Tisss napjai, gondolatai, történetei

Április idusa

Csodás három napon vagyok túl, és természetesen olyan fáradt vagyok, hogy már előre várom a hétköznapokat, amikor is kipihenhetem a hétvégét (se!).

Csütörtökön ismét összegyűltünk a lányokkal, hogy a Bankármulató keretein belül egy kicsit kirúgjunk a hámból.

Hajnal fél 5-re értem haza, ami annak volt köszönhető, hogy végre önfeledten tudtam szórakozni, és eszem ágában sem volt korábban hazajönni, jóllehet tudtam, hogy a péntek így igen fájdalmas lesz.

Nem érdekelt, mert még mindig a mának élek, és ha jól érzem magam az adott pillanatban, akkor általában nem szoktam arra gondolni, mi lesz holnap, vagy azt követően.

Iszonyatosan fárasztó munkanapok vannak mögöttem, volt óriás kiborulás is a tehernek, stressznek köszönhetően, de talán elmondhatom a nélkül, hogy elkiabálnám, túl vagyok a hónap-, negyedév-, évzárás mizériáján.

Szívesen kihagytam volna egy-két momentumát, ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól L. késő esti üzenete, melyben lelket önt belém, mert hát valljuk be, a főnöktől jött megerősítés az egyik legfontosabb a munka frontján!

Szót se többet róla, vége van, remélem, most jön pár nap nyugi.

 

Csütörtökön tehát megünnepeltem, hogy könnyebb lett a lelkem némi tehertől.

Két és fél óra alvás után ért utol a péntek, ami igen fájdalmasan érintett.

Munkára csak 15%-os erőbedobással voltam képes, és már reggel 10-kor azt vártam, hogy mihamarabb ágyba kerüljek, de gondolom senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hajnal 1-nél ez megint nem sikerült előbb.

Történt ugyanis, hogy bejelentkezett F., amire számítottam ugyan, arra viszont nem, hogy malacvágtában fogok elkészülni, mert a hívásától számított másfél órán belül már értem is jön. Átváltozóművész vagyok, és...de erről nem beszélek.

 

Alig pár óra alvás után megint csak korán keltem, mert 9:21-kor indult a vonatom Győrbe. Nagyon vártam már ezt a napot!

Győr városa engem egyszerűen lenyűgözött, biztos nagy szerepet játszott ebben, hogy tavasz van, hogy elutazhattam egy napra Budapestről, hogy friss levegőt szívhattam, és hogy a legszuperebb idegenvezetőm nekem volt.

Megannyi információval lettem gazdagabb, rettenetesen sok képet készítettem (bárcsak sütött volna a nap!, akkor nem lenne ilyen borús a hangulatuk), isteni fagyit nyaltam, és nem mellesleg lejártam a lábam.

Iszonyú jól éreztem magam, olyan jó volt újra találkozni, beszélgetni, és mind e mellett a város miliőjét kicsit magamba szippantani.

A vonatozás pedig hab volt a tortán, mert nekem az még mindig hatalmas élmény, kár, hogy olyan ritkán van csak benne részem.

Az izomláz nem kifejezés arra, ami momentán a testemben van, és a fáradtságot se tudnám definiálni, de nem is kell, hisz úgy szép az élet, ha zajlik.

Tisss ezt gondolta 11-04-17 napján 14:11 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , Fanthomas , férfiak , munka , pajzán , party , pihi

Megtoljuk az éjcakát

A péntek első körben nagyon sok idegeskedéssel telt, mert nem elég, hogy hónapzárásom van, azt még megfejeli a negyedévzárás (ezzel a nyakamba varródott a personal goalok teljesítése is), és az évzárás is, mert mi márciustól márciusig számoljuk az üzleti évet. Hurrá.

Úgyhogy nagyjából március 24 óta vagyok szopóágon és ez így is marad április 13-ig. Hát nem csodálatos? NEM!

Szóval pénteken idegzsába voltam, ebéd nélkül nyomtam végig a napot, és délután 5-re olyan merev és fáradt voltam, hogy komolyan nem tudtam, miként fogom abszolválni az estét.

De jelentem, a tartalék erőforrásaim azért még jól el vannak látva, így nem volt gond az este során, ami a Nyugati tér órájánál kezdődött, olyan 7 óra magasságában.

Éljen a női táska, amibe minden belefér, köztük a mi jó kedvünk tartalma is!

8-kor már az A38 hajón voltunk, és próbáltuk megtudni, még is mikorra várható a Nouvelle Vague koncert kezdése.

Jobb híján a színpad előtt várakoztunk, miközben roséval oltottuk szomjunkat, míg meg nem jelent az előzenekar a színen. A harmadik sorból csápoltuk végig a szürreális zenekart, melyet követően végre színpadra lépett az, akiért mi érkeztünk.

Nos, én még soha nem álltam ilyen közel a színpadhoz, hogy jobbat mondjak, soha nem álltak még ilyen alacsony emberek előttem, így végig mindent tökéletesen láttam és hallottam.

Milyen volt a koncert? Hogy a szokásos szófordulatommal éljek, egyszerűen fanta-fanta-fantasztikus!

Jó érzés volt franciául halandzsálni, mosolyogni, és nagyokat sóhajtozni.

Viszont nem bocsátom meg, hogy a lemez legjobb számát, a Two people in a room-ot nem adták le. Azóta is hiányérzetem van, hiába bömböltettük utána a taxiban útban az Ötkert felé.

Előtte azért a fedélzeten lecsúszott még egy újabb kör rosé, valamint Raretól is megkaptam az osztást arra nézve, hogy magyarázkodok a saját blogomon, és szar bejegyzéseket írok. Uff, hát én hiszek neki, úgyhogy köszi, többet nem írok olyan témában, amiben nem engedek szabad folyást az érzéseimnek (azért kapdbe :P).

Mint említettem volt, A38 után az Ötkert következett, ahova menet a taxist szerintem kikészítettük, annyira über szemtelenek és nagyhangúak voltunk.

Nehéz szakma az övéjük, pláne ha olyan lányok az utasok, mint mi.

A bejutással nem is ment el sok idő, sőt, még helyet is tudtunk foglalni egy asztalnál, így újabb sok kör rosé, és jó pár Rare által eltulajdonított mogyorós kübli elfogyasztását követően hipp-hopp a tánctéren találtuk magunkat.

Na, ott aztán eleresztettem a hajam, volt táncolás, meg mosoly, meg más is, és persze jött két ürge, mind a kettő franciának nézett, ami megmosolyogtató, kicsit talán hízelgő is, így lettem én Frencs.....!

Egészen sokáig húztuk itt is az éjszakát, de még nem volt vége a Tour de Budapestnek, mert végül ismét csak a Piafban kötöttünk ki, ahol a jegyünkért cserébe ezúttal se limonádét fogyasztottunk.

Mentünk rózsát szedni, hallgattunk yesterdayt, nevettünk nagyokat, aztán irány a táncparkett, amit még mindig csak bolhapiacként, vagy turkálóként tudnék aposztrofálni. Aki ott nem talál semmit, az vagy túl részeg, vagy túl finnyás.

Mi a magunk jókedvét ismét csak megtaláltuk, így végül örömittasan távoztunk hajnal 6 után nem sokkal.

Nos, mondanom sem kell, a nagy dajdajnak köszönhetően másnap délután 2-kor vetett csak ki az ágy, és hiába fogyasztottam én előzetesen 3-as szendót, ittam még több vizet, megvallom, irgalmatlan rosszul voltam.

Nincs az a másnap, amit ne lehetne túlélni (már az én szintemen), de ez igen csak meggyötört.

Nem baj, minden percét bevállalnám újra, mert ez a péntek bizony igen csak emlékezetesre sikeredett. Íj ;))

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 11-04-04 napján 14:43 -kor

2 hozzászólás

Címkék: boldog , bolondTisss , férfiak , munka , pajzán , party

Visszatekintés az elmúlt napokra

Nem, nem, arról szó sem lehet, hogy én ne írjak többet, nem is erre céloztam az előző bejegyzésben, hanem sokkal inkább arra, hogy halott lett a blogom, mert nem tudom tatalommal megtölteni, bármennyire is szeretném.

Rengeteg mindent kiírnék magamból, és higgyétek el, továbbra is szívesen írnék bolondos, érthetetlen bejegyzéseket, ugyanakkor néha belém hasít a gondolat, hogy ezen sorok alapján mennyire egy ostoba, egyszerű lénynek lánynak tűnhetek.

Persze igen, nem számít mások véleménye, és megacéloztam már magam, de azért én se vagyok fából, egy-egy elejtett megjegyzés meg tud rendíteni, ha épp nem jó passzomban talál.

Márpedig nekem is vannak néha rettenetes pillanataim, nem is kevés.

Ugyanakkor tényleg hatalmas jellemfejlődésen mentem át, amire remek példákat szolgáltat az elmúlt hetek konfliktusainak kezelése.

Na, gondolom most már senki nem ért semmit, jó szokás szerint, de ez nem is baj.

Ezen a héten szabadságon voltam, sőt, a hosszú hétvégét úgy kezdtem meg, hogy én már pénteken sem dolgoztam.

Tudom, a jó büdös nénikémet, amiért ilyen mázlista vagyok, de ha megemlítem azt, hogy gyakorlatilag ez még a tavalyi szabadságom, akkor már máshogy fekszik a gyerek.

2010-ről 7 napom maradt, ami engem is ledöbbentett, és mikor rákérdeznek, hogy lehet mindez, akkor nekem is el kell gondolkodnom egy pillanatra.

A helyzet az, hogy lényegében Cipruson voltam utoljára egybefüggő napokon keresztül szabadságon, ami akárhogy is nézem, nem egészséges.

Még két ünnep között is dolgoztam, amire mondjuk szükség is volt, mert rengeteg munkám volt, jóllehet, ezt előre nem tudtam, mikor elvállaltam az etapot.

Akkor ezt úgy magyaráztam, hogy félnék egyedül itthon maradni, ezért inkább dolgozok.

Nem mondom, hogy nem volt bennem félsz akkor, mikor eljöttem erre az egy hét szabira. Hogy mitől? Nos, ezt magam se tudom, azaz persze, hogy tudom.

Szeretek pörögni, szeretek emberek között lenni, és hülye vagyok, szeretek dolgozni is, igen.

Néha félek egyedül lenni a gondolataimmal, amit még mindig a tavalyi év eseményei töltenek ki zömmel, egészen konkrétan két esemény, Fáci és Papi (de ezt már annyiszor elmondtam itt, hogy szerintem az összes olvasóm álmából felkelve is tudja a nyígomat).

Hétköznap mindig annyira leterhel a munka, és a megannyi más esemény, hogy amint bedőlök az ágyba, már alszom is.

Így volt ez a szabadságom alatt is, mert bőven volt mit kipihennem, de volt egy nap, amikor egész végig csak itthon voltam, nem mentem sehova, nem csináltam semmit, és bizony este meggyűltek a bajaim az elalvással. És jött a csend, a forgolódás, nekem meg kattogott az agyam, és hiába gondoltam a sok szép dologra, ami az életemben jelen van, akkor is felvillantak azok a képek, amiket szívem szerint shfit delet-tel elküldenék az űrbe.

Hű de elkanyarodtam, mert hogy az egész bejegyzést annak szerettem volna szentelni, hogy a félelmeimmel ellentétben szerencsére arra a következtetésre jutottam, hogy iszonyat jó dolog szabadságon lenni, és milyen nagyon rám fért már.

Mondanom sem kell, a 10-napból 4 alkalommal buliztam, ami őrület, tininek érzem magam, de basszus, megtehetem, nem tartozom senkinek sem elszámolással, és igen, bevallom, nagyon jól érzem most magam ebben a szerepeben.

Hovatovább, nem is a buli az igazi élmény számomra, sokkal inkább a társaság, a kellemes borok, hogy olyan dialógusokat folytatunk, hogy még másnap is azon rötyögök, arról már nem is beszélve, hogy jó dolog csoportosan megváltani a világot.

Megkockáztatom, ugyanennyire élvezném délutánonként is ezeket a vircsaftokat, de még is csak este az igazi, amikor is lehet plusz élményeket begyűjteni.

Én meg gyűjtöm, úton-útfélen, ismerkedtem én dánnal, New York szülöttével, magyarral, és mind kellemes élményként marad meg bennem, és nem, nem kell semmi olyanra gondolni, csak egy picit.

Aztán megint volt céges összeröffenés, amelynek olyan kimenetele lett, ami alapján kénytelen voltam bizonyos következtetéseket levonni, és meghozni a szükséges lépéseket.

Kimaradt ezen a felületen egy-két fordulat megörökítése, mely által teljesebb képet tudnék nyújtani, de ettől most tekintsünk el!

Elég az hozzá, hogy az utóbbi egy hónapban egészen konkrétan két céges eseményen is részt vettem, ahol olyan dolgok történtek, amelyek kapcsán gyakorolnom kellett az önuralmat.

Valójában lehet, hogy a történteket előidéző illetők fel se mérték akkor, mennyire megbántottak, ugyanakkor azt gondolom, bár az alkohol sok mindenre adhat magyarázatot, van amit részegen is muszáj észben tartania az embernek.

Nos, ez nem minden esetben sikerült egyeseknek, melynek következtében kicsit megkarcolódott a lelkem, amiért senki más nem felelős, csak én.

Én vagyok a hibás, amiért közel engedtem magamhoz őket, és naivan azt gondoltam, nem baj, ha 100%-ig magamat adom.

Hát de, a nyíltságom bizony nagy fegyvert ad mások kezébe, és arra nem érdemes emberében sajnos könnyen elsül.

Ezt megtanultam egy életre, és lehet, hogy nem fog sikerülni az a tervem, mely szerint visszaveszek a közvetlenségemből, és redukálom a személyes jellegű beszélgetéseket, összejöveteleket, de most akkor is ez a rövid távú cél.

Az életünk során annyi ember bánt meg minket, hogy ha tehetek az ügyben bármit, hogy ezen szám x-szel kevesebb legyen, akkor igen is meg fogom tenni.

Ettől a - jellegéből adódóan aprónak nem nevezhető, ugyanakkor összességében tényleg piciny - rossz tapasztalattól eltekintve az élet csodás, és remek emberek vesznek körül, akikről azt gondolom, tényleg azért szeretnek, amilyen én vagyok, ami én vagyok.

Az elmúlt egy hét során többször találkoztam Lollus csodálatos társaságával is. Kedden három óra alvás után például kirándulni voltam a János-hegyen, ami már abból fakadóan is nagy szó, hogy három óra alvás után, és hogy kirándultam.

De mindez annyira természetes volt, és tökéletes, hisz újra libegőztem, hatalmas hamburgert ettem, friss levegőn voltam, rengeteget nevettem, amitől iszonyatosan feltöltődtem.

Nem említettem még azokat a szívmelengető találkozásokat, amikor Désemmel és Lollimmal gyűlünk egybe, hogy átbeszéljük az élet nagy történéseit, de legalább is a sajátunkét. Továbbra is hálával tartozom az életnek azért, hogy vannak ők nekem, nélkülük... de szerencsére erre gondolnom sem kell.

Persze nem lennék én, ha nem áradoznék most itt egy sort arról, hogy mennyire gyönyörű cipőt vettem magamnak a héten, amitől két napig mosolyra állt a szám, na nem mintha amúgy könnyek lepték volna el az arcom.

És volt még itt annyi más dolog is, többek között ismét fogorvoshoz járok, mert végre rávettem magam, hogy kicseréltessem a töméseimet, amitől persze ezerszer jobban érzem magam a bőrömben, és mivel már csak egy van hátra, boldogságom határtalan.

És itt van az olasz is, ami még mindig nagyon érdekel, és igen, persze hogy jól megy, ami engem nem, a tanárom viszont annál jobban megdöbbenti (éljen az önbizalom, ugye...). Imádom Alessot, és piszok mázlistának tartom magam, hogy első blikkre egy ilyen remek tanárt, személyiséget fogtam ki magamnak.

Nem meséltem arról se, hogy milyen jó volt múltkor Papival együtt ebédelni.

Egészen konkrétan fél éve halogatjuk, hogy elmenjünk étterembe, amire eleddig csak azért nem kerülhetett sor, mert hol a hó szakadt, hol Papi lába fájt, vagy csak szimplán én voltam használhatatlan. De most összejött, és annyira jól sikerült, hogy már alig várom a következő alkalmat, amikor meghívhatom őt egy újabb finom ebédre a kedvenc éttermembe. Ha más nem, májusban ezt biztos megejtjük, legalább is remélem.

Nos, azt hiszem, mindenről beszámoltam, ami velem történt az elmúlt időszakban (na jó, majdnem mindenről, a titkok nekem is kellenek ;)) úgyhogy most megyek is tova, hogy újabb élményeket gyűjtsek a következő normális bejegyzésemig.

Addig meg éljen a tavasz!

Tisss ezt gondolta 11-03-20 napján 14:05 -kor

8 hozzászólás

Címkék: csak egy fog rakoncatlankodik , csalad , Facusa , férfiak , munka , olasz , pajzán , pihi , vasarlas

Nem nyilatkozom

De azért legyen nyoma :)

Tisss ezt gondolta 11-02-25 napján 14:00 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: férfiak , munka , pajzán

'Ki bánatot sosem ismert: boldogságot meg sem ért'

Rég nem írtam, aminek több oka is van.

Első körben beteg voltam (már megint, ejh), második körben meg nem tudom, mit is írhatnék azon túl, hogy hello, Tisss vagyok, rohadt sokat bulizok, még többet iszom, idiótaságokban élen járok, vállalhatatlan fotók készülnek rólam (amiket én még is vállalok), és sűrűn dolgozom másnaposan.

Ha visszaolvasom az elmúlt bejegyzéseket, erről szóltak (meg Fanthomasról), ami más számára nyilván szánalmat vált ki, vagy megdöbbenést, viszont én vállalom, nekem most ez az élet, engem most ez éltet.

A minap personal meetingem volt a munkahelyemen, és mikor szóba került, hogy milyen új célokat lehetne kitűzni számomra, amik huzamosabb távon motiválhatnának, hirtelen iszonyat nagy féket nyomtam.

Hosszú idő után ugyanis most először érzem azt, hogy maradéktalanul elégedett vagyok a munkahelyemmel, azzal, amit csinálok, ahogyan megítélnek, ahogy a munkám becsülik. Nagyon nagy potenciálok vannak számomra azon a területen amin jelenleg dolgozom, és azon piszok mázlisták közé tartozom, akiknek tálcán kínálják a lehetőséget arra, hogy fejlődjenek, én még is azt mondtam ezen a meetingen, hogy most nem. Idióta vagyok igen, de nem szeretnék plusz terhet, felelősséget, sem feszültségforrást még legalább 3 hónapig.

Majd napra pontosan egy évvel ezelőtt fordult fel fenekestül az életem, amikor is történt Apival, ami történt. A mai napig nem dolgoztam fel, a mai napig mázsás súlyként vannak itt a szívemben azon napok fájdalmai, kilátástalanságai, félelmei. Sokszor bevillannak a képek, és érzem, ahogy elfog a rettegés, a félelem. Végérvényesen megváltoztatott az az este, nem csak engem, Apit is. Annyira más lett a viszonyunk, harmóniában, szeretetben, szimbiózisban élünk egymás mellett, és mindennél fontosabbá vált ő. Ugyanakkor azt érzem, hogy bennem van egy folytonos félsz, minden kis apró neszre szaladok ki hozzá, ami tudom, nem egészséges, de akkor is ez van. Sok időnek kell még eltelnie, hogy helyre tudjam magamban tenni az akkor történteket.

Fáci sincs már! Nincs nap, hogy ne jutna eszembe, hogy ne nézegetném az édes kis pofiját a fotókon keresztül. A kis bögréje azóta is ott van az asztalom közepén, az ajtót még mindig résnyire nyitva hagyom neki éjszakánként, a fürdőből kilépve még mindig lenézek, hogy ott vár-e, és ameddig én otthon élek, ez biztos így is lesz.

Nincs szó, ami leírná a hiányát, ő volt az életem, a mindenem, nélküle élni lehet, de nagyon nehéz. Velem van, örökre, mindig, de nem titkolom, a szívem egy részét magával vitte (nem is baj, mindvégig az övé volt!).

Tavaly minden megváltozott az életemben, és mire ezek a változások végre leülepedtek bennem, és talpra álltam, egy új világ nyílt meg előttem.

Teljesen más embernek érzem magam a tavalyi önmagamhoz képest.

Önállónak, tudatosnak, kétlábonjárónak, talpraesettnek tartom magam.

Tudom, ezen a fórumon teljesen más képet festek le, de én pontosan ezt a kettősséget szeretem a jelenlegi életemben. Az egyik pillanatban léha céda vagyok, a másikban meg könyvelek, pénzügyi kimutatásokat készítek, vagy csak egy pohár bor mellett komoly dolgokról beszélgetek átszellemülten, értelmesen, felnőttesen, nőiesen.

Július óta egy nagy kaland az élet, azt csinálom, amihez kedvem van, amiben jól érzem magam.

Soha nem gondoltam volna, hogy így megkedvelem a kollégáim, hogy ilyen szoros kapcsolatom lesz emberekkel, hogy ennyire meg tudok nyílni.

Persze a legtöbben még így is a felszínt látják, de pont ezért hallatlan nagy boldogság számomra, amikor alig pár alkalmas ismeretség után emberektől olyan visszacsatolást kapok, és olyan szavakkal illetnek, amilyennek érzem magam, avagy amilyennek szeretném, hogy mások lássanak.

Egy csodának élek meg minden egyes napot, visszacsatolást, barátnői összeröffenést, bulit, sms-t, mindent, amit kapok, és aminek pozitív töltete van.

Nincs nap, hogy ne vetnék számot a felett, mi jó történt velem, hisz minden napban van valami jó, és szerencsére meg is találom.

Iszonyat hálás vagyok, hogy olyan emberekkel hoz össze jelen pillanatban az élet, akik őszintén képesek kimutatni az érzéseiket, és szavakba önteni azokat (természetesen a régről velem maradt emberekről se megfeledkezve).

Jó érzés szeretve lenni, és tudom, hogy sokan nem értik, miért nem vágyom párkapcsolatra, amire nincs is meg az egzakt válaszom, hacsak nem az, hogy mindenem megvan, amire momentán szükségem van, és igen, Fanthomas maximálisan kielégíti a jelenlegi igényeimet.

Nekem most pezsgésre, impulzusokra, történésekre, nyüzsgésre, szabadságra, térre, függetlenségre van szükségem!

És persze, tudom, hogy azért betegeskedek újabban ennyit, mert kisajtolom a testem, de ezen most még nem akarok változtatni, most még nem, most még jó így, nagyon jó.

Szeretem, hogy kiszámíthatatlanok a hétköznapjaim, hogy egyik buli se végződik ugyanúgy, hogy mindig történik valami váratlan, valami új, amin napokig lehet nevetni.

Szeretem a bolondos fotókat, levélváltásokat, sms-eket, emaileket, szeretek mindent, aminek a része vagyok, és igen, szeretem az életem, nagyon!  

Tisss ezt gondolta 11-02-16 napján 11:20 -kor

7 hozzászólás

Címkék: boldog , bolondTisss , breteg , csalad , Facusa , férfiak , munka , pajzán , party

Hikomatos

Épp hogy csak betömték a fránya fogam mikor is kiderült, hogy jövő héten egy másik miatt mehetek vissza, mert abból is letört valamikor egy darabka tömés, ergo fellélegezhettem vón, hogy hurrá, nincs velem semmi gond, újra 100%-os a testem, lelkem, amikor is hétfőn délután megtörtént a baj.

Ősi szabály, férfi és busz után nem futunk!

Az elsőt szerintem jól tartom, de a másodikat sűrűn megszegem, pláne -4 fokban.

Úgyhogy futottam, ahogy tőlem tellett, el is értem a buszt, de bazzeg, úgy megrántottam a térdem, hogy azóta bice-bóca vagyok.

És nem, nem magas sarkú cipőben róttam a métereket!

Itt ülök hát az irodában felpócolt lábbal, és nyígok, ha fel kell állnom, vagy csak meg kell emelnem szegényemet.

Egyébként mondanom sem kell, ez az a lábam, ami heteken át zsibbadt (picit még most is teszi), noch dazu a természetellenes póztól, illetve tehermentesítő vonaglástól újra fáj a meghúzódott derekam, úgyhogy öröm manapság Tisssnek lenni.

Nem baj, egyszer majd eljön a kánaán, mikor éppen semmi bajom nem lesz, és akkor tök nagy boldogság fog honolni a szívemben.

Persze az is igaz, hogy ez legyen a legnagyobb bajom egészségügyileg!

Más nincs, ja de, hónapzárás, meg rohadt hideg.

Tisss ezt gondolta 11-02-02 napján 13:25 -kor

3 hozzászólás

Címkék: csak egy fog rakoncatlankodik , ehhh , munka

Az élet, mint olyan januárban

Megpróbálok összeszedni egy normális bejegyzésre valót, mert ebben a blogban újabban csak a buliról, piáról meg szexről van szó. Kész szerencse, hogy rock and rollról soha nem lesz!

Mi van még az én kis életemben a fent felsorolt témákon kívül?

Hát például az olasz tanulás, ami még mindig élmény, csak basszus, tartson már valaki pisztolycsövet a fejemhez, hogy tényleg legyen több szorgalmam ez ügyben! Egyszerűen olyan kurva jó mondatokat alkotok, hogy még a saját tanárom is meg van rajta lepődve, ergo tényleg megy ez nekem. Ha, ismétlem, ha napi 10 percet foglalkoznék az üggyel, szerintem már rég nem itt tartanék. Grh!

 

Nem írtam a szájsebészeti kálándomról még, ami ugye múlt hét hétfőn zajlott le.

Meg se lepődtem, mikor belenézve a számba közölte a doki, hogy húúúúha.

Kaptam érzéstelenítőt jobbról, majd balról, aztán indulhatott a móka, nevezetesen kiégették az ínyemet. Azt az égett szagot, amit még másnap is éreztem a számban, na azt szívesen feledném, tiszta disznótor feelingem volt.

Tudom, ez így túl naturalista, de akkor is ez történt, nekem meg muszáj kőbe vésnem, mint ahogyan azt is, hogy hiába mentem pénteken vissza a fogdokihoz, nem tudta betömni a rést, mert még mindig gyulladt az ínyem.

Legközelebb jövő hét hétfőn van rá sansz, ha akkor sem történik meg az aktus, akkor végképp kardomba dőlök.

Már így is abban vagyok, mert ki hallott már olyanról, hogy kiesik valakinek a tömés a fogából, melynek következtében 1 hónapon át fogorvostól fogorvosig jár, szájsebészettel, ecseteléssel, minden széppel egybekötve?

Pénteken annyira csüggedt lettem a ténytől, hogy majdnem lemondtam Fanthomast (amit szerencsére nem tettem meg), na csak ennyire zavar ez az egész. Van bennem egy belső frusztráció, egy nyughatatlanság emiatt, amit gondolom sok ember nem ért meg rajtam kívül, annál is inkább, mert tudom jól, hány, de hány embernek van lukas, törött, hiányzó foga, de engem akkor is kikészít ez az egész. Na, de lapozzunk!

 

Pénteken a rossz hírek után bementem a WestEndbe vigasztalódni, ahol sikerült egy újabb fehérnemű szettbe beleszeretnem, és irtó olcsón magamévá tennem, valamint két ismerősömbe is belefutnom (ebből csak az egyiknek örültem), de nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy nagy kolbászolásom közepette megláttam a kirakatban ezt az órám.

Azonnal bementem a boltba ráérdeklődni, hogy szíjat tudnak-e szerezni, mire nagy lelkesen mondta a nő, hogy hát persze, menjek el az Erzsébet krt. 4-be, majd ott segítenek.

Mentem is tegnap este nagy elánnal, mosollyal az arcomon, hogy hurrá, és végre, mire mondta a szervizes nő, hogy ohohohoh, miért nem jöttem két hónappal ezelőtt, akkor volt, de most már nincs, és nem is biztos, hogy tudnak rendelni. Kössz!

Komolyan mondom, ha valaha ez az óra végre a csuklómra kerül, két napig nem fogom levenni!

Szerencsére elkettyenésem nem tartott sokáig, mert találkozóm volt, méghozzá Ritával, akitől ezt a gyönyörűséget kaptam. Nem tudok elég hálás lenni érte, mert egyrészt meseszép, másrészt meg hát na, azért a nem várt ajándékok mindig zavarba hoznak, és meglepnek, és egyébként is.

De nem is a nyaklánc volt a fő attrakció, hanem az, hogy megint hogy elszaladt az idő velünk, és hogy milyen jó volt Ritával beszélgetni.

Olyan érdekes, mert figyelem körülöttem az embereket, és azt hiszem, soha nem éreztem még ennyire azt, amit majd hogy nem mindenkivel kapcsolatosan érzek újabban, hogy változunk, hogy átalakul a személyiségünk, hogy önmagunkkal tisztába kerülünk, hogy szépen lassan felnövünk, erősebbek, céltudatosabbak leszünk.

És engem ez valamiért akkora örömmel tölt el, látni ezt, a tanúja lenni e folyamatoknak iszonyat jó dolog.

Köszönöm az estét, szuperül éreztem magam!

Kellett ez nekem tegnapra nagyon, mert előzőleg a munkahelyemen ismét sikerült jól felhúznom magam. Rövid idegeskedés után aztán nekiálltam magamban mantrázni, hogy nyugi, kell a munkahely, mert abból van pénz, és abból van ruha, meg buli, meg pia, meg szex (oké, utóbbi nem), és itt be is zárult a kör, így lett ez egy keretes bejegyzés, haha!

Tisss ezt gondolta 11-01-26 napján 12:12 -kor

1 hozzászólás

Címkék: csak egy fog rakoncatlankodik , ehhh , Fanthomas , munka , olasz , party , vasarlas

2010 legszebb pillanatai Tisss módra

Szilveszter után nem sokkal elkészítettem 2010 legszebb pillanataiból az én kis videómat, amit akkor posztoltam is a Facséra.

Pár napra rá elkészítettem a blogverziót is, amit most veletek is megosztok.

Akárhányszor megnézem ezt a videót (vagy is inkább a másikat, ahol megannyi helyes pofi mosolyog vissza, amiket ebből a videóból kénytelen voltam kivágni, mert legtöbb barátnőm nem örülne az ilyen jellegű nyilvánosságnak), mindig olyan boldog leszek.

Remélem, hogy 2011-ről hasonlóan emlékezetes videó fog majd készülni, a képgyártás már megindult hozzá, annyi szent!

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 11-01-24 napján 15:13 -kor

2 hozzászólás

Címkék: Balaton , boldog , bolondTisss , Ciprus , Csak a zene , Dájmond , Dés , Facusa , Fanthomas , férfiak , karacsony , Lollo , Lujza , Macesz , munka , nyaralas , Nyuszika , pajzán , party , pihi , rolling , születésnap

Hétvégé lett végre

Csütörtökön aztán találkoztam egy szem Dájmondommal, akivel ezer és egy éve nem, és végre élőben is hallgathattam az elvarázsoló csipkerózsika történetét, miközben le se tudtam vakarni a mosolyt a számról.

Két éve várok arra, hogy ezt hallhassam tőle, így mindennél nagyobb boldogság, hogy végre nem csak az álmainkban él ez a történet.

Olyan jó őt boldognak látni, tudni, hogy rendben van, hogy révbe ért, és végre-végre azt kapja, amit megérdemel, és amit mindig is kívántam neki.

Őszintén hiszek abban, sőt tudom, érzem, hogy ez már így is marad!

És szerintem most már a legtöbbször elhangzott mondat a számból örökre az lesz irányába: hogy én ezt nem hiszem el.

Fura volt az, hogy az a színtér, ahol eleddig annyiszor találkoztunk, és ahol eleddig annyi szomorú mondat is elhagyta a szánkat néha könnyekkel kísérve, az a színtér most mindkettőnk mosolygós csacsogásával telt meg. És ez így van jól!

Én extrán fel voltam dobva, előzőleg ugyanis betértem a kedvenc fehérneműboltomba, és féláron feltankoltam, így most már basszus kijelenthetem, Finnország vár rám. Már csak egy ember kell, akivel elmegyek, a Jeti csizmát meg majd beszerzem ott helyben :D

A szokásos alkoholizálásunk után leslattyogtunk a Burger Kingbe, ahol egy Whopper menü után magamba tuszkoltam még egy sajtos Whopper szendvicset is, ami este 10-kor remek jól esett a gyomromnak, az agyamnak már annál kevésbé.

Hajnal 4-kor ugyanis arra a rémálomra keltem, hogy kezdek mókussá átváltozni.

Persze milyen az agy?! Álmomban rögtön guglizni kezdtem, hogy mit jelent az, hogy mókussá válok szép lassan, és mondanom sem kell, nem találtam megnyugtató válaszra...

 

Tegnap aztán új nap, kevés munka, és délután a város megrohamozása, hogy aztán kicsit később már a szokásos triumvirátusunk alakulóülésén legyek (tényleg modoros vagyok bazdmeg :D).

Nem kicsit pöccent be az agyam, mikor a Matchben vásárolt 1600Ft-os borról kisült, hogy romlott, így 1/2 9-kor caplathattam a város számomra viszonylag ismeretlen területén boltot keresvén. Hasztalan, így végül az egyik kúton vásároltam magamnak egy üveg bort, adva a szarnak ezzel egy nagy pofont. De nem baj, egyszer élünk, egyszer van az életben 2011. Január 7, belefért a pluszpénz.

Később aztán irány a táncparkett, ahol mit gondoltok kibe botlottam? X.-be!

Róla már jó régen nem írtam, ami annak köszönhető, hogy mióta van Fanthomas, azóta X. már nem játszik szerepet az életemben. És itt most hozhatnék egy nagyképű hasonlatot, de nem hozok, mert igen is jó volt X-szel ami volt, de mindketten tudtuk jól, hogy miről szól.

És hát persze, hogy bemutattam a lánykáknak, és ahogy az lenni szokott ilyenkor, a három nő háromféleképpen viselkedett, amiből persze komikus szituáció kerekedett, és egy kérdés X. részéről, hogy mindent tudnak-e?

Még szép, és ezt nem is tagadom, mint ahogyan biztos vagyok benne, hogy az ő haverjai is tudnak mindent, mert ez így megy.

Hovatovább X. nagyon részeg volt, de annál cukibb, kérdezte is, hogy akkor ezek szerint te se felejtetted el, ami történt? Nem is értettem ezt a kérdést, de ugyanakkor azt hiszem értem, hogy miért így buggyant ki belőle...

 

Ma este drága Lollim és Désem társaságában fogom remek jól érezni magam, amit már alig várok.

 

Máskülönben mindenkinek köszönöm, aki jellemzett három szóval, imádtam olvasni, és személyes kedvencemmé vált az úthengerpillangó, köszönöm annak, akárki is írta ;)

A negatív jelzőkkel sincs baj, mert bár volt már itt korábban egy kiborulásom emiatt, azóta már teljesen más színben látom magamat, és az önbecsülésemet is.

Meg hát egyébként se szerethet mindenki...

 

Éljen a hétvége!

Tisss ezt gondolta 11-01-08 napján 13:14 -kor

1 hozzászólás

Címkék: boldog , Dájmond , Dés , férfiak , Lollo , munka , pajzán , party , vasarlas

Ilyen volt 2010

Mivel a kollégák sikeresen felkeltettek, és mára amúgy sincs más dolgom, mint hogy pihenjek, hajat mossak, és embert varázsoljak magamból, úgy döntöttem, összegzem az évem saját szavakkal is, mert jövőre tényleg már csak a szépre szeretnék emlékezni 2010-el kapcsolatosan, márpedig 2010-ben nem csak szép dolgok voltak, ez azt hiszem mindenki számára világos, aki olvasott engem.

Nagy levegő, acél idegek, ugorjunk neki!

Január: orvostól orvosig járunk, felcsillan a remény, Fáciért szól minden imám, közben próbálok normális maradni, a munkában is helyt állni, és nem teljesen kivetkőzni magamból, azt hiszem, nem sok sikerrel teszem.

 

Február: amikor már azt hiszem, hogy az élet jóra fordul, jön az újabb krach, Papi kórházba kerül. Ilyet én még nem éltem, ennyit én még nem sírtam, ennyire én még nem aggódtam, ennyire én még nem voltam reményvesztett, de azt hiszem, jól viseltem a csapást, és helyt álltam, vagy legalább is próbáltam.

A legnehezebb hónapom volt, soha nem szeretnék még csak hasonlót se átélni! Igyekszem az emlékeim törölni azzal a bizonyos estével kapcsolatosan, meg a megannyi kórházban töltött órát illetően, de nem megy.

Mellette Fácimmal törődök, és munkába járok, és azt érzem, hogy egy élőhalott vagyok. Az is voltam!

 

Március: életem egyik legnehezebb döntése után jön az egyik legszomorúbb napja. Még mindig nem tettem túl magam azon, ami akkor történt, és ez már így is marad örökre. Hiába tudom ésszel, hogy ennek így kellett lennie, és jóval többet kaptam az élettől vele, mint amennyit anno reméltünk, akkor is azt veszítettem el, aki nekem a világon mindennél fontosabb volt, akinek a legtöbb szeretetem adtam. Időközben Papi hazakerült a kórházból, azt hiszem az, hogy vele törődnöm kellett, az segített épeszűnek maradni.

Boltba járok, mosok, főzök, Aput fürdetek, etetek, univerzális vagyok, mert közben a munkahelyemen is 100%-ot nyújtok, ami a mai napig érthetetlen számomra, de ebből is látszik, teher alatt nő a pálma, és mindig vannak tartalék energiák, melyek mozgósítására csak krízis helyzetben vagyunk képesek.

 

Április: kezd a lelkem a helyére állni, már mosolyogni is képes vagyok, el is hagyja a számat, hogy végre jól érzem magam a bőrömben, és boldog vagyok, majd szakítanak velem. Hát van ilyen, volt is már ilyen, biztos lesz is még ilyen.

Két és fél év után leszedik a fogszabályzóm, döbbenetes változás, új élet, új mosoly, megnövekedett önbizalom.

 

Május: ide-oda pörgök, rengeteg alkoholt iszom Déssel, Lollival, Dájmonddal buliból buliba járok, szülinapom van, minek alkalmából Dájmondom könnyekig hat, névnapom van, és megismerem R.-t, aki nagyon nagy hatással van rám, azaz inkább a testemre, mert hogy ilyet ritkán élek meg, hogy valakitől ennyire lázba jöjjek, és ilyen tökéletes szexuális légyottot rittyentsek.

