Tisss napjai, gondolatai, történetei

L'Estate é piú bella dell'Inverno

Rég esett szó már az olaszról, pedig még mindig űzöm, ha nem is szorgosan, de lelkesedéssel mindenképp.

Egészen egyszerűen az a baj, hogy bármennyire is érdekel, és jó agyam van hozzá, lus-ta va-gyok!

És utálom, utálom, mert amikor órán azzal szembesülök, hogy milyen jól megy, és hogy a saját tanárom azt kérdezi, kivel írtam a házit, vagy honnan másoltam, akkor arra kell gondoljak, hogy szerinte se vagyok gyökkettő a nyelvhez.

Persze iszonyat figyelmetlen vagyok, viszont a logikám sose hagy cserben, így gyakorlatilag nincs olyan óra, ami ne úgy végeződne, hogy mosollyal a számon, sikerélménnyel a zsebemben gyalogolok hazafelé.

Viszont nyilvánvaló, hogy egy nyelvet nem heti 3 órában kell tanulni, márpedig én házi feladat készítéssel ennyit fordítok rá és slussz (ebbe bele kell számolni a másfél órás szeánszot is, amikor tágítja a fejem).

Ennek ellenére legutóbb már imperfettoban és passato prossimoban (múltidő) írtam fogalmazást, elmesélvén a legendás prágai kiruccanást, mikor is megkergetett az ellenőr (utána lehet keresni, ilyen is volt :)). Miközben írtam, magam is ledöbbentem, mennyire kreatív vagyok.

Írtam már future sempliceben is, ami egy fokkal jobban feküdt, hiszen a jövővel kapcsoaltosan olyan szép légvárakat lehet építeni, nevetett is nagyokat, én nem kevésbé.

Imádom, élvezem, szeretem, és most megígérem, hogy a hétvége három napjából az egyiket olasszal fogom tölteni, tanulni fogok, legalább két órán át egy helyben magolok majd új szavakat, hogy meglephessem az én kis Alessomat, meg saját magamat is, hogy van bennem még akarás, és nem vagyok reménytelen.

Vicces az is, hogy november óta hova jutott kettőnk kapcsolata.

Na, nem kell ám semmi konkrétra gondolni, viszont hazudnék, ha azt mondanám, nem flörtölünk, azaz flörtöl ő velem, mert hát én persze nem olyan vagyok, és egyébként is. Emlékszem, első alkalommal mennyire megdöbbentett a köldökig kigombolt inge, tegnap ezt már fel se vettem.

Rengeteget bókol, közli, hogy cute vagyok, viccel velem, és társai, amire azt hiszem, szükségem is van, mert így sokkal nagyobb a megfelelési kényszerem az órán, mégse tartson már hülye libának!

Természetesen tartom a két lépés távolságot, mert jó tanár, és mert nem szeretném vele elbaszrontani a viszonyom.

Mondjuk nem is értem, miért írok ilyenekről, amikor a telefonján ott figyel a barátnője arcképe (ezen azóta se tettem túl magam, elnézést minden olyan 30 évesnél öregebb férfitől, akinek a barátnője figyel a kijelzőn, nekem ez fura, nem vagyok hozzászokva). Bár ugye a vér nem válik vízzé, olasz, az a dolga, hogy flörtöljön, csúnya is lenne, ha nem adná alám a lovat.

Tisss ezt gondolta 11-04-21 napján 15:35 -kor

3 hozzászólás

Címkék: férfiak , olasz

Visszatekintés az elmúlt napokra

Nem, nem, arról szó sem lehet, hogy én ne írjak többet, nem is erre céloztam az előző bejegyzésben, hanem sokkal inkább arra, hogy halott lett a blogom, mert nem tudom tatalommal megtölteni, bármennyire is szeretném.

Rengeteg mindent kiírnék magamból, és higgyétek el, továbbra is szívesen írnék bolondos, érthetetlen bejegyzéseket, ugyanakkor néha belém hasít a gondolat, hogy ezen sorok alapján mennyire egy ostoba, egyszerű lénynek lánynak tűnhetek.

Persze igen, nem számít mások véleménye, és megacéloztam már magam, de azért én se vagyok fából, egy-egy elejtett megjegyzés meg tud rendíteni, ha épp nem jó passzomban talál.

Márpedig nekem is vannak néha rettenetes pillanataim, nem is kevés.

Ugyanakkor tényleg hatalmas jellemfejlődésen mentem át, amire remek példákat szolgáltat az elmúlt hetek konfliktusainak kezelése.

Na, gondolom most már senki nem ért semmit, jó szokás szerint, de ez nem is baj.

Ezen a héten szabadságon voltam, sőt, a hosszú hétvégét úgy kezdtem meg, hogy én már pénteken sem dolgoztam.

Tudom, a jó büdös nénikémet, amiért ilyen mázlista vagyok, de ha megemlítem azt, hogy gyakorlatilag ez még a tavalyi szabadságom, akkor már máshogy fekszik a gyerek.

2010-ről 7 napom maradt, ami engem is ledöbbentett, és mikor rákérdeznek, hogy lehet mindez, akkor nekem is el kell gondolkodnom egy pillanatra.

A helyzet az, hogy lényegében Cipruson voltam utoljára egybefüggő napokon keresztül szabadságon, ami akárhogy is nézem, nem egészséges.

Még két ünnep között is dolgoztam, amire mondjuk szükség is volt, mert rengeteg munkám volt, jóllehet, ezt előre nem tudtam, mikor elvállaltam az etapot.

Akkor ezt úgy magyaráztam, hogy félnék egyedül itthon maradni, ezért inkább dolgozok.

Nem mondom, hogy nem volt bennem félsz akkor, mikor eljöttem erre az egy hét szabira. Hogy mitől? Nos, ezt magam se tudom, azaz persze, hogy tudom.

Szeretek pörögni, szeretek emberek között lenni, és hülye vagyok, szeretek dolgozni is, igen.

Néha félek egyedül lenni a gondolataimmal, amit még mindig a tavalyi év eseményei töltenek ki zömmel, egészen konkrétan két esemény, Fáci és Papi (de ezt már annyiszor elmondtam itt, hogy szerintem az összes olvasóm álmából felkelve is tudja a nyígomat).

Hétköznap mindig annyira leterhel a munka, és a megannyi más esemény, hogy amint bedőlök az ágyba, már alszom is.

Így volt ez a szabadságom alatt is, mert bőven volt mit kipihennem, de volt egy nap, amikor egész végig csak itthon voltam, nem mentem sehova, nem csináltam semmit, és bizony este meggyűltek a bajaim az elalvással. És jött a csend, a forgolódás, nekem meg kattogott az agyam, és hiába gondoltam a sok szép dologra, ami az életemben jelen van, akkor is felvillantak azok a képek, amiket szívem szerint shfit delet-tel elküldenék az űrbe.

Hű de elkanyarodtam, mert hogy az egész bejegyzést annak szerettem volna szentelni, hogy a félelmeimmel ellentétben szerencsére arra a következtetésre jutottam, hogy iszonyat jó dolog szabadságon lenni, és milyen nagyon rám fért már.

Mondanom sem kell, a 10-napból 4 alkalommal buliztam, ami őrület, tininek érzem magam, de basszus, megtehetem, nem tartozom senkinek sem elszámolással, és igen, bevallom, nagyon jól érzem most magam ebben a szerepeben.

Hovatovább, nem is a buli az igazi élmény számomra, sokkal inkább a társaság, a kellemes borok, hogy olyan dialógusokat folytatunk, hogy még másnap is azon rötyögök, arról már nem is beszélve, hogy jó dolog csoportosan megváltani a világot.

Megkockáztatom, ugyanennyire élvezném délutánonként is ezeket a vircsaftokat, de még is csak este az igazi, amikor is lehet plusz élményeket begyűjteni.

Én meg gyűjtöm, úton-útfélen, ismerkedtem én dánnal, New York szülöttével, magyarral, és mind kellemes élményként marad meg bennem, és nem, nem kell semmi olyanra gondolni, csak egy picit.

Aztán megint volt céges összeröffenés, amelynek olyan kimenetele lett, ami alapján kénytelen voltam bizonyos következtetéseket levonni, és meghozni a szükséges lépéseket.

Kimaradt ezen a felületen egy-két fordulat megörökítése, mely által teljesebb képet tudnék nyújtani, de ettől most tekintsünk el!

Elég az hozzá, hogy az utóbbi egy hónapban egészen konkrétan két céges eseményen is részt vettem, ahol olyan dolgok történtek, amelyek kapcsán gyakorolnom kellett az önuralmat.

Valójában lehet, hogy a történteket előidéző illetők fel se mérték akkor, mennyire megbántottak, ugyanakkor azt gondolom, bár az alkohol sok mindenre adhat magyarázatot, van amit részegen is muszáj észben tartania az embernek.

Nos, ez nem minden esetben sikerült egyeseknek, melynek következtében kicsit megkarcolódott a lelkem, amiért senki más nem felelős, csak én.

Én vagyok a hibás, amiért közel engedtem magamhoz őket, és naivan azt gondoltam, nem baj, ha 100%-ig magamat adom.

Hát de, a nyíltságom bizony nagy fegyvert ad mások kezébe, és arra nem érdemes emberében sajnos könnyen elsül.

Ezt megtanultam egy életre, és lehet, hogy nem fog sikerülni az a tervem, mely szerint visszaveszek a közvetlenségemből, és redukálom a személyes jellegű beszélgetéseket, összejöveteleket, de most akkor is ez a rövid távú cél.

Az életünk során annyi ember bánt meg minket, hogy ha tehetek az ügyben bármit, hogy ezen szám x-szel kevesebb legyen, akkor igen is meg fogom tenni.

Ettől a - jellegéből adódóan aprónak nem nevezhető, ugyanakkor összességében tényleg piciny - rossz tapasztalattól eltekintve az élet csodás, és remek emberek vesznek körül, akikről azt gondolom, tényleg azért szeretnek, amilyen én vagyok, ami én vagyok.

Az elmúlt egy hét során többször találkoztam Lollus csodálatos társaságával is. Kedden három óra alvás után például kirándulni voltam a János-hegyen, ami már abból fakadóan is nagy szó, hogy három óra alvás után, és hogy kirándultam.

De mindez annyira természetes volt, és tökéletes, hisz újra libegőztem, hatalmas hamburgert ettem, friss levegőn voltam, rengeteget nevettem, amitől iszonyatosan feltöltődtem.

Nem említettem még azokat a szívmelengető találkozásokat, amikor Désemmel és Lollimmal gyűlünk egybe, hogy átbeszéljük az élet nagy történéseit, de legalább is a sajátunkét. Továbbra is hálával tartozom az életnek azért, hogy vannak ők nekem, nélkülük... de szerencsére erre gondolnom sem kell.

Persze nem lennék én, ha nem áradoznék most itt egy sort arról, hogy mennyire gyönyörű cipőt vettem magamnak a héten, amitől két napig mosolyra állt a szám, na nem mintha amúgy könnyek lepték volna el az arcom.

És volt még itt annyi más dolog is, többek között ismét fogorvoshoz járok, mert végre rávettem magam, hogy kicseréltessem a töméseimet, amitől persze ezerszer jobban érzem magam a bőrömben, és mivel már csak egy van hátra, boldogságom határtalan.

És itt van az olasz is, ami még mindig nagyon érdekel, és igen, persze hogy jól megy, ami engem nem, a tanárom viszont annál jobban megdöbbenti (éljen az önbizalom, ugye...). Imádom Alessot, és piszok mázlistának tartom magam, hogy első blikkre egy ilyen remek tanárt, személyiséget fogtam ki magamnak.

Nem meséltem arról se, hogy milyen jó volt múltkor Papival együtt ebédelni.

Egészen konkrétan fél éve halogatjuk, hogy elmenjünk étterembe, amire eleddig csak azért nem kerülhetett sor, mert hol a hó szakadt, hol Papi lába fájt, vagy csak szimplán én voltam használhatatlan. De most összejött, és annyira jól sikerült, hogy már alig várom a következő alkalmat, amikor meghívhatom őt egy újabb finom ebédre a kedvenc éttermembe. Ha más nem, májusban ezt biztos megejtjük, legalább is remélem.

Nos, azt hiszem, mindenről beszámoltam, ami velem történt az elmúlt időszakban (na jó, majdnem mindenről, a titkok nekem is kellenek ;)) úgyhogy most megyek is tova, hogy újabb élményeket gyűjtsek a következő normális bejegyzésemig.

Addig meg éljen a tavasz!

Tisss ezt gondolta 11-03-20 napján 14:05 -kor

8 hozzászólás

Címkék: csak egy fog rakoncatlankodik , csalad , Facusa , férfiak , munka , olasz , pajzán , pihi , vasarlas

Az élet, mint olyan januárban

Megpróbálok összeszedni egy normális bejegyzésre valót, mert ebben a blogban újabban csak a buliról, piáról meg szexről van szó. Kész szerencse, hogy rock and rollról soha nem lesz!

Mi van még az én kis életemben a fent felsorolt témákon kívül?

Hát például az olasz tanulás, ami még mindig élmény, csak basszus, tartson már valaki pisztolycsövet a fejemhez, hogy tényleg legyen több szorgalmam ez ügyben! Egyszerűen olyan kurva jó mondatokat alkotok, hogy még a saját tanárom is meg van rajta lepődve, ergo tényleg megy ez nekem. Ha, ismétlem, ha napi 10 percet foglalkoznék az üggyel, szerintem már rég nem itt tartanék. Grh!

Nem írtam a szájsebészeti kálándomról még, ami ugye múlt hét hétfőn zajlott le.

Meg se lepődtem, mikor belenézve a számba közölte a doki, hogy húúúúha.

Kaptam érzéstelenítőt jobbról, majd balról, aztán indulhatott a móka, nevezetesen kiégették az ínyemet. Azt az égett szagot, amit még másnap is éreztem a számban, na azt szívesen feledném, tiszta disznótor feelingem volt.

Tudom, ez így túl naturalista, de akkor is ez történt, nekem meg muszáj kőbe vésnem, mint ahogyan azt is, hogy hiába mentem pénteken vissza a fogdokihoz, nem tudta betömni a rést, mert még mindig gyulladt az ínyem.

Legközelebb jövő hét hétfőn van rá sansz, ha akkor sem történik meg az aktus, akkor végképp kardomba dőlök.

Már így is abban vagyok, mert ki hallott már olyanról, hogy kiesik valakinek a tömés a fogából, melynek következtében 1 hónapon át fogorvostól fogorvosig jár, szájsebészettel, ecseteléssel, minden széppel egybekötve?

Pénteken annyira csüggedt lettem a ténytől, hogy majdnem lemondtam Fanthomast (amit szerencsére nem tettem meg), na csak ennyire zavar ez az egész. Van bennem egy belső frusztráció, egy nyughatatlanság emiatt, amit gondolom sok ember nem ért meg rajtam kívül, annál is inkább, mert tudom jól, hány, de hány embernek van lukas, törött, hiányzó foga, de engem akkor is kikészít ez az egész. Na, de lapozzunk!

Pénteken a rossz hírek után bementem a WestEndbe vigasztalódni, ahol sikerült egy újabb fehérnemű szettbe beleszeretnem, és irtó olcsón magamévá tennem, valamint két ismerősömbe is belefutnom (ebből csak az egyiknek örültem), de nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy nagy kolbászolásom közepette megláttam a kirakatban ezt az órám.

Azonnal bementem a boltba ráérdeklődni, hogy szíjat tudnak-e szerezni, mire nagy lelkesen mondta a nő, hogy hát persze, menjek el az Erzsébet krt. 4-be, majd ott segítenek.

Mentem is tegnap este nagy elánnal, mosollyal az arcomon, hogy hurrá, és végre, mire mondta a szervizes nő, hogy ohohohoh, miért nem jöttem két hónappal ezelőtt, akkor volt, de most már nincs, és nem is biztos, hogy tudnak rendelni. Kössz!

Komolyan mondom, ha valaha ez az óra végre a csuklómra kerül, két napig nem fogom levenni!

Szerencsére elkettyenésem nem tartott sokáig, mert találkozóm volt, méghozzá Ritával, akitől ezt a gyönyörűséget kaptam. Nem tudok elég hálás lenni érte, mert egyrészt meseszép, másrészt meg hát na, azért a nem várt ajándékok mindig zavarba hoznak, és meglepnek, és egyébként is.

De nem is a nyaklánc volt a fő attrakció, hanem az, hogy megint hogy elszaladt az idő velünk, és hogy milyen jó volt Ritával beszélgetni.

Olyan érdekes, mert figyelem körülöttem az embereket, és azt hiszem, soha nem éreztem még ennyire azt, amit majd hogy nem mindenkivel kapcsolatosan érzek újabban, hogy változunk, hogy átalakul a személyiségünk, hogy önmagunkkal tisztába kerülünk, hogy szépen lassan felnövünk, erősebbek, céltudatosabbak leszünk.

És engem ez valamiért akkora örömmel tölt el, látni ezt, a tanúja lenni e folyamatoknak iszonyat jó dolog.

Köszönöm az estét, szuperül éreztem magam!

Kellett ez nekem tegnapra nagyon, mert előzőleg a munkahelyemen ismét sikerült jól felhúznom magam. Rövid idegeskedés után aztán nekiálltam magamban mantrázni, hogy nyugi, kell a munkahely, mert abból van pénz, és abból van ruha, meg buli, meg pia, meg szex (oké, utóbbi nem), és itt be is zárult a kör, így lett ez egy keretes bejegyzés, haha!

Tisss ezt gondolta 11-01-26 napján 12:12 -kor

1 hozzászólás

Címkék: csak egy fog rakoncatlankodik , ehhh , Fanthomas , munka , olasz , party , vasarlas

Fogpara

A hétvége csodálatosan alakult, a szombati nap volt a csúcspontja, amikor is Lollimmal, meg Désemmel összeültünk, és megajándékoztuk egymást karácsony alkalmából. Közben forralt bort kortyolgattunk, mézeskalácsot majszoltunk, és mennyei hagymás körözöttet ettünk. Annyira nyugis, meghitt volt!

Megállás nélkül csacsogtunk, és mint az 5 évesek, úgy bontogattuk egymás ajándékait. És micsoda ajándékok... Mindig mosolyra áll a szám, akárhányszor meglátom a közös képünket abban a mesés keretben, és a fülbevaló, na az maga a csoda, tegnap fel is dobta a napomat, ami nagy siker, tekintve, hogy igazán mélyponton voltam.

Nos, ez mára már szerencsére kevésbé jellemző, bár a reggelem távolról se indult jól.

Pénteken, kicsit bódult pillanatomban váratlanul arra lettem figyelmes, hogy hiányzik a fogamból egy darab, azaz a tömésemből egy darab.

Nos, mióta túl vagyok a fogszabályzáson, azóta nálam a fogkérdés teljesen új értelmet nyert.

Nem bírom elviselni a legkisebb elváltozást se, így hétfőn első dolgom volt a fogorvosom tárcsázni, és kikönyörögni tőle egy mihamarabbi időpontot, ami a ma reggel 10 óra volt.

Remegtem, pedig már túl vagyok pár szájsebészeti beavatkozáson, nem kevés foghúzáson, tömésen, mondhatnánk, semmi okom nincs a félelemre...

Jóllehet nem is félsz volt bennem, hanem inkább zaklatott, ideges voltam. Hát nem ok nélkül!

Kisült, hogy hétfőn szájsebészetre kell mennem (hurrá!).

Történt ugyanis, hogy az ínyem, ez alatt a négy nap alatt egészen konkrétan bekúszott a résen, és jól be is fészkelte magát... Ilyenről én még nem hallottam, ez is velem eshet csak meg szerintem. Abszurd, komolyan.

Az egy dolog, hogy most még feszültebb vagyok, mert újabb 5 napig úgymond lyuk van a fogamon, de még amiatt is aggódhatok, hogy mi horror fog velem történni ott, ahol már annyi vér folyt (bocs, szólhattam volna előre, hogy részletezni fogom az érzéseim!).

És hihetetlen, de arra kell ráeszmélnem, hogy az ilyen jellegű dolgok konkrétan a béka segge alá képesek taszítani a kedvem, mialatt megannyi ember mászkál vígan a városban rohadó fogakkal.

Öröm az ürömben viszont, hogy levélírás közben realizáltam, milyen remek szinten állok már olaszból.

Nem voltam rest ugyanis olaszul megírni a tanáromnak, hogy a hétfői órát le kell mondanom, mert fogorvoshoz megyek. Ez sikerélmény.

Más meg nem van!

Tisss ezt gondolta 11-01-12 napján 14:08 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , csak egy fog rakoncatlankodik , Dés , karacsony , ketrec , Lollo , olasz

Ilyen volt 2010

Mivel a kollégák sikeresen felkeltettek, és mára amúgy sincs más dolgom, mint hogy pihenjek, hajat mossak, és embert varázsoljak magamból, úgy döntöttem, összegzem az évem saját szavakkal is, mert jövőre tényleg már csak a szépre szeretnék emlékezni 2010-el kapcsolatosan, márpedig 2010-ben nem csak szép dolgok voltak, ez azt hiszem mindenki számára világos, aki olvasott engem.

Nagy levegő, acél idegek, ugorjunk neki!

Január: orvostól orvosig járunk, felcsillan a remény, Fáciért szól minden imám, közben próbálok normális maradni, a munkában is helyt állni, és nem teljesen kivetkőzni magamból, azt hiszem, nem sok sikerrel teszem.

Február: amikor már azt hiszem, hogy az élet jóra fordul, jön az újabb krach, Papi kórházba kerül. Ilyet én még nem éltem, ennyit én még nem sírtam, ennyire én még nem aggódtam, ennyire én még nem voltam reményvesztett, de azt hiszem, jól viseltem a csapást, és helyt álltam, vagy legalább is próbáltam.

A legnehezebb hónapom volt, soha nem szeretnék még csak hasonlót se átélni! Igyekszem az emlékeim törölni azzal a bizonyos estével kapcsolatosan, meg a megannyi kórházban töltött órát illetően, de nem megy.

Mellette Fácimmal törődök, és munkába járok, és azt érzem, hogy egy élőhalott vagyok. Az is voltam!

Március: életem egyik legnehezebb döntése után jön az egyik legszomorúbb napja. Még mindig nem tettem túl magam azon, ami akkor történt, és ez már így is marad örökre. Hiába tudom ésszel, hogy ennek így kellett lennie, és jóval többet kaptam az élettől vele, mint amennyit anno reméltünk, akkor is azt veszítettem el, aki nekem a világon mindennél fontosabb volt, akinek a legtöbb szeretetem adtam. Időközben Papi hazakerült a kórházból, azt hiszem az, hogy vele törődnöm kellett, az segített épeszűnek maradni.

Boltba járok, mosok, főzök, Aput fürdetek, etetek, univerzális vagyok, mert közben a munkahelyemen is 100%-ot nyújtok, ami a mai napig érthetetlen számomra, de ebből is látszik, teher alatt nő a pálma, és mindig vannak tartalék energiák, melyek mozgósítására csak krízis helyzetben vagyunk képesek.

Április: kezd a lelkem a helyére állni, már mosolyogni is képes vagyok, el is hagyja a számat, hogy végre jól érzem magam a bőrömben, és boldog vagyok, majd szakítanak velem. Hát van ilyen, volt is már ilyen, biztos lesz is még ilyen.

Két és fél év után leszedik a fogszabályzóm, döbbenetes változás, új élet, új mosoly, megnövekedett önbizalom.

Május: ide-oda pörgök, rengeteg alkoholt iszom Déssel, Lollival, Dájmonddal buliból buliba járok, szülinapom van, minek alkalmából Dájmondom könnyekig hat, névnapom van, és megismerem R.-t, aki nagyon nagy hatással van rám, azaz inkább a testemre, mert hogy ilyet ritkán élek meg, hogy valakitől ennyire lázba jöjjek, és ilyen tökéletes szexuális légyottot rittyentsek.

Ez az első olyan hónap, amikor semmi szar nem történik velem, meg is ünnepelem méltó módon.

Június: R.-rel folyamatosan kontaktálunk, és élvezem, közben persze megy a masszív italozás a lányokkal, és rengeteg visszacsatolást kapok vadidegen emberektől. Kinyílik a világ a megnövekedett önbizalmamnak köszönhetően, jól érzem magam a bőrömben.

Közben nagymamám meghal, ami egyáltalán nem visel meg, még csak egy könnycseppet se hullatok, gyanítom azért, mert júniusra elfogytak, képtelen vagyok a sírásra, mi több, a szomorkodásra is.

Azt hiszem, ez egy védelmi reakció volt, boldog akartam lenni, és a szomorú dolgokkal nem voltam hajlandó foglalkozni.

Július: dolgozom, iszom, barátnőzöm és eljutok Tokajba, a Hegyalja Fesztiválra.

Baromi olcsón iszok fröccsöt, sátorban huncutkodok, vonatozok, Déssel szülinapot ünneplek, és megszületik a fejemben az elhatározás, nyaralni megyek, egyedül.

Augusztus: legpartisabb hónap ever! Még mindig sokat iszom, még mindig sokat bulizom, ráadásul ráeszmélek, hogy X. nőként tekint rám, aminek hangot is ad.

Elindul köztünk a bizsergés, keressük egymás társaságát, és nem csak a munka köt össze minket. Izgalmas, élvezem, akarom.

Aztán Siófok Déssel, ami mint mindig, most is szívet melengetően jó, mert Siófok nem lehet rossz, és mert Déssel minden jó.

Pár napra rá elrepülök Ciprusra, ahol felejthetetlen 1 hetet töltök. Napfény, koktél, tenger, élményhegyek, férfihegyek, sose volt még ilyen jó, sose töltődtem még így fel nyaralástól, sose érkeztem még haza ilyen fáradtan nyaralásból.

Hazaérkezvén X-szel ott folytatjuk, ahogy abbahagytuk, céges partin vagyok, Budapest báron vagyok, boldog vagyok.

Szeptember: T. zaklat, Lollinak fergeteg szülinapja van, ahol megismerem a csodás barátait, Déssel borfesztiválon ázunk a Várban, elhatározom, hogy olaszt fogok tanulni, és közben ráeszmélek Dés segítségével, hogy Y. se vetné meg, ha olyan kapocs lenne köztünk, mint amilyen ekkortájt X-szel van.

Október: ebben a hónapban még mindig a köhögéstől szenvedek, ami másfél hónapig velem van, de ettől függetlenül iszonyatosan csacsi részegre iszom magam a villányi borfesztiválon Désem társaságában.

Túlesek életem első olasz óráján, amit nagyon élvezek, és csak úgy falom magamba a tudást.

R. bejelentkezik, amitől extra izgatott vagyok, és mosolygós.

Közben beszállok egy mém játékba, ami végtelen hosszúnak tűnik, az is volt. Rengeteget bulizok, és már nagyon várom a céges csapatépítőt, mindenki tudja, hogy miért.

November: nos, eddig minden évben a november hónap volt a mumus, idén ez megváltozott, a legkedvesebb hónapommá nőtte ki magát.

Első körben megtörténik Csehországban X-szel, aminek meg kell történnie, remek élményként marad meg bennem.

Még mindig köhögök, de egyre többet bulizok.

És aztán Rare meghív egy spontán bulira, én meg megyek, pedig a harmadik félt nem is ismerem, de mindez mit se számít, hiszen remek jókat nevetünk együtt, és hetente egy alkalommal este részegeskedünk, és táncolunk.

Bankármulatóba járok, és férfiakat bolondítok, míg nem meg nem ismerem Fanthomast, akivel másnap eltöltöm az év egyik legszebb éjszakáját.

December: Mikulás, munkától kiborulás, megcsömörlés. Buli ugyanúgy, huncutkodás ugyanúgy, csodás éjszakák, királylány vagyok, kiegyensúlyozott vagyok, elégedett vagyok. Karácsony, családi kör, boldogság, elégedettség, még több huncutkodás, hopp itt a Szilveszter, az meg ma van.

Ez volt 2010!

Őszintén mondom, semmiben nem szenvedtem hiányt, bőven jutott rosszból, jóból, ezért nem is írok semmit arról, mit szeretnék 2011-ben.

A cél továbbra is csak a boldogság, meg persze, hogy egészség legyen nekem és a szeretteimnek, minden mást megoldok.

BÚÉK!

Tisss ezt gondolta 10-12-31 napján 13:47 -kor

4 hozzászólás

Címkék: Balaton , boldog , Ciprus , csalad , Dájmond , Dés , Facusa , Fanthomas , férfiak , ketrec , Lollo , munka , nyaralas , olasz , pajzán , party

Évértékelő 2010

Tofinál találtam, én meg lenyúltam.

Lesz majd saját szavakkal elregélt is, addig is mazsolázzatok!

Évértékelő 2010

Mi olyat tettél 2010-ben, amit eddig még soha?

Például egyedül elmentem nyaralni egy idegen országba.

Biztos volt még más is, de az most nem jut eszembe (ja de, felelőtlenül kufircoltam gumi nélkül, ami irgum is meg burgum is, mert én ilyet sose, de hát most már ezen is túl vagyunk).

Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogadsz valamit 2011-re?

Sose fogadok meg semmit.

Született valakinek gyereke a környezetedben?

Nem.

Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?

Igen, Fáci bogár, és nagymamám, jóllehet ő nem állt olyan közel hozzám, igaz, ez nem volt mindig így.

Milyen országban jártál 2010-ben?

Már új országban, vagy úgy allgemeinen?

Új Ciprus, egyébként meg nem jutottam messzebb Szlovákiánál, valamint Csehországnál (munkahelyi ártalom, ehe)

Mit szeretnél 2011-ben, ami hiányzott 2010-ben?

2010-ből semmi nem hiányzott, viszont 2011-ből kihagynék egy raklap dolgot, amiben 2010-ben sajnálatosan volt részem.

Melyik 2010-es dátum marad örökre az emlékezetedben?

2010.03.05 :(

Mi volt a legnagyobb sikered 2010-ben?

Siker? Miben mérik azt?

Mi volt a legnagyobb kudarcod?

Ilyenről nem tudok, de mások szerint lehet, hogy egy merő kudarc vagyok, passzolom...

Volt komoly betegséged vagy sérülésed?

Nem, és ez maradjon is így, köszönöm!

Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál?

A ciprusi nyaralásom, ha meg tárgyról beszélünk, akkor egyértelműen az új órám (tudom