előre várom a hétköznapokat, amikor is kipihenhetem a hétvégét (se!).
Csütörtökön ismét összegyűltünk a lányokkal, hogy a Bankármulató keretein belül egy kicsit kirúgjunk a hámból.
Hajnal fél 5-re értem haza, ami annak volt köszönhető, hogy végre önfeledten tudtam szórakozni, és eszem ágában sem volt korábban hazajönni, jóllehet tudtam, hogy a péntek így igen fájdalmas lesz.
Nem érdekelt, mert még mindig a mának élek, és ha jól érzem magam az adott pillanatban, akkor általában nem szoktam arra gondolni, mi lesz holnap, vagy azt követően.
Iszonyatosan fárasztó munkanapok vannak mögöttem, volt óriás kiborulás is a tehernek, stressznek köszönhetően, de talán elmondhatom a nélkül, hogy elkiabálnám, túl vagyok a hónap-, negyedév-, évzárás mizériáján.
Szívesen kihagytam volna egy-két momentumát, ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól L. késő esti üzenete, melyben lelket önt belém, mert hát valljuk be, a főnöktől jött megerősítés az egyik legfontosabb a munka frontján!
Szót se többet róla, vége van, remélem, most jön pár nap nyugi.
Csütörtökön tehát megünnepeltem, hogy könnyebb lett a lelkem némi tehertől.
Két és fél óra alvás után ért utol a péntek, ami igen fájdalmasan érintett.
Munkára csak 15%-os erőbedobással voltam képes, és már reggel 10-kor azt vártam, hogy mihamarabb ágyba kerüljek, de gondolom senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hajnal 1-nél ez megint nem sikerült előbb.
Történt ugyanis, hogy bejelentkezett F., amire számítottam ugyan, arra viszont nem, hogy malacvágtában fogok elkészülni, mert a hívásától számított másfél órán belül már értem is jön. Átváltozóművész vagyok, és...de erről nem beszélek.
Alig pár óra alvás után megint csak korán keltem, mert 9:21-kor indult a vonatom Győrbe. Nagyon vártam már ezt a napot!
Győr városa engem egyszerűen lenyűgözött, biztos nagy szerepet játszott ebben, hogy tavasz van, hogy elutazhattam egy napra Budapestről, hogy friss levegőt szívhattam, és hogy a legszuperebb idegenvezetőm nekem volt.
Megannyi információval lettem gazdagabb, rettenetesen sok képet készítettem (bárcsak sütött volna a nap!, akkor nem lenne ilyen borús a hangulatuk), isteni fagyit nyaltam, és nem mellesleg lejártam a lábam.
Iszonyú jól éreztem magam, olyan jó volt újra találkozni, beszélgetni, és mind e mellett a város miliőjét kicsit magamba szippantani.
A vonatozás pedig hab volt a tortán, mert nekem az még mindig hatalmas élmény, kár, hogy olyan ritkán van csak benne részem.
Az izomláz nem kifejezés arra, ami momentán a testemben van, és a fáradtságot se tudnám definiálni, de nem is kell, hisz úgy szép az élet, ha zajlik.
Tisss ezt gondolta 11-04-17 napján 14:11 -kor
Címkék: boldog , Fanthomas , férfiak , munka , pajzán , party , pihi
Semmi sem ok nélkül történik
Megint annyi minden történt két napon belül, hogy csak kapkodom a fejem.
Olyan békebeli hangulat van rajtam, hogy magam is meglepődöm.
Jó érzés azzal szembesülni, hogy mennyire másként reagálok problémákra, mennyire máshogy kezelek helyzeteket, hogy a kétségeim mennyivel könnyebben el tudom altatni, mint korábban.
Ez persze nem csak az én érdemem, hanem azoké is, akik lelket öntenek belém, akik ismernek annyira, hogy tudják, az a helyzet, ami kialakult, megoldható, orvosolható, sőt, más se kell hozzá néha, csak némi lazaság, és könnyedség, de leginkább felejtés.
Az előző bejegyzés címe az volt, hogy minden rosszban van valami jó, és mennyire igaz.
A pénteken történteknek köszönhetően több ponton ráébredtem dolgokra és azok összefüggéseire.
Először is megfigyelhettem magam ismét, miként reagálok váratlan helyzetre (szarul, de fejlődőképes vagyok!), majd hogyan állok fel belőle (hát sajátos módszerem volt rá, de akkor is segített, mondjon bárki, bármit - "Too drunk to...").
Egészen fura volt ott ülni, inni a sokadik rosét, és azon vetyengeni, hogy mi lesz a lelkemmel (meg a...) azon belül is az önbizalmammal, a kiegyensúlyozottságommal, hogy miként építem magam újra, ha úgy adódik.
Mert vannak dolgok, amiket ugyan nem mondunk ki, de akik közelről végigfigyelték a fejlődésem, azt hogy miként válok magabiztossá, azok tudják jól, mi mindennek köszönhető mindez.
A tudat, hogy elveszíthetem önmagam, mindazt, aki ma vagyok, azt hiszem az rémisztett meg igazán. És persze, piszok rossz volt, de két órával később már egy másik szituációban voltam, már mással foglalkoztam (ehe), és legbelül azt éreztem, nem történhet semmi rossz, és ha a rossz is történik, az is okkal lesz majd.
Másnap este, mikor voltak a nagy beszélgetések, annyi megerősítést kaptam, hogy rá egy nappal már tényleg azt éreztem, túl vagyok a történteken.
Mára már tudom, az, amivé váltam, teljesen én vagyok, és tökéletesen független külső behatásoktól. Itt belül, van ugyanis egy szikla, amit nem engedek széthordani, és ez magamnak köszönhető, meg az engem igazán ismerő embereknek, akik tudják, miként kell alkalmi erődöt építeni a sziklám köré pánikhelyzet esetén.
Jöhet földrengés, hurrikán, tornádó, ez a szikla állni fog, és azt hiszem ezt nem csak azért szajkózom, hogy tudatosuljon bennem, hanem mert hiszem, sőt, tudom, hogy így van!
Aztán eljött a hétfő, tiszta gondolatok, új kihívások, majd visszacsatolás, már megint, és hirtelen a béka segge alól felültem a lipicaira, és kajánul vigyorogtam.
Milyen komikus is az, hogy ami pénteken még a világ végét jelenti, az hétfőn már átfordul valami teljesen másba.
Mosolygok itt magamban legbelül, mert taktikázunk, óvjuk magunkat, de mégis csak emberek vagyunk, érzésekkel, félelmekkel, gondolatokkal, kíváncsisággal, amiket elüthetünk ugyan egy-egy viccel, füllentéssel, azoknak még is csak tartalmuk, jelentésük van, melyek mögé látva szárnyakat kaphatunk.
Hát így vagyok most én ;)
Tisss ezt gondolta 11-04-12 napján 11:55 -kor
Címkék: boldog , Csak a zene
Megtoljuk az éjcakát
A péntek első körben nagyon sok idegeskedéssel telt, mert nem elég, hogy hónapzárásom van, azt még megfejeli a negyedévzárás (ezzel a nyakamba varródott a personal goalok teljesítése is), és az évzárás is, mert mi márciustól márciusig számoljuk az üzleti évet. Hurrá.
Úgyhogy nagyjából március 24 óta vagyok szopóágon és ez így is marad április 13-ig. Hát nem csodálatos? NEM!
Szóval pénteken idegzsába voltam, ebéd nélkül nyomtam végig a napot, és délután 5-re olyan merev és fáradt voltam, hogy komolyan nem tudtam, miként fogom abszolválni az estét.
De jelentem, a tartalék erőforrásaim azért még jól el vannak látva, így nem volt gond az este során, ami a Nyugati tér órájánál kezdődött, olyan 7 óra magasságában.
Éljen a női táska, amibe minden belefér, köztük a mi jó kedvünk tartalma is!
8-kor már az A38 hajón voltunk, és próbáltuk megtudni, még is mikorra várható a Nouvelle Vague koncert kezdése.
Jobb híján a színpad előtt várakoztunk, miközben roséval oltottuk szomjunkat, míg meg nem jelent az előzenekar a színen. A harmadik sorból csápoltuk végig a szürreális zenekart, melyet követően végre színpadra lépett az, akiért mi érkeztünk.
Nos, én még soha nem álltam ilyen közel a színpadhoz, hogy jobbat mondjak, soha nem álltak még ilyen alacsony emberek előttem, így végig mindent tökéletesen láttam és hallottam.
Milyen volt a koncert? Hogy a szokásos szófordulatommal éljek, egyszerűen fanta-fanta-fantasztikus!
Jó érzés volt franciául halandzsálni, mosolyogni, és nagyokat sóhajtozni.
Viszont nem bocsátom meg, hogy a lemez legjobb számát, a Two people in a room-ot nem adták le. Azóta is hiányérzetem van, hiába bömböltettük utána a taxiban útban az Ötkert felé.
Előtte azért a fedélzeten lecsúszott még egy újabb kör rosé, valamint Raretól is megkaptam az osztást arra nézve, hogy magyarázkodok a saját blogomon, és szar bejegyzéseket írok. Uff, hát én hiszek neki, úgyhogy köszi, többet nem írok olyan témában, amiben nem engedek szabad folyást az érzéseimnek (azért kapdbe :P).
Mint említettem volt, A38 után az Ötkert következett, ahova menet a taxist szerintem kikészítettük, annyira über szemtelenek és nagyhangúak voltunk.
Nehéz szakma az övéjük, pláne ha olyan lányok az utasok, mint mi.
A bejutással nem is ment el sok idő, sőt, még helyet is tudtunk foglalni egy asztalnál, így újabb sok kör rosé, és jó pár Rare által eltulajdonított mogyorós kübli elfogyasztását követően hipp-hopp a tánctéren találtuk magunkat.
Na, ott aztán eleresztettem a hajam, volt táncolás, meg mosoly, meg más is, és persze jött két ürge, mind a kettő franciának nézett, ami megmosolyogtató, kicsit talán hízelgő is, így lettem én Frencs.....!
Egészen sokáig húztuk itt is az éjszakát, de még nem volt vége a Tour de Budapestnek, mert végül ismét csak a Piafban kötöttünk ki, ahol a jegyünkért cserébe ezúttal se limonádét fogyasztottunk.
Mentünk rózsát szedni, hallgattunk yesterdayt, nevettünk nagyokat, aztán irány a táncparkett, amit még mindig csak bolhapiacként, vagy turkálóként tudnék aposztrofálni. Aki ott nem talál semmit, az vagy túl részeg, vagy túl finnyás.
Mi a magunk jókedvét ismét csak megtaláltuk, így végül örömittasan távoztunk hajnal 6 után nem sokkal.
Nos, mondanom sem kell, a nagy dajdajnak köszönhetően másnap délután 2-kor vetett csak ki az ágy, és hiába fogyasztottam én előzetesen 3-as szendót, ittam még több vizet, megvallom, irgalmatlan rosszul voltam.
Nincs az a másnap, amit ne lehetne túlélni (már az én szintemen), de ez igen csak meggyötört.
Nem baj, minden percét bevállalnám újra, mert ez a péntek bizony igen csak emlékezetesre sikeredett. Íj ;))
Tisss ezt gondolta 11-04-04 napján 14:43 -kor
Címkék: boldog , bolondTisss , férfiak , munka , pajzán , party
Gazella mesél
Majd mindjárt keresek ide egy csudijó citromos képet, mert csak úgy lesz kerek a bejegyzés. És miközben keresek, azon is gondolkodom, hogy a végére még is milyen zenét szúrjak be, mert azt mindig szoktam, már ha ugye Fanthomasról áradozok, vagy legalább is adomázok. Bár lényegében nyugodt szívvel áradozhatok is róla, mert hát miért is ne, amikor olyan rohadt jól érzem magam vele, hogy komolyan attól tartok, ha egy szép napon kopogtat a szerelem a vállamon (haha, mert az úgy szokott), akkor én majd válságba kerülök, hogy miként búcsúzzak el a léha órákat kiváltó férfiak koronázatlan királyától.
Szerencsére ezen még nem kell töprengenem, helyette egyik ámulatból a másikba eshetek, amikor vele vagyok.
Érdekes, hogy valahogy mindig ráérez azokra a pillanatokra, napokra, amikor egy kicsit magam alá cuppanok (jellemzően a munka és a család tudja kiváltani belőlem), és ő olyankor jelentkezik be egy jó szóval, vagy egy randi időpontjának megpendítésével. Mert mi ám randizni szoktunk, ami annyira bájosan hangzik a szájából, hogy már ettől elalélok. Én magamtól soha nem aposztrofálnám így kettőnk találkozásait, de miért ne hívhatnánk így?
Randi és kész, csak négy fal között, és újabban mindig ugyanott. Olyannyira, hogy már előre köszön a recepciós, ami érdekes, mert egyáltalán nem frusztrál a tudat, hogy ő tudja, pár óra múlva angolosan távozunk. Ugyan miért is frusztrálna, amikor az a pár óra olyan, hogy szívem szerint filmet forgatnék belőle, egyrészt, hogy visszanézhessem, másrészt, hogy a hozzám közel állóknak ne lehetetlen körmondatokkal kelljen leírnom az eseményeket.
Persze most nem 'azokra' a jelenetekre gondolok, hanem az egyéb kis rituálékra, meg arra, ahogy a szenvedély megnyilvánul kettőnk között.
Utóbbit nagyon szeretem érezni, és eszméletlen módon feltölt két-három hét erejéig.
Gondolkodtam azon is a minap, hogy milyen ostoba dolog is az, hogy a tőle kapott bókok milyen sokat nyomnak a latban az önbizalmamat illetően.
Cizca, figyelj, kedvenc részed jön!
Mert hát persze, az életem szürke napjain én se vagyok mindig az a magabiztos, és öntudatos valaki, mint amilyennek alapvetően újabban érzem magam, vagy próbálok tűnni egy-egy rosszabb napomon.
De egészen őszintén mondhatom, mióta ismerem Fanthomast, azóta hatványozottabban azt érzem, van önbizalmam. De fura ezt kimondani, leírni, van önbizalmam!
És ennek tényleg csak annyi a kulcsa, hogy egy olyan férfi bókol nekem, akitől egyrészt el is hiszem (hiszen ezer és egy más nőt megkapott már rajtam kívül, és...), másrészt meg adok a szavára, harmadrészt meg basszus, egy olyan valakiről van szó, aki a létező összes kritériumomnak bőven a nívója felett áll.
Néha, mikor megbánt valaki, elég csak arra gondolnom, hogy F. milyen szavakkal illet ellentétben azokkal, akik szándékosan, vagy akaratlanul bántanak, és máris minden helyreáll a lelkemben (mert természetesen az esetek többségében olyan emberek bántanak meg, akik nem képeznek nálam szintet, ettől függetlenül még is képes lennék magamra venni a hallottakat). És most mondhatja itt nekem bárki, hogy egy párkapcsolati viszonyban szokás így érezni, a helyzet az, hogy soha, semelyik párkapcsolatban (na, nem mintha olyan sok lett volna :)) nem volt annyi önbizalmam, mint most.
Persze nem kell ahhoz magfizikusnak lenni, hogy rájöjjön az ember, nálam ez miért alakult így, de már így is oly hosszú ez a bejegyzés, hogy ezt most inkább nem részletezném.
Na, de onnan indult a matiné, hogy múlt héten lefixáltuk az időpontot hétfő estére, én meg vad 
citromfogyasztásba kezdtem (ezt nem kell mindenkinek értenie).
Nem mondom, hogy hétfőre nem égett már tőle piszok mód a gyomrom, de mindent a szent cél érdekében, és lőn, ahogy anno Horvátországban is bevált (emlékszel Dés? :)), most sem hagyott cserben.
Úgyhogy igen, március havában a kedvenc gyümölcsöm a citrom, ez most már bizton kijelenthető.
Életében először talán, de pontosan érkezett F., a sors fintora, hogy természetesen én meg pont most nem álltam sehogy a készülődést illetően, amit azonban egy percig nem bántam, élveztem, hogy várnia kell rám.
Beülve mellé arra eszmélni, hogy a kémia még mindig nem szűnik köztünk az egyik legjobb érzés. Ilyenkor alig bírunk egymással, minden egyes piros lámpát kamaszos hévvel használunk ki, ami a liftben csak fokozódik, egészen addig, amíg ki nem nyitja a bort, és nem koccintunk egy hatalmasat.
Imádom, ahogy kihúzza a dugót, ahogy ízleli a bort, valószínűleg azért, mert iszonyatosan gerjedek a férfias mozdulatokra (lásd autóvezetés, kabát feladása/lesegítése...), amik a hétköznapokon kevésszer tudnak csak megmutatkozni, jóllehet, neki minden mozdulata a megtestesült férfiasságot tükrözi számomra.
Ezen idő alatt én poharat mosok, mígnem hirtelen a nyakamon érzem a csókját, amitől minden esetben lúdbőrös leszek, és abban a pillanatban érzem, elvesztem. Nagyjából ekkor szokta először elhagyni a számat, hogy utállak, amire ő kaján vigyorral közli, hogy tudom, hogy nem.
Imádom hallani tőle, hogy őrülten kívánlak, és igen, ha azt mondja, hogy szép vagyok, akkor nem az az első gondolatom, hogy letorkoljam érte, amiért hülyeséget beszél, hanem mosolygok egy nagyot, és abban a pillanatban szépnek érzem magam.
Szeretem, ahogy a hajamba túr, szeretem, ahogy belecsókol a nyakamba, szeretem, ahogy csókolgatja a kezem, szeretem a csókját, szeretem, ahogy begerjed a testemre, szeretem, a szavakat, amivel a lábaim illeti, szeretem, ahogy kifiguráz, szeretem, hogy megnevettet, szeretem a rituáléinkat, amik a találkozásaink során kialakultak, szeretem cirógatni őt, csiklandozni őt, 
vagy csak hallgatni a szívdobogását, miközben arra gondolok, hogy mennyire jó nekem, mert mindent megad, amire életem jelenlegi szakaszában vágyom.
Szeretem őt alkalmanként birtokolni, cicázni vele, ízig-vérig nőként viselkedni a környezetében, szeretem, hogy ilyenkor tényleg olyan valaki lehetek, aki egy párkapcsolatban meg se jelenne. Az meg egészen döbbenetes, hogy szex téren milyen magasságokba jutok el, a saját korlátaimat, komplexusaimat a segítségével ledöntve. Piszok mázlistának érzem magam, és akárhányszor arra gondolok, mit ad ő nekem bizony itt van az elégedett, cinkos mosoly a szájam szegletében.
Rég nem írtam róla ilyen őszintén, és lényegében másoknak se nagyon szoktam ilyen részletességgel megnyílni. Ez egyértelműen a kettőnk kis ügye!
Tudom, hogy újabb támadási felületet adtam ezzel a bejegyzéssel az arra nem érdemeseknek, és azt is, hogy ahány ember, annyiféle ideológia fog születni arról, miről is szólt ez az egész, és mit érezhetek én legbelül.
Én úgy döntöttem, hogy az ezzel kapcsolatos ambivalens érzéseim ellenére még is közzéteszem ezt a bejegyzést, remélem, most mindenki boldog és elégedett. Ehe.
Tisss ezt gondolta 11-03-30 napján 13:21 -kor
Címkék: boldog , Csak a zene , Fanthomas , pajzán
Mindenkinek koncertélményt!
Mert hogy nincs annál jobb dolog, mint amikor az ember ezred magával ugrál a zene ütemére, mialatt arcán földöntúli boldogság ragyog.
Márpedig velem így volt tegnap este, amiért hálával adózom a Faithlessnek, valamint Rarenak is, hiszen egyedül nem valószínű, hogy elmentem volna a sogenannte búcsúkoncertjükre.
Életemben nem voltam még koncerten ott kapunyitásnál egészen tegnapig, de ebből biztosan nem lesz rendszer, tekintve, hogy az első sorba egyáltalán nem vágytunk, így gyakorlatilag semmi értelme nem volt korai érkezésünknek.
De semmi gond, így legalább a koncertig volt két óránk arra, hogy kajáljunk, kimenjek a mínusz 10 fokba (tudom, hogy nem volt annyi) egy szál atlétában cigizni (igen, biztos emiatt is köhögök), és hogy már az ácsorgástól elviselhetetlenül megfájduljon a derekam.
Ellenben kit érdekel mindez, mikor cserébe pontban 9-kor megszólalnak a hamisíthatatlan dallamok, és indul az őrjöngés?!
Én bizony tényleg őrjöngtem (na, a magam módján ugye), nagyon szükségem volt már az ütemes pattogásra, és a libabőrre is a karomon. Márpedig volt libabőr, nem is egyszer, egészen pontosan háromszor.
Mikor megvettem a jegyet a koncertre, és megláttam, hogy lényegében lemezbemutató bulira megyek (később derült csak ki, hogy fel is oszlanak...), azonnal megkértem a kollégám, prezentálja számomra a legújabb albumot, hogy valamelyest felkészült legyek a koncert napján.
Jelentem, a leckét tökéletesen abszolváltam, olyannyira, hogy hamar találtam is magamnak egy számot, ami annyira megtetszett, hogy azt mondtam, ha ezt az egyet elmuzsikálják, már megérte megvenni a jegyet. És lőn, már a második szám az én kedvencem volt, mely során önkívületi állapotba kerültem, de legalább is rég voltam már zenétől ilyen boldog.
Felváltva követték egymást a nagy klasszikusok, ötvözve az új album számaival.
A másfél órát végigtáncoltam, rityi-rotyiztam, csuklós-pattogósoztam, úsztam a levegőben, pumpáltam, egy szóval, remekül éreztem magam.
Számtalan feledhetetlen pillanat maradt meg bennem, köztük a Sun to me-ra való őrjöngés, a God is a DJ során a kivetítőn futó templomot kirajzoló grafika, az Insomnia, mely alatt a stroboszkópok fényében az ezernyi magasban levő kéz a szívemet melengette, a What about love közben a Love felirat folyamatos villódzása, és hát a zárószámként leadott We come one is nagyot ütött mikor a közönség egy emberként ordította a refrént.
Sorolhatnám itt napestig az élményeim, úgy se lennék képes arra, hogy visszaadjam, milyen jól éreztem magam, és mennyire feltöltött ez az este.
Örülök, hogy ott lehettem, nagy élmény volt!
Tisss ezt gondolta 11-03-22 napján 11:57 -kor
Egy álom vált valóra
Egész múlt héten lázban égtem (a sors iróniája, hogy az elmúlt napokban nem csak képletesen), ugyanis most szombaton farsangi buliba voltam hivatalos.
Amióta az eszemet tudom, mindig is szerettem volna macskanőnek beöltözni.
Tudom, elcsépelt, és ezer és egy ember öltözik be macskának, mert az igen egyszerűen kivitelezhető, engem ez mégse érdekelt.
Idén végre eljött a pillanat, volt meghívásom farsangi buliba, és bátorságom is ahhoz, hogy beöltözzek feszülős ruhába.
Kedden kiutaztam Budakalászra a tökéletes cicafülért, valamint ezzel egyetemben megrendeltem Balassagyarmatról a megfelelő cicafarkat. Elhivatottságom jól példázza, hogy utóbbi tétel értéke 1200Ft volt, míg a szállítási költség ezen felül 1500Ft.
Szerda este óta a tegnap estét vártam.
Igen ám, de a visszatérő hidegnek köszönhetően sikerült megint lerobbannom egészségügyileg.
Csütörtökön orrfújás, pénteken jött hozzá a köhögés is.
Mit nekem betegség?
A lányokkal a pénteki buli kihagyhatatlan, így bár volt, hogy szinkront köhögtünk, becsülettel végigtoltam az éjszakát, nem is akárhogyan. Nagyon jól éreztem magam, mint mindig, nem úgy a másnap során, ami tegnap volt.
38 fok feletti lázzal ébredtem, amit nem is értettem, rendesen be is pánikoltam.
Az nem lehet, hogy estére ne kapjam össze magam, és váljak macskanővé!
A szívem vérzett volna, ha ki kell hagynom az éjszakát, és tudom, iszonyat nagy felelőtlenség így bulizni menni, de nem érdekelt, megtettem, és megérte.
Lehet, hogy a láztól bágyadtabb voltam, de akkor is minden percét élveztem az estének.
Jó volt látni megannyi beöltözött, ötletesnél ötletesebb jelmezt kiötlő fiatalt, és együtt nevetni azon, ahogy egyesek azonosulnak a karakterükkel.
És jó volt macskanőnek lenni (még ha a smink meg is hiúsult az orrfújásnak köszönhetően...), annak, aminek érzem magam, egy nagyra nőtt cicának.
A házibuli után természetesen lementünk egy szórakozóhelyre, ahol nagyjából minden 'karmomra' megkaparinthattam volna valakit, de ez az este nem erről szólt.
Hajnal 5-re értem haza, kitikkadva, és persze a láz mostanra se köszönt el tőlem, de semmit nem csinálnék másképp.
Fergeteg éjszaka volt, beszéljenek a képek tovább.
Tisss ezt gondolta 11-02-20 napján 19:45 -kor
Címkék: boldog , breteg , pajzán , party
'Ki bánatot sosem ismert: boldogságot meg sem ért'
Rég nem írtam, aminek több oka is van.
Első körben beteg voltam (már megint, ejh), második körben meg nem tudom, mit is írhatnék azon túl, hogy hello, Tisss vagyok, rohadt sokat bulizok, még többet iszom, idiótaságokban élen járok, vállalhatatlan fotók készülnek rólam (amiket én még is vállalok), és sűrűn dolgozom másnaposan.
Ha visszaolvasom az elmúlt bejegyzéseket, erről szóltak (meg Fanthomasról), ami más számára nyilván szánalmat vált ki, vagy megdöbbenést, viszont én vállalom, nekem most ez az élet, engem most ez éltet.
A minap personal meetingem volt a munkahelyemen, és mikor szóba került, hogy milyen új célokat lehetne kitűzni számomra, amik huzamosabb távon motiválhatnának, hirtelen iszonyat nagy féket nyomtam.
Hosszú idő után ugyanis most először érzem azt, hogy maradéktalanul elégedett vagyok a munkahelyemmel, azzal, amit csinálok, ahogyan megítélnek, ahogy a munkám becsülik. Nagyon nagy potenciálok vannak számomra azon a területen amin jelenleg dolgozom, és azon piszok mázlisták közé tartozom, akiknek tálcán kínálják a lehetőséget arra, hogy fejlődjenek, én még is azt mondtam ezen a meetingen, hogy most nem. Idióta vagyok igen, de nem szeretnék plusz terhet, felelősséget, sem feszültségforrást még legalább 3 hónapig.
Majd napra pontosan egy évvel ezelőtt fordult fel fenekestül az életem, amikor is történt Apival, ami történt. A mai napig nem dolgoztam fel, a mai napig mázsás súlyként vannak itt a szívemben azon napok fájdalmai, kilátástalanságai, félelmei. Sokszor bevillannak a képek, és érzem, ahogy elfog a rettegés, a félelem. Végérvényesen megváltoztatott az az este, nem csak engem, Apit is. Annyira más lett a viszonyunk, harmóniában, szeretetben, szimbiózisban élünk egymás mellett, és mindennél fontosabbá vált ő. Ugyanakkor azt érzem, hogy bennem van egy folytonos félsz, minden kis apró neszre szaladok ki hozzá, ami tudom, nem egészséges, de akkor is ez van. Sok időnek kell még eltelnie, hogy helyre tudjam magamban tenni az akkor történteket.
Fáci sincs már! Nincs nap, hogy ne jutna eszembe, hogy ne nézegetném az édes kis pofiját a fotókon keresztül. A kis bögréje azóta is ott van az asztalom közepén, az ajtót még mindig résnyire nyitva hagyom neki éjszakánként, a fürdőből kilépve még mindig lenézek, hogy ott vár-e, és ameddig én otthon élek, ez biztos így is lesz.
Nincs szó, ami leírná a hiányát, ő volt az életem, a mindenem, nélküle élni lehet, de nagyon nehéz. Velem van, örökre, mindig, de nem titkolom, a szívem egy részét magával vitte (nem is baj, mindvégig az övé volt!).
Tavaly minden megváltozott az életemben, és mire ezek a változások végre leülepedtek bennem, és talpra álltam, egy új világ nyílt meg előttem.
Teljesen más embernek érzem magam a tavalyi önmagamhoz képest.
Önállónak, tudatosnak, kétlábonjárónak, talpraesettnek tartom magam.
Tudom, ezen a fórumon teljesen más képet festek le, de én pontosan ezt a kettősséget szeretem a jelenlegi életemben. Az egyik pillanatban léha céda vagyok, a másikban meg könyvelek, pénzügyi kimutatásokat készítek, vagy csak egy pohár bor mellett komoly dolgokról beszélgetek átszellemülten, értelmesen, felnőttesen, nőiesen.
Július óta egy nagy kaland az élet, azt csinálom, amihez kedvem van, amiben jól érzem magam.
Soha nem gondoltam volna, hogy így megkedvelem a kollégáim, hogy ilyen szoros kapcsolatom lesz emberekkel, hogy ennyire meg tudok nyílni.
Persze a legtöbben még így is a felszínt látják, de pont ezért hallatlan nagy boldogság számomra, amikor alig pár alkalmas ismeretség után emberektől olyan visszacsatolást kapok, és olyan szavakkal illetnek, amilyennek érzem magam, avagy amilyennek szeretném, hogy mások lássanak.
Egy csodának élek meg minden egyes napot, visszacsatolást, barátnői összeröffenést, bulit, sms-t, mindent, amit kapok, és aminek pozitív töltete van.
Nincs nap, hogy ne vetnék számot a felett, mi jó történt velem, hisz minden napban van valami jó, és szerencsére meg is találom.
Iszonyat hálás vagyok, hogy olyan emberekkel hoz össze jelen pillanatban az élet, akik őszintén képesek kimutatni az érzéseiket, és szavakba önteni azokat (természetesen a régről velem maradt emberekről se megfeledkezve).
Jó érzés szeretve lenni, és tudom, hogy sokan nem értik, miért nem vágyom párkapcsolatra, amire nincs is meg az egzakt válaszom, hacsak nem az, hogy mindenem megvan, amire momentán szükségem van, és igen, Fanthomas maximálisan kielégíti a jelenlegi igényeimet.
Nekem most pezsgésre, impulzusokra, történésekre, nyüzsgésre, szabadságra, térre, függetlenségre van szükségem!
És persze, tudom, hogy azért betegeskedek újabban ennyit, mert kisajtolom a testem, de ezen most még nem akarok változtatni, most még nem, most még jó így, nagyon jó.
Szeretem, hogy kiszámíthatatlanok a hétköznapjaim, hogy egyik buli se végződik ugyanúgy, hogy mindig történik valami váratlan, valami új, amin napokig lehet nevetni.
Szeretem a bolondos fotókat, levélváltásokat, sms-eket, emaileket, szeretek mindent, aminek a része vagyok, és igen, szeretem az életem, nagyon!
Tisss ezt gondolta 11-02-16 napján 11:20 -kor
Címkék: boldog , bolondTisss , breteg , csalad , Facusa , férfiak , munka , pajzán , party
Nyúl éve
Tegnap elkezdődött a Nyúl éve, első napján ugyanazt kell csinálni, mint amit új év első napján szokás, magyarán a semmit, vagy legalább is törekedni arra, illetve a jó dolgokra koncentrálni, azokba energiát fektetni.
A mondás szerint zömmel az fog történni velünk a Nyúl éve alatt, mint ami annak első napján (na, szóval második január 1-je!).
Hát, bizakodó vagyok, mert én jó nyúl voltam (khm;)), akarom mondani, iszonyatosan boldog, mosolygós, elégedett, kisimult nyúl voltam.
Akarom ezt még rengetegszer, meg azt is, amit ilyenkor érzek!
Imádom, hogy minden egyes alkalommal királylány lehetek mellette.
Minden egyes légyottot egy izgalmas készülődési szakasz előz meg, élvezem, ahogy rút kiskacsából hattyúvá alakulok, szeretek ilyenkor a tükör előtt billegni, és szeretem bezsebelni a bókjait.
És hát persze hogy odavagyok azért, ahogy csókolgatja a kezem, kisegít, betesz a hintóba, vagy a kisegérkamionba, felsegíti a kabátom, óv, vigyáz rám.
És azért csodás ez az egész, mert míg egy kapcsolatban ezek előbb-utóbb óhatatlanul elmaradnak (akivel nem így történt, az legyen nagyon büszke a párjára), tudom, hogy kettőnk léha viszonyában soha nem fog ez a többlet megszűnni.
Egyébként még mindig meg tud döbbenteni egy-két váratlan megjegyzésével!
Szoktam volt mondani, hogy mindennek megvan az oka, hogy miért történnek velünk dolgok, miért kap szerepet valaki az életünkben.
Azt hiszem, megfejtettem, hogy ő miért táncolt be az enyémbe (és tényleg!), erre gondolva még értékesebb számomra ez az egész.
Nehéz levakarni ezt a mások számára önelégült, gusztustalan vigyort a képemről, bár nem is kell, kit érdekel más?
Szeretlek élet!
Tisss ezt gondolta 11-02-04 napján 16:55 -kor
Címkék: boldog , Csak a zene , Fanthomas , férfiak , pajzán
2010 legszebb pillanatai Tisss módra
Szilveszter után nem sokkal elkészítettem 2010 legszebb pillanataiból az én kis videómat, amit akkor posztoltam is a Facséra.
Pár napra rá elkészítettem a blogverziót is, amit most veletek is megosztok.
Akárhányszor megnézem ezt a videót (vagy is inkább a másikat, ahol megannyi helyes pofi mosolyog vissza, amiket ebből a videóból kénytelen voltam kivágni, mert legtöbb barátnőm nem örülne az ilyen jellegű nyilvánosságnak), mindig olyan boldog leszek.
Remélem, hogy 2011-ről hasonlóan emlékezetes videó fog majd készülni, a képgyártás már megindult hozzá, annyi szent!
Tisss ezt gondolta 11-01-24 napján 15:13 -kor
Címkék: Balaton , boldog , bolondTisss , Ciprus , Csak a zene , Dájmond , Dés , Facusa , Fanthomas , férfiak , karacsony , Lollo , Lujza , Macesz , munka , nyaralas , Nyuszika , pajzán , party , pihi , rolling , születésnap
Boldog pillangó
Mert nekem muszáj most írnom, mert nekem muszáj most a világba kiáltanom, mennyire kibaszott kurva boldog vagyok. Oké, a kibaszott, kurva szavakat a bor, a Fütyülős, a Sugaru Aquarius, meg a Bacardi mondatja velem, de akkor is. Egy ordas nagy Gobbi Hilda vagyok, ami által minden annyira kerek, és egyszerű, és remek, és egyenlő, és még úgy. És egy kezes megszámolás, mert ilyet sokan nem tudnak, de ezennel már ő is, és látom az elégtételt az arcán, én meg közben mosolygok magamban, mert a zsebemben van, mert cuki vagyok, és aztán elkezd egy mondatot, hogy van akit szeret, van akit nem, és nem fejezi be, egyértelmű, hogy engem szeret, még szép. Tudom, érzem, mert Mikkamakka vagyok, ahogy ezidáig csak egy valaki hívott, és döbbenet, hogy az a tüske, amit direkt szúrtam belé két hete, az benne maradt, pedig nem gondoltam volna, mert csak teszt volt, de ezek szerint... Szóval ez, na hagyjuk!
Alig vártam, hogy kirakjon ott, ahova vitt, amire előzetesen csak annyit mondott, hogy elviszlek, de mi van ott? Mire visszakérdeztem, hogy nem mindegy neked? Mire mondta, hogy mindenképp elviszlek, ha nem is árulod el, de szeretném tudni. Fene tudja, hogy aggódik, vagy sem, hogy kíváncsi, vagy sem, remek jól eltársasozunk mi egymással, de a kedvencünk a puzzle, mert az úúúúúh. És akkor kirak ahol, és sikítás, és fotózás, és cigi, és mese, és ital, és buli, és öröm, és mosoly, és sok ital, és tánc, és ismerősök lálálá. Ez egy perfekt éjszaka volt, és én olyan boldog vagyok, de olyan, hogy hú, meg persze részeg is, bár ez gondolom az első sor után kiderült.
(Erre hajnalban képtelen lettem volna, pedig ez még ide tartozik :))
Tisss ezt gondolta 11-01-22 napján 5:55 -kor
Címkék: boldog , Csak a zene , Fanthomas , férfiak , pajzán , party
Fogpara
A hétvége csodálatosan alakult, a szombati nap volt a csúcspontja, amikor is Lollimmal, meg Désemmel összeültünk, és megajándékoztuk egymást karácsony alkalmából. Közben forralt bort kortyolgattunk, mézeskalácsot majszoltunk, és mennyei hagymás körözöttet ettünk. Annyira nyugis, meghitt volt!
Megállás nélkül csacsogtunk, és mint az 5 évesek, úgy bontogattuk egymás ajándékait. És micsoda ajándékok... Mindig mosolyra áll a szám, akárhányszor meglátom a közös képünket abban a mesés keretben, és a fülbevaló, na az maga a csoda, tegnap fel is dobta a napomat, ami nagy siker, tekintve, hogy igazán mélyponton voltam.
Nos, ez mára már szerencsére kevésbé jellemző, bár a reggelem távolról se indult jól.
Pénteken, kicsit bódult pillanatomban váratlanul arra lettem figyelmes, hogy hiányzik a fogamból egy darab, azaz a tömésemből egy darab.
Nos, mióta túl vagyok a fogszabályzáson, azóta nálam a fogkérdés teljesen új értelmet nyert.
Nem bírom elviselni a legkisebb elváltozást se, így hétfőn első dolgom volt a fogorvosom tárcsázni, és kikönyörögni tőle egy mihamarabbi időpontot, ami a ma reggel 10 óra volt.
Remegtem, pedig már túl vagyok pár szájsebészeti beavatkozáson, nem kevés foghúzáson, tömésen, mondhatnánk, semmi okom nincs a félelemre...
Jóllehet nem is félsz volt bennem, hanem inkább zaklatott, ideges voltam. Hát nem ok nélkül!
Kisült, hogy hétfőn szájsebészetre kell mennem (hurrá!).
Történt ugyanis, hogy az ínyem, ez alatt a négy nap alatt egészen konkrétan bekúszott a résen, és jól be is fészkelte magát... Ilyenről én még nem hallottam, ez is velem eshet csak meg szerintem. Abszurd, komolyan.
Az egy dolog, hogy most még feszültebb vagyok, mert újabb 5 napig úgymond lyuk van a fogamon, de még amiatt is aggódhatok, hogy mi horror fog velem történni ott, ahol már annyi vér folyt (bocs, szólhattam volna előre, hogy részletezni fogom az érzéseim!).
És hihetetlen, de arra kell ráeszmélnem, hogy az ilyen jellegű dolgok konkrétan a béka segge alá képesek taszítani a kedvem, mialatt megannyi ember mászkál vígan a városban rohadó fogakkal.
Öröm az ürömben viszont, hogy levélírás közben realizáltam, milyen remek szinten állok már olaszból.
Nem voltam rest ugyanis olaszul megírni a tanáromnak, hogy a hétfői órát le kell mondanom, mert fogorvoshoz megyek. Ez sikerélmény.
Más meg nem van!
Tisss ezt gondolta 11-01-12 napján 14:08 -kor
Címkék: boldog , csak egy fog rakoncatlankodik , Dés , karacsony , ketrec , Lollo , olasz
Hétvégé lett végre
Csütörtökön aztán találkoztam egy szem Dájmondommal, akivel ezer és egy éve nem, és végre élőben is hallgathattam az elvarázsoló csipkerózsika történetét, miközben le se tudtam vakarni a mosolyt a számról.
Két éve várok arra, hogy ezt hallhassam tőle, így mindennél nagyobb boldogság, hogy végre nem csak az álmainkban él ez a történet.
Olyan jó őt boldognak látni, tudni, hogy rendben van, hogy révbe ért, és végre-végre azt kapja, amit megérdemel, és amit mindig is kívántam neki.
Őszintén hiszek abban, sőt tudom, érzem, hogy ez már így is marad!
És szerintem most már a legtöbbször elhangzott mondat a számból örökre az lesz irányába: hogy én ezt nem hiszem el.
Fura volt az, hogy az a színtér, ahol eleddig annyiszor találkoztunk, és ahol eleddig annyi szomorú mondat is elhagyta a szánkat néha könnyekkel kísérve, az a színtér most mindkettőnk mosolygós csacsogásával telt meg. És ez így van jól!
Én extrán fel voltam dobva, előzőleg ugyanis betértem a kedvenc fehérneműboltomba, és féláron feltankoltam, így most már basszus kijelenthetem, Finnország vár rám. Már csak egy ember kell, akivel elmegyek, a Jeti csizmát meg majd beszerzem ott helyben :D
A szokásos alkoholizálásunk után leslattyogtunk a Burger Kingbe, ahol egy Whopper menü után magamba tuszkoltam még egy sajtos Whopper szendvicset is, ami este 10-kor remek jól esett a gyomromnak, az agyamnak már annál kevésbé.
Hajnal 4-kor ugyanis arra a rémálomra keltem, hogy kezdek mókussá átváltozni.
Persze milyen az agy?! Álmomban rögtön guglizni kezdtem, hogy mit jelent az, hogy mókussá válok szép lassan, és mondanom sem kell, nem találtam megnyugtató válaszra...
Tegnap aztán új nap, kevés munka, és délután a város megrohamozása, hogy aztán kicsit később már a szokásos triumvirátusunk alakulóülésén legyek (tényleg modoros vagyok bazdmeg :D).
Nem kicsit pöccent be az agyam, mikor a Matchben vásárolt 1600Ft-os borról kisült, hogy romlott, így 1/2 9-kor caplathattam a város számomra viszonylag ismeretlen területén boltot keresvén. Hasztalan, így végül az egyik kúton vásároltam magamnak egy üveg bort, adva a szarnak ezzel egy nagy pofont. De nem baj, egyszer élünk, egyszer van az életben 2011. Január 7, belefért a pluszpénz.
Később aztán irány a táncparkett, ahol mit gondoltok kibe botlottam? X.-be!
Róla már jó régen nem írtam, ami annak köszönhető, hogy mióta van Fanthomas, azóta X. már nem játszik szerepet az életemben. És itt most hozhatnék egy nagyképű hasonlatot, de nem hozok, mert igen is jó volt X-szel ami volt, de mindketten tudtuk jól, hogy miről szól.
És hát persze, hogy bemutattam a lánykáknak, és ahogy az lenni szokott ilyenkor, a három nő háromféleképpen viselkedett, amiből persze komikus szituáció kerekedett, és egy kérdés X. részéről, hogy mindent tudnak-e?
Még szép, és ezt nem is tagadom, mint ahogyan biztos vagyok benne, hogy az ő haverjai is tudnak mindent, mert ez így megy.
Hovatovább X. nagyon részeg volt, de annál cukibb, kérdezte is, hogy akkor ezek szerint te se felejtetted el, ami történt? Nem is értettem ezt a kérdést, de ugyanakkor azt hiszem értem, hogy miért így buggyant ki belőle...
Ma este drága Lollim és Désem társaságában fogom remek jól érezni magam, amit már alig várok.
Máskülönben mindenkinek köszönöm, aki jellemzett három szóval, imádtam olvasni, és személyes kedvencemmé vált az úthengerpillangó, köszönöm annak, akárki is írta ;)
A negatív jelzőkkel sincs baj, mert bár volt már itt korábban egy kiborulásom emiatt, azóta már teljesen más színben látom magamat, és az önbecsülésemet is.
Meg hát egyébként se szerethet mindenki...
Éljen a hétvége!
Tisss ezt gondolta 11-01-08 napján 13:14 -kor
Címkék: boldog , Dájmond , Dés , férfiak , Lollo , munka , pajzán , party , vasarlas
Titkos kis légyottjaink margójára
Megfogadtam, hogy nem fogok itt írni Fanthomasról, mert a fél információk, amik ide kerülnek, azok bizony összezavaróak lehetnek, és tényleg más képet festenek le ahhoz képest, mint ami van.
Ugyanakkor meg basszus, az életem része valamilyen formában, és igen is a blogom engem képez le, így álságos lenne, ha csak szavakból, zenékből, meg egy-egy megbújó címke alapján lehetne következtetni a vele kapcsolatos dolgokra.
5 év múlva ugyanis rohadtul nem fogok már rá emlékezni, hogy mit, miért írtam le, úgyhogy kellenek a kiírt szavak és pont.
A baj az, hogy én mindig olyan emberekbe botlom, akiket nem igazán lehet kiadni, márpedig nekem közléskényszerem van, és az egész történet varázsát pontosan az ő személyisége adja meg, az az élethelyzet, amiben van, és az teszi ennyire kompletté, és varázslatossá a kettőnk dolgát, amit nem is tudok definiálni.
Nem merném kijelenteni, hogy akkor én most szerető vagyok, bár igazság szerint nem is tudom, hogy ezt emberek egyáltalán meg szokták-e beszélni, hogy akkor hello, légy a szeretőm, ez csak úgy kialakul, gondolom én, aztán persze fene tudja.
Nem mondom, hogy tegnap este nem remegett a lábam, amikor a taxiból kiszállva megcéloztam a szálloda liftjét, hogy aztán bekopogjak a szobája ajtaján, mert hát azért valljuk be, az én hétköznapjaim nem így telnek! De volt ebben az egészben valami bizsergető, mint ahogyan abban is, amikor reggel kávéztunk, miközben neki dolgoznia is kellett, én meg diszkréten vártam rá (és persze szemem sarkából néztem, ahogy dolgozik, mert még az is hmm...) , majd kikísért, én meg nagyasszonyként taxival bejöttem a munkahelyemre.
Imádom az együttléteinket, azt, hogy milyen figyelmes (szakmai ártalom ez biztos, bár ma hajnalban arról győzködött, hogy ő nem is figyelmes, amire persze 2 perc múlva rá is cáfolt), hogy bókol, sűrűn, és sokat, hogy megdicséri az órám, kabátom, hajam, akármim is, hogy folyamatosan a nevemen szólít, hogy mindig mondja, hogy megeszlek, hogy gilisztásnak hív, hogy Kispipinek hív, hogy o-d-a-v-a-n!!! a lábaimért, meg úgy általában a testemért, hogy jókat nevetünk együtt, hogy értelmesnek tart, hogy humorosnak tart, hogy ad a véleményemre, hogy van, amiben kikéri a véleményem, hogy irgalmatlanul nagyokat szexelünk, hogy fekete az én színem, ahogy kinyitja a bort, ahogy ízlelgeti a bort, a borokat, sajtokat, amiket együtt válogatunk, a 104kg-ját, a 193 centiméterjét, a stílusát, a fenekét, a jóindulatát, az őszinteségét, a nyitottságát, a lazaságát, hogy érdekes dolgokat hallok, és izgalmas, királylányos eseményekben van részem.
És még sok minden mást is imádok benne, például azt, hogy az ünnepek alatt is minden nap jelentkezett egy-egy gesztus sms-sel (=> ;-*), aminél több nem is kell, mert ez így kerek, és tökéletes, sőt, holott...
És gondolom most megint sokatok fejében megfogalmazódott a gondolat, hogy hoho, ez már biza szerelem, de ahogy új évkor kifejtettem valakinek, ez az egész csak és kizárólag addig fog tartani, ameddig nem leszek szerelmes, mert vásárra nem viszem a kis lelkem. Ettől valamiért viszont cseppet se tartok, feltehetőleg azért, mert én mindig is ésszel szerettem első körben, és csak utána engedtem utat a szívemnek.
Az eszem meg helyén van, és arra a kérdésre, amit szintén szilveszterkor kaptam meg, hogy mi a jövőkép pontosan az a válaszom, hogy semmi, viszont ameddig mind a ketten jól érezzük magunkat, és ameddig ő meg tudja oldani, hogy találkozzon velem, és azt kapom, amit megérdemlek, addig szerintem ragyogóan tud működni (működjön is plíz, mert ez nekem most nagyon jó! ;)).
Azért ő még mindig Vilmos herceg, és még mindig nehéz elhinnem, hogy egy olyan nővel érzi jól magát, mint én (holott ő aztán tényleg bárkit megkaphat), de neki köszönhetően néha már kezdem úgy érezni, hogy összességében jó nő vagyok, és ez jó, nagyon jó.
Na, most jól kiírtam, hogy mit is jelent ő nekem, és mi van kettőnk között, uff.
Tisss ezt gondolta 11-01-05 napján 16:50 -kor
Címkék: boldog , Fanthomas , férfiak , pajzán
Szilveszteri párti
Tehát házibuliban voltam, ahogy azt előre jeleztem, és meg kell hagynom, nagyon jól éreztem magam.
Bár nem voltak elvárásaim, úgy voltam vele, ha nem kell egyedül itthon Sas kabarét néznem, akkor már nagy csalódás nem érhet.
Ehhez képest csodás társaságban töltöttem azt a pár órát, amiért itt is köszönet Lolli kincsnek!
Már este 10-kor olyan mata részeg voltam, hogy muszáj voltam elvonulni egy fél órácskára, hogy picit józanodjak (külön köszönet Désnek, aki utánam jött, és beszélt velem, és hozzá még ráadásnak azt is mondta, amit...sokat jelentett nyuszfül ;)).
Büszke vagyok magamra, mert egy nagy üveg Bacardit benyomtam egymagam a nélkül, hogy igazán rosszul lettem volna, vagy baj lett volna a vége. Oké, erre nem kell büszkének lenni, mert kurva sokat ittam lássuk be, de ésszel, és emiatt viszont büszke lehetek magamra. Ennyit kajálni engem ember még nem láthatott, mint most. Folyamatosan volt valami a számban, hol egy szendvics, hol egy kis sütemény, hol sajt, chips, mogyoró, muffin, valószínűleg egyébként ennek köszönhetem az életem.
Éjfélkor aztán Himnusz hagyományosan Désem oldalán, aztán puszik garmadája, majd hopp, az év első csókja is elcsattant, majd a második is, köszönhetően Lolli Cuncikáinak :)
Az éjszakát hajnal 4-ig ünnepeltem, ezen idő alatt virslit főztem, táncoltam, nagyokat beszélgettem, mosolyogtam, egy szóval, felhőtlenül szórakoztam.
Ha igaz az, hogy olyan lesz az év, amilyen annak első napja, akkor elmondhatom, hogy 2011-ben sokat fogok:
- csókolózni,
- huncut sms-eket kapni,
- főzni,
- alkoholt inni rosszullét nélkül,
- enni,
- cigizni,
- szeretni való emberekkel beszélgetni,
- nevetni,
- táncolni,
- hajnalig dajdajozni,
- aludni,
- punnyadni.
Hát, állok elébe, legyen így!
Tisss ezt gondolta 11-01-01 napján 21:29 -kor
Címkék: boldog , Dés , Fanthomas , férfiak , Lollo , pajzán , party
Ilyen volt 2010
Mivel a kollégák sikeresen felkeltettek, és mára amúgy sincs más dolgom, mint hogy pihenjek, hajat mossak, és embert varázsoljak magamból, úgy döntöttem, összegzem az évem saját szavakkal is, mert jövőre tényleg már csak a szépre szeretnék emlékezni 2010-el kapcsolatosan, márpedig 2010-ben nem csak szép dolgok voltak, ez azt hiszem mindenki számára világos, aki olvasott engem.
Nagy levegő, acél idegek, ugorjunk neki!
Január: orvostól orvosig járunk, felcsillan a remény, Fáciért szól minden imám, közben próbálok normális maradni, a munkában is helyt állni, és nem teljesen kivetkőzni magamból, azt hiszem, nem sok sikerrel teszem.
Február: amikor már azt hiszem, hogy az élet jóra fordul, jön az újabb krach, Papi kórházba kerül. Ilyet én még nem éltem, ennyit én még nem sírtam, ennyire én még nem aggódtam, ennyire én még nem voltam reményvesztett, de azt hiszem, jól viseltem a csapást, és helyt álltam, vagy legalább is próbáltam.
A legnehezebb hónapom volt, soha nem szeretnék még csak hasonlót se átélni! Igyekszem az emlékeim törölni azzal a bizonyos estével kapcsolatosan, meg a megannyi kórházban töltött órát illetően, de nem megy.
Mellette Fácimmal törődök, és munkába járok, és azt érzem, hogy egy élőhalott vagyok. Az is voltam!
Március: életem egyik legnehezebb döntése után jön az egyik legszomorúbb napja. Még mindig nem tettem túl magam azon, ami akkor történt, és ez már így is marad örökre. Hiába tudom ésszel, hogy ennek így kellett lennie, és jóval többet kaptam az élettől vele, mint amennyit anno reméltünk, akkor is azt veszítettem el, aki nekem a világon mindennél fontosabb volt, akinek a legtöbb szeretetem adtam. Időközben Papi hazakerült a kórházból, azt hiszem az, hogy vele törődnöm kellett, az segített épeszűnek maradni.
Boltba járok, mosok, főzök, Aput fürdetek, etetek, univerzális vagyok, mert közben a munkahelyemen is 100%-ot nyújtok, ami a mai napig érthetetlen számomra, de ebből is látszik, teher alatt nő a pálma, és mindig vannak tartalék energiák, melyek mozgósítására csak krízis helyzetben vagyunk képesek.
Április: kezd a lelkem a helyére állni, már mosolyogni is képes vagyok, el is hagyja a számat, hogy végre jól érzem magam a bőrömben, és boldog vagyok, majd szakítanak velem. Hát van ilyen, volt is már ilyen, biztos lesz is még ilyen.
Két és fél év után leszedik a fogszabályzóm, döbbenetes változás, új élet, új mosoly, megnövekedett önbizalom.
Május: ide-oda pörgök, rengeteg alkoholt iszom Déssel, Lollival, Dájmonddal buliból buliba járok, szülinapom van, minek alkalmából Dájmondom könnyekig hat, névnapom van, és megismerem R.-t, aki nagyon nagy hatással van rám, azaz inkább a testemre, mert hogy ilyet ritkán élek meg, hogy valakitől ennyire lázba jöjjek, és ilyen tökéletes szexuális légyottot rittyentsek.
Ez az első olyan hónap, amikor semmi szar nem történik velem, meg is ünnepelem méltó módon.
Június: R.-rel folyamatosan kontaktálunk, és élvezem, közben persze megy a masszív italozás a lányokkal, és rengeteg visszacsatolást kapok vadidegen emberektől. Kinyílik a világ a megnövekedett önbizalmamnak köszönhetően, jól érzem magam a bőrömben.
Közben nagymamám meghal, ami egyáltalán nem visel meg, még csak egy könnycseppet se hullatok, gyanítom azért, mert júniusra elfogytak, képtelen vagyok a sírásra, mi több, a szomorkodásra is.
Azt hiszem, ez egy védelmi reakció volt, boldog akartam lenni, és a szomorú dolgokkal nem voltam hajlandó foglalkozni.
Július: dolgozom, iszom, barátnőzöm és eljutok Tokajba, a Hegyalja Fesztiválra.
Baromi olcsón iszok fröccsöt, sátorban huncutkodok, vonatozok, Déssel szülinapot ünneplek, és megszületik a fejemben az elhatározás, nyaralni megyek, egyedül.
Augusztus: legpartisabb hónap ever! Még mindig sokat iszom, még mindig sokat bulizom, ráadásul ráeszmélek, hogy X. nőként tekint rám, aminek hangot is ad.
Elindul köztünk a bizsergés, keressük egymás társaságát, és nem csak a munka köt össze minket. Izgalmas, élvezem, akarom.
Aztán Siófok Déssel, ami mint mindig, most is szívet melengetően jó, mert Siófok nem lehet rossz, és mert Déssel minden jó.
Pár napra rá elrepülök Ciprusra, ahol felejthetetlen 1 hetet töltök. Napfény, koktél, tenger, élményhegyek, férfihegyek, sose volt még ilyen jó, sose töltődtem még így fel nyaralástól, sose érkeztem még haza ilyen fáradtan nyaralásból.
Hazaérkezvén X-szel ott folytatjuk, ahogy abbahagytuk, céges partin vagyok, Budapest báron vagyok, boldog vagyok.
Szeptember: T. zaklat, Lollinak fergeteg szülinapja van, ahol megismerem a csodás barátait, Déssel borfesztiválon ázunk a Várban, elhatározom, hogy olaszt fogok tanulni, és közben ráeszmélek Dés segítségével, hogy Y. se vetné meg, ha olyan kapocs lenne köztünk, mint amilyen ekkortájt X-szel van.
Október: ebben a hónapban még mindig a köhögéstől szenvedek, ami másfél hónapig velem van, de ettől függetlenül iszonyatosan csacsi részegre iszom magam a villányi borfesztiválon Désem társaságában.
Túlesek életem első olasz óráján, amit nagyon élvezek, és csak úgy falom magamba a tudást.
R. bejelentkezik, amitől extra izgatott vagyok, és mosolygós.
Közben beszállok egy mém játékba, ami végtelen hosszúnak tűnik, az is volt. Rengeteget bulizok, és már nagyon várom a céges csapatépítőt, mindenki tudja, hogy miért.
November: nos, eddig minden évben a november hónap volt a mumus, idén ez megváltozott, a legkedvesebb hónapommá nőtte ki magát.
Első körben megtörténik Csehországban X-szel, aminek meg kell történnie, remek élményként marad meg bennem.
Még mindig köhögök, de egyre többet bulizok.
És aztán Rare meghív egy spontán bulira, én meg megyek, pedig a harmadik félt nem is ismerem, de mindez mit se számít, hiszen remek jókat nevetünk együtt, és hetente egy alkalommal este részegeskedünk, és táncolunk.
Bankármulatóba járok, és férfiakat bolondítok, míg nem meg nem ismerem Fanthomast, akivel másnap eltöltöm az év egyik legszebb éjszakáját.
December: Mikulás, munkától kiborulás, megcsömörlés. Buli ugyanúgy, huncutkodás ugyanúgy, csodás éjszakák, királylány vagyok, kiegyensúlyozott vagyok, elégedett vagyok. Karácsony, családi kör, boldogság, elégedettség, még több huncutkodás, hopp itt a Szilveszter, az meg ma van.
Ez volt 2010!
Őszintén mondom, semmiben nem szenvedtem hiányt, bőven jutott rosszból, jóból, ezért nem is írok semmit arról, mit szeretnék 2011-ben.
A cél továbbra is csak a boldogság, meg persze, hogy egészség legyen nekem és a szeretteimnek, minden mást megoldok.
BÚÉK!
Tisss ezt gondolta 10-12-31 napján 13:47 -kor
Címkék: Balaton , boldog , Ciprus , csalad , Dájmond , Dés , Facusa , Fanthomas , férfiak , ketrec , Lollo , munka , nyaralas , olasz , pajzán , party
Évértékelő 2010
Tofinál találtam, én meg lenyúltam.
Lesz majd saját szavakkal elregélt is, addig is mazsolázzatok!
Évértékelő 2010
Mi olyat tettél 2010-ben, amit eddig még soha?
Például egyedül elmentem nyaralni egy idegen országba.
Biztos volt még más is, de az most nem jut eszembe (ja de, felelőtlenül kufircoltam gumi nélkül, ami irgum is meg burgum is, mert én ilyet sose, de hát most már ezen is túl vagyunk).
Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2011-re?
Sose fogadok meg semmit.
Született valakinek gyereke a környezetedben?
Nem.
Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?
Igen, Fáci bogár, és nagymamám, jóllehet ő nem állt olyan közel hozzám, igaz, ez nem volt mindig így.
Milyen országban jártál 2010-ben?
Már új országban, vagy úgy allgemeinen?
Új Ciprus, egyébként meg nem jutottam messzebb Szlovákiánál, valamint Csehországnál (munkahelyi ártalom, ehe)
Mit szeretnél 2011-ben, ami hiányzott 2010-ben?
2010-ből semmi nem hiányzott, viszont 2011-ből kihagynék egy raklap dolgot, amiben 2010-ben sajnálatosan volt részem.
Melyik 2010-es dátum marad örökre az emlékezetedben?
2010.03.05 :(
Mi volt a legnagyobb sikered 2010-ben?
Siker? Miben mérik azt?
Mi volt a legnagyobb kudarcod?
Ilyenről nem tudok, de mások szerint lehet, hogy egy merő kudarc vagyok, passzolom...
Volt komoly betegséged vagy sérülésed?
Nem, és ez maradjon is így, köszönöm!
Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?
A ciprusi nyaralásom, ha meg tárgyról beszélünk, akkor egyértelműen az új órám (tudom, még mindig nem mutattam képet, de ami késik, az nem jön).
Kinek a viselkedése érdemel elismerést?
Az enyémé, meg a barátnőimé, meg persze Papié is, mert mióta történt vele, ami, azóta annyira más a viszonyunk, ami miatt annyira becsülöm (hogy értsétek, azóta azt érzem, hogy nem tud elég hálás lenni nekem, amit lépten-nyomon kimutat felém, és persze, a történtek fényében "jár" nekem, de ha azt veszem, hogy tőlem ez természetes volt, akkor nem kellene, hogy ő máshogy viselkedjen velem).
Kinek a viselkedése háborított fel?
.
Mire ment el a legtöbb pénzed?
Party, alkohol, ruhák-cipők, nyaralás.
Mi az, amitől nagyon-nagyon izgatott lettél?
A nyaralásomtól, meg az olasz nyelvtől, és Fanthomastól is :D
Melyik dal fog 2010-re emlékeztetni?
Edward Maya - Stereo love
Tavaly ilyenkorhoz képest…
boldogabb vagy szomorúbb vagy?
Cönc, ha azt veszem alapul, hogy Fáci már nincs, akkor szomorúbb, ha az egész életemet, akkor boldogabb.
híztál vagy fogytál?
Imádom ezt a kérdést, fogytam és pont.
gazdagabb vagy szegényebbb vagy?
Gazdagabb, de ez több tényezőnek köszönhető.
Mit szerettél volna többet csinálni?
Többet tanulni a saját szórakozásomra, és nem a cégem malmára, de szerencsére időben jött az olasz.
Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni?
Másnaposságtól szenvedni.
Hogy töltötted a karácsonyt?
Papival szétkajáltuk magunkat, majd szétizgultam magam a zsibbadó lábam miatt.
Estél szerelembe 2010-ben?
Igen, az órámba!
Volt egyéjszakás kalandod?
Öhöhö, nekeeeem? Dehogy! ;)
Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2010-ben?
XXI. század még mindig.
Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad?
Nem utálok senkit, a negatív érzéseket igyekszem száműzni az életemből, mert nincsenek rám jó hatással.
Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?
Ööö, ciki, mert Ciprusra vittem könyvet, de nem volt rá érkezésem, és ez azóta se változott. Shame on me :S
Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted az idén?
Zeneileg iszonyatosan el vagyok maradva, úgyhogy erre nem tudok válaszolni. Viszont idén szerettem meg iszonyatosan a Budapest bárt, meg a Hotel Costes albumokat. Ez így ér?
Mi az, amit kértél és meg is kaptad?
Hm, kértem egy jóféle szeretőt, azt hiszem, meg is kaptam, de pszt, ezt ne kiabáljuk el! ;)
Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg?
Azt, hogy Fáci gyógyuljon meg!
Mi volt a kedvenc 2010-es filmed?
Nem járok moziba, így egy idei filmet se láttam.
Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?
28, és persze buliztam, mosolyogtam, és ittam, meg táncoltam, és pasiztam.
Mi az az egy dolog, amitől sokkal jobb lett volna az éved?
Ha Fáci meggyógyult volna.
Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben?
Beképzelt leszek, de akkor is így van, szexi, ízléses, igényes.
Mi segített józannak maradni?
Az a tudat, hogy bármit elveszíthetek egy pillanat alatt.
Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)?
Jézus ereje, hát ki a tököm törődik az ismert emberekkel?
Ki hiányzott a legjobban?
Fáci, Fáci, Fáci!
Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?
Ez nehéz kérdés, idén ismertem meg igazán a barátaimat azt hiszem, új emberekről nem tudok nyilatkozni, mert azokat még nem ismerem annyira, hogy ide sorolhassam.
De ha egy embert kell választanom, akkor Raremiracle-t választom, mert bár 'ismerem' őt már régóta, még csak most van szerencsém rácsodálkozni, hogy mennyire iszonyatosan überbrutál jó fej lány :) (lefety, lefety, lefety :P)
Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2010 történéseiből?
Hogy egyedül bármire képes vagyok!
Idézz egy dalból, ami jellemzi az évedet!
"I say what I want, I say what I feel, I do anything Im gonna make it real"
Tisss ezt gondolta 10-12-27 napján 18:47 -kor
Címkék: boldog , Ciprus , Csak a zene , csalad , Dájmond , Dés , Facusa , Fanthomas , férfiak , karacsony , Lollo , munka , olasz , pajzán , party , vasarlas
Szenteste
Hát ez a nap is eltelt, méghozzá nem is akárhogyan.
Kora reggel keltem, hogy mihamarabb rendbe rakhassam a szobámat, ami bizony nem kis feladat volt, cserébe viszont most csillog-villog, és imádok benne lenni.
Egészen délután 4-ig a fa közelébe se mentem, mert én csak és kizárólag sötétben vagyok hajlandó fát díszíteni, így addig nagyjából takarítással töltöttem az időmet (meg netezéssel... egyébként érdekes, hogy míg tavaly az sms-ek hódítottak, idén átvette a helyét a közösségi portálokon való köszöntés, aminek én szívből örülök, mert még mindig utálok sms-t írni... persze kapni szeretek, és kaptam is, ráadásul... ;)).
Mint mindig, idén is a Téli csillag meséje ment a fa díszítése közben, amin persze megint elsírtam magam, de ezt tőlem már megszokhattuk, nem is tudom, miért említettem meg ismét.
Ezen idő alatt Papi sütötte a hekket, amiből úgy bekajáltam, hogy utána mozdulni se tudtam.
A vacsora után hipp-hopp átöltöztem, csini blúz, csini szoknya, csini cipő, ám a bugyit elfelejtettem, ami tudom, abszurd, pláne úgy, hogy mindez akkor tudatosult bennem, amikor Apival már a Mennyből az angyalt énekeltük.
Ami egyébként szintén komikus volt, mert sehol se találtuk a fő karácsonyi CD-nket, így a laptopról szólt, amin jót mosolyogtunk, én különösen, ekkor már ugyanis bennem volt fél üveg Szeremley Huba, aminek a másik felét a szobámban fogyasztottam el, miközben az Igazából szerelem ment a TV-ben, és én hangosan nevettem egy-két poénon, pedig azt nem szoktam.
Hajnal 1/2 2-kor még toltam az arcomba a sós ropogóst, és a bort, én pedig csodálkoztam, mikor fogmosás közben megpillantottam magam a tükörben, hogy milyen rémesen nézek ki.
Jó kis nap volt!
Ami már kevésbé jó, az az, hogy tegnap fürdés közben észrevettem, hogy a bal lábam zsibbad, és érzéketlen. Na, ez mára se hagyott alább, cserébe már a bal kezem is zsibbad, azaz olyan fura (plusz még a derekam is fáj).
És hát persze, hogy kiműveltem magam a Google segítségével, és nem lettem boldogabb.
Most vagy cukorbeteg vagyok, vagy porckorongsérvem van, vagy agydaganatom, vagy a végkimerülés szélén állok, vagy krónikus vitaminhiányom van.
Azt hiszem, ha csinálnék egy pollt, tudom jól, hogy a kedves olvasók melyikre tippelnének, de ettől nekem nem jobb.
Megoldás nincs, remélem elmúlik!
Azért bízom benne, hogy csak arról van szó, hogy megemeltem magam a karácsonyfával, meg a fel-le hajolgatással takarítás ill. fadíszítés közben, amitől beállt a derekam, és az ide-oda sugárzik.
Na, de ennyit erről, zárásként jöjjenek ismét képek, mégis csak karácsony van.
Tisss ezt gondolta 10-12-25 napján 19:17 -kor
Címkék: boldog , csalad , ehhh , Fanthomas , karacsony
Mission completed
Avagy megvettem álmaim óráját, AZ órát!
Nem volt kevés pénz, de olyan Tissses, és 10 év múlva is óra lesz, mert már 10 éve is az volt.
Juhú!
Nagyon hajtok én arra a Finnországra :))
Tisss ezt gondolta 10-12-23 napján 13:38 -kor
Címkék: boldog , karacsony , vasarlas
Jubileum
És nem szóltok...
Nem szóltok, hogy December 7-én volt az évfordulója annak, hogy Tisss nekiállt blogot vezetni. A betyár mindenit!
És nekem eszembe se jutott egészen a mai napig. Hát hüpp.
Pedig terveztem pezsgőt bontani, meg petárdát puttogtatni, és konfetti is alászállt volna az égből, de ez most mind-mind elmarad. Hát így.
7 év!
Továbbra sincsenek nagy szavak, csak öröm és mámor, meg persze elérzékenyülés, amiért ennyien olvastok, és amiért ennyi remek embert ismertem meg a blogom által.
Proszit!
Én iszok helyettetek is, momentán a munkahelyemen ugyanis masszív forralt borozás zajlik, ami jelentősen emeli a munka morálomat (se!), valamint az oldottságomat.
Köszönöm nektek, láv ja.
Tisss ezt gondolta 10-12-21 napján 10:16 -kor
Kell a rendszer!
Hetek óta iszonyatosan szégyelltem az olasztanárom előtt magam.
Eredendően ezt az egész nyelvtanulási projectet azért vettem a nyakamba, hogy legyen valami plusz az életemben, a megszokottól eltérő, amiben örömöm lelhetem, és sikerélményem is van.
Igen ám, csak hát azóta fordult velem úgy 9-et a világ, nincs egy szabad estém, hétvégén csak masszív vegetációra vagyok képes, magyarán nincs időm tanulni (blablabla!).
És hát anélkül bizony nehéz, mert a nyelvtanulás nem pusztán logikára épül, hanem magolásra is. Na abban pedig soha nem voltam jó, hacsak nem voltam motivált, mint mondjuk anno a német nyelvnél, amit nagyon meg akartam tanulni.
Elég az hozzá, hogy a kezdeti szárnyalás után 3 hete eljött az a pont, amikor is szégyenszemre nem tanultam semennyit se, bármennyire is szerettem volna.
Nincs annál kellemetlenebb, mikor ülsz az órán, és tudod, hogy basszus, csak fél óra tanulással annyival jobb lehetnél. Ez zavaró.
Éppen emiatt 2 hete hétfőn úgy döntöttem, nem alázom meg magam, inkább lemondom az órát, így legalább nem dobok ki az ablakon X ezer forintot, és még nem is érzem magam rosszul a bőrömben, amiért ilyen rohadt lusta vagyok, pedig...
Aztán 1 hete hétfőn történt, ami történt, és bár iszonyatosan zombi voltam, úgy voltam vele, nem mondom le az órát, mert az már üzenetértékű lenne a tanáromnak, márpedig én ezt akarom csinálni, csak egy kicsit össze kell kapnom magam.
Szerencsére megértette, hogy hónapzárásom van, megzuhantam, cserébe persze megígértem, hogy nagyon fogok tanulni a következő alkalomra.
Na persze, meg ahogy azt elképzeltem.
Honnan tudhattam volna múlt hét hétfőn, hogy annyi hatás fog érni a hét során, hogy nem hogy olaszra, de jóformán alvásra se lesz időm?
Naná, hogy nem tanultam, ami miatt égett a pofámról a bőr, de tegnap a melóhelyemen délután 5-kor kikapcsoltam a gépet, és egészen az óra kezdetéig, azaz ½ 7-ig tanultam, tanultam, tanultam.
És aztán elkezdődött az óra, én pedig nagyon utáltam magam, mert jól ment, iszonyatosan jól ment, és a tanár nem győzött dicsérni, és mondta, hogy látja, hogy tanultam, ráadásul volt egy pont, amikor ő figyelmetlenségből hibát követett el, én meg kijavítottam őt, mire mondta, hogy el nem tudom képzelni, hogy neki ez mekkora elismerés, és mekkora elégedettséggel tölti el.
És szégyellem magam, mert basszus, ha alig tanulással ilyen magasságokba tudok repülni, akkor igazán nem lenne szabad hagynom ezt elfecsérelni.
Óra végén mondta, hogy hihetetlen jó vagyok, és hogy nekem nagyon könnyen fog menni ez a nyelv, mert jó a logikám, és hamar ráállt az olasz nyelvre.
Én meg persze zavarodottan vigyorgok, tudom, hogy az a dolga, hogy ösztönözzön, és lényegében ezzel tud igazán, de tőle különösen nagy elismerés, mégis csak egy anyanyelvi tanárról beszélünk.
Azért írtam le mindezt, hogy itt álljon előttem mindig ez az iromány, hogy sarkalljon arra, hogy igen is erőszakoljam meg magam, vigyek rendszert az életembe!
Ha csak napi 20 percet foglalkoznék a tanulással, akkor...
Nem is írok inkább semmit, csak annyit, Tisss bazzeg kapd össze magad!
Tisss ezt gondolta 10-12-14 napján 9:42 -kor
Precious
Ez meg a világ egyik legszebb száma, ha hallgatom, szárnyal a lelkem, mosolyognak a szemeim, és mérhetetlen nyugalom, boldogság tör rám.
Tisss ezt gondolta 10-12-12 napján 11:11 -kor
Címkék: boldog , Csak a zene
Velencei kalmár
Királylánynak csoda egy éjszakája volt Királyfival.
Mert Királylány vagyok, amikor épp nem Grillcsirkeként, Kispipiként, Amelieként, Széplábúként, Édiként, Piroskaként nevez.
Egy mézeskalács-házikóban voltam ma, ahol minden bútordarab harmonizált mindennel, hatalmas sarokkád, mellette mécsesek, bordó függönyök, meleg radiátorok, tehénmintás szófa, imádtam.
Szakadt a hó, és én közben kortyoltam a zselés szaloncukor ízű bort a forró vízben, miközben Hotel Costes szólt, és nem győztem betelni a pillanattal.
És hipp hopp, lett egy közös számunk, ez itt alant, mert én kértem, hogy akkor ez legyen a miénk, és a miénk lett, meghallgattuk egyszer, majd még egyszer, meg még egyszer.
Én még ilyet sose, úgy értem, hogy ez valami döbbenet, ami van.
És fura, mert semmi másról nincs szó, csak szexről, de Istenem, az olyan, hogy...
És még tudnék áradozni, de már így is túl sokat tárok elétek az intim szférámból.
Pedig haj!
Tisss ezt gondolta 10-12-12 napján 1:59 -kor
Címkék: boldog , Csak a zene , Fanthomas , férfiak , pajzán
Frászbúk státusz
Ti, akik nem vagytok frendek a Frászbúkon, most legalább láthatjátok, hogy ott se vagyok sokkal értelmesebb.
Jöjjék hát az évösszegzés Frászbúk módra:
Tisss ezt gondolta 10-12-09 napján 17:21 -kor
Címkék: boldog , bolondTisss , Ciprus , csalad , Dés , férfiak , munka , olasz , pajzán , party
Pörfökt nájt
Na, hát túl vagyunk a!
És nagyon jó volt, és félve mesélek bárkinek, mert tudom, hogy a reakció ilyenkor megoszlik, mint ahogy anno megoszlott Teniszpartner idején is.
Márpedig a történet kísértetiesen hasonló, csak meg kell szorozni ezerrel az élvezeti faktort. Tehát, nem jövendőbeli páromról, és férjemről van szó, de erről írtam is, tökéletes pasi nincs, ugyanakkor úgy tűnik, ez továbbra sem érdekel.
Tudom, hogy más úgy gondolja, ezzel elaprózom magam, vagy nem becsülöm magam eléggé, de én ezt egy percig nem így tartom számon.
Azt gondolom, egészen addig, amíg mind a két fél jól érzi magát az adott szituációban, és nem sérül lélek, és önbecsülés, addig nincs baj.
Az én lelkem pedig elég edzett, az önbecsülésem pedig ilyen téren mindig is rendben volt (öhö, vessetek az éhes disznók elé).
Hovatovább, soha senki nem bókolt még ennyire, és soha senki nem kezelt még ennyire nőként, ami természetes, hogy levesz a lábamról.
És nem, ettől nem alakul ki bennem az, hogy többet akarnék, mert momentán, amit akarok, azt megkapom (és nem csak a szexről beszélek, hanem az odafigyelésről, a jó beszélgetésekről, a finom sajtokról, és még sorolhatnám, de a részleteket megtartom magamnak ;)). És ez nekem jó, nagyon jó!
Persze imádom a barátnőim, akik féltenek, akik aggódnak, de saját magam nem fogom becsapni, és tudom, ha ez az egész a legkisebb fájdalmat ébresztené bennem, vagy vágyakozást valami több iránt, ami nem lehet, nem mentem volna bele.
A tegnap este pont ugyanannyira tökéletes volt, mint a pénteki.
És nem is tudom, mit mondhatnék, vagy mit mesélhetnék még, mert intim részleteket nem fogok feltárni, az meg hogy, miről beszélgetünk, min nevetem könnyesre magam, totál érdektelen, és lényegtelen ezen a platformon.
Ha kérhetnék valamit a Mikulástól, biztosan az lenne, hogy adjon még nekem sok ilyen felhőtlen órát vele, de nem kérek ilyesmit, mert ez nem a Mikulás hatásköre, meg egyébként is, az élet a legnagyobb rendező, semmi se ok nélkül történik, a forgatókönyv előre meg van írva, előbb-utóbb úgy is megkapom a szerepkönyvet hozzá!
Tisss ezt gondolta 10-12-01 napján 10:05 -kor
Címkék: boldog , Fanthomas , férfiak , pajzán
<3
Amikor az ember zsinórban a harmadik estét bulizza végig, akkor azért egy pillanatra megáll, elgondolkodik, és érdekes dolgokra jut.
Mind a három estét különböző társaságban töltöttem, különböző impulzusok értek.
Skizofrén állapot ez, mert normális esetben magam is azt mondanám, hogy kompenzálok, pótcselekszek, de megélve az egészet olyan világmegváltó gondolatok keletkeznek bennem, hogy magam is elcsodálkozom, ezekre miért nem tudok ráeszmélni nyugodtabb napjaimon.
Aztán persze rájövök, hogy a társaság egységében bújik meg a titok, az emberek, akik körül vesznek, azok alakítanak, löknek, húznak a nekem elrendelt(?) utamon.
Hálás vagyok, mert jó társaságban vagyok, mert jó barátok vesznek körül, a legjobbak (<3), mert itt van Édesapa, aki úgy szeret, és figyel, és óv, és megért, és velem örül, na meg persze itt vannak az új ismerősök, akik talán még nem barátok, még is olyan dolgokat beszélünk meg, amit én amúgy ki nem adnék magamból.
És imádom, hogy nyitok az új emberek felé, hogy hetente új emberek kopogtatnak be az életembe, akik pluszt adnak, rengeteg pluszt.
Mert görbe tükröt tartanak elém, mert segítenek önazonossá válni, ami nélkülük is menne, de talán nem ennyire egyszerűen, vagy nem ennyire boldogsággal övezett úton.
Hihetetlen, hogy tegnap is egy összeszokott brancsban ücsörögve megismerek valakit (köszi Lollim), akivel fél perc beszélgetés után értjük egymást, tudjuk, mit érez a másik, és elmondok neki lelkemből súlyos terheket.
És eltelik pár óra, és első körben váratlanul megkapom, hogy márpedig megvan bennem a plusz, majd később egymás mellett ülve közli velem, hogy egy nem szokványos, üdítő jelenség vagyok, egy olyan ember, akinek a személyisége újat hoz az ember életébe, aki felpezsdít, felráz, más megvilágításba helyez dolgokat.
És én ott majdnem elsírtam magam (helyette sírok most), mert teljesen mindegy, hogy az alkohol hozta ki belőle (a szexus biztosan nem ;)), vagy sem, ameddig ennek az egy tizede igaz rám, addig azt mondom, hogy boldog személyiség vagyok.
És ez a fajta visszacsatolás, ez az, amitől azt érzem, hogy minden olyan egyszerű, minden annyira logikus, és magától értetődő.
Hálás vagyok nektek ismeretlen ismerősök, akik navigáltok az életem útján, hálás vagyok minden találkozásért, minden beszélgetésért, mosolyért, összekapcsolódásért.
És tudom, mert tudom, hogy az élet kárpótol jelenleg, mert még mindig nem tettem túl magam a veszteségemen, ami így különösen karácsony tájékán nehezíti lelkemet.
Hogy advent első vasárnapján már csak ketten gyújtunk gyertyát, hogy életem legnehezebb karácsonya elé nézek, mert Fáci kincs nélkül már semmi sem az igazi, hogy Édesanya is tegnap volt 19 éve, hogy itt hagyott, kiszabva nekem ezzel egy teljesen más életutat, amely olyanná formált, amilyen vagyok.
És így vagyok én kerek, egész, és lehet, sok bennem a kétely magammal szemben, de ha valamiben biztos vagyok így 28 évesen, az az, hogy jó ember vagyok, egy értékes, egyedi személyiség, és ezt érezni talán a világ legnagyobb kincse, amit nem akarok, és nem is fogok elereszteni.
Tisss ezt gondolta 10-11-28 napján 11:57 -kor
Címkék: boldog , csalad , Dájmond , Dés , Facusa , Lollo , party
Tökéletes este a tökéletes pasival
Ha Tisss nem lenne olyan végletekig racionális, akkor biztos azzal kezdené, hogy Im a woman in love. De nem fogja, mert racionális, és mert nincs in love, és mert fel se fogta még az alváshiánynak köszönhetően a tegnapi estéjét, pedig...
Pedig életem legjobb estéje volt, azaz az egyik legjobb este, de összességében a legjobb este, amit pasival töltöttem, azaz a legjobb olyan este, amit olyan jó pasival töltöttem. Na ez így zavaros.
Szóval a tegnapi nap során Fanthomas bejelentkezett első körben egy sms-ben, majd hívott, majd sms-t írt, majd hívott, majd sms-t írt, én meg persze gyártottam az elméleteket, hogy biztos kicsi a farka, házas, akármi is, ha ennyire lelkes, és normális.
Aztán én elmentem egy buliba, ahol a kollégám játszott, hogy utána a szakadó hóban találkozzak F-sal. Ekkor már hajnal volt, és mi egy bárban iszogattunk, és igyekeztünk betelni a másikkal.
Ritkán találkozom olyan szintű kémiai kapoccsal, mint amit most észleltem, ettől persze padlóra kerültem. Sokat beszélgettünk, életemben nem kaptam tán még ennyi bókot, persze gondolhatja az egyszeri olvasó, hogy nem véletlenül, és igaza is van.
Mert hogy tényleg, eljött a pont, amikor sajt és bor után néztünk, majd egy hatalmas pocsolyán átkelve a hátára kapott, hogy aztán taxit lengessünk, és kikössünk ahol.
Ott aztán a feromonok robbantak, én meg csak pilláztam, hogy ezt így hogy, ilyen van-e.
Az én idióta kritikus énem ott állt meglőve, és mondtam magamban, hogy ezt nem hiszem el, hogy egy olyan pasival vagyok, akiben semmi, de semmi hibát nem találok, stílus, ész, egzisztencia, szexualitás, mind az én ízlésemnek megfelelően.
Nyilvánvalóan ezért nem is hiszem el, hogy van, mert az ilyen emberek a szememben egy matricák, egy felvett szerepet játszó valakik, akik a cél érdekében bevetik az eszközeiket.
De nem érdekelt, és most se érdekel, mert hogy pont ez lenne az egyéjszakás kapcsolatok lényege számomra, hogy egy éjszakára királynőnek érezzem magam, amit követően másnap kizárólag vigyorogni vagyok képes.
És ma vigyorgok, mert éjszaka végig ölelt, csókolt, simogatott, majd reggel is ugyanott folytattuk, ahol éjjel abbahagytuk, és egyébként is, útban hazafelé a kocsijában is azt éreztem, hogy a jó Istenke a tenyerére csüccsentett egy pár óra erejéig.
Nincsenek ígéretek, se jövőkép, mert baromira nem egy ligában játszunk, de ez pont ettől szép, hogy egy kicsit beleszagolhattam egy másik világba, hogy egy kis szeletkét kaptam abból, hogy milyen egy gáláns lovag, aki él az éjszakának, az életnek, és az olyan kis Hamupipőkéket mint én, egy éjszakára elkápráztatja.
Well done!
Tisss ezt gondolta 10-11-27 napján 16:24 -kor
Címkék: boldog , Fanthomas , férfiak , pajzán , party
Mulat
A reggel az úgy indult, hogy útban idefelé az irodába, három különböző kisboltban jártam, és három különböző péksüteményt vettem, majd faltam be.
Előzőleg meg aludtam 2 és 1/2 órát, ami ha színjózanon fekszem le aludni, akkor is csak lepkefing.
De nem színjózanon feküdtem le, mert elég sokat ittam.
Volt 4 féle bor, igaz, ebből az egyik megbuggyant (biztos, csak és kizárólag emiatt fáj a fejem :D), meg volt pálinka, amit összekevertem borral, meg vízzel, és én abból tényleg kortyoltam, mi több, le is húztam.
Egyébként ott volt az a pont, amikor nem tudtam eldönteni, hogy bulizzak, vagy galoppozzak haza, és aludjak egy nagyot, akarom mondani, nagyobbat, mint amennyit így sikerült.
De aztán irány a bankármulató (figyelsz Misi? :)), jóllehet, nem emlékszem a taxi útra (biztos repültem odáig), de a sorban állásra már igen (vagy az szombaton volt?), meg arra is, hogy csípőből odaadtam egy pasi névjegykártyáját a sajátom helyett, amit utána úgy kunyeráltam vissza, mert az nekem kell (minek?).
Aztán tánc, majd tánc, és még tánc, majd józanodni kezdtem, mert észrevettem, hogy ide-oda lökdösnek emberek, így már tudom, hogy mitől szoktak lila foltjaim lenni.
És akkor jön Fanthomas, aki először közli, hogy biztos gilisztás vagyok (ilyen egy modern bók), majd táncolunk, én Matahari vagyok, megint eltűnik egy kollekció fülbevalóm, és úúúh, szenvedély a köbön.
És úúúh, elkéri a számom, és úúúh nem hiszem, hogy bármit kezdene vele, és úúúh írnék neki, de nem, mert én nem írok férfinak, az első kört mindig nekik kell megtenniük, és erre basszus, miközben ide firkálom az összefoglalót, kapok tőle egy sms-t.
Ilyen van? :)
Tisss ezt gondolta 10-11-26 napján 10:40 -kor
Címkék: boldog , Fanthomas , férfiak , pajzán , party
Röviden-tömören
Írtam egy hosszú bejegyzést a hétvégéről, de végül piszkozatoltam, és helyette annyit írok csak ide, hogy züllök, nem kicsit, nagyon.
És ez így jó, és ezt így élvezem!
És várom a csütörtököt, meg a pénteket, meg a szombatot, addig meg valahogy csak túlélek, mert hogy arra játszom.
Na meg persze a lottó 5-re is (amit most vittek el, ha jól tudom...), hogy legyen miből finanszírozni a boldogságom.
Hát így, és ennyi.
Tisss ezt gondolta 10-11-22 napján 17:36 -kor
Címkék: boldog , bolondTisss , party
Kétáj 23.
27. nap: mi a legjobb dolog az életedben mostanság?
Haha, az alkohol!
Ok vicceltem, természetesen nem csak az alkohol éltet, hanem a barátok, a szabadság, az elégedettség, a huncut mosoly a szememben, a formás lábaim, a sok őrült dolog amit legálisan megtehetek, az izgalmas beszélgetések, a forró flörtök, a nemzetközi kapcsolatok ;), és persze az olasz tanulás.
Tisss ezt gondolta 10-11-10 napján 10:13 -kor
Címkék: boldog , bolondTisss , Dájmond , Dés , férfiak , Lollo , pajzán , party
Mikulov
Megérkeztem, és mit ne mondjak, pazar két nap volt, bár a pazar nem jó szó rá, mondjuk inkább úgy, hogy iszonyatosan fárasztó, és kimerítő, de ugyanakkor energiával feltöltő is.
Kezdődött ott az egész, hogy pénteken agybajt kaptam, mert lehalt a gépem, és mert hónapzárásom volt, és már rég el kellett volna indulnunk, de a munkám miatt nem tudtunk, és ettől egy picit befeszültem ám, de ez még semmi se volt ahhoz képest, hogy mennyire rémes utam volt egy darabig.
Mert hogy az önző kollégám miatt - aki közölte, hogy ő nem tud felkelni korábban azért, hogy elmenjen a másik kocsival - kénytelen voltunk hárman nyomorogni hátul. Nem vagyok egy vastag gyerek, de nem hazudok, ha azt mondom, 35cm-en passzírozódtam egészen Pozsonyig. Fájt a csípőcsontom, a derekam, a vállam, ami miatt sírtam is egy keveset, meg persze káromkodtam magamban sokat.
Pozsonyban aztán kocsiból ki, kocsiba be, pikk-pakk hárman maradtunk csak, és indultunk tova a végső desztinációhoz.
Csak hogy időközben előkerült Jager pajtás, mert annyira feszült voltam, hogy úgy gondoltam, inkább leszek részeg jókedvű, mint józan idegbeteg.
Így esett hát, hogy 20 perc elteltével már csacsi voltam, mert voltam annyira értelmes, hogy kitaláltam, minden piros lámpánál meghúzzuk a flaskát. Meghúztuk, és ha én egyszer meghúzom, akkor az nem két korty, hanem legalább öt.
A szállóba érve igyekeztem eltűnni mindenki elől, hogy kicsit összeszedjem magam, mert akkor már igazán részeg voltam, ami szégyen, de én így mulatok.
A vacsora viszont talpra állított, és bő egy órányi alkoholmegvonás után már újra tudtam, hogy én vagyok én, és ha bárki leszólított, akkor nem csak arra voltam képes, hogy kuncogva közöljem, hogy im so drunk. Hah.
No, aztán kezdődött elölről a Jagerezés, amiben jelentem, annyira sikeres voltam, hogy összességében elmondható, az 1 literes üveg 2/3-át én fogyasztottam el.
Rengeteg emberrel beszélgettem, még több férfi érdeklődött irántam, de ez az este nem az övéké volt, hanem X-é.
Nem árulok zsákbamacskát, lelőttem egy házinyulat, és nagyon élveztem. Pedig tudom én, hogy kollégával nem illő kavarni, mert aztán kínossá válhat a másnap, meg a hétköznap, meg minden nap, de ez egyikünket se érdekelte.
És azt hiszem, szerencsés vagyok jelen esetben, mert bizton tudom, hogy ő se akar tőlem többet, mint amennyit én tőle, az meg tudjuk (legalább is én tudom), hogy mi.
És erre ékes bizonyíték volt a másnap, amikor ugyanúgy viccelődtünk a másikkal, ugyanúgy tudtunk a másik szemébe nézni, és egyáltalán nem éreztük kínosnak a szituációt, de az elmúlt estét se.
Az már más kérdés, hogy ez a hülye elől felejtette az óvszert, így gyakorlatilag Gyertyatartó első mondata az volt hozzá, hogy bazzzeg, te felhoztad Tisss-t.
Amit persze tagadott, de totál sikertelenül, mert a nap során Gyertyatartó többször célozgatott nekem, amiket igyekeztem hárítani, de azért belül pirultam.
Hajnal 6-kor kerültem be a saját ágyamba, ami vicces volt, mert persze fogalmam nem volt a szobaszámomról, így a recepcióst kellett megkérdeznem, hogy még is hova vagyok elszállásolva.
Laza 3 óra alvás után aztán ébresztő volt, mert indult a játékos móka, kecskefejéssel, széna lapátolással, trágyázással, és így tovább.
Nem mondanám, hogy friss voltam, és üde, de becsülettel végigcsináltam a játékot, amit egy ebéd, majd egy délutáni alvás követett.
Aztán vacsora, és irány a közeli pub, ahol sör, sör hátán, majd sok kör Jager, ha már ennyire barátommá vált.
A fiúk éjfél körül aludni tértek, mi viszont a kolléganőmmel 4-ig megtoltuk a bulit, mialatt cseh srácok hülyítettek minket.
Nem aludtam sokat mára virradóan se, de jelentem, túléltem az utazást, és minden mást is, és még csak rosszul se lettem, amit alig hiszek, de nagyon örülök.
Rengeteg minden kiesett az elmúlt 48 órából, de a "jó kolléga" nem rest utólag felvilágosítani az embert, hogy mit csinált, merre járt bizonyos időpontokban, illetve mit mondott vadidegen embereknek. Így legalább nem csodálkozom, hogy annyian mosolyognak rám, és hogy a cseh srácok utánam érdeklődnek a recepción, hogy merre járok, nem láttak-e.
Heh, céda vagyok te jó ég, de imádtam cédának lenni!
Bazi jó volt ez a hétvége, kikapcsolódtam, nyúlra vadásztam, nevettem, ittam, rengeteget ettem, és még több egobonbont kaptam. Kell ennél több?
Tisss ezt gondolta 10-11-07 napján 14:45 -kor
Címkék: boldog , bolondTisss , ehhh , férfiak , munka , pajzán , party , pihi