Ez az első olyan hónap, amikor semmi szar nem történik velem, meg is ünnepelem méltó módon.

 

Június: R.-rel folyamatosan kontaktálunk, és élvezem, közben persze megy a masszív italozás a lányokkal, és rengeteg visszacsatolást kapok vadidegen emberektől. Kinyílik a világ a megnövekedett önbizalmamnak köszönhetően, jól érzem magam a bőrömben.

Közben nagymamám meghal, ami egyáltalán nem visel meg, még csak egy könnycseppet se hullatok, gyanítom azért, mert júniusra elfogytak, képtelen vagyok a sírásra, mi több, a szomorkodásra is.

Azt hiszem, ez egy védelmi reakció volt, boldog akartam lenni, és a szomorú dolgokkal nem voltam hajlandó foglalkozni.

 

Július: dolgozom, iszom, barátnőzöm és eljutok Tokajba, a Hegyalja Fesztiválra.

Baromi olcsón iszok fröccsöt, sátorban huncutkodok, vonatozok, Déssel szülinapot ünneplek, és megszületik a fejemben az elhatározás, nyaralni megyek, egyedül.

 

Augusztus: legpartisabb hónap ever! Még mindig sokat iszom, még mindig sokat bulizom, ráadásul ráeszmélek, hogy X. nőként tekint rám, aminek hangot is ad.

Elindul köztünk a bizsergés, keressük egymás társaságát, és nem csak a munka köt össze minket. Izgalmas, élvezem, akarom.

Aztán Siófok Déssel, ami mint mindig, most is szívet melengetően jó, mert Siófok nem lehet rossz, és mert Déssel minden jó.

Pár napra rá elrepülök Ciprusra, ahol felejthetetlen 1 hetet töltök. Napfény, koktél, tenger, élményhegyek, férfihegyek, sose volt még ilyen jó, sose töltődtem még így fel nyaralástól, sose érkeztem még haza ilyen fáradtan nyaralásból.

Hazaérkezvén X-szel ott folytatjuk, ahogy abbahagytuk, céges partin vagyok, Budapest báron vagyok, boldog vagyok.

 

Szeptember: T. zaklat, Lollinak fergeteg szülinapja van, ahol megismerem a csodás barátait, Déssel borfesztiválon ázunk a Várban, elhatározom, hogy olaszt fogok tanulni, és közben ráeszmélek Dés segítségével, hogy Y. se vetné meg, ha olyan kapocs lenne köztünk, mint amilyen ekkortájt X-szel van.

 

Október: ebben a hónapban még mindig a köhögéstől szenvedek, ami másfél hónapig velem van, de ettől függetlenül iszonyatosan csacsi részegre iszom magam a villányi borfesztiválon Désem társaságában.

Túlesek életem első olasz óráján, amit nagyon élvezek, és csak úgy falom magamba a tudást.

R. bejelentkezik, amitől extra izgatott vagyok, és mosolygós.

Közben beszállok egy mém játékba, ami végtelen hosszúnak tűnik, az is volt. Rengeteget bulizok, és már nagyon várom a céges csapatépítőt, mindenki tudja, hogy miért.

November: nos, eddig minden évben a november hónap volt a mumus, idén ez megváltozott, a legkedvesebb hónapommá nőtte ki magát.

Első körben megtörténik Csehországban X-szel, aminek meg kell történnie, remek élményként marad meg bennem.

Még mindig köhögök, de egyre többet bulizok.

És aztán Rare meghív egy spontán bulira, én meg megyek, pedig a harmadik félt nem is ismerem, de mindez  mit se számít, hiszen remek jókat nevetünk együtt, és hetente egy alkalommal este részegeskedünk, és táncolunk.

Bankármulatóba járok, és férfiakat bolondítok, míg nem meg nem ismerem Fanthomast, akivel másnap eltöltöm az év egyik legszebb éjszakáját.

 

December: Mikulás, munkától kiborulás, megcsömörlés. Buli ugyanúgy, huncutkodás ugyanúgy, csodás éjszakák, királylány vagyok, kiegyensúlyozott vagyok, elégedett vagyok. Karácsony, családi kör, boldogság, elégedettség, még több huncutkodás, hopp itt a Szilveszter, az meg ma van.

 

Ez volt 2010!

Őszintén mondom, semmiben nem szenvedtem hiányt, bőven jutott rosszból, jóból, ezért nem is írok semmit arról, mit szeretnék 2011-ben.

A cél továbbra is csak a boldogság, meg persze, hogy egészség legyen nekem és a szeretteimnek, minden mást megoldok.

BÚÉK!

Tisss ezt gondolta 10-12-31 napján 13:47 -kor

4 hozzászólás

Címkék: Balaton , boldog , Ciprus , csalad , Dájmond , Dés , Facusa , Fanthomas , férfiak , ketrec , Lollo , munka , nyaralas , olasz , pajzán , party

Státusz ápdét

No, hát írok hamarjában pár keresetlen gondolatot, mert aztán ripsz-ropsz 2011 lesz, amikor viszont már egyáltalán nem óhajtok majd 2010-es dolgokkal foglalkozni.

Ott hagytam abba, mielőtt még évet értékeltem, hogy zsibbad a lábam és aggódok.

Nos, még mindig zsibbad, azaz a zsibbadás nem jó szó, inkább helyenként érzéketlen, és tompa, vagy mi a bánat, de határozottan jobb, mint volt, sőt...

Már egészen jó úton haladtam a tökéletes felépüléshez, csak hát tegnap elmentem korizni, mely során akkorát zakóztam, mint az olajtó, de úgy telibe a jobb térdemre, és sajnos úgy estem, hogy közben iszonyatosan meghúztam mind a hátam, mind a derekam, így majdnem ugyanott vagyok, ahol a part szakad.

Most van egy zsibbadó bal lábam, és egy sajgó/bicegő jobb lábam tenyérnyi folttal a térdemen.

Azért nem kicsit ironikus, hogy pont azon alkatrészeim vannak rováson, amire napjainkban a legtöbb bókot kapom ;)

 

Mi van még?

A héten persze dolgoztam, ahogy az kell, és nem, sajnos nem csak lábat lógattam, hanem keményen számláztam, könyveltem, problémát megoldottam, és közben nem kicsit káromkodtam.

Ugyanakkor muszáj ide lejegyeznem, hogy L. nagyon érzi azt, hogy tele van a bocskorom, mert konkrétan a tenyerén hordoz, érdeklődik a karácsonyom, szilveszterem után, valamint helyettem csinál meg dolgokat, és közben támogat arról, hogy mennyire bízik bennem.

Ez azért nem semmi, és meg is becsülöm, egyben bízom abban, hogy januárban majd újult erővel tudok a cég ügyeit illetően is vélekedni, mert azért nincs nekem rossz dolgom ott, sőt (és ezt most nem csak a ma vásárolt csizma, illetve a januári vásárlási listámra helyezett táska/kesztyű/félcipő/óra mondatja velem).

 

Volt ám buli is a héten, mérsékelt létszámmal :D, de annál nagyobb jó kedvvel és még több alkohollal.

Buliból holnapra is jut majd egy, ha minden igaz klasszikus házibuli képében, ráadásul Dés és Lolli jelenlétével egyetemben, amire még nem volt példa Szilveszter során, így bele se merem magam élni.

Nem tervezek nagy flancot, se ruházkodást, csak jól szeretném magam érezni, inni sokat, nevetni nagyokat, és örülni annak, ami van.

Márpedig most elmondhatom, örülök annak, ami van!

Nem is kívánnék többet momentán, csak azt, hogy ez maradjon is így, igen, ezzel elégedett lennék.

Ha már nem írnék addig, ami több mint valószínű, akkor mindenkinek kívánok csodás estét holnapra, meg persze Boldog Új Évet!

Tisss ezt gondolta 10-12-30 napján 20:47 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: Dés , ehhh , Fanthomas , Lollo , munka , party , vasarlas

Évértékelő 2010

Tofinál találtam, én meg lenyúltam.

Lesz majd saját szavakkal elregélt is, addig is mazsolázzatok!

 

Évértékelő 2010

 

Mi olyat tettél 2010-ben, amit eddig még soha?

Például egyedül elmentem nyaralni egy idegen országba.

Biztos volt még más is, de az most nem jut eszembe (ja de, felelőtlenül kufircoltam gumi nélkül, ami irgum is meg burgum is, mert én ilyet sose, de hát most már ezen is túl vagyunk).

Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2011-re?

Sose fogadok meg semmit.

Született valakinek gyereke a környezetedben?

Nem.

Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?

Igen, Fáci bogár, és nagymamám, jóllehet ő nem állt olyan közel hozzám, igaz, ez nem volt mindig így.

Milyen országban jártál 2010-ben?

Már új országban, vagy úgy allgemeinen?

Új Ciprus, egyébként meg nem jutottam messzebb Szlovákiánál, valamint Csehországnál (munkahelyi ártalom, ehe)

Mit szeretnél 2011-ben, ami hiányzott 2010-ben?

2010-ből semmi nem hiányzott, viszont 2011-ből kihagynék egy raklap dolgot, amiben 2010-ben sajnálatosan volt részem.

Melyik 2010-es dátum marad örökre az emlékezetedben?

2010.03.05 :(

Mi volt a legnagyobb sikered 2010-ben?

Siker? Miben mérik azt?

Mi volt a legnagyobb kudarcod?

Ilyenről nem tudok, de mások szerint lehet, hogy egy merő kudarc vagyok, passzolom...

Volt komoly betegséged vagy sérülésed?

Nem, és ez maradjon is így, köszönöm!

Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?

A ciprusi nyaralásom, ha meg tárgyról beszélünk, akkor egyértelműen az új órám (tudom, még mindig nem mutattam képet, de ami késik, az nem jön).

Kinek a viselkedése érdemel elismerést?

Az enyémé, meg a barátnőimé, meg persze Papié is, mert mióta történt vele, ami, azóta annyira más a viszonyunk, ami miatt annyira becsülöm (hogy értsétek, azóta azt érzem, hogy nem tud elég hálás lenni nekem, amit lépten-nyomon kimutat felém, és persze, a történtek fényében "jár" nekem, de ha azt veszem, hogy tőlem ez természetes volt, akkor nem kellene, hogy ő máshogy viselkedjen velem).

Kinek a viselkedése háborított fel?

.

Mire ment el a legtöbb pénzed?

Party, alkohol, ruhák-cipők, nyaralás.

Mi az, amitől nagyon-nagyon izgatott lettél?

A nyaralásomtól, meg az olasz nyelvtől, és Fanthomastól is :D

Melyik dal fog 2010-re emlékeztetni?

Edward Maya - Stereo love

Tavaly ilyenkorhoz képest…

boldogabb vagy szomorúbb vagy?

Cönc, ha azt veszem alapul, hogy Fáci már nincs, akkor szomorúbb, ha az egész életemet, akkor boldogabb.

híztál vagy fogytál?

Imádom ezt a kérdést, fogytam és pont.

gazdagabb vagy szegényebbb vagy?

Gazdagabb, de ez több tényezőnek köszönhető.

Mit szerettél volna többet csinálni?

Többet tanulni a saját szórakozásomra, és nem a cégem malmára, de szerencsére időben jött az olasz.

Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni?

Másnaposságtól szenvedni.

Hogy töltötted a karácsonyt?

Papival szétkajáltuk magunkat, majd szétizgultam magam a zsibbadó lábam miatt.

Estél szerelembe 2010-ben?

Igen, az órámba!

Volt egyéjszakás kalandod?

Öhöhö, nekeeeem? Dehogy! ;)

Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2010-ben?

XXI. század még mindig.

Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad?

Nem utálok senkit, a negatív érzéseket igyekszem száműzni az életemből, mert nincsenek rám jó hatással.

Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?

Ööö, ciki, mert Ciprusra vittem könyvet, de nem volt rá érkezésem, és ez azóta se változott. Shame on me :S

Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted az idén?

Zeneileg iszonyatosan el vagyok maradva, úgyhogy erre nem tudok válaszolni. Viszont idén szerettem meg iszonyatosan a Budapest bárt, meg a Hotel Costes albumokat. Ez így ér?

Mi az, amit kértél és meg is kaptad?

Hm, kértem egy jóféle szeretőt, azt hiszem, meg is kaptam, de pszt, ezt ne kiabáljuk el! ;)

Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg?

Azt, hogy Fáci gyógyuljon meg!

Mi volt a kedvenc 2010-es filmed?

Nem járok moziba, így egy idei filmet se láttam.

Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?

28, és persze buliztam, mosolyogtam, és ittam, meg táncoltam, és pasiztam.

Mi az az egy dolog, amitől sokkal jobb lett volna az éved?

Ha Fáci meggyógyult volna.

Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben?

Beképzelt leszek, de akkor is így van, szexi, ízléses, igényes.

Mi segített józannak maradni?

Az a tudat, hogy bármit elveszíthetek egy pillanat alatt.

Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)?

Jézus ereje, hát ki a tököm törődik az ismert emberekkel?

Ki hiányzott a legjobban?

Fáci, Fáci, Fáci!

Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?

Ez nehéz kérdés, idén ismertem meg igazán a barátaimat azt hiszem, új emberekről nem tudok nyilatkozni, mert azokat még nem ismerem annyira, hogy ide sorolhassam.

De ha egy embert kell választanom, akkor Raremiracle-t választom, mert bár 'ismerem' őt már régóta, még csak most van szerencsém rácsodálkozni, hogy mennyire iszonyatosan überbrutál jó fej lány :) (lefety, lefety, lefety :P)

Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2010 történéseiből?

Hogy egyedül bármire képes vagyok!

Idézz egy dalból, ami jellemzi az évedet!

"I say what I want, I say what I feel, I do anything Im gonna make it real"

Tisss ezt gondolta 10-12-27 napján 18:47 -kor

2 hozzászólás

Címkék: boldog , Ciprus , Csak a zene , csalad , Dájmond , Dés , Facusa , Fanthomas , férfiak , karacsony , Lollo , munka , olasz , pajzán , party , vasarlas

Jubileum

És nem szóltok...

Nem szóltok, hogy December 7-én volt az évfordulója annak, hogy Tisss nekiállt blogot vezetni. A betyár mindenit!

És nekem eszembe se jutott egészen a mai napig. Hát hüpp.

Pedig terveztem pezsgőt bontani, meg petárdát puttogtatni, és konfetti is alászállt volna az égből, de ez most mind-mind elmarad. Hát így.

7 év!

Továbbra sincsenek nagy szavak, csak öröm és mámor, meg persze elérzékenyülés, amiért ennyien olvastok, és amiért ennyi remek embert ismertem meg a blogom által.

Proszit!

Én iszok helyettetek is, momentán a munkahelyemen ugyanis masszív forralt borozás zajlik, ami jelentősen emeli a munka morálomat (se!), valamint az oldottságomat.

Köszönöm nektek, láv ja.

Tisss ezt gondolta 10-12-21 napján 10:16 -kor

7 hozzászólás

Címkék: boldog , munka

Aranyvasárnap ójvé

Na, hát az van, hogy én ma elébe mentem a kívánságlistámnak, és annyira sikeres voltam, hogy megannyi pontot teljesítettem.

Persze eredendően nem magamnak akartam vásárolni, de most mi a frászt csináljak, ha magamnak hamarabb találok ajándékot, mint a szeretteimnek?

És persze, hogy rosszul érzem magam a bőrömben, mert a nyolc! pár fülbevaló mellé vettem egy újabb! kabátot is, amit naná, hogy nem lehetett otthagyni, míg Apukának lóf@sz sincs, nem hogy ajándék.

Arról már nem is akarok bővebben nyilatkozni, hogy ebben a hónapban mennyit költöttem magamra, de én ezt is tök jól meg tudom ideologizálni.

Idén alig kapok ajándékot, így meg kell magam bőségesen jutalmaznom, hovatovább nekem se kell sok ajándékot vennem, ergo, amit megspórolok, simán magamra költhetem. Na ugye, hogy ugye?

És más hozadéka is van annak, ha sokat költök, méghozzá az, hogy ilyenkor nagyon szeretem a munkahelyem. Hát nem csodás? De!

Egyébként meg nem is volt tömeg, ami meglepett, mert hatalmas nyomorra számítottam, de az nem volt, helyette volt hideg, meg füstölt mozzarellagolyó nyammogás.

Összességében elmondhatjuk, hogy nekem már jó, és hogy csodás hétvége volt.

 

Ami meg azt illeti, akárhányszor meglátom Barabás Évit, elfog a röhögés, meg a wtf arckifejezés... (ezt most úgy kb. 4 ember érti rajtam kívül, de jól is van ez így :))

Tisss ezt gondolta 10-12-19 napján 20:27 -kor

3 hozzászólás

Címkék: karacsony , munka , vasarlas

Munkától megcsömörlött

Végre hétvége, végre nem kell dolgozni!

Egyre nehezebben bírom, és nem tudom, hogy ez annak köszönhető-e, hogy a végkimerülés szélére jutottam, vagy annak, hogy elegem lett a munkahelyemből, és a kollégáimból. Oké, még talán köszönhető annak is, hogy annyira más dolgok kötnek le, hogy a munka konkrétan teher. Na de kinek nem?

Egyébként én az elsőre tippelek, azt gondolom nem normális, hogy a rendelkezésre álló 22 szabadnapból nekem még 10 megvan, ami azt mutatja, sokat dolgoztam ebben az évben, és keveset voltam szabin.

Kollégám mondta jól, nekem most egy hét olyan szabira lenne szükségem, mint amilyen Ciprus volt. És igaz!

A helyzet az, hogy hiába is mennék el szabira, és maradnék itthon, itthon se tudok megülni sokáig a kis popimon. Menni akarok, élni akarok, zsongani akarok! És megyek, és élek, és zsongok, csak hát a testem nem bírja a strapát.

A hét minden napján úgy keltem fel, hogy jól vagyok, kialudtam magam, ehhez képest beérve a munkahelyemre, és nekilátva a hatalmas halomnak már délben azt éreztem, hogy végem van, kifolyik a szemem, és bármikor el tudnám sírni magam. Oké, tegnap el is sírtam magam.

Eközben ugyanis a kollégáimon nem látom ugyanazt az intenzitású munkavégzést, és akkor most politikailag korrekten fogalmaztam.

Ugyan ki viseli azt jól, hogy miközben ő maga majd megszakad, körülötte lábat lógatnak, nevetgélnek, lébecolnak? És utálom ezt a rohadt igazságtalanságot, mert ez nettó igazságtalanság.

Szerdán volt a karácsonyi céges vacsora, ami egy merő fosh volt.

A Lancelotban voltunk, ahova én akkor se teszem be a lábam soha többet, ha arany hintóval jönnek értem, és Jude Law ott óhajtja megkérni a kezem.

A kaja egészen egyszerűen szar volt, alig választék, alig adag, és noch dazu a kacsa is hideg volt. Az egy dolog, hogy kézzel-lábbal eszel, de hogy a mosdóban cserébe ne legyen szappan, na az arcátlanság (hogy tükör se, az pedig a wtf kategória).

Egy feles 1700Ft volt, és a személyzet egyik tagja lebaszta a kolléganőmet, amiért a 34 főre leadott foglalás helyett csak 25-en jelentek meg. Ha velem tette volna ezt, biztos hogy kirúgatom az ipsét, még is mi a frászt képzel?

A műsor olyan fapados volt, hogy a város szélén levő kis cirkusz hozzá képest királyi előadásnak minősül. Hánytam a helytől, mindezt 470 ezer kerek magyar forintért, drásztye.

Nem is ezt akartam mesélni, de kibuggyant belőlem, hanem azt, hogy mennyire nem éreztem jól magam, hogy ott voltak a kollégáim, és annyira idegenek voltak, hogy hiába jött oda L., beszélni se voltam képes vele, alig vártam, hogy elüsse az óra azt az időt, amikor már nem ciki lelépni.

Eljött, aludtam egy nagyot, másnap újult erővel mentem a munkába, de délután 2-re már megint folytak a szemeim, és jött L., hogy mi van velem, látja, hogy baj van. Én meg persze szokásosan, á nincsen semmi, mint ahogyan azt tettem múlt hét pénteken is, mikor rákérdezett arra, hogy mi volt velem hétfőn.

De L. nem hagyta magát, és mondta, hogy igen is érzi rajtam, hogy szomorú vagyok, mire mondtam, hogy fáradt vagyok, és talán egy picit szomorú is. Jellemző módon azt hitte, hogy magánéleti dolgok vannak a háttérben, holott arról szó sincs. És persze, hogy meg akarta beszélni, de én kértem, hogy ne most tegyük ezt.

Egyszerűen annyira tele van a bakancsom, hogy most nem tudtam volna összeszedetten megfogalmazni, hogy mennyi minden fáj momentán, pedig...

Azt hiszem a kollégáim is utálhatnak, mert iszonyatosan ingerült vagyok velük, és semmit nem látnak a jó fej, energikus, kedves, vidám Tisssből.

Pedig egyébként irodán kívül jó fej, energikus, kedves, vidám Tisss vagyok.

Akartam még írni ide a tegnapi mulatságról, az io sono huncudékról, meg a Sugaru Akvariuszról, és arról is, hogy baszki egy üveg bor, meg három kör pálesztől már nem rúgok be, pedig a szerdai céges vacsin sober voltam, és karácsonyi ajándékot se vettem még senkinek (ami hazugság, mert magamnak már igen), de neten keresztül remekül vásárolok, és továbbra is akarok sok csizmát, meg időközben rájöttem, hogy akarok megannyi szexi fehérneműt is, pedig sok szexi fehérneműm van, de abból se elég sose, még akkor se, hogyha olyan nagyon nincs is hova felvenni, azaz van, csak hát na.

Meg akartam még karattyolni ám, de tegnap Rare megmondta a tutit, nekem meg azóta nincs is mit mondanom, úgyhogy ennyi, szép napot!

Tisss ezt gondolta 10-12-18 napján 13:44 -kor

6 hozzászólás

Címkék: ehhh , karacsony , munka , party , vasarlas

Frászbúk státusz

Ti, akik nem vagytok frendek a Frászbúkon, most legalább láthatjátok, hogy ott se vagyok sokkal értelmesebb.

Jöjjék hát az évösszegzés Frászbúk módra:

Tisss ezt gondolta 10-12-09 napján 17:21 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , bolondTisss , Ciprus , csalad , Dés , férfiak , munka , olasz , pajzán , party

Vegyes vágott

Azért az döbbenetes, hogy amennyire tegnap kikészültem, és nyominger voltam, annyira nem tudtam éjszaka elaludni. Egyébként ez is egy tipikus jel, hulla vagyok, mégse tudok álomra szenderülni.

Ne tudjátok meg, micsoda izomláz van az összes létező végtagomban (a remegéstől, meg a görcsöktől), jobb mint egy testmozgás!

Ugyanakkor persze, hogy elkeserítő, hogy eljutok egy ilyen szintre, így meg is fogadtam, hogy valahogy közlöm a főnökömmel, nem bírok annyit vállalni, mint amennyit kinéz belőlem. Azaz de, bírok, ha a feltételek adottak hozzá, és nem nekem kell olyan adatok, számlák után járni, amiknek itt kellene figyelniük alapból az asztalomon, illetve ha tud valaki ezeken a nehéz napokon tehermentesíteni más feladatok alól.

Azt ne kérdezzétek, hogy miként fogom ezt vele tudatni, mert csak a szám nagy, mint azt tudjuk, vele szemben olyan picire tudok összemenni, hogy ihaj.

Álszent lenne magamtól, ha azt gondolnám, a tegnap történt csak a stressznek köszönhető, mert ez nem igaz. Mostanra pukkant ki a szervezetem, és fogyott el az összes tartalékom, úgyhogy valószínű, ha vége van a hónapzárásnak, kiveszek egy napot, amikor csak magammal fogok foglalkozni, és kényeztetem majd magam a létező összes módon. Összegezve a tegnap történteket azért hálát adhatok a kollégáimnak, hogy így gondomat viselték.

 

Aztán itt van ez a karácsony dolog, ami idén valahogy teljesen kimarad az életemből, mint esemény. Tavaly ilyenkor már ajándékokat gyártottam, vásároltam, és bömböltettem a karácsonyi zenéket.

Idén hiába erőszakolom meg magam, és erőltetem a winampba a karácsonyi muzsikát, nincs semmi hangulatom.

Kéne már az ajándékokra is gondolni, de egyelőre csak az jár a fejemben, hogy mennyire szeretnék egy új(abb) kabátot, meg a kedvenc parfümömre is szükségem van, akarok sok-sok szoknyát, rengeteg kardigánt, elegáns nadrágot a méretemben, és csizmából se elég.

Biztos megjön majd a hangulat, vagy legalább is bízom benne, és tudom, hogy Papival kettesben is remek jó karácsonyunk lesz, eltekintve attól a fájó érzéstől, ami majd ott fog csücsülni a szívem sarkában.

Már semelyik karácsony nem lesz az igazi nélküle, vasárnaponként gyertyagyújtáskor is mindig potyognak a könnyeim. Hiányzik!

 

De hogy valami jóról is essen szó, muszáj mesélnem Fanthomasról (az érzékeny lelkületűek ne olvassanak tovább!).

Nem, nem élem bele magam, ennél én sokkal racionálisabb vagyok, még is szeretném, ha nyoma lenne, hogy mennyire más ember ő, mint akiket eddig megismertem. És most hagyatkozzunk csak és kizárólag azokra az emberekre, akikkel hébe-hóba szexuális megfontolásból találkoztam!

Nincsenek kettőnk között lefektetve a játékszabályok, nem kérdeztem rá semmire direkt módon, és persze, hogy nem faggatózom, mert hát mint tudjuk, én extra diszkrét vagyok. Éppen eme diszkréciómból fakadóan én például nem is szoktam neki sms-t írni, ehhez képest ő kétnaponta küld nekem mindig valamilyen üzenetet bármiféle hátsó szándék nélkül (már amennyiben azt nem vesszük hátsó szándéknak, hogy fenn akarja tartani az érdeklődésem).

Tegnap vettem a bátorságot, és küldtem neki egy mms-t délután, amit rá két percre meg is bántam, mert hirtelen soknak éreztem. Viszont a reakció, ami kaptam az úgy beleégett a retinámba, hogy soha nem felejtem el :))

Ő a bizonyíték arra, hogy van férfi, aki igen is remekül kezeli az ilyen helyzeteket, aki akkor is ír újabb sms-t, ha én nem válaszoltam az előzőre, hogy ma is felhív, és érdeklődik irántam, és nevetünk, és alkudozik, én pedig cicázom vele, mert persze, hogy az is kell. És mindezt úgy, hogy senkije nem vagyok, és azt, amit akar tőlem, nyilván megkaphatná ezek nélkül is (mondjuk azt nem tudom, hogy ő tudja-e mindezt).

Papi kérdezte (ne kapjatok sokkot, igen, erről is tud), hogy ha össze kellene hasonlítanom a korábbi partnereimmel, ki, hány pontot kapna. Lehetetlen!

Még mindig ő Vilmos herceg, és nem érdekel, hogy más szerint párkapcsolatra kellene koncentrálnom, és sehova nem vezet ez az egész, szeretek vele lenni, és szeretem, hogy az életem része valamilyen szinten, amit már tagadni se lehetne, hiszen sms-ek garmadája van tőle a telefonomban, és egyébként is, legyen már több önbizalmam, elhihetném, hogy odavan értem egy olyan férfi, amilyen ő!

Dear Santa, ez maradjon is így!

Tisss ezt gondolta 10-12-07 napján 10:30 -kor

4 hozzászólás

Címkék: csalad , Facusa , Fanthomas , férfiak , karacsony , munka , pajzán

Pánikroham live

Ez így már benne volt a pakliban, mert valójában tényleg rendszertelen életet élek, és hónap elején annyi munkám van, hogy azt se tudom, hova szakadjak, különösen most, és hát amúgy is, annyira pörög most az élet, hogy nincs időm feldolgozni az eseményeket, tehát annyira nem meglepő ez az egész...

Ettől függetlenül nem mondom, hogy nem döbbentett meg, mikor egy email után váratlanul légszomj jött rám, és remegni kezdett mindenem, és zöld lett a fejem, és zsibbadt végtag, fej egyaránt.

És szegény kollégák mellettem még nagyobb pánikba estek, mert fogalmuk nem volt arról, mit csináljanak velem.

Tárcsázták a mentőt (de még időben leállítottam őket), és simogattak, és hozták a vizet, amivel lelocsoltam magam, úgy remegett a kezem, és kaptam az idegnyugtatót, meg az édességet, terelték a figyelmem, ahogy csak lehet, hogy legyek már jobban.

Hát kellett vagy fél óra, mire már tudtam, hogy ki vagyok, és nem akartam összeesni, mikor felálltam a székből.

Nyilván egy hét azonnali szabira írna ki az orvosom, ha mindezt tudná, de arra most tényleg nincs idő.

Kicsit úgy érzem magam, mintha 48 órán keresztül sírtam volna, zombulok itt, mint akit leszedáltak, vagy legalább is elektrosokkot kapott.

A legrosszabb az egészben az, hogy dolgozni kell tovább, mert a munkát nem végzi el senki se helyettem, és mert úgy se tudnék otthon a seggemen ülni.

Szép hétfő, szép Mikulás, reméljük a hét többi napja jobb lesz.

Tisss ezt gondolta 10-12-06 napján 14:05 -kor

15 hozzászólás

Címkék: ehhh , munka

Nahát

Azt hiszem, én vagyok az egyedüli, aki hét nap tömény alkoholizálás, péksütemény, ezerféle sajt, Meki, chips, és akármi zabálás után képes a fogyásra.

Nem, ez most nem panaszkodás, csak döbbenetemnek való hangot adás (jó, annyira nem meglepő, megannyi tánc is van a hátam mögött, meg..).

 

Az meg külön vicc, hogy ma délután a melóhelyemen ittam valami meggypálinkát, mert egy dealnek örültünk testületileg.

És amennyire nem szeretem a rövidet, annyira jól jött a zimankóban hazafelé :)

Tisss ezt gondolta 10-12-01 napján 18:57 -kor

4 hozzászólás

Címkék: munka , pajzán

Férfi hegyek, hova legyek

Fergeteg hétvégén vagyok túl, még fel se dolgoztam a sok eseményt, de én így szeretem az életet.

Már csütörtökön megindult a parti sorozat, amire utoljára szerintem 8 éve lehetett példa, vagy még korábban.

Borozás szuper társaságban ;), majd merészen két kör pálinka, és Tisss már is vigyorgott mint a vadalma, melynek köszönhetően az önbizalma is az egekbe lódult. Hurrá.

Irány a bankármulató, ahol először tánc, majd egy idiótára való rácsodálkozás volt a jussom. Na nem azért, mert a maga 58 évével azt hitte, hogy nálam labdába rúghat, hanem azért, ahogy azt előadta. Ennyiszer még soha nem közölte velem férfi, hogy kislány így, kislány úgy, ami persze nem főbűn, hisz valójában tényleg a kislánya lehettem volna... De azt a süket dumát, amit levágott, hogy én leszek az ő kizárólagos szeretője, és ő szexelhet mindenkivel, míg én csak vele, hát azt még most se emésztettem meg. Mire mondtam neki, hogy oké, akkor beszéljünk komolyan, mondd, hogy is hívnak engem? Ez a kérdés persze rögtön kihívások elé állította, de hamar kivágta magát azzal, hogy nem mindegy, úgy is innentől mindent ő fizet nekem, az leszek, aki akarok lenni.

Ugye mondanom sem kell, hogy nem fizet nekem semmit, és továbbra is Tisss vagyok, nem pedig Kati, Marcsi, Luca, akárki is?!

Az őrült manustól egy másik muksó mentett meg, akivel még szimpatizáltam is, és nagyon kedves volt, és nagyon aranyos, és hatttalmas kulisszatitkokat tudtam meg az egyik kereskedelmi csatorna munkálataiból, de sajnos az ürge pontosan 10 cm-rel volt alacsonyabb nálam, ami még mindig kizáró ok. Akkor ijedtem csak meg igazán, amikor el kezdte tervezni a péntekem, a szombatom, majd a vasárnapom, én meg csak ültem mellette, és néztem rá bénán, míg nem erőt vettem magamon, és megmondtam őszintén, hogy erre én még nem állok készen, túlontúl élvezem én ahhoz az egyedüllétet.

Ez egyébként egy érdekes jelenség, mert hát nyilvánvalóan az ember társas lény, de belül úgy elkezdtem remegni annak gondolatától, hogy valaki leköt, hogy magam is megdöbbentem.

Persze tudom én, ez is úgy működik, hogy addig érzi csak úgy az ember lánya, ameddig nem találkozik egy arra érdemes személlyel.

Ennek szellemében zártam a csütörtök estét, de már jött is a következő karika, péntek képében.

Ittam sok Bacardit, sőt még annál is többet, míg egyik törzshelyünkön bele nem ütköztem valakibe.

Hm, róla sok mindent nem kell tudni, max annyit, hogy az egész éjszaka során együtt szórakoztunk, és egy vadállat. Igen, az, mert úgy megszorított, hogy még most is látszik a nyoma a kezemen, és jó pár hajszálamtól is elbúcsúztam a hevületben (most, hogy B vitamint szedek, külön jól jött :s), még is volt benne valami. Talán az, hogy hosszú idő után először nem én diktáltam, sehol nem volt a dózer énem, csak a kis pislákoló gyámoltalan cicalány volt jelen.

Ez tetszett, meg az is, ahogy másnap viselkedett, még úgy is, hogy hosszú percekig nem tudtam eldönteni, hogy most egy csendes őrülttel, egy begyógyszerezett valakivel, vagy csak szimplán más férfival van dolgom, mint az eddigiek.

 

Kicsit néha aggályosnak érzem a múltam (de ide sorolhatnám a jelenem is, és itt most egyértelműen a férfiakhoz fűződő hozzáállásomra célzok), amiben közrejátszik az is, hogy megfogadtam, ha lesz egy új valaki az életemben, negyed annyit se fogok neki mesélni a pasi ügyeimről, mint mondjuk ide tettem azt (pedig ide is a szűrt információk jutnak már csak el).

Nem örülnék, ha bárki rám találna, és ezért is szűrök újabban minden infót olyan nagyon. Pedig a szókimondó énem majd megőrül attól, hogy elmondhassa, hiszen nem tettem olyan dolgot, amit ne mernék vállalni, vagy ami miatt bárki ítélkezhetne felettem, hiszen senkinek nem okozok fájdalmat a cselekedeteimmel. Továbbá nincsenek olyan gondolataim, amiket ne mernék elmondani az adott embernek szemtől szembe.

Mégis sokkot kapnék, ha mondjuk X. rám találna, vagy bármelyik másik kollégám, amit nem is értek, mert például ma is ezerszer bókoltam X.-nek, hogy mennyire jól néz ki szemüvegben, ami lefordítva magyarra úgy is azt jelenti, hogy szexi vagy, és hüm, meg hám, de azért mégis más az a körítés, mint amit ide írok, hogy atyavilág úristen, mennyire szexi volt, és milyen pajzán gondolataim voltak. Buff

És akkor az olasz tanáromról még nem is esett szó, de most nem is fog, helyette inkább alszom egy nagyot!

Tisss ezt gondolta 10-11-15 napján 21:32 -kor

9 hozzászólás

Címkék: férfiak , munka , olasz , pajzán , party

Kétáj 25.

29. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tudni magadon/magadban változtatni és az okok

Szerintem rengeteget változtam az elmúlt fél évben, aminek itt talán nincs olyan markáns lenyomata, de a kollégáim biztos tudnának róla mesélni.

Nyitottabb lettem az emberek iránt, és igyekszem a hirtelen jött változásoktól nem megijedni, és aggódni, hanem meglátni benne a jó dolgokat, az irány továbbra is ez lenne.

Sokkal határozottabbá váltam a munka terén is.

Nyilván a helyzet hozta így, hogy az által, hogy megint nincs főnökünk, zömmel én rugdosom a kollégákat, ami legnagyobb meglepetésemre beválik, mert tartanak tőlem, és szinte minden kérésemre ugranak, míg kolléganőmnek napokig nem válaszolnak egy-egy levelére. A legjobb, hogy mind e mellett kedvelnek, és ez szuper érzés (egy vezető veszett el bennem :D), tegnap is úgy aggódtak értem, hogy egy ponton túl már azon sírtam, hogy milyen aranyosak velem, és hogy mennyire a szívükön viselik a sorsomat (ja, mert tegnap sírtam, de ez most már említésre sem méltó azon túl, hogy sírtam).

Amin változtatni szeretnék még az továbbra is az, hogy a hirtelen haragom ne mindig verjem le az adott célszemélyen (bár nagy erényem, hogy tudok bocsánatot kérni, és erre rém büszke vagyok!), hanem próbáljam meg megérteni őt. És hogy a haragom ne magamba fojtsam, ez által fájdalmat okozván magamnak, mert az se jó.

Kicsit lehetne kisebb szám, és lehetnék kevésbé ellenséges, bár az is igaz, hogy nem véletlenül vagyok azzal ellenséges, akivel, és általában nem alaptalanul.

Jó lenne ezen az önbizalom dolgon is dolgozni. Még mindig komoly gondok vannak ezzel kapcsolatosan, és rém pocsék, hogy nem hiszem el azt, amit mások mondanak rám/rólam.

A lustaságot is jó lenne múlt időben emlegetni velem egy lapon, azt hiszem, az olasz is részben ezért jött képbe, hogy legyen valami plusz elfoglaltságom, de még így is túl sok időm van az ágyban fetrengésre, és a neten lógásra.

 

Hát így hirtelen ennyi, nagyon mélyen most nem tudok magamba merülni, mert ahhoz böszme fáradt vagyok!

Tisss ezt gondolta 10-11-12 napján 19:38 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: munka , olasz

Minden csoda három napig tart, vagy nem!

Hahó, csütörtök van!

Ennek ellenére még minden egyes nap kapok egy-egy hírmorzsát kínos valómról.

Pedig mondtam mindenkinek, hogy egy adagban zúdítsák rám, akkor könnyebben túlteszem magam a történteken.

De nem, csak úgy csordogálnak az újabb "vicces" memoárok, amitől a frász kerülget.

Hovatovább kaptunk egy köremailt, ami egy linkre hivatkozik, ahol az összes kép elérhető. No, hát ennyit arról, hogy én gondosan töröltem a súlyosabbakat...

De azért azt jó látnom, hogy a fotók alapján nem én voltam a legrészegebb (jóllehet, ez nem egyenlő azzal, hogy nem én voltam a legkínosabb :S).

Három nap már eltelt, úgyhogy remélem ez a csoda is lecseng lassan, addig meg nézzetek zsákban ugráló Tissst!

Csodás volt ám fejfájással, három óra alvással, és zavaros gyomorral, de mindent a munkahelyemért, én mondom.

Tisss ezt gondolta 10-11-11 napján 18:00 -kor

7 hozzászólás

Címkék: ehhh , munka , party , pihi

Soha többet nem iszom alkoholt!

Igen, általában mindig másnap szokott jönni a soha többet nem iszom alkoholt kijelentés, és ha úgy vesszük, a mai nap másnap.

Azért az érdekes, hogy mostanában nem a fizikai rosszullét gyötör ilyenkor, hanem az, hogy mennyire el tudom veszíteni a kontrollt.

Az a kurva szám be nem áll ilyenkor, és hülyeségeket beszél, na ez a baj.

Azaz nem baj, mert ilyenkor mindenki hű de jól szórakozik körülöttem, a fotók is ezt tanúsítják, meg a beszámolók is, és a kollégák se győzik mondani nekem, hogy milyen vicces vagyok, meg cuki, és mennyire jól szórakoznak azon, hogy ilyenkor mindent ötször elismétlek.

És valószínűleg ezért van az, hogy minden egyes ilyen kínos esemény után, újra sokat iszom, és újra szószátyár leszek, meg vicces, és cuki, és elismétlek mindent ötször.

És ezzel nincs is baj, ameddig nem szembesülök utólag azzal az elmondások alapján, hogy milyen is az, amikor más szerint vicces, és cuki vagyok.

Ugye nem lepődtök meg, ha őszintén elárulom, ilyenkor kínos, szánalmas, és rámenős vagyok, ami semmi esetre sem vicces, és cuki?!

A mai napnak volt egy olyan pontja, ahol majdnem elájultam a rémülettől, utána pedig elképedtem a döbbenettől, majd délután elsüllyedtem a szégyentől.

Jött ugyanis hozzánk a cseh HR-es, és megengedte, hogy átmásoljam a gépemre a hétvége során készült képeket (pedig azt mondták, nem lesz képkészítés, mégis volt, baszta).

És nézem gyanútlanul őket, aztán a következő pillanatban ott egy kép, aminek a hátterében X-szel vagyok, majd az azt követő képen már csókolózunk (okés, el van mosódva a kép, de akkor is, nagy felbontásban világosan látszódik, hogy nem a fülébe sugdolózok).

Basszus, ha ezt más gépére másolják, és hamarabb látja überkíváncsiszemfüles kolléganőm (aki soha nem tud olyan sokat inni, hogy elveszítse egy picit is a kontrollt, így olyan, mint egy két lábon járó magnó- és videokazetta, magyarán minden adatot rögzít), akkor végem.

Már épp megemésztettem a dolgokat, amikor is az újabb képeken meg azt látom, hogy 6 fiú milyen jól szórakozik a társaságomban, mialatt én éppen magyarázok (persze nem józanul), és a főnököm, L. a másik asztalról kémleli, hogy mi folyik ott. Jézus!

Miért van az, hogy angolul is vicces és cuki vagyok, meg a figyelem középpontjában égetem magam?

Így persze már értem, hogy másnap azok a srácok miért kerestek engem a recepción, meg a szlovák pénzügyesnél, és miért ért mindig fülig a szájuk, akárhányszor megláttak engem... Ki a fene tudja, hogy mit mondhattam nekik, ha arra se emlékszem, hogy éjfélkor szendvicset ettem?

És akkor nap végén, már éppen fellélegeznék, hogy hurrá, nincs több kínos történet, mikor is jön X. és megkérdezi, hogy emlékszem-e arra, hogy az első csók úgy történt, hogy én megannyi cseh között közöltem vele, hogy jöjjön csak velem, mert én most rögtön csókolózni akarok vele.

Hát jessszus, akkora szégyen vagyok, én úgy belevörösödtem (most is vörös vagyok, ahogy ezt írom), hogy kénytelen voltam elmenni a wc-re lehűteni magam. Miért, miért, miért vagyok én részegen ilyen borzalmasan rámenős? Mihééééért?

És emberek miért érzik úgy, hogy utólag el kell nekem mesélniük azt, hogy mennyire rémesen kínossá tudok válni az alkohol hatására?

Az meg már csak hab a tortán, hogy szombat este közölte X-szel egy cseh lány, hogy hű de édesek voltunk együtt, úgy, hogy persze X. nem volt egyedül, mikor ezt mondta neki :S

Nos, el lehet képzelni, hogy a nap során hányszor fordult meg a fejemben, hogy azonnali hatállyal felmondok!

Sokszor.

Lassan címkét kell gyártanom alkohol címén, annyit írok róla.

Le kell állnom a vad piálásról, vagy csak és kizárólag barátok körében szabad(na) innom.

Tisss ezt gondolta 10-11-08 napján 21:48 -kor

11 hozzászólás

Címkék: bolondTisss , ehhh , férfiak , munka , pajzán , party , pihi

Mikulov

Megérkeztem, és mit ne mondjak, pazar két nap volt, bár a pazar nem jó szó rá, mondjuk inkább úgy, hogy iszonyatosan fárasztó, és kimerítő, de ugyanakkor energiával feltöltő is.

Kezdődött ott az egész, hogy pénteken agybajt kaptam, mert lehalt a gépem, és mert hónapzárásom volt, és már rég el kellett volna indulnunk, de a munkám miatt nem tudtunk, és ettől egy picit befeszültem ám, de ez még semmi se volt ahhoz képest, hogy mennyire rémes utam volt egy darabig.

Mert hogy az önző kollégám miatt - aki közölte, hogy ő nem tud felkelni korábban azért, hogy elmenjen a másik kocsival - kénytelen voltunk hárman nyomorogni hátul. Nem vagyok egy vastag gyerek, de nem hazudok, ha azt mondom, 35cm-en passzírozódtam egészen Pozsonyig. Fájt a csípőcsontom, a derekam, a vállam, ami miatt sírtam is egy keveset, meg persze káromkodtam magamban sokat.

Pozsonyban aztán kocsiból ki, kocsiba be, pikk-pakk hárman maradtunk csak, és indultunk tova a végső desztinációhoz.

Csak hogy időközben előkerült Jager pajtás, mert annyira feszült voltam, hogy úgy gondoltam, inkább leszek részeg jókedvű, mint józan idegbeteg.

Így esett hát, hogy 20 perc elteltével már csacsi voltam, mert voltam annyira értelmes, hogy kitaláltam, minden piros lámpánál meghúzzuk a flaskát. Meghúztuk, és ha én egyszer meghúzom, akkor az nem két korty, hanem legalább öt.

A szállóba érve igyekeztem eltűnni mindenki elől, hogy kicsit összeszedjem magam, mert akkor már igazán részeg voltam, ami szégyen, de én így mulatok.

A vacsora viszont talpra állított, és bő egy órányi alkoholmegvonás után már újra tudtam, hogy én vagyok én, és ha bárki leszólított, akkor nem csak arra voltam képes, hogy kuncogva közöljem, hogy im so drunk. Hah.

No, aztán kezdődött elölről a Jagerezés, amiben jelentem, annyira sikeres voltam, hogy összességében elmondható, az 1 literes üveg 2/3-át én fogyasztottam el.

Rengeteg emberrel beszélgettem, még több férfi érdeklődött irántam, de ez az este nem az övéké volt, hanem X-é.

Nem árulok zsákbamacskát, lelőttem egy házinyulat, és nagyon élveztem. Pedig tudom én, hogy kollégával nem illő kavarni, mert aztán kínossá válhat a másnap, meg a hétköznap, meg minden nap, de ez egyikünket se érdekelte.

És azt hiszem, szerencsés vagyok jelen esetben, mert bizton tudom, hogy ő se akar tőlem többet, mint amennyit én tőle, az meg tudjuk (legalább is én tudom), hogy mi.

És erre ékes bizonyíték volt a másnap, amikor ugyanúgy viccelődtünk a másikkal, ugyanúgy tudtunk a másik szemébe nézni, és egyáltalán nem éreztük kínosnak a szituációt, de az elmúlt estét se.

Az már más kérdés, hogy ez a hülye elől felejtette az óvszert, így gyakorlatilag Gyertyatartó első mondata az volt hozzá, hogy bazzzeg, te felhoztad Tisss-t.

Amit persze tagadott, de totál sikertelenül, mert a nap során Gyertyatartó többször célozgatott nekem, amiket igyekeztem hárítani, de azért belül pirultam.

Hajnal 6-kor kerültem be a saját ágyamba, ami vicces volt, mert persze fogalmam nem volt a szobaszámomról, így a recepcióst kellett megkérdeznem, hogy még is hova vagyok elszállásolva.

Laza 3 óra alvás után aztán ébresztő volt, mert indult a játékos móka, kecskefejéssel, széna lapátolással, trágyázással, és így tovább.

Nem mondanám, hogy friss voltam, és üde, de becsülettel végigcsináltam a játékot, amit egy ebéd, majd egy délutáni alvás követett.

Aztán vacsora, és irány a közeli pub, ahol sör, sör hátán, majd sok kör Jager, ha már ennyire barátommá vált.

A fiúk éjfél körül aludni tértek, mi viszont a kolléganőmmel 4-ig megtoltuk a bulit, mialatt cseh srácok hülyítettek minket.

Nem aludtam sokat mára virradóan se, de jelentem, túléltem az utazást, és minden mást is, és még csak rosszul se lettem, amit alig hiszek, de nagyon örülök.

Rengeteg minden kiesett az elmúlt 48 órából, de a "jó kolléga" nem rest utólag felvilágosítani az embert, hogy mit csinált, merre járt bizonyos időpontokban, illetve mit mondott vadidegen embereknek. Így legalább nem csodálkozom, hogy annyian mosolyognak rám, és hogy a cseh srácok utánam érdeklődnek a recepción, hogy merre járok, nem láttak-e.

Heh, céda vagyok te jó ég, de imádtam cédának lenni!

Bazi jó volt ez a hétvége, kikapcsolódtam, nyúlra vadásztam, nevettem, ittam, rengeteget ettem, és még több egobonbont kaptam. Kell ennél több?

Tisss ezt gondolta 10-11-07 napján 14:45 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , bolondTisss , ehhh , férfiak , munka , pajzán , party , pihi

Falura megy

Amikor pár héttel ezelőtt a kollégám közölte velem csak úgy mellesleg, hogy sznob vagyok, nagyon felháborodtam, annál is inkább, mert nem tudta megmagyarázni, miben látja sznobságom.

Ma azt hiszem, megtaláltam rá én a választ.

Megyünk falura (Csehországba) csapatépíteni, malacvisítást hallgatni, kecskét fejni, farönköt tologatni, és persze a dress code szerint topis ruhát illő viselni ezen idő alatt.

No már most kérem, nekem nincs topis ruhám, úgy értem, se egy melegítő, se egy szakadtabb pulek, cipő. Azt hiszem, ilyen értelemben tényleg sznob vagyok!

Amúgy meg bazi fáradt, mert a hónapzárás olyan energiákat emészt fel, amelyek momentán nem lakoznak bennem.

Tegnap is este 7-ig nyomtam az igát, ami reggel fél 9-től, fél órás pihenővel nekem nagyon sok, pláne, hogy egész nap számokkal dolgoztam, meg számlákat könyveltem.

Na de ma délután 2-kor útnak indulunk, és igyekszem magam 120 ember előtt nem leégetni azzal, hogy mennyire részeg tudok lenni, és milyen idiótán tudok viselkedni.

Abban bízom, hogy ez nem sok embert fog érdekelni, mert ahogy hallottam, a céges csapatépítők mindig arról szólnak, hogy mindenki mocsok részeg. Ezért is van az a szabályzat, hogy a csapatépítő alatt tilos bárminemű kép-, és hanganyagot rögzíteni. Szerinted?

Vicces, hogy 5 éve itt dolgozom, és ez az első csapatépítőm, aminek semmi más oka nincs, csak az, hogy minden egyes ilyen móka valamilyen születésnapra esett, az első bátyámén volt, a második az enyémen, és így tovább.

Mit gondoltok, kinek van ma a szülinapja? Édeaspinak (Boldogat Papi, szeretlek!).

De ez alól már nem húzhattam ki magam, úgyhogy, ha a jó Isten is úgy akarja, akkor ma délután megérkezem a háta mögé, hogy három nap ereszd el a hajamban legyen részem. Majd beszámolok jól!

Tisss ezt gondolta 10-11-05 napján 9:25 -kor

2 hozzászólás

Címkék: csalad , munka , party

Kétáj 19.

20. nap: véleményed az alkoholról és a drogokról

Ha erre most azt írom, hogy szükséges rossz, akkor több mint álszent vagyok, úgyhogy ezt nem írhatom. Mind a kettővel éltem már, és mind a kettőnek megvannak az előnyei, meg a hátrányai.

Nyáron sokat alkoholizáltam, ezt leszögezhetjük.

Sajnos azóta valamilyen átok varázslat következtében egyáltalán nem bírom már olyan jól az alkoholt.

Egyre hamarabb leszek szalonspicces, és egyre pocsékabbak azok a másnapok (nem, az öregedés, mint magyarázat eme jelenségre, nem elfogadott részemről).

De azért szeretek alkoholt inni, még ha az alkoholt magát ki nem állhatom, akkor is.

Szeretem a bódult, vidám, csicsergős állapotot, amibe eljuttat, azt viszont utálom, hogy onnan már csak egy lépés, és simán sírósra iszom magam.

Ezért is gondolkodom erősen azon, hogy a hétvégi csapatépítőn nem iszom (nem röhög!).

Nem fér bele, hogy a csehek, szlovákok olyan állapotban lássanak, amit én csak a barátaimnak szoktam hagyni.

Persze az összes kollégám sztrájkol ellene, de én több mint komolyan játszom a gondolattal, hogy sober maradok (csak tudnám, hogy akkor miért adtam bele én is fejpénzt abba a két hatalmas üveg Jagerbe...).

Drogot nem használok, ti se használjatok, a drog szar, és öl, és butít, és nyomorba dönt téged, a családod, a barátaid, mindenkit.

Tisss ezt gondolta 10-11-03 napján 18:43 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: munka , party

Iszik és posztol => nagy hiba!

Ha most lehetne egy keresem, az egeszen biztos az lenne, hogy vegre muljon mar el a kohogesem no, de ugy igazan nagyon am!

Azt nem kerem, hogy X. a csapatepiton nyomuljon rám, s hajlitsa meg velem az univerzumot, mert az úgyis csak rajtam mulik, s az egy gattanak smafu.

Ittas lubare vagyok en, az intim torlokendo a rötyötyön nem rágó, a teliszalamis kenyer pedig mandulas csokival az igazi, szigoruan ejfel utan!

Icce!

Tisss ezt gondolta 10-10-29 napján 0:46 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: boldog , bolondTisss , Dés , férfiak , Lollo , munka , pajzán

Eseménydús hétfő

Annyira impresszív napokat élek, hogy egyszerűen felfogni sincs időm a sok impulzust, nem hogy feldolgozni azokat. És ez annyira jó.

Vegyük példának a mai napot, ami eleve úgy indult, hogy dög fáradtan keltem, mert sikerült összesen négy órát aludnom, ami bolhafing egy átbulizott szombat éjszaka után, még akkor is, ha a vasárnap lazulással, rokonylátogatással telik.

És akkor indul a hét, rögtön L. érkezésével, ami a legrosszabbkor jött, mert rohadtul nem tudtam elkészíteni emiatt az olasz házim, ami gáz, és ebből nem lehet rendszer!

Délután 5 óra van, túl nettó 2 óra angol beszéden, és megannyi angol levelen, mikor is jön a személyes elbeszélgetés, negyedév értékelés L.-lel.

És csak darálom, darálom, mikor 3/4 óra beszéd után azt érzem, bazz, elfáradtam. Mondtam is neki, hogy kész végem, nem tudok már beszélni többet üzleti nyelven.

És csak vigyorog, és faggat, és látom, hogy jól szórakozik rajtam, közben meg azt érzem, életemben először van annak súlya, amit mondok arról, hogy milyen a céges helyzet, és milyen egy-két kollégám. És fura azzal szembesülni, hogy szemben velem a legtöbb kollégám azt mondta neki, amit hallani szeretne, míg én megyek az árral szembe, de nem érdekel, mert a következő pillanatban meg visszaigazol, hogy értékeli, amit mondok. És az is fura, hogy én nem szoktam mások alá tenni, pláne nem kollégák alá, de most azt éreztem, hogy igen is elmondom a véleményem, mert kérdezte, és mert basszus, inkább mondom neki, mint sem hogy a barátnőimnek puffogjak totál értelmetlenül. És jó volt, mert megint csak ráeszméltem, hogy egy-két dologban ugyanúgy vélekedik, mint én.

A legszívmelengetőbb még is az volt, amikor szemtől szembe elismerően méltatott, amit ugye nem kezelek jól, bele is pirultam, de itt belül azért nagyon, nagyon jól esik.

 

No, épp hogy csak kiestem a meetingről, mikor is már a kapuban volt Alessandro, és azonnal nekiugrottunk az órának. És annyira vicces volt, mert ilyen előzmények után azt vártam volna, hogy lófaszt se fogok tudni teljesíteni, de nem így volt. Folyamatosan azt hallottam, hogy very good, meg nagyon jó a memóriám, és hát ez háj a lelkemnek (ehe, képzavar), különösen akkor, amikor óra végén elárulja, hogy sokan jelentkeznek nála taníttatás végett, de szelektál, mert neki ez nem megélhetésre kell, hanem plusz élvezetnek. És basszus, én benne vagyok abban a két személyben, akikkel foglalkozik, mert lát bennem potenciált. Oké, nem vonatkoztatok el attól, hogy nő vagyok, ő meg férfi, hogy is tudnék, amikor ma cselesen olyan kérdéseket tett fel, hogy van-e férjem, van-e barátom, és a többi.

Ma már annyira oldott volt a légkör, annyit nevettünk, hogy csak pilláztam, de ez jó.

 

És akkor kijövök az irodából 8 után, mikor is sms-t kapok R.-től (akivel szintén angolul kommunikálok, olykor németül), és képeket küldözgetünk egymásnak, hovatovább megkapom életem első audiofájlját üzenetben, ami totál döbbenet, mert frankón nem tudtam, hogy ilyet már lehet küldeni. Shame on me, hogy stílusos legyek.

 

Szeretem az ilyen napokat, amikor egy perc megállás sincs, és csak este, az ágyban tudja az ember felfogni, hogy mennyi minden történt vele.

És akkor meg se említettem még X-et, aki ma megint célozgatott, hogy mennyire jól kiemeli a fenekem a nadrágom (haha, már megint a fenék téma, lesz majd még itt fenékposzt is lassan), de ennél sokkal izgalmasabb volt, mikor  masszíroztam az elaludt nyakát, és hát, hmmm, na jó, nem mondok semmit.

 

Váááá, pörgök, pörgök, pörgök.

Szóljon valaki, ha energiára van szüksége, itt vagyok ;)

Tisss ezt gondolta 10-10-18 napján 22:06 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: boldog , Dés , férfiak , munka , olasz , pajzán

Olaszban lubickoló

Ting-ting-ting.

Újra a régi vagyok, nincs fejfájás, meg fura hang, tegnap ugyan még alkalmanként érdekes volt a hangszínem, de mára már minden a régi, és alig köhögök. Jesszoké!

 

Egyébként meg annyira zsongok, mintha tavasz lenne (vagy olyankor fáradt szoktam lenni? már nem is tudom).

Ebben nagyon nagy szerepet játszik az olasz, amit még mindig hatalmas elszántsággal óhajtok elsajátítani.

Mindezt bizonyítandó az elmúlt egy hétben magamtól megtanultam jó pár dolgot, amit tegnap előadva Alessandronak elismerés övezett (erre a hétre is megvan már a szorgalmi penzumom).

Volt mondjuk egy pontja az oktatásnak, ahol egy pillanatra csüggedni kezdtem, mert nagyon zavart, hogy szájbarágós, lassú tempóban haladunk.

Mert hát értem én már a csíziót az 5. példamondatnál is, nem kell végigvenni mind a 20 példát, inkább haladjunk tovább (türelmetlen vagyok na).

Ráadásul én az a típusú ember vagyok, aki azt szereti, ha ledarálják neki a tananyagot egy-két példát mutatva hozzá, hogy aztán magába gubózva feldolgozhassa az infókat, és a következő órán abból kitűnőre jeleskedjen.

No, hát itt nem ez van, és nekem ez szokatlan, de nem én vagyok a tanár, így alkalmazkodom.

Hovatovább azt vettem észre, hogy ma reggel kívülről fújom a dolgokat, amiket tegnap este tanított, tehát szuper a módszer, csak én máshoz vagyok szokva, és 28 évesen alkalmazkodni szintén nem kispiskóta, de nem baj, legalább azt is gyakorlom.

Jó tanárom van, elégedett vagyok nagyon.

Mondjuk az már más tészta, hogy a tipikus olaszságától én mindig zavarba jövök.

Gondolok itt arra, hogy köldökig kigombolt ingben jelenik meg mindig, és hiába van rajta zakó, kardigán, akármi is, akkor is az aurámba tódul az ő olaszsága.

Ki gondolná, hogy zavarba lehet hozni ilyesmivel?

Hiába na, lakik bennem egy prűdTisss is!

Viszont annyira jó, hogy anyanyelvű tanárt választottam, mert bár így nehezebb a tanulás, már most látom az előnyeit.

Gondolok itt a kiejtés gyakorlására, meg arra, amikor "beszélgetünk" (cöcöcö).

Elhihetitek, hogy ha ő beszélni kezd, úgy pörög a nyelve, hogy abból alig érteni valamit, így különösen büszke voltam tegnap magamra, mikor megértettem egy olyan kérdését, ami nem kapcsolódott a témához.

Meg is döbbent, mikor válaszoltam rá, elismerően bene-zett, akárcsak akkor, amikor elszámoltam neki 100-ig :P

Azt érzem, hogy remek jó döntést hoztam azzal, hogy belevágtam.

Tudom, én is ismerem magam, hogy mennyire be tudok lelkesedni dolgokért, amiket aztán úgy ahogy van sutba is tudok vetni, és elfelejteni, hogy valaha hozzáláttam, de ez most más (remélem!).

Imádom a nyelveket (kár, hogy egyikben se vagyok perfekt, na de majd az olasz, haha :D), és azt, hogy forog az agyam.

Szuper volt, mikor kérdezett valamit, és kattoghattak a kerekek, ami után elégedetten dőlhettem hátra, hogy igen, tudom, igen, jó még a memóriám.

Erre van szükségem, kihívásra, és elismerésre, és ezeket most mind megkapom a nyelvtanulástól.

Ne aggódjatok, nem lesz ez nyelvtanulásról ömlengő blog, de ez most még annyira új nekem, és annyira kielégít, hogy nem is nagyon jár más a fejemben.

Azaz de, de arról itt nem beszélek ;), és ameddig nem lesz jelszóval védhető bejegyzés, ez így is marad.

Tisss ezt gondolta 10-10-12 napján 19:52 -kor

2 hozzászólás

Címkék: boldog , breteg , férfiak , munka , olasz , pajzán

Beteg, ha leírom előre, ha nem

Hát most egy picit meghatódtam.

Mert, ha tetszik, ha nem, és ha leírom, ha nem, akkor is a helyzet az, hogy beteg vagyok.

És basszus, nem elég, hogy Y elment NeoCitranért a gyógyszertárba, még meg is csinálta nekem, hogy ne kelljen elmennem kb. 5 métert a forró vízért, mert én 'beteg vagyok, maradjak csak a fenekemen'.

Hüpp!

Igen, könnyű engem meghatni, ezt kijelenthetjük.

Tisss ezt gondolta 10-09-28 napján 10:08 -kor

2 hozzászólás

Címkék: breteg , férfiak , munka

2011. április
2011. március
2011. február
2011. január
2010. december
2010. november
2010. október
2010. szeptember
2010. augusztus
2010. július
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. március
2009. február
2009. január
2008. december
2008. november
2008. október
2008. szeptember
2008. augusztus
2008. július
2008. június
2008. május
2008. április
2008. március
2008. február
2008. január
2007. december
2007. november
2007. október
2007. szeptember
2007. augusztus
2007. július
2007. június
2007. május
2007. április
2007. március
2007. február
2007. január
2006. december
2006. november
2006. október
2006. szeptember
2006. augusztus
2006. július
2006. június
2006. május
2006. április
2006. március
2005. április
2005. március
2005. február
2005. január

 

@email ; @mms ; Balaton ; Bécs ; boldog ; bolondTisss ; breteg ; Ciprus ; Csak a zene ; csak egy fog rakoncatlankodik ; csalad ; Dájmond ; Dánia ; Dés ; Egyiptom ; ehhh ; elszámolás ; Facusa ; Fanthomas ; férfiak ; Görögország ; gumiszoba ; Horvátország ; hullahopp ; iskola ; karacsony ; ketrec ; Lollo ; London ; Lujza ; Macesz ; Matróz ; MC Stretch ; munka ; nyaralas ; Nyuff ; Nyuszika ; olasz ; Olaszország ; pajzán ; party ; pihi ; pink ; Prága ; rolling ; Saskó ; smink ; sportlady ; szakdoga ; Sziget ; szinhaz az egesz vilag ; születésnap ; Társulat ; Teniszpartner ; Tiesto ; tiktok ; Törökország ; vasarlas