Tisss napjai, gondolatai, történetei

L'Estate é piú bella dell'Inverno

Rég esett szó már az olaszról, pedig még mindig űzöm, ha nem is szorgosan, de lelkesedéssel mindenképp.

Egészen egyszerűen az a baj, hogy bármennyire is érdekel, és jó agyam van hozzá, lus-ta va-gyok!

És utálom, utálom, mert amikor órán azzal szembesülök, hogy milyen jól megy, és hogy a saját tanárom azt kérdezi, kivel írtam a házit, vagy honnan másoltam, akkor arra kell gondoljak, hogy szerinte se vagyok gyökkettő a nyelvhez.

Persze iszonyat figyelmetlen vagyok, viszont a logikám sose hagy cserben, így gyakorlatilag nincs olyan óra, ami ne úgy végeződne, hogy mosollyal a számon, sikerélménnyel a zsebemben gyalogolok hazafelé.

Viszont nyilvánvaló, hogy egy nyelvet nem heti 3 órában kell tanulni, márpedig én házi feladat készítéssel ennyit fordítok rá és slussz (ebbe bele kell számolni a másfél órás szeánszot is, amikor tágítja a fejem).

Ennek ellenére legutóbb már imperfettoban és passato prossimoban (múltidő) írtam fogalmazást, elmesélvén a legendás prágai kiruccanást, mikor is megkergetett az ellenőr (utána lehet keresni, ilyen is volt :)). Miközben írtam, magam is ledöbbentem, mennyire kreatív vagyok.

Írtam már future sempliceben is, ami egy fokkal jobban feküdt, hiszen a jövővel kapcsoaltosan olyan szép légvárakat lehet építeni, nevetett is nagyokat, én nem kevésbé.

Imádom, élvezem, szeretem, és most megígérem, hogy a hétvége három napjából az egyiket olasszal fogom tölteni, tanulni fogok, legalább két órán át egy helyben magolok majd új szavakat, hogy meglephessem az én kis Alessomat, meg saját magamat is, hogy van bennem még akarás, és nem vagyok reménytelen.

Vicces az is, hogy november óta hova jutott kettőnk kapcsolata.

Na, nem kell ám semmi konkrétra gondolni, viszont hazudnék, ha azt mondanám, nem flörtölünk, azaz flörtöl ő velem, mert hát én persze nem olyan vagyok, és egyébként is. Emlékszem, első alkalommal mennyire megdöbbentett a köldökig kigombolt inge, tegnap ezt már fel se vettem.

Rengeteget bókol, közli, hogy cute vagyok, viccel velem, és társai, amire azt hiszem, szükségem is van, mert így sokkal nagyobb a megfelelési kényszerem az órán, mégse tartson már hülye libának!

Természetesen tartom a két lépés távolságot, mert jó tanár, és mert nem szeretném vele elbaszrontani a viszonyom.

Mondjuk nem is értem, miért írok ilyenekről, amikor a telefonján ott figyel a barátnője arcképe (ezen azóta se tettem túl magam, elnézést minden olyan 30 évesnél öregebb férfitől, akinek a barátnője figyel a kijelzőn, nekem ez fura, nem vagyok hozzászokva). Bár ugye a vér nem válik vízzé, olasz, az a dolga, hogy flörtöljön, csúnya is lenne, ha nem adná alám a lovat.

Tisss ezt gondolta 11-04-21 napján 15:35 -kor

3 hozzászólás

Címkék: férfiak , olasz

Április idusa

Csodás három napon vagyok túl, és természetesen olyan fáradt vagyok, hogy már előre várom a hétköznapokat, amikor is kipihenhetem a hétvégét (se!).

Csütörtökön ismét összegyűltünk a lányokkal, hogy a Bankármulató keretein belül egy kicsit kirúgjunk a hámból.

Hajnal fél 5-re értem haza, ami annak volt köszönhető, hogy végre önfeledten tudtam szórakozni, és eszem ágában sem volt korábban hazajönni, jóllehet tudtam, hogy a péntek így igen fájdalmas lesz.

Nem érdekelt, mert még mindig a mának élek, és ha jól érzem magam az adott pillanatban, akkor általában nem szoktam arra gondolni, mi lesz holnap, vagy azt követően.

Iszonyatosan fárasztó munkanapok vannak mögöttem, volt óriás kiborulás is a tehernek, stressznek köszönhetően, de talán elmondhatom a nélkül, hogy elkiabálnám, túl vagyok a hónap-, negyedév-, évzárás mizériáján.

Szívesen kihagytam volna egy-két momentumát, ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól L. késő esti üzenete, melyben lelket önt belém, mert hát valljuk be, a főnöktől jött megerősítés az egyik legfontosabb a munka frontján!

Szót se többet róla, vége van, remélem, most jön pár nap nyugi.

Csütörtökön tehát megünnepeltem, hogy könnyebb lett a lelkem némi tehertől.

Két és fél óra alvás után ért utol a péntek, ami igen fájdalmasan érintett.

Munkára csak 15%-os erőbedobással voltam képes, és már reggel 10-kor azt vártam, hogy mihamarabb ágyba kerüljek, de gondolom senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hajnal 1-nél ez megint nem sikerült előbb.

Történt ugyanis, hogy bejelentkezett F., amire számítottam ugyan, arra viszont nem, hogy malacvágtában fogok elkészülni, mert a hívásától számított másfél órán belül már értem is jön. Átváltozóművész vagyok, és...de erről nem beszélek.

Alig pár óra alvás után megint csak korán keltem, mert 9:21-kor indult a vonatom Győrbe. Nagyon vártam már ezt a napot!

Győr városa engem egyszerűen lenyűgözött, biztos nagy szerepet játszott ebben, hogy tavasz van, hogy elutazhattam egy napra Budapestről, hogy friss levegőt szívhattam, és hogy a legszuperebb idegenvezetőm nekem volt.

Megannyi információval lettem gazdagabb, rettenetesen sok képet készítettem (bárcsak sütött volna a nap!, akkor nem lenne ilyen borús a hangulatuk), isteni fagyit nyaltam, és nem mellesleg lejártam a lábam.

Iszonyú jól éreztem magam, olyan jó volt újra találkozni, beszélgetni, és mind e mellett a város miliőjét kicsit magamba szippantani.

A vonatozás pedig hab volt a tortán, mert nekem az még mindig hatalmas élmény, kár, hogy olyan ritkán van csak benne részem.

Az izomláz nem kifejezés arra, ami momentán a testemben van, és a fáradtságot se tudnám definiálni, de nem is kell, hisz úgy szép az élet, ha zajlik.

Tisss ezt gondolta 11-04-17 napján 14:11 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , Fanthomas , férfiak , munka , pajzán , party , pihi

Megtoljuk az éjcakát

A péntek első körben nagyon sok idegeskedéssel telt, mert nem elég, hogy hónapzárásom van, azt még megfejeli a negyedévzárás (ezzel a nyakamba varródott a personal goalok teljesítése is), és az évzárás is, mert mi márciustól márciusig számoljuk az üzleti évet. Hurrá.

Úgyhogy nagyjából március 24 óta vagyok szopóágon és ez így is marad április 13-ig. Hát nem csodálatos? NEM!

Szóval pénteken idegzsába voltam, ebéd nélkül nyomtam végig a napot, és délután 5-re olyan merev és fáradt voltam, hogy komolyan nem tudtam, miként fogom abszolválni az estét.

De jelentem, a tartalék erőforrásaim azért még jól el vannak látva, így nem volt gond az este során, ami a Nyugati tér órájánál kezdődött, olyan 7 óra magasságában.

Éljen a női táska, amibe minden belefér, köztük a mi jó kedvünk tartalma is!

8-kor már az A38 hajón voltunk, és próbáltuk megtudni, még is mikorra várható a Nouvelle Vague koncert kezdése.

Jobb híján a színpad előtt várakoztunk, miközben roséval oltottuk szomjunkat, míg meg nem jelent az előzenekar a színen. A harmadik sorból csápoltuk végig a szürreális zenekart, melyet követően végre színpadra lépett az, akiért mi érkeztünk.

Nos, én még soha nem álltam ilyen közel a színpadhoz, hogy jobbat mondjak, soha nem álltak még ilyen alacsony emberek előttem, így végig mindent tökéletesen láttam és hallottam.

Milyen volt a koncert? Hogy a szokásos szófordulatommal éljek, egyszerűen fanta-fanta-fantasztikus!

Jó érzés volt franciául halandzsálni, mosolyogni, és nagyokat sóhajtozni.

Viszont nem bocsátom meg, hogy a lemez legjobb számát, a Two people in a room-ot nem adták le. Azóta is hiányérzetem van, hiába bömböltettük utána a taxiban útban az Ötkert felé.

Előtte azért a fedélzeten lecsúszott még egy újabb kör rosé, valamint Raretól is megkaptam az osztást arra nézve, hogy magyarázkodok a saját blogomon, és szar bejegyzéseket írok. Uff, hát én hiszek neki, úgyhogy köszi, többet nem írok olyan témában, amiben nem engedek szabad folyást az érzéseimnek (azért kapdbe :P).

Mint említettem volt, A38 után az Ötkert következett, ahova menet a taxist szerintem kikészítettük, annyira über szemtelenek és nagyhangúak voltunk.

Nehéz szakma az övéjük, pláne ha olyan lányok az utasok, mint mi.

A bejutással nem is ment el sok idő, sőt, még helyet is tudtunk foglalni egy asztalnál, így újabb sok kör rosé, és jó pár Rare által eltulajdonított mogyorós kübli elfogyasztását követően hipp-hopp a tánctéren találtuk magunkat.

Na, ott aztán eleresztettem a hajam, volt táncolás, meg mosoly, meg más is, és persze jött két ürge, mind a kettő franciának nézett, ami megmosolyogtató, kicsit talán hízelgő is, így lettem én Frencs.....!

Egészen sokáig húztuk itt is az éjszakát, de még nem volt vége a Tour de Budapestnek, mert végül ismét csak a Piafban kötöttünk ki, ahol a jegyünkért cserébe ezúttal se limonádét fogyasztottunk.

Mentünk rózsát szedni, hallgattunk yesterdayt, nevettünk nagyokat, aztán irány a táncparkett, amit még mindig csak bolhapiacként, vagy turkálóként tudnék aposztrofálni. Aki ott nem talál semmit, az vagy túl részeg, vagy túl finnyás.

Mi a magunk jókedvét ismét csak megtaláltuk, így végül örömittasan távoztunk hajnal 6 után nem sokkal.

Nos, mondanom sem kell, a nagy dajdajnak köszönhetően másnap délután 2-kor vetett csak ki az ágy, és hiába fogyasztottam én előzetesen 3-as szendót, ittam még több vizet, megvallom, irgalmatlan rosszul voltam.

Nincs az a másnap, amit ne lehetne túlélni (már az én szintemen), de ez igen csak meggyötört.

Nem baj, minden percét bevállalnám újra, mert ez a péntek bizony igen csak emlékezetesre sikeredett. Íj ;))

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 11-04-04 napján 14:43 -kor

2 hozzászólás

Címkék: boldog , bolondTisss , férfiak , munka , pajzán , party

Visszatekintés az elmúlt napokra

Nem, nem, arról szó sem lehet, hogy én ne írjak többet, nem is erre céloztam az előző bejegyzésben, hanem sokkal inkább arra, hogy halott lett a blogom, mert nem tudom tatalommal megtölteni, bármennyire is szeretném.

Rengeteg mindent kiírnék magamból, és higgyétek el, továbbra is szívesen írnék bolondos, érthetetlen bejegyzéseket, ugyanakkor néha belém hasít a gondolat, hogy ezen sorok alapján mennyire egy ostoba, egyszerű lénynek lánynak tűnhetek.

Persze igen, nem számít mások véleménye, és megacéloztam már magam, de azért én se vagyok fából, egy-egy elejtett megjegyzés meg tud rendíteni, ha épp nem jó passzomban talál.

Márpedig nekem is vannak néha rettenetes pillanataim, nem is kevés.

Ugyanakkor tényleg hatalmas jellemfejlődésen mentem át, amire remek példákat szolgáltat az elmúlt hetek konfliktusainak kezelése.

Na, gondolom most már senki nem ért semmit, jó szokás szerint, de ez nem is baj.

Ezen a héten szabadságon voltam, sőt, a hosszú hétvégét úgy kezdtem meg, hogy én már pénteken sem dolgoztam.

Tudom, a jó büdös nénikémet, amiért ilyen mázlista vagyok, de ha megemlítem azt, hogy gyakorlatilag ez még a tavalyi szabadságom, akkor már máshogy fekszik a gyerek.

2010-ről 7 napom maradt, ami engem is ledöbbentett, és mikor rákérdeznek, hogy lehet mindez, akkor nekem is el kell gondolkodnom egy pillanatra.

A helyzet az, hogy lényegében Cipruson voltam utoljára egybefüggő napokon keresztül szabadságon, ami akárhogy is nézem, nem egészséges.

Még két ünnep között is dolgoztam, amire mondjuk szükség is volt, mert rengeteg munkám volt, jóllehet, ezt előre nem tudtam, mikor elvállaltam az etapot.

Akkor ezt úgy magyaráztam, hogy félnék egyedül itthon maradni, ezért inkább dolgozok.

Nem mondom, hogy nem volt bennem félsz akkor, mikor eljöttem erre az egy hét szabira. Hogy mitől? Nos, ezt magam se tudom, azaz persze, hogy tudom.

Szeretek pörögni, szeretek emberek között lenni, és hülye vagyok, szeretek dolgozni is, igen.

Néha félek egyedül lenni a gondolataimmal, amit még mindig a tavalyi év eseményei töltenek ki zömmel, egészen konkrétan két esemény, Fáci és Papi (de ezt már annyiszor elmondtam itt, hogy szerintem az összes olvasóm álmából felkelve is tudja a nyígomat).

Hétköznap mindig annyira leterhel a munka, és a megannyi más esemény, hogy amint bedőlök az ágyba, már alszom is.

Így volt ez a szabadságom alatt is, mert bőven volt mit kipihennem, de volt egy nap, amikor egész végig csak itthon voltam, nem mentem sehova, nem csináltam semmit, és bizony este meggyűltek a bajaim az elalvással. És jött a csend, a forgolódás, nekem meg kattogott az agyam, és hiába gondoltam a sok szép dologra, ami az életemben jelen van, akkor is felvillantak azok a képek, amiket szívem szerint shfit delet-tel elküldenék az űrbe.

Hű de elkanyarodtam, mert hogy az egész bejegyzést annak szerettem volna szentelni, hogy a félelmeimmel ellentétben szerencsére arra a következtetésre jutottam, hogy iszonyat jó dolog szabadságon lenni, és milyen nagyon rám fért már.

Mondanom sem kell, a 10-napból 4 alkalommal buliztam, ami őrület, tininek érzem magam, de basszus, megtehetem, nem tartozom senkinek sem elszámolással, és igen, bevallom, nagyon jól érzem most magam ebben a szerepeben.

Hovatovább, nem is a buli az igazi élmény számomra, sokkal inkább a társaság, a kellemes borok, hogy olyan dialógusokat folytatunk, hogy még másnap is azon rötyögök, arról már nem is beszélve, hogy jó dolog csoportosan megváltani a világot.

Megkockáztatom, ugyanennyire élvezném délutánonként is ezeket a vircsaftokat, de még is csak este az igazi, amikor is lehet plusz élményeket begyűjteni.

Én meg gyűjtöm, úton-útfélen, ismerkedtem én dánnal, New York szülöttével, magyarral, és mind kellemes élményként marad meg bennem, és nem, nem kell semmi olyanra gondolni, csak egy picit.

Aztán megint volt céges összeröffenés, amelynek olyan kimenetele lett, ami alapján kénytelen voltam bizonyos következtetéseket levonni, és meghozni a szükséges lépéseket.

Kimaradt ezen a felületen egy-két fordulat megörökítése, mely által teljesebb képet tudnék nyújtani, de ettől most tekintsünk el!

Elég az hozzá, hogy az utóbbi egy hónapban egészen konkrétan két céges eseményen is részt vettem, ahol olyan dolgok történtek, amelyek kapcsán gyakorolnom kellett az önuralmat.

Valójában lehet, hogy a történteket előidéző illetők fel se mérték akkor, mennyire megbántottak, ugyanakkor azt gondolom, bár az alkohol sok mindenre adhat magyarázatot, van amit részegen is muszáj észben tartania az embernek.

Nos, ez nem minden esetben sikerült egyeseknek, melynek következtében kicsit megkarcolódott a lelkem, amiért senki más nem felelős, csak én.

Én vagyok a hibás, amiért közel engedtem magamhoz őket, és naivan azt gondoltam, nem baj, ha 100%-ig magamat adom.

Hát de, a nyíltságom bizony nagy fegyvert ad mások kezébe, és arra nem érdemes emberében sajnos könnyen elsül.

Ezt megtanultam egy életre, és lehet, hogy nem fog sikerülni az a tervem, mely szerint visszaveszek a közvetlenségemből, és redukálom a személyes jellegű beszélgetéseket, összejöveteleket, de most akkor is ez a rövid távú cél.

Az életünk során annyi ember bánt meg minket, hogy ha tehetek az ügyben bármit, hogy ezen szám x-szel kevesebb legyen, akkor igen is meg fogom tenni.

Ettől a - jellegéből adódóan aprónak nem nevezhető, ugyanakkor összességében tényleg piciny - rossz tapasztalattól eltekintve az élet csodás, és remek emberek vesznek körül, akikről azt gondolom, tényleg azért szeretnek, amilyen én vagyok, ami én vagyok.

Az elmúlt egy hét során többször találkoztam Lollus csodálatos társaságával is. Kedden három óra alvás után például kirándulni voltam a János-hegyen, ami már abból fakadóan is nagy szó, hogy három óra alvás után, és hogy kirándultam.

De mindez annyira természetes volt, és tökéletes, hisz újra libegőztem, hatalmas hamburgert ettem, friss levegőn voltam, rengeteget nevettem, amitől iszonyatosan feltöltődtem.

Nem említettem még azokat a szívmelengető találkozásokat, amikor Désemmel és Lollimmal gyűlünk egybe, hogy átbeszéljük az élet nagy történéseit, de legalább is a sajátunkét. Továbbra is hálával tartozom az életnek azért, hogy vannak ők nekem, nélkülük... de szerencsére erre gondolnom sem kell.

Persze nem lennék én, ha nem áradoznék most itt egy sort arról, hogy mennyire gyönyörű cipőt vettem magamnak a héten, amitől két napig mosolyra állt a szám, na nem mintha amúgy könnyek lepték volna el az arcom.

És volt még itt annyi más dolog is, többek között ismét fogorvoshoz járok, mert végre rávettem magam, hogy kicseréltessem a töméseimet, amitől persze ezerszer jobban érzem magam a bőrömben, és mivel már csak egy van hátra, boldogságom határtalan.

És itt van az olasz is, ami még mindig nagyon érdekel, és igen, persze hogy jól megy, ami engem nem, a tanárom viszont annál jobban megdöbbenti (éljen az önbizalom, ugye...). Imádom Alessot, és piszok mázlistának tartom magam, hogy első blikkre egy ilyen remek tanárt, személyiséget fogtam ki magamnak.

Nem meséltem arról se, hogy milyen jó volt múltkor Papival együtt ebédelni.

Egészen konkrétan fél éve halogatjuk, hogy elmenjünk étterembe, amire eleddig csak azért nem kerülhetett sor, mert hol a hó szakadt, hol Papi lába fájt, vagy csak szimplán én voltam használhatatlan. De most összejött, és annyira jól sikerült, hogy már alig várom a következő alkalmat, amikor meghívhatom őt egy újabb finom ebédre a kedvenc éttermembe. Ha más nem, májusban ezt biztos megejtjük, legalább is remélem.

Nos, azt hiszem, mindenről beszámoltam, ami velem történt az elmúlt időszakban (na jó, majdnem mindenről, a titkok nekem is kellenek ;)) úgyhogy most megyek is tova, hogy újabb élményeket gyűjtsek a következő normális bejegyzésemig.

Addig meg éljen a tavasz!

Tisss ezt gondolta 11-03-20 napján 14:05 -kor

8 hozzászólás

Címkék: csak egy fog rakoncatlankodik , csalad , Facusa , férfiak , munka , olasz , pajzán , pihi , vasarlas

Dö nájt

Nagy találkozás, szokásvagysorozat, de csinos, sajtok, bor, megeszlek, nefogyjál-nehízzál, dagi - na csak azt ne, Dj me, hónapdolgozója, őrülten kívánlak, uramistendegyönyörűvagy, iszonyat finom;), hiányzott, tűzijáték ufff, utállak-tudomhogynem, nevetés, Csillavagy, lábgabalyodás, énekel, lesz majd tavasz, meg harisnya, és gatta, de meg..., sok álom, rémálom, harangszó, fogmosás.

Tisss ezt gondolta 11-03-05 napján 11:42 -kor

4 hozzászólás

Címkék: Csak a zene , Fanthomas , férfiak , pajzán

Nem nyilatkozom

De azért legyen nyoma :)

Tisss ezt gondolta 11-02-25 napján 14:00 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: férfiak , munka , pajzán

'Ki bánatot sosem ismert: boldogságot meg sem ért'

Rég nem írtam, aminek több oka is van.

Első körben beteg voltam (már megint, ejh), második körben meg nem tudom, mit is írhatnék azon túl, hogy hello, Tisss vagyok, rohadt sokat bulizok, még többet iszom, idiótaságokban élen járok, vállalhatatlan fotók készülnek rólam (amiket én még is vállalok), és sűrűn dolgozom másnaposan.

Ha visszaolvasom az elmúlt bejegyzéseket, erről szóltak (meg Fanthomasról), ami más számára nyilván szánalmat vált ki, vagy megdöbbenést, viszont én vállalom, nekem most ez az élet, engem most ez éltet.

A minap personal meetingem volt a munkahelyemen, és mikor szóba került, hogy milyen új célokat lehetne kitűzni számomra, amik huzamosabb távon motiválhatnának, hirtelen iszonyat nagy féket nyomtam.

Hosszú idő után ugyanis most először érzem azt, hogy maradéktalanul elégedett vagyok a munkahelyemmel, azzal, amit csinálok, ahogyan megítélnek, ahogy a munkám becsülik. Nagyon nagy potenciálok vannak számomra azon a területen amin jelenleg dolgozom, és azon piszok mázlisták közé tartozom, akiknek tálcán kínálják a lehetőséget arra, hogy fejlődjenek, én még is azt mondtam ezen a meetingen, hogy most nem. Idióta vagyok igen, de nem szeretnék plusz terhet, felelősséget, sem feszültségforrást még legalább 3 hónapig.

Majd napra pontosan egy évvel ezelőtt fordult fel fenekestül az életem, amikor is történt Apival, ami történt. A mai napig nem dolgoztam fel, a mai napig mázsás súlyként vannak itt a szívemben azon napok fájdalmai, kilátástalanságai, félelmei. Sokszor bevillannak a képek, és érzem, ahogy elfog a rettegés, a félelem. Végérvényesen megváltoztatott az az este, nem csak engem, Apit is. Annyira más lett a viszonyunk, harmóniában, szeretetben, szimbiózisban élünk egymás mellett, és mindennél fontosabbá vált ő. Ugyanakkor azt érzem, hogy bennem van egy folytonos félsz, minden kis apró neszre szaladok ki hozzá, ami tudom, nem egészséges, de akkor is ez van. Sok időnek kell még eltelnie, hogy helyre tudjam magamban tenni az akkor történteket.

Fáci sincs már! Nincs nap, hogy ne jutna eszembe, hogy ne nézegetném az édes kis pofiját a fotókon keresztül. A kis bögréje azóta is ott van az asztalom közepén, az ajtót még mindig résnyire nyitva hagyom neki éjszakánként, a fürdőből kilépve még mindig lenézek, hogy ott vár-e, és ameddig én otthon élek, ez biztos így is lesz.

Nincs szó, ami leírná a hiányát, ő volt az életem, a mindenem, nélküle élni lehet, de nagyon nehéz. Velem van, örökre, mindig, de nem titkolom, a szívem egy részét magával vitte (nem is baj, mindvégig az övé volt!).

Tavaly minden megváltozott az életemben, és mire ezek a változások végre leülepedtek bennem, és talpra álltam, egy új világ nyílt meg előttem.

Teljesen más embernek érzem magam a tavalyi önmagamhoz képest.

Önállónak, tudatosnak, kétlábonjárónak, talpraesettnek tartom magam.

Tudom, ezen a fórumon teljesen más képet festek le, de én pontosan ezt a kettősséget szeretem a jelenlegi életemben. Az egyik pillanatban léha céda vagyok, a másikban meg könyvelek, pénzügyi kimutatásokat készítek, vagy csak egy pohár bor mellett komoly dolgokról beszélgetek átszellemülten, értelmesen, felnőttesen, nőiesen.

Július óta egy nagy kaland az élet, azt csinálom, amihez kedvem van, amiben jól érzem magam.

Soha nem gondoltam volna, hogy így megkedvelem a kollégáim, hogy ilyen szoros kapcsolatom lesz emberekkel, hogy ennyire meg tudok nyílni.

Persze a legtöbben még így is a felszínt látják, de pont ezért hallatlan nagy boldogság számomra, amikor alig pár alkalmas ismeretség után emberektől olyan visszacsatolást kapok, és olyan szavakkal illetnek, amilyennek érzem magam, avagy amilyennek szeretném, hogy mások lássanak.

Egy csodának élek meg minden egyes napot, visszacsatolást, barátnői összeröffenést, bulit, sms-t, mindent, amit kapok, és aminek pozitív töltete van.

Nincs nap, hogy ne vetnék számot a felett, mi jó történt velem, hisz minden napban van valami jó, és szerencsére meg is találom.

Iszonyat hálás vagyok, hogy olyan emberekkel hoz össze jelen pillanatban az élet, akik őszintén képesek kimutatni az érzéseiket, és szavakba önteni azokat (természetesen a régről velem maradt emberekről se megfeledkezve).

Jó érzés szeretve lenni, és tudom, hogy sokan nem értik, miért nem vágyom párkapcsolatra, amire nincs is meg az egzakt válaszom, hacsak nem az, hogy mindenem megvan, amire momentán szükségem van, és igen, Fanthomas maximálisan kielégíti a jelenlegi igényeimet.

Nekem most pezsgésre, impulzusokra, történésekre, nyüzsgésre, szabadságra, térre, függetlenségre van szükségem!

És persze, tudom, hogy azért betegeskedek újabban ennyit, mert kisajtolom a testem, de ezen most még nem akarok változtatni, most még nem, most még jó így, nagyon jó.

Szeretem, hogy kiszámíthatatlanok a hétköznapjaim, hogy egyik buli se végződik ugyanúgy, hogy mindig történik valami váratlan, valami új, amin napokig lehet nevetni.

Szeretem a bolondos fotókat, levélváltásokat, sms-eket, emaileket, szeretek mindent, aminek a része vagyok, és igen, szeretem az életem, nagyon!

Tisss ezt gondolta 11-02-16 napján 11:20 -kor

7 hozzászólás

Címkék: boldog , bolondTisss , breteg , csalad , Facusa , férfiak , munka , pajzán , party

Nyúl éve

Tegnap elkezdődött a Nyúl éve, első napján ugyanazt kell csinálni, mint amit új év első napján szokás, magyarán a semmit, vagy legalább is törekedni arra, illetve a jó dolgokra koncentrálni, azokba energiát fektetni.

A mondás szerint zömmel az fog történni velünk a Nyúl éve alatt, mint ami annak első napján (na, szóval második január 1-je!).

Hát, bizakodó vagyok, mert én jó nyúl voltam (khm;)), akarom mondani, iszonyatosan boldog, mosolygós, elégedett, kisimult nyúl voltam.

Akarom ezt még rengetegszer, meg azt is, amit ilyenkor érzek!

Imádom, hogy minden egyes alkalommal királylány lehetek mellette.

Minden egyes légyottot egy izgalmas készülődési szakasz előz meg, élvezem, ahogy rút kiskacsából hattyúvá alakulok, szeretek ilyenkor a tükör előtt billegni, és szeretem bezsebelni a bókjait.

És hát persze hogy odavagyok azért, ahogy csókolgatja a kezem, kisegít, betesz a hintóba, vagy a kisegérkamionba, felsegíti a kabátom, óv, vigyáz rám.

És azért csodás ez az egész, mert míg egy kapcsolatban ezek előbb-utóbb óhatatlanul elmaradnak (akivel nem így történt, az legyen nagyon büszke a párjára), tudom, hogy kettőnk léha viszonyában soha nem fog ez a többlet megszűnni.

Egyébként még mindig meg tud döbbenteni egy-két váratlan megjegyzésével!

Szoktam volt mondani, hogy mindennek megvan az oka, hogy miért történnek velünk dolgok, miért kap szerepet valaki az életünkben.

Azt hiszem, megfejtettem, hogy ő miért táncolt be az enyémbe (és tényleg!), erre gondolva még értékesebb számomra ez az egész.

Nehéz levakarni ezt a mások számára önelégült, gusztustalan vigyort a képemről, bár nem is kell, kit érdekel más?

Szeretlek élet!

Tisss ezt gondolta 11-02-04 napján 16:55 -kor

4 hozzászólás

Címkék: boldog , Csak a zene , Fanthomas , férfiak , pajzán

2010 legszebb pillanatai Tisss módra

Szilveszter után nem sokkal elkészítettem 2010 legszebb pillanataiból az én kis videómat, amit akkor posztoltam is a Facséra.

Pár napra rá elkészítettem a blogverziót is, amit most veletek is megosztok.

Akárhányszor megnézem ezt a videót (vagy is inkább a másikat, ahol megannyi helyes pofi mosolyog vissza, amiket ebből a videóból kénytelen voltam kivágni, mert legtöbb barátnőm nem örülne az ilyen jellegű nyilvánosságnak), mindig olyan boldog leszek.

Remélem, hogy 2011-ről hasonlóan emlékezetes videó fog majd készülni, a képgyártás már megindult hozzá, annyi szent!

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 11-01-24 napján 15:13 -kor

2 hozzászólás

Címkék: Balaton , boldog , bolondTisss , Ciprus , Csak a zene , Dájmond , Dés , Facusa , Fanthomas , férfiak , karacsony , Lollo , Lujza , Macesz , munka , nyaralas , Nyuszika , pajzán , party , pihi , rolling , születésnap

Boldog pillangó

Mert nekem muszáj most írnom, mert nekem muszáj most a világba kiáltanom, mennyire kibaszott kurva boldog vagyok. Oké, a kibaszott, kurva szavakat a bor, a Fütyülős, a Sugaru Aquarius, meg a Bacardi mondatja velem, de akkor is. Egy ordas nagy Gobbi Hilda vagyok, ami által minden annyira kerek, és egyszerű, és remek, és egyenlő, és még úgy. És egy kezes megszámolás, mert ilyet sokan nem tudnak, de ezennel már ő is, és látom az elégtételt az arcán, én meg közben mosolygok magamban, mert a zsebemben van, mert cuki vagyok, és aztán elkezd egy mondatot, hogy van akit szeret, van akit nem, és nem fejezi be, egyértelmű, hogy engem szeret, még szép. Tudom, érzem, mert Mikkamakka vagyok, ahogy ezidáig csak egy valaki hívott, és döbbenet, hogy az a tüske, amit direkt szúrtam belé két hete, az benne maradt, pedig nem gondoltam volna, mert csak teszt volt, de ezek szerint... Szóval ez, na hagyjuk!

Alig vártam, hogy kirakjon ott, ahova vitt, amire előzetesen csak annyit mondott, hogy elviszlek, de mi van ott? Mire visszakérdeztem, hogy nem mindegy neked? Mire mondta, hogy mindenképp elviszlek, ha nem is árulod el, de szeretném tudni. Fene tudja, hogy aggódik, vagy sem, hogy kíváncsi, vagy sem, remek jól eltársasozunk mi egymással, de a kedvencünk a puzzle, mert az úúúúúh. És akkor kirak ahol, és sikítás, és fotózás, és cigi, és mese, és ital, és buli, és öröm, és mosoly, és sok ital, és tánc, és ismerősök lálálá. Ez egy perfekt éjszaka volt, és én olyan boldog vagyok, de olyan, hogy hú, meg persze részeg is, bár ez gondolom az első sor után kiderült.

(Erre hajnalban képtelen lettem volna, pedig ez még ide tartozik :))

Tisss ezt gondolta 11-01-22 napján 5:55 -kor

3 hozzászólás

Címkék: boldog , Csak a zene , Fanthomas , férfiak , pajzán , party

Reggel van, hagyj békén!

Aki egy kicsit is ismer engem, az pontosan tudja, hogy a reggelek nálam szentek. Egészen komolyan mondom, hogy egy rosszul indult reggel simán elbassza az egész napomat.

Szerencsére már Papper is tudja jól, hogy addig nem szabad hozzám szólnia, ameddig én nem teszem meg felé az első lépést.

Az nagyjából egyébként akkor történik meg, amikor én már túl vagyok az ébredés (amibe beletartozik az, hogy kábé az 5. "szundi" riasztásra kikászálódok az ágyból), fogszabályzó eltávolítás, kávé ivás, megfürdés procedúráján.

Ha eközben bárki hozzám szól annál többet, hogy jó reggelt, ugrom.

Rengeteg vitám volt korábban erről Papival, mert ő nem így él, és ő ezt nem tudta megérteni, de mivel látta, hogy nálam ez nem egy hóbort, hanem tényleg így működöm, és csak türelmesen várnia kell, alkalmazkodott az életvitelemhez. Hála a jó égnek!

Viszont sajnos nem mindenki ismer ennyire, sőt, ezt az oldalam igen kevesen ismerik.

Így hát megesik, hogy kora reggel hívnak, vagy sms-t kapok. Ezekre mind-mind iszonyatosan rosszul reagálok, kivételt ez alól csak a barátnőim képeznek, akiknek bármikor elérhető vagyok, illetve az aktuális kedvesem, ha épp van olyanom. Mindenki más felkerül a gyilkos listámra.

Jó, még egy kivétel van, ha jön az sms értesítő, hogy megérkezett a fizetés a bankszámlámra, bár ha nagyon fáradt vagyok, az is fel tud idegesíteni.

No ennyi előzmény után rá is térek arra, hogy mennyire irgalmatlanul kiborultam, mikor reggel - mit reggel?, nálam az még hajnal! - ½ 7-kor sms-t kaptam Tommytól.

Hangosan szentségelni kezdtem, mert persze hízelgő, hogy tavaly augusztus óta nem tud kiverni a fejéből, na de könyörgöm, ezt pont hajnalok hajnalán kell velem tudatnia?

És tudom, én vagyok a hülye, mert lehalkíthatnám a telefonom, de pont a szeretteim miatt nem teszem, mert komolyan gondolom azt, hogy értük hajnalok hajnalán is képes vagyok ugrani.

A héten ez már a második elcseszett reggelem volt, bízom benne, hogy a mai napom nem megy gallyra, különben...

Más is így van összerakva, vagy csak én vagyok túl hóbortos?

Tisss ezt gondolta 11-01-13 napján 10:01 -kor

5 hozzászólás

Címkék: csalad , ehhh , férfiak

Hétvégé lett végre

Csütörtökön aztán találkoztam egy szem Dájmondommal, akivel ezer és egy éve nem, és végre élőben is hallgathattam az elvarázsoló csipkerózsika történetét, miközben le se tudtam vakarni a mosolyt a számról.

Két éve várok arra, hogy ezt hallhassam tőle, így mindennél nagyobb boldogság, hogy végre nem csak az álmainkban él ez a történet.

Olyan jó őt boldognak látni, tudni, hogy rendben van, hogy révbe ért, és végre-végre azt kapja, amit megérdemel, és amit mindig is kívántam neki.

Őszintén hiszek abban, sőt tudom, érzem, hogy ez már így is marad!

És szerintem most már a legtöbbször elhangzott mondat a számból örökre az lesz irányába: hogy én ezt nem hiszem el.

Fura volt az, hogy az a színtér, ahol eleddig annyiszor találkoztunk, és ahol eleddig annyi szomorú mondat is elhagyta a szánkat néha könnyekkel kísérve, az a színtér most mindkettőnk mosolygós csacsogásával telt meg. És ez így van jól!

Én extrán fel voltam dobva, előzőleg ugyanis betértem a kedvenc fehérneműboltomba, és féláron feltankoltam, így most már basszus kijelenthetem, Finnország vár rám. Már csak egy ember kell, akivel elmegyek, a Jeti csizmát meg majd beszerzem ott helyben :D

A szokásos alkoholizálásunk után leslattyogtunk a Burger Kingbe, ahol egy Whopper menü után magamba tuszkoltam még egy sajtos Whopper szendvicset is, ami este 10-kor remek jól esett a gyomromnak, az agyamnak már annál kevésbé.

Hajnal 4-kor ugyanis arra a rémálomra keltem, hogy kezdek mókussá átváltozni.

Persze milyen az agy?! Álmomban rögtön guglizni kezdtem, hogy mit jelent az, hogy mókussá válok szép lassan, és mondanom sem kell, nem találtam megnyugtató válaszra...

Tegnap aztán új nap, kevés munka, és délután a város megrohamozása, hogy aztán kicsit később már a szokásos triumvirátusunk alakulóülésén legyek (tényleg modoros vagyok bazdmeg :D).

Nem kicsit pöccent be az agyam, mikor a Matchben vásárolt 1600Ft-os borról kisült, hogy romlott, így 1/2 9-kor caplathattam a város számomra viszonylag ismeretlen területén boltot keresvén. Hasztalan, így végül az egyik kúton vásároltam magamnak egy üveg bort, adva a szarnak ezzel egy nagy pofont. De nem baj, egyszer élünk, egyszer van az életben 2011. Január 7, belefért a pluszpénz.

Később aztán irány a táncparkett, ahol mit gondoltok kibe botlottam? X.-be!

Róla már jó régen nem írtam, ami annak köszönhető, hogy mióta van Fanthomas, azóta X. már nem játszik szerepet az életemben. És itt most hozhatnék egy nagyképű hasonlatot, de nem hozok, mert igen is jó volt X-szel ami volt, de mindketten tudtuk jól, hogy miről szól.

És hát persze, hogy bemutattam a lánykáknak, és ahogy az lenni szokott ilyenkor, a három nő háromféleképpen viselkedett, amiből persze komikus szituáció kerekedett, és egy kérdés X. részéről, hogy mindent tudnak-e?

Még szép, és ezt nem is tagadom, mint ahogyan biztos vagyok benne, hogy az ő haverjai is tudnak mindent, mert ez így megy.

Hovatovább X. nagyon részeg volt, de annál cukibb, kérdezte is, hogy akkor ezek szerint te se felejtetted el, ami történt? Nem is értettem ezt a kérdést, de ugyanakkor azt hiszem értem, hogy miért így buggyant ki belőle...

Ma este drága Lollim és Désem társaságában fogom remek jól érezni magam, amit már alig várok.

Máskülönben mindenkinek köszönöm, aki jellemzett három szóval, imádtam olvasni, és személyes kedvencemmé vált az úthengerpillangó, köszönöm annak, akárki is írta ;)

A negatív jelzőkkel sincs baj, mert bár volt már itt korábban egy kiborulásom emiatt, azóta már teljesen más színben látom magamat, és az önbecsülésemet is.

Meg hát egyébként se szerethet mindenki...

Éljen a hétvége!

Tisss ezt gondolta 11-01-08 napján 13:14 -kor

1 hozzászólás

Címkék: boldog , Dájmond , Dés , férfiak , Lollo , munka , pajzán , party , vasarlas

Titkos kis légyottjaink margójára

Megfogadtam, hogy nem fogok itt írni Fanthomasról, mert a fél információk, amik ide kerülnek, azok bizony összezavaróak lehetnek, és tényleg más képet festenek le ahhoz képest, mint ami van.

Ugyanakkor meg basszus, az életem része valamilyen formában, és igen is a blogom engem képez le, így álságos lenne, ha csak szavakból, zenékből, meg egy-egy megbújó címke alapján lehetne következtetni a vele kapcsolatos dolgokra.

5 év múlva ugyanis rohadtul nem fogok már rá emlékezni, hogy mit, miért írtam le, úgyhogy kellenek a kiírt szavak és pont.

A baj az, hogy én mindig olyan emberekbe botlom, akiket nem igazán lehet kiadni, márpedig nekem közléskényszerem van, és az egész történet varázsát pontosan az ő személyisége adja meg, az az élethelyzet, amiben van, és az teszi ennyire kompletté, és varázslatossá a kettőnk dolgát, amit nem is tudok definiálni.

Nem merném kijelenteni, hogy akkor én most szerető vagyok, bár igazság szerint nem is tudom, hogy ezt emberek egyáltalán meg szokták-e beszélni, hogy akkor hello, légy a szeretőm, ez csak úgy kialakul, gondolom én, aztán persze fene tudja.

Nem mondom, hogy tegnap este nem remegett a lábam, amikor a taxiból kiszállva megcéloztam a szálloda liftjét, hogy aztán bekopogjak a szobája ajtaján, mert hát azért valljuk be, az én hétköznapjaim nem így telnek! De volt ebben az egészben valami bizsergető, mint ahogyan abban is, amikor reggel kávéztunk, miközben neki dolgoznia is kellett, én meg diszkréten vártam rá (és persze szemem sarkából néztem, ahogy dolgozik, mert még az is hmm...) , majd kikísért, én meg nagyasszonyként taxival bejöttem a munkahelyemre.

Imádom az együttléteinket, azt, hogy milyen figyelmes (szakmai ártalom ez biztos, bár ma hajnalban arról győzködött, hogy ő nem is figyelmes, amire persze 2 perc múlva rá is cáfolt), hogy bókol, sűrűn, és sokat, hogy megdicséri az órám, kabátom, hajam, akármim is, hogy folyamatosan a nevemen szólít, hogy mindig mondja, hogy megeszlek, hogy gilisztásnak hív, hogy Kispipinek hív, hogy o-d-a-v-a-n!!! a lábaimért, meg úgy általában a testemért, hogy jókat nevetünk együtt, hogy értelmesnek tart, hogy humorosnak tart, hogy ad a véleményemre, hogy van, amiben kikéri a véleményem, hogy irgalmatlanul nagyokat szexelünk, hogy fekete az én színem, ahogy kinyitja a bort, ahogy ízlelgeti a bort, a borokat, sajtokat, amiket együtt válogatunk, a 104kg-ját, a 193 centiméterjét, a stílusát, a fenekét, a jóindulatát, az őszinteségét, a nyitottságát, a lazaságát, hogy érdekes dolgokat hallok, és izgalmas, királylányos eseményekben van részem.

És még sok minden mást is imádok benne, például azt, hogy az ünnepek alatt is minden nap jelentkezett egy-egy gesztus sms-sel (=> ;-*), aminél több nem is kell, mert ez így kerek, és tökéletes, sőt, holott...

És gondolom most megint sokatok fejében megfogalmazódott a gondolat, hogy hoho, ez már biza szerelem, de ahogy új évkor kifejtettem valakinek, ez az egész csak és kizárólag addig fog tartani, ameddig nem leszek szerelmes, mert vásárra nem viszem a kis lelkem. Ettől valamiért viszont cseppet se tartok, feltehetőleg azért, mert én mindig is ésszel szerettem első körben, és csak utána engedtem utat a szívemnek.

Az eszem meg helyén van, és arra a kérdésre, amit szintén szilveszterkor kaptam meg, hogy mi a jövőkép pontosan az a válaszom, hogy semmi, viszont ameddig mind a ketten jól érezzük magunkat, és ameddig ő meg tudja oldani, hogy találkozzon velem, és azt kapom, amit megérdemlek, addig szerintem ragyogóan tud működni (működjön is plíz, mert ez nekem most nagyon jó! ;)).

Azért ő még mindig Vilmos herceg, és még mindig nehéz elhinnem, hogy egy olyan nővel érzi jól magát, mint én (holott ő aztán tényleg bárkit megkaphat), de neki köszönhetően néha már kezdem úgy érezni, hogy összességében jó nő vagyok, és ez jó, nagyon jó.

Na, most jól kiírtam, hogy mit is jelent ő nekem, és mi van kettőnk között, uff.

Tisss ezt gondolta 11-01-05 napján 16:50 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , Fanthomas , férfiak , pajzán

Szilveszteri párti

Tehát házibuliban voltam, ahogy azt előre jeleztem, és meg kell hagynom, nagyon jól éreztem magam.

Bár nem voltak elvárásaim, úgy voltam vele, ha nem kell egyedül itthon Sas kabarét néznem, akkor már nagy csalódás nem érhet.

Ehhez képest csodás társaságban töltöttem azt a pár órát, amiért itt is köszönet Lolli kincsnek!

Már este 10-kor olyan mata részeg voltam, hogy muszáj voltam elvonulni egy fél órácskára, hogy picit józanodjak (külön köszönet Désnek, aki utánam jött, és beszélt velem, és hozzá még ráadásnak azt is mondta, amit...sokat jelentett nyuszfül ;)).

Büszke vagyok magamra, mert egy nagy üveg Bacardit benyomtam egymagam a nélkül, hogy igazán rosszul lettem volna, vagy baj lett volna a vége. Oké, erre nem kell büszkének lenni, mert kurva sokat ittam lássuk be, de ésszel, és emiatt viszont büszke lehetek magamra. Ennyit kajálni engem ember még nem láthatott, mint most. Folyamatosan volt valami a számban, hol egy szendvics, hol egy kis sütemény, hol sajt, chips, mogyoró, muffin, valószínűleg egyébként ennek köszönhetem az életem.

Éjfélkor aztán Himnusz hagyományosan Désem oldalán, aztán puszik garmadája, majd hopp, az év első csókja is elcsattant, majd a második is, köszönhetően Lolli Cuncikáinak :)

Az éjszakát hajnal 4-ig ünnepeltem, ezen idő alatt virslit főztem, táncoltam, nagyokat beszélgettem, mosolyogtam, egy szóval, felhőtlenül szórakoztam.

Ha igaz az, hogy olyan lesz az év, amilyen annak első napja, akkor elmondhatom, hogy 2011-ben sokat fogok:

- csókolózni,

- huncut sms-eket kapni,

- főzni,

- alkoholt inni rosszullét nélkül,

- enni,

- cigizni,

- szeretni való emberekkel beszélgetni,

- nevetni,

- táncolni,

- hajnalig dajdajozni,

- aludni,

- punnyadni.

Hát, állok elébe, legyen így!

Tisss ezt gondolta 11-01-01 napján 21:29 -kor

7 hozzászólás

Címkék: boldog , Dés , Fanthomas , férfiak , Lollo , pajzán , party

Ilyen volt 2010

Mivel a kollégák sikeresen felkeltettek, és mára amúgy sincs más dolgom, mint hogy pihenjek, hajat mossak, és embert varázsoljak magamból, úgy döntöttem, összegzem az évem saját szavakkal is, mert jövőre tényleg már csak a szépre szeretnék emlékezni 2010-el kapcsolatosan, márpedig 2010-ben nem csak szép dolgok voltak, ez azt hiszem mindenki számára világos, aki olvasott engem.

Nagy levegő, acél idegek, ugorjunk neki!

Január: orvostól orvosig járunk, felcsillan a remény, Fáciért szól minden imám, közben próbálok normális maradni, a munkában is helyt állni, és nem teljesen kivetkőzni magamból, azt hiszem, nem sok sikerrel teszem.

Február: amikor már azt hiszem, hogy az élet jóra fordul, jön az újabb krach, Papi kórházba kerül. Ilyet én még nem éltem, ennyit én még nem sírtam, ennyire én még nem aggódtam, ennyire én még nem voltam reményvesztett, de azt hiszem, jól viseltem a csapást, és helyt álltam, vagy legalább is próbáltam.

A legnehezebb hónapom volt, soha nem szeretnék még csak hasonlót se átélni! Igyekszem az emlékeim törölni azzal a bizonyos estével kapcsolatosan, meg a megannyi kórházban töltött órát illetően, de nem megy.

Mellette Fácimmal törődök, és munkába járok, és azt érzem, hogy egy élőhalott vagyok. Az is voltam!

Március: életem egyik legnehezebb döntése után jön az egyik legszomorúbb napja. Még mindig nem tettem túl magam azon, ami akkor történt, és ez már így is marad örökre. Hiába tudom ésszel, hogy ennek így kellett lennie, és jóval többet kaptam az élettől vele, mint amennyit anno reméltünk, akkor is azt veszítettem el, aki nekem a világon mindennél fontosabb volt, akinek a legtöbb szeretetem adtam. Időközben Papi hazakerült a kórházból, azt hiszem az, hogy vele törődnöm kellett, az segített épeszűnek maradni.

Boltba járok, mosok, főzök, Aput fürdetek, etetek, univerzális vagyok, mert közben a munkahelyemen is 100%-ot nyújtok, ami a mai napig érthetetlen számomra, de ebből is látszik, teher alatt nő a pálma, és mindig vannak tartalék energiák, melyek mozgósítására csak krízis helyzetben vagyunk képesek.

Április: kezd a lelkem a helyére állni, már mosolyogni is képes vagyok, el is hagyja a számat, hogy végre jól érzem magam a bőrömben, és boldog vagyok, majd szakítanak velem. Hát van ilyen, volt is már ilyen, biztos lesz is még ilyen.

Két és fél év után leszedik a fogszabályzóm, döbbenetes változás, új élet, új mosoly, megnövekedett önbizalom.

Május: ide-oda pörgök, rengeteg alkoholt iszom Déssel, Lollival, Dájmonddal buliból buliba járok, szülinapom van, minek alkalmából Dájmondom könnyekig hat, névnapom van, és megismerem R.-t, aki nagyon nagy hatással van rám, azaz inkább a testemre, mert hogy ilyet ritkán élek meg, hogy valakitől ennyire lázba jöjjek, és ilyen tökéletes szexuális légyottot rittyentsek.

Ez az első olyan hónap, amikor semmi szar nem történik velem, meg is ünnepelem méltó módon.

Június: R.-rel folyamatosan kontaktálunk, és élvezem, közben persze megy a masszív italozás a lányokkal, és rengeteg visszacsatolást kapok vadidegen emberektől. Kinyílik a világ a megnövekedett önbizalmamnak köszönhetően, jól érzem magam a bőrömben.

Közben nagymamám meghal, ami egyáltalán nem visel meg, még csak egy könnycseppet se hullatok, gyanítom azért, mert júniusra elfogytak, képtelen vagyok a sírásra, mi több, a szomorkodásra is.

Azt hiszem, ez egy védelmi reakció volt, boldog akartam lenni, és a szomorú dolgokkal nem voltam hajlandó foglalkozni.

Július: dolgozom, iszom, barátnőzöm és eljutok Tokajba, a Hegyalja Fesztiválra.

Baromi olcsón iszok fröccsöt, sátorban huncutkodok, vonatozok, Déssel szülinapot ünneplek, és megszületik a fejemben az elhatározás, nyaralni megyek, egyedül.

Augusztus: legpartisabb hónap ever! Még mindig sokat iszom, még mindig sokat bulizom, ráadásul ráeszmélek, hogy X. nőként tekint rám, aminek hangot is ad.

Elindul köztünk a bizsergés, keressük egymás társaságát, és nem csak a munka köt össze minket. Izgalmas, élvezem, akarom.

Aztán Siófok Déssel, ami mint mindig, most is szívet melengetően jó, mert Siófok nem lehet rossz, és mert Déssel minden jó.

Pár napra rá elrepülök Ciprusra, ahol felejthetetlen 1 hetet töltök. Napfény, koktél, tenger, élményhegyek, férfihegyek, sose volt még ilyen jó, sose töltődtem még így fel nyaralástól, sose érkeztem még haza ilyen fáradtan nyaralásból.

Hazaérkezvén X-szel ott folytatjuk, ahogy abbahagytuk, céges partin vagyok, Budapest báron vagyok, boldog vagyok.

Szeptember: T. zaklat, Lollinak fergeteg szülinapja van, ahol megismerem a csodás barátait, Déssel borfesztiválon ázunk a Várban, elhatározom, hogy olaszt fogok tanulni, és közben ráeszmélek Dés segítségével, hogy Y. se vetné meg, ha olyan kapocs lenne köztünk, mint amilyen ekkortájt X-szel van.

Október: ebben a hónapban még mindig a köhögéstől szenvedek, ami másfél hónapig velem van, de ettől függetlenül iszonyatosan csacsi részegre iszom magam a villányi borfesztiválon Désem társaságában.

Túlesek életem első olasz óráján, amit nagyon élvezek, és csak úgy falom magamba a tudást.

R. bejelentkezik, amitől extra izgatott vagyok, és mosolygós.

Közben beszállok egy mém játékba, ami végtelen hosszúnak tűnik, az is volt. Rengeteget bulizok, és már nagyon várom a céges csapatépítőt, mindenki tudja, hogy miért.

November: nos, eddig minden évben a november hónap volt a mumus, idén ez megváltozott, a legkedvesebb hónapommá nőtte ki magát.

Első körben megtörténik Csehországban X-szel, aminek meg kell történnie, remek élményként marad meg bennem.

Még mindig köhögök, de egyre többet bulizok.

És aztán Rare meghív egy spontán bulira, én meg megyek, pedig a harmadik félt nem is ismerem, de mindez mit se számít, hiszen remek jókat nevetünk együtt, és hetente egy alkalommal este részegeskedünk, és táncolunk.

Bankármulatóba járok, és férfiakat bolondítok, míg nem meg nem ismerem Fanthomast, akivel másnap eltöltöm az év egyik legszebb éjszakáját.

December: Mikulás, munkától kiborulás, megcsömörlés. Buli ugyanúgy, huncutkodás ugyanúgy, csodás éjszakák, királylány vagyok, kiegyensúlyozott vagyok, elégedett vagyok. Karácsony, családi kör, boldogság, elégedettség, még több huncutkodás, hopp itt a Szilveszter, az meg ma van.

Ez volt 2010!

Őszintén mondom, semmiben nem szenvedtem hiányt, bőven jutott rosszból, jóból, ezért nem is írok semmit arról, mit szeretnék 2011-ben.

A cél továbbra is csak a boldogság, meg persze, hogy egészség legyen nekem és a szeretteimnek, minden mást megoldok.

BÚÉK!

Tisss ezt gondolta 10-12-31 napján 13:47 -kor

4 hozzászólás

Címkék: Balaton , boldog , Ciprus , csalad , Dájmond , Dés , Facusa , Fanthomas , férfiak , ketrec , Lollo , munka , nyaralas , olasz , pajzán , party

Évértékelő 2010

Tofinál találtam, én meg lenyúltam.

Lesz majd saját szavakkal elregélt is, addig is mazsolázzatok!

Évértékelő 2010

Mi olyat tettél 2010-ben, amit eddig még soha?

Például egyedül elmentem nyaralni egy idegen országba.

Biztos volt még más is, de az most nem jut eszembe (ja de, felelőtlenül kufircoltam gumi nélkül, ami irgum is meg burgum is, mert én ilyet sose, de hát most már ezen is túl vagyunk).

Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2011-re?

Sose fogadok meg semmit.

Született valakinek gyereke a környezetedben?

Nem.

Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?

Igen, Fáci bogár, és nagymamám, jóllehet ő nem állt olyan közel hozzám, igaz, ez nem volt mindig így.

Milyen országban jártál 2010-ben?

Már új országban, vagy úgy allgemeinen?

Új Ciprus, egyébként meg nem jutottam messzebb Szlovákiánál, valamint Csehországnál (munkahelyi ártalom, ehe)

Mit szeretnél 2011-ben, ami hiányzott 2010-ben?

2010-ből semmi nem hiányzott, viszont 2011-ből kihagynék egy raklap dolgot, amiben 2010-ben sajnálatosan volt részem.

Melyik 2010-es dátum marad örökre az emlékezetedben?

2010.03.05 :(

Mi volt a legnagyobb sikered 2010-ben?

Siker? Miben mérik azt?

Mi volt a legnagyobb kudarcod?

Ilyenről nem tudok, de mások szerint lehet, hogy egy merő kudarc vagyok, passzolom...

Volt komoly betegséged vagy sérülésed?

Nem, és ez maradjon is így, köszönöm!

Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?

A ciprusi nyaralásom, ha meg tárgyról beszélünk, akkor egyértelműen az új órám (tudom, még mindig nem mutattam képet, de ami késik, az nem jön).

Kinek a viselkedése érdemel elismerést?

Az enyémé, meg a barátnőimé, meg persze Papié is, mert mióta történt vele, ami, azóta annyira más a viszonyunk, ami miatt annyira becsülöm (hogy értsétek, azóta azt érzem, hogy nem tud elég hálás lenni nekem, amit lépten-nyomon kimutat felém, és persze, a történtek fényében "jár" nekem, de ha azt veszem, hogy tőlem ez természetes volt, akkor nem kellene, hogy ő máshogy viselkedjen velem).

Kinek a viselkedése háborított fel?

Mire ment el a legtöbb pénzed?

Party, alkohol, ruhák-cipők, nyaralás.

Mi az, amitől nagyon-nagyon izgatott lettél?

A nyaralásomtól, meg az olasz nyelvtől, és Fanthomastól is :D

Melyik dal fog 2010-re emlékeztetni?

Edward Maya - Stereo love

Tavaly ilyenkorhoz képest…

boldogabb vagy szomorúbb vagy?

Cönc, ha azt veszem alapul, hogy Fáci már nincs, akkor szomorúbb, ha az egész életemet, akkor boldogabb.

híztál vagy fogytál?

Imádom ezt a kérdést, fogytam és pont.

gazdagabb vagy szegényebbb vagy?

Gazdagabb, de ez több tényezőnek köszönhető.

Mit szerettél volna többet csinálni?

Többet tanulni a saját szórakozásomra, és nem a cégem malmára, de szerencsére időben jött az olasz.

Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni?

Másnaposságtól szenvedni.

Hogy töltötted a karácsonyt?

Papival szétkajáltuk magunkat, majd szétizgultam magam a zsibbadó lábam miatt.

Estél szerelembe 2010-ben?

Igen, az órámba!

Volt egyéjszakás kalandod?

Öhöhö, nekeeeem? Dehogy! ;)

Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2010-ben?

XXI. század még mindig.

Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad?

Nem utálok senkit, a negatív érzéseket igyekszem száműzni az életemből, mert nincsenek rám jó hatással.

Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?

Ööö, ciki, mert Ciprusra vittem könyvet, de nem volt rá érkezésem, és ez azóta se változott. Shame on me :S

Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted az idén?

Zeneileg iszonyatosan el vagyok maradva, úgyhogy erre nem tudok válaszolni. Viszont idén szerettem meg iszonyatosan a Budapest bárt, meg a Hotel Costes albumokat. Ez így ér?

Mi az, amit kértél és meg is kaptad?

Hm, kértem egy jóféle szeretőt, azt hiszem, meg is kaptam, de pszt, ezt ne kiabáljuk el! ;)

Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg?

Azt, hogy Fáci gyógyuljon meg!

Mi volt a kedvenc 2010-es filmed?

Nem járok moziba, így egy idei filmet se láttam.

Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?

28, és persze buliztam, mosolyogtam, és ittam, meg táncoltam, és pasiztam.

Mi az az egy dolog, amitől sokkal jobb lett volna az éved?

Ha Fáci meggyógyult volna.

Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben?

Beképzelt leszek, de akkor is így van, szexi, ízléses, igényes.

Mi segített józannak maradni?

Az a tudat, hogy bármit elveszíthetek egy pillanat alatt.

Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)?

Jézus ereje, hát ki a tököm törődik az ismert emberekkel?

Ki hiányzott a legjobban?

Fáci, Fáci, Fáci!

Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?

Ez nehéz kérdés, idén ismertem meg igazán a barátaimat azt hiszem, új emberekről nem tudok nyilatkozni, mert azokat még nem ismerem annyira, hogy ide sorolhassam.

De ha egy embert kell választanom, akkor Raremiracle-t választom, mert bár 'ismerem' őt már régóta, még csak most van szerencsém rácsodálkozni, hogy mennyire iszonyatosan überbrutál jó fej lány :) (lefety, lefety, lefety :P)

Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2010 történéseiből?

Hogy egyedül bármire képes vagyok!

Idézz egy dalból, ami jellemzi az évedet!

"I say what I want, I say what I feel, I do anything Im gonna make it real"

Tisss ezt gondolta 10-12-27 napján 18:47 -kor

2 hozzászólás

Címkék: boldog , Ciprus , Csak a zene , csalad , Dájmond , Dés , Facusa , Fanthomas , férfiak , karacsony , Lollo , munka , olasz , pajzán , party , vasarlas

∞

Ez így...

Tisss ezt gondolta 10-12-15 napján 9:07 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: Csak a zene , Fanthomas , férfiak , pajzán

Velencei kalmár

Királylánynak csoda egy éjszakája volt Királyfival.

Mert Királylány vagyok, amikor épp nem Grillcsirkeként, Kispipiként, Amelieként, Széplábúként, Édiként, Piroskaként nevez.

Egy mézeskalács-házikóban voltam ma, ahol minden bútordarab harmonizált mindennel, hatalmas sarokkád, mellette mécsesek, bordó függönyök, meleg radiátorok, tehénmintás szófa, imádtam.

Szakadt a hó, és én közben kortyoltam a zselés szaloncukor ízű bort a forró vízben, miközben Hotel Costes szólt, és nem győztem betelni a pillanattal.

És hipp hopp, lett egy közös számunk, ez itt alant, mert én kértem, hogy akkor ez legyen a miénk, és a miénk lett, meghallgattuk egyszer, majd még egyszer, meg még egyszer.

Én még ilyet sose, úgy értem, hogy ez valami döbbenet, ami van.

És fura, mert semmi másról nincs szó, csak szexről, de Istenem, az olyan, hogy...

És még tudnék áradozni, de már így is túl sokat tárok elétek az intim szférámból.

Pedig haj!

Tisss ezt gondolta 10-12-12 napján 1:59 -kor

7 hozzászólás

Címkék: boldog , Csak a zene , Fanthomas , férfiak , pajzán

Ulálálálá

Hát ez a tegnap este már megint nem semmi volt, mert hát mit nekem végkimerülés, a csütörtöki bulit nem hagyjuk ki!

Úgyhogy megint üveg bor, meg chips, meg popcorn, és beszélünk, pletykálunk, majd jön sms Fanthomastól, akivel egyébként a hét során minden nap többször kommunikáltam e képp, meg másképp, ami iszonyatosan izgalmas, és felkorbácsoló, nem volt ez másként most se.

Imádom a figyelmességét, hogy váratlanul üzeneteket kapok tőle, hogy nevet a poénjaimon, egyáltalán, imádom azt, ami van köztünk (vagy ami nincs, mert hát nem nevezném szeretőjének magam, hiszen még csak kétszer találkoztunk, igaz, azok nem akármilyen légyottok voltak :)).

És hát mondanom sem kell, hogy hiába volt ezer és egy pasi az adott helyen, engem tökre nem érdekelt egyik se, és csak ő járt a fejemben (de nem úgy, hanem úgy, ha érti, aki érti :)).

És bizonyos italmennyiség után azért a rámenősnél is rámenősebb vagyok sms-ben, aminek meg is lett a foganatja, mert hát persze, hogy megkaptam, hogy "Őrülten kívánlak ;-*", és én ettől még jobban készen lettem, és még rámenősebb lettem, így majdnem odajött, ahol én voltam, holott...(update: most derült ki, hogy oda is jött, csak én már nem voltam ott, végem van :oo)

Legalább 20 sms-t váltottunk az este során, és azt hiszem éjszaka mind a ketten forgolódtunk egy picit az ágyunkban elalvás előtt, mert így hat rám basszus.

Én meg úgy rá, hogy annak ellenére, hogy a hétvége szent, úgy tűnik, holnap 3-kor találkozunk, és...

Ajánlom nagyon, hogy összejöjjön, mert már tegnap este is azt éreztem, hogy ha mi találkoznánk, megint nem állnánk jót magunkért, mint ahogy az történt két hete a táncparketten, ami elmondások szerint nyílt szex volt táncba burkolva.

Katt, katt, katt.

És egyébként pont a fodrászomnak elmélkedtem tegnap, hogy mennyire élvezem én most ezt az élek bele a világba dolgot.

Hogy nem veszem magamra mások problémáit (csak a cégemét, de hát az bagatell :D), hogy csak Papi gondjaival, meg magammal kell törődnöm, ami éppen elég a kis lelkemnek.

Hogy lehetek önző, hogy kedvemre cicázhatok, hogy kedvem szerint alakíthatom a dolgaim.

Azt kell mondjam, tényleg igaz az, hogy egy nő 30 felé kerül tökéletesen tisztába magával, addigra forr ki a személyisége.

Persze még nem vagyok 30, de annyira más minőségében élem meg a mostani 'kapcsolataim', mint mondjuk az 5 évvel ezelőttieket.

Sokkal magabiztosabb vagyok, józanabbul látok dolgokat, könnyebben kezelek szituációkat, és még sorolhatnám.

Ezt most még nagyon élvezem, és feltehetőleg ezért is rémültem meg az elmúlt időben egy-két alkalommal, amikor azt éreztem, hogy valaki többet szeretne belőlem, tőlem, velem.

Pegazus vagyok jujá és nem adom a szárnyaim!

Tisss ezt gondolta 10-12-10 napján 11:51 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: Fanthomas , férfiak , pajzán , party

Frászbúk státusz

Ti, akik nem vagytok frendek a Frászbúkon, most legalább láthatjátok, hogy ott se vagyok sokkal értelmesebb.

Jöjjék hát az évösszegzés Frászbúk módra:

Tisss ezt gondolta 10-12-09 napján 17:21 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , bolondTisss , Ciprus , csalad , Dés , férfiak , munka , olasz , pajzán , party

Vegyes vágott

Azért az döbbenetes, hogy amennyire tegnap kikészültem, és nyominger voltam, annyira nem tudtam éjszaka elaludni. Egyébként ez is egy tipikus jel, hulla vagyok, mégse tudok álomra szenderülni.

Ne tudjátok meg, micsoda izomláz van az összes létező végtagomban (a remegéstől, meg a görcsöktől), jobb mint egy testmozgás!

Ugyanakkor persze, hogy elkeserítő, hogy eljutok egy ilyen szintre, így meg is fogadtam, hogy valahogy közlöm a főnökömmel, nem bírok annyit vállalni, mint amennyit kinéz belőlem. Azaz de, bírok, ha a feltételek adottak hozzá, és nem nekem kell olyan adatok, számlák után járni, amiknek itt kellene figyelniük alapból az asztalomon, illetve ha tud valaki ezeken a nehéz napokon tehermentesíteni más feladatok alól.

Azt ne kérdezzétek, hogy miként fogom ezt vele tudatni, mert csak a szám nagy, mint azt tudjuk, vele szemben olyan picire tudok összemenni, hogy ihaj.

Álszent lenne magamtól, ha azt gondolnám, a tegnap történt csak a stressznek köszönhető, mert ez nem igaz. Mostanra pukkant ki a szervezetem, és fogyott el az összes tartalékom, úgyhogy valószínű, ha vége van a hónapzárásnak, kiveszek egy napot, amikor csak magammal fogok foglalkozni, és kényeztetem majd magam a létező összes módon. Összegezve a tegnap történteket azért hálát adhatok a kollégáimnak, hogy így gondomat viselték.

Aztán itt van ez a karácsony dolog, ami idén valahogy teljesen kimarad az életemből, mint esemény. Tavaly ilyenkor már ajándékokat gyártottam, vásároltam, és bömböltettem a karácsonyi zenéket.

Idén hiába erőszakolom meg magam, és erőltetem a winampba a karácsonyi muzsikát, nincs semmi hangulatom.

Kéne már az ajándékokra is gondolni, de egyelőre csak az jár a fejemben, hogy mennyire szeretnék egy új(abb) kabátot, meg a kedvenc parfümömre is szükségem van, akarok sok-sok szoknyát, rengeteg kardigánt, elegáns nadrágot a méretemben, és csizmából se elég.

Biztos megjön majd a hangulat, vagy legalább is bízom benne, és tudom, hogy Papival kettesben is remek jó karácsonyunk lesz, eltekintve attól a fájó érzéstől, ami majd ott fog csücsülni a szívem sarkában.

Már semelyik karácsony nem lesz az igazi nélküle, vasárnaponként gyertyagyújtáskor is mindig potyognak a könnyeim. Hiányzik!

De hogy valami jóról is essen szó, muszáj mesélnem Fanthomasról (az érzékeny lelkületűek ne olvassanak tovább!).

Nem, nem élem bele magam, ennél én sokkal racionálisabb vagyok, még is szeretném, ha nyoma lenne, hogy mennyire más ember ő, mint akiket eddig megismertem. És most hagyatkozzunk csak és kizárólag azokra az emberekre, akikkel hébe-hóba szexuális megfontolásból találkoztam!

Nincsenek kettőnk között lefektetve a játékszabályok, nem kérdeztem rá semmire direkt módon, és persze, hogy nem faggatózom, mert hát mint tudjuk, én extra diszkrét vagyok. Éppen eme diszkréciómból fakadóan én például nem is szoktam neki sms-t írni, ehhez képest ő kétnaponta küld nekem mindig valamilyen üzenetet bármiféle hátsó szándék nélkül (már amennyiben azt nem vesszük hátsó szándéknak, hogy fenn akarja tartani az érdeklődésem).

Tegnap vettem a bátorságot, és küldtem neki egy mms-t délután, amit rá két percre meg is bántam, mert hirtelen soknak éreztem. Viszont a reakció, ami kaptam az úgy beleégett a retinámba, hogy soha nem felejtem el :))

Ő a bizonyíték arra, hogy van férfi, aki igen is remekül kezeli az ilyen helyzeteket, aki akkor is ír újabb sms-t, ha én nem válaszoltam az előzőre, hogy ma is felhív, és érdeklődik irántam, és nevetünk, és alkudozik, én pedig cicázom vele, mert persze, hogy az is kell. És mindezt úgy, hogy senkije nem vagyok, és azt, amit akar tőlem, nyilván megkaphatná ezek nélkül is (mondjuk azt nem tudom, hogy ő tudja-e mindezt).

Papi kérdezte (ne kapjatok sokkot, igen, erről is tud), hogy ha össze kellene hasonlítanom a korábbi partnereimmel, ki, hány pontot kapna. Lehetetlen!

Még mindig ő Vilmos herceg, és nem érdekel, hogy más szerint párkapcsolatra kellene koncentrálnom, és sehova nem vezet ez az egész, szeretek vele lenni, és szeretem, hogy az életem része valamilyen szinten, amit már tagadni se lehetne, hiszen sms-ek garmadája van tőle a telefonomban, és egyébként is, legyen már több önbizalmam, elhihetném, hogy odavan értem egy olyan férfi, amilyen ő!

Dear Santa, ez maradjon is így!

Tisss ezt gondolta 10-12-07 napján 10:30 -kor

4 hozzászólás

Címkék: csalad , Facusa , Fanthomas , férfiak , karacsony , munka , pajzán

Jogász lettem én

Félelmetesen nagy hülyeségekre vagyok képes bulik alkalmával.

Na, nem kell félteni, nem egyedül teszem, de hát azért na, hát így.

Szóval tegnap este indítottunk a borral, majd jogászok lettünk váratlanul, pedig nem is vagyunk azok, azaz de, 3-2.

A buli maga nem volt egy nagy etwas, mert zömmel tényleg jogászok voltak, beképzelt pöcs majmok (azt kérdezni ismerkedés gyanánt, hogy hol dolgozom érdekes elgondolás), vagy szende szüzek (ezúttal is elnézést kérek minden jogász ismerősömtől, rájuk ez persze nem vonatkozik :)).

Volt is egy perc, ahol aggódni kezdtem, hogy most mi lesz, de aztán jött Mojito pajtás, majd Bacardi Cola, hogy aztán perzsia hercegével igyak még vodkát, majd hajnal 5-kor pezsgőt, és még sorolhatnám.

Fékevesztett éjszaka volt, és hát persze, ismerkedem én, meg fogadom a bókokat, hogy így pörfökt bádi, meg úgy veri gúd inglis, és hirtelen azon kapom magam, hogy már a taxiban ülök vele, és eszmét futtatunk.

És ígér nekem fűt-fát, hogy nem lesz semmi, de nyilván nem hiszek neki, így mikor a Petőfi híd lábánál közli, hogy akkor most kocsiba szállunk, és úgy megyünk Budaörsre, hamar elválnak útjaink.

Tudom-tudom, hülye vagyok, meg felelőtlen, és egyébként se bízzak meg senkiben, és igaza is van mindenkinek, most virtuálisan jól el is kalapáltam magam, mert már a taxiba se kellett volna beszállnom vele, csak hát...

Ugyanakkor meg annyira hálás vagyok a sorsnak, hogy nem engedi az ittas agyamat uralkodni az ösztöneim felett, és hogy tudok nemet mondani, és erélyes lenni.

És persze köszönöm az őrangyalomnak, lehetett volna ennek rossz vége is.

Amúgy jó dolog ez az ismerkedés, de megvallom Fanthomas után tényleg nehéz igazán felkelteni az érdeklődésem, pláne úgy, hogy azóta is tartjuk a kapcsolatot sms formájában ;))

Tisss ezt gondolta 10-12-04 napján 16:01 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: bolondTisss , ehhh , Fanthomas , férfiak , pajzán , party

Pörfökt nájt

Na, hát túl vagyunk a!

És nagyon jó volt, és félve mesélek bárkinek, mert tudom, hogy a reakció ilyenkor megoszlik, mint ahogy anno megoszlott Teniszpartner idején is.

Márpedig a történet kísértetiesen hasonló, csak meg kell szorozni ezerrel az élvezeti faktort. Tehát, nem jövendőbeli páromról, és férjemről van szó, de erről írtam is, tökéletes pasi nincs, ugyanakkor úgy tűnik, ez továbbra sem érdekel.

Tudom, hogy más úgy gondolja, ezzel elaprózom magam, vagy nem becsülöm magam eléggé, de én ezt egy percig nem így tartom számon.

Azt gondolom, egészen addig, amíg mind a két fél jól érzi magát az adott szituációban, és nem sérül lélek, és önbecsülés, addig nincs baj.

Az én lelkem pedig elég edzett, az önbecsülésem pedig ilyen téren mindig is rendben volt (öhö, vessetek az éhes disznók elé).

Hovatovább, soha senki nem bókolt még ennyire, és soha senki nem kezelt még ennyire nőként, ami természetes, hogy levesz a lábamról.

És nem, ettől nem alakul ki bennem az, hogy többet akarnék, mert momentán, amit akarok, azt megkapom (és nem csak a szexről beszélek, hanem az odafigyelésről, a jó beszélgetésekről, a finom sajtokról, és még sorolhatnám, de a részleteket megtartom magamnak ;)). És ez nekem jó, nagyon jó!

Persze imádom a barátnőim, akik féltenek, akik aggódnak, de saját magam nem fogom becsapni, és tudom, ha ez az egész a legkisebb fájdalmat ébresztené bennem, vagy vágyakozást valami több iránt, ami nem lehet, nem mentem volna bele.

A tegnap este pont ugyanannyira tökéletes volt, mint a pénteki.

És nem is tudom, mit mondhatnék, vagy mit mesélhetnék még, mert intim részleteket nem fogok feltárni, az meg hogy, miről beszélgetünk, min nevetem könnyesre magam, totál érdektelen, és lényegtelen ezen a platformon.

Ha kérhetnék valamit a Mikulástól, biztosan az lenne, hogy adjon még nekem sok ilyen felhőtlen órát vele, de nem kérek ilyesmit, mert ez nem a Mikulás hatásköre, meg egyébként is, az élet a legnagyobb rendező, semmi se ok nélkül történik, a forgatókönyv előre meg van írva, előbb-utóbb úgy is megkapom a szerepkönyvet hozzá!

Tisss ezt gondolta 10-12-01 napján 10:05 -kor

3 hozzászólás

Címkék: boldog , Fanthomas , férfiak , pajzán

Nyunyunyu

De én akkor is megírom, ha nem is jön össze, mert nem érdekel a babona*, meg semmi más, pláne, hogy ma kétszer esett ki fél órán belül a parázs a cigarettámból, és egyébként is, ha nem is lesz semmi, akkor is a mai nap lenyomata az, hogy lesz, és annak örülünk, ami van, most meg az van, hogy lesz.

Egész nap lényegében alig tudtam koncentrálni, ami annak is köszönhető, hogy hajnal ½ 4-kor már kukorékoltam, holott...

És akkor telik a nap, meg múlik, és mesélek neki, meg neki, és neki is, és mind azt mondják, hogy hülye vagyok, ha nem üzenek rá, mert miért ne?

És délután eljön a pont, amikor ráeszmélek arra, hogy ha egy tök átlagos ember lenne, akkor már rég jelentkeztem volna nála, mert én egy dózer vagyok, mint azt tudjuk.

Attól most tekintsünk el, hogy ő számomra olyan, mint egyszeri angol polgárnak Vilmos herceg, amit persze nem egyszerű leküzdeni, de megtettem basszus, írtam neki, és fél percen belül válaszolt, mert hiszen ő is csak ember, és rohadtul nem Vilmos herceg (DE!), csak én emelem fel királyi trónra.

Így hát így, és holnap úgy tűnik, visszaadja az alvókámat.

Úgy legyen!

*Ezt tegnap este írtam, de aztán nem posztoltam, mert mégis csak babonás vagyok. De mivel az imént hívott, és lefixáltuk az estét, igen kézzelfoghatóvá vált a dolog (kopp kopp kopp - fránya babona!). Tessen rám gondolni, hogy ne jöjjön neki semmilyen munka közbe, engem meg épségben vigyen haza az utam!

Tisss ezt gondolta 10-11-30 napján 14:23 -kor

7 hozzászólás

Címkék: Fanthomas , férfiak , pajzán

Tökéletes este a tökéletes pasival

Ha Tisss nem lenne olyan végletekig racionális, akkor biztos azzal kezdené, hogy Im a woman in love. De nem fogja, mert racionális, és mert nincs in love, és mert fel se fogta még az alváshiánynak köszönhetően a tegnapi estéjét, pedig...

Pedig életem legjobb estéje volt, azaz az egyik legjobb este, de összességében a legjobb este, amit pasival töltöttem, azaz a legjobb olyan este, amit olyan jó pasival töltöttem. Na ez így zavaros.

Szóval a tegnapi nap során Fanthomas bejelentkezett első körben egy sms-ben, majd hívott, majd sms-t írt, majd hívott, majd sms-t írt, én meg persze gyártottam az elméleteket, hogy biztos kicsi a farka, házas, akármi is, ha ennyire lelkes, és normális.

Aztán én elmentem egy buliba, ahol a kollégám játszott, hogy utána a szakadó hóban találkozzak F-sal. Ekkor már hajnal volt, és mi egy bárban iszogattunk, és igyekeztünk betelni a másikkal.

Ritkán találkozom olyan szintű kémiai kapoccsal, mint amit most észleltem, ettől persze padlóra kerültem. Sokat beszélgettünk, életemben nem kaptam tán még ennyi bókot, persze gondolhatja az egyszeri olvasó, hogy nem véletlenül, és igaza is van.

Mert hogy tényleg, eljött a pont, amikor sajt és bor után néztünk, majd egy hatalmas pocsolyán átkelve a hátára kapott, hogy aztán taxit lengessünk, és kikössünk ahol.

Ott aztán a feromonok robbantak, én meg csak pilláztam, hogy ezt így hogy, ilyen van-e.

Az én idióta kritikus énem ott állt meglőve, és mondtam magamban, hogy ezt nem hiszem el, hogy egy olyan pasival vagyok, akiben semmi, de semmi hibát nem találok, stílus, ész, egzisztencia, szexualitás, mind az én ízlésemnek megfelelően.

Nyilvánvalóan ezért nem is hiszem el, hogy van, mert az ilyen emberek a szememben egy matricák, egy felvett szerepet játszó valakik, akik a cél érdekében bevetik az eszközeiket.

De nem érdekelt, és most se érdekel, mert hogy pont ez lenne az egyéjszakás kapcsolatok lényege számomra, hogy egy éjszakára királynőnek érezzem magam, amit követően másnap kizárólag vigyorogni vagyok képes.

És ma vigyorgok, mert éjszaka végig ölelt, csókolt, simogatott, majd reggel is ugyanott folytattuk, ahol éjjel abbahagytuk, és egyébként is, útban hazafelé a kocsijában is azt éreztem, hogy a jó Istenke a tenyerére csüccsentett egy pár óra erejéig.

Nincsenek ígéretek, se jövőkép, mert baromira nem egy ligában játszunk, de ez pont ettől szép, hogy egy kicsit beleszagolhattam egy másik világba, hogy egy kis szeletkét kaptam abból, hogy milyen egy gáláns lovag, aki él az éjszakának, az életnek, és az olyan kis Hamupipőkéket mint én, egy éjszakára elkápráztatja.

Well done!

Tisss ezt gondolta 10-11-27 napján 16:24 -kor

3 hozzászólás

Címkék: boldog , Fanthomas , férfiak , pajzán , party

Mulat

A reggel az úgy indult, hogy útban idefelé az irodába, három különböző kisboltban jártam, és három különböző péksüteményt vettem, majd faltam be.

Előzőleg meg aludtam 2 és 1/2 órát, ami ha színjózanon fekszem le aludni, akkor is csak lepkefing.

De nem színjózanon feküdtem le, mert elég sokat ittam.

Volt 4 féle bor, igaz, ebből az egyik megbuggyant (biztos, csak és kizárólag emiatt fáj a fejem :D), meg volt pálinka, amit összekevertem borral, meg vízzel, és én abból tényleg kortyoltam, mi több, le is húztam.

Egyébként ott volt az a pont, amikor nem tudtam eldönteni, hogy bulizzak, vagy galoppozzak haza, és aludjak egy nagyot, akarom mondani, nagyobbat, mint amennyit így sikerült.

De aztán irány a bankármulató (figyelsz Misi? :)), jóllehet, nem emlékszem a taxi útra (biztos repültem odáig), de a sorban állásra már igen (vagy az szombaton volt?), meg arra is, hogy csípőből odaadtam egy pasi névjegykártyáját a sajátom helyett, amit utána úgy kunyeráltam vissza, mert az nekem kell (minek?).

Aztán tánc, majd tánc, és még tánc, majd józanodni kezdtem, mert észrevettem, hogy ide-oda lökdösnek emberek, így már tudom, hogy mitől szoktak lila foltjaim lenni.

És akkor jön Fanthomas, aki először közli, hogy biztos gilisztás vagyok (ilyen egy modern bók), majd táncolunk, én Matahari vagyok, megint eltűnik egy kollekció fülbevalóm, és úúúh, szenvedély a köbön.

És úúúh, elkéri a számom, és úúúh nem hiszem, hogy bármit kezdene vele, és úúúh írnék neki, de nem, mert én nem írok férfinak, az első kört mindig nekik kell megtenniük, és erre basszus, miközben ide firkálom az összefoglalót, kapok tőle egy sms-t.

Ilyen van? :)

Tisss ezt gondolta 10-11-26 napján 10:40 -kor

3 hozzászólás

Címkék: boldog , Fanthomas , férfiak , pajzán , party

Jelszóval védett bejegyzés lesz vajon?

A piszkozatolás az orvoslat az én jelszóval védett bejegyzésekre való igényemre.

De azért én bízom benne, hogy lesz majd jelszavas megoldás egy szép napon, és akkor majd olvashattok vicceset, szomorút, meg szexuálisat.

Addig csak Tisss olvassa.

Tisss ezt gondolta 10-11-19 napján 17:28 -kor

3 hozzászólás

Címkék: férfiak , pajzán

Bili fejű

Tegnap este nem bírtam magammal és 5 kör forralt bor után levágtam a frufrumat.

Most hadd ne mondjam, hogy nézek ki, mert így is a sírás szélén állok!

Nem gondolom, hogy nem tettem volna meg ugyanezt a lépést forralt bor nélkül, de talán akkor nem két centimétert vágtam volna le hirtelen felindulásból, hanem csak egyet.

Elindult az a fránya olló, és ezzel arányosan olyan fejem lett, amit kabaré műsorokban szokás mutogatni.

Konkrétan nem tudom, hogy milyen ruha az, ami el tudná vonni a figyelmet a fejemről, illetve mivel tudnám tompítani ezt a hatást, amit saját kézzel kreáltam.

Én még mindig nem térek magamhoz, hogy miként lehetett ennyi eszem, ráadásul pont most, amikor...

Ez annyira én vagyok, annyira én!

Pedig megfogadtam, hogy soha többet nem nyisszantok bele a frufrumba, de úgy tűnik a makacsságom, meg a lustaságom simán legyőzi a fogadalmam.

Hogy mennyire fog nekem örülni a fodrászom három hét múlva...

Tisss ezt gondolta 10-11-18 napján 7:49 -kor

7 hozzászólás

Címkék: bolondTisss , ehhh , férfiak

Férfi hegyek, hova legyek

Fergeteg hétvégén vagyok túl, még fel se dolgoztam a sok eseményt, de én így szeretem az életet.

Már csütörtökön megindult a parti sorozat, amire utoljára szerintem 8 éve lehetett példa, vagy még korábban.

Borozás szuper társaságban ;), majd merészen két kör pálinka, és Tisss már is vigyorgott mint a vadalma, melynek köszönhetően az önbizalma is az egekbe lódult. Hurrá.

Irány a bankármulató, ahol először tánc, majd egy idiótára való rácsodálkozás volt a jussom. Na nem azért, mert a maga 58 évével azt hitte, hogy nálam labdába rúghat, hanem azért, ahogy azt előadta. Ennyiszer még soha nem közölte velem férfi, hogy kislány így, kislány úgy, ami persze nem főbűn, hisz valójában tényleg a kislánya lehettem volna... De azt a süket dumát, amit levágott, hogy én leszek az ő kizárólagos szeretője, és ő szexelhet mindenkivel, míg én csak vele, hát azt még most se emésztettem meg. Mire mondtam neki, hogy oké, akkor beszéljünk komolyan, mondd, hogy is hívnak engem? Ez a kérdés persze rögtön kihívások elé állította, de hamar kivágta magát azzal, hogy nem mindegy, úgy is innentől mindent ő fizet nekem, az leszek, aki akarok lenni.

Ugye mondanom sem kell, hogy nem fizet nekem semmit, és továbbra is Tisss vagyok, nem pedig Kati, Marcsi, Luca, akárki is?!

Az őrült manustól egy másik muksó mentett meg, akivel még szimpatizáltam is, és nagyon kedves volt, és nagyon aranyos, és hatttalmas kulisszatitkokat tudtam meg az egyik kereskedelmi csatorna munkálataiból, de sajnos az ürge pontosan 10 cm-rel volt alacsonyabb nálam, ami még mindig kizáró ok. Akkor ijedtem csak meg igazán, amikor el kezdte tervezni a péntekem, a szombatom, majd a vasárnapom, én meg csak ültem mellette, és néztem rá bénán, míg nem erőt vettem magamon, és megmondtam őszintén, hogy erre én még nem állok készen, túlontúl élvezem én ahhoz az egyedüllétet.

Ez egyébként egy érdekes jelenség, mert hát nyilvánvalóan az ember társas lény, de belül úgy elkezdtem remegni annak gondolatától, hogy valaki leköt, hogy magam is megdöbbentem.

Persze tudom én, ez is úgy működik, hogy addig érzi csak úgy az ember lánya, ameddig nem találkozik egy arra érdemes személlyel.

Ennek szellemében zártam a csütörtök estét, de már jött is a következő karika, péntek képében.

Ittam sok Bacardit, sőt még annál is többet, míg egyik törzshelyünkön bele nem ütköztem valakibe.

Hm, róla sok mindent nem kell tudni, max annyit, hogy az egész éjszaka során együtt szórakoztunk, és egy vadállat. Igen, az, mert úgy megszorított, hogy még most is látszik a nyoma a kezemen, és jó pár hajszálamtól is elbúcsúztam a hevületben (most, hogy B vitamint szedek, külön jól jött :s), még is volt benne valami. Talán az, hogy hosszú idő után először nem én diktáltam, sehol nem volt a dózer énem, csak a kis pislákoló gyámoltalan cicalány volt jelen.

Ez tetszett, meg az is, ahogy másnap viselkedett, még úgy is, hogy hosszú percekig nem tudtam eldönteni, hogy most egy csendes őrülttel, egy begyógyszerezett valakivel, vagy csak szimplán más férfival van dolgom, mint az eddigiek.

Kicsit néha aggályosnak érzem a múltam (de ide sorolhatnám a jelenem is, és itt most egyértelműen a férfiakhoz fűződő hozzáállásomra célzok), amiben közrejátszik az is, hogy megfogadtam, ha lesz egy új valaki az életemben, negyed annyit se fogok neki mesélni a pasi ügyeimről, mint mondjuk ide tettem azt (pedig ide is a szűrt információk jutnak már csak el).

Nem örülnék, ha bárki rám találna, és ezért is szűrök újabban minden infót olyan nagyon. Pedig a szókimondó énem majd megőrül attól, hogy elmondhassa, hiszen nem tettem olyan dolgot, amit ne mernék vállalni, vagy ami miatt bárki ítélkezhetne felettem, hiszen senkinek nem okozok fájdalmat a cselekedeteimmel. Továbbá nincsenek olyan gondolataim, amiket ne mernék elmondani az adott embernek szemtől szembe.

Mégis sokkot kapnék, ha mondjuk X. rám találna, vagy bármelyik másik kollégám, amit nem is értek, mert például ma is ezerszer bókoltam X.-nek, hogy mennyire jól néz ki szemüvegben, ami lefordítva magyarra úgy is azt jelenti, hogy szexi vagy, és hüm, meg hám, de azért mégis más az a körítés, mint amit ide írok, hogy atyavilág úristen, mennyire szexi volt, és milyen pajzán gondolataim voltak. Buff

És akkor az olasz tanáromról még nem is esett szó, de most nem is fog, helyette inkább alszom egy nagyot!

Tisss ezt gondolta 10-11-15 napján 21:32 -kor

9 hozzászólás

Címkék: férfiak , munka , olasz , pajzán , party

Kétáj 24.

28. nap: mi lenne ha teherbe esnél? mit tennél?

Sokkot kapnék, majd szörnyet halnék, mert egyértelmű, hogy mindez nem életem párjától történne, és bár egy gyermeket hordoznék a szívem alatt, tudom, de...

És lehet kínomban röhögnék is egyet, mert az életemben sok egyéjszakás volt már, akitől bátran bevállalnék egy gyermeket, de X-szel nem a határozottsága, esze, tálentuma miatt kufircoltam, és én ezeket minimum elvárnám gyermekem apjától, hogy fasza gyerek legyen az a gyerek.

Ez persze merő önzés, de önző vagyok (ne kelljen már annyiszor elmondanom!), és valószínűleg képtelen is lennék arra, hogy egyedül bevállaljak most egy gyermeket, mert nincs neki helye jelenleg az életemben.

És szar ezeket a sorokat írnom, és inkább nem is írom le a konkrétumot, mert strucc is vagyok, nem csak önző...

Tisss ezt gondolta 10-11-11 napján 11:45 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: férfiak , pajzán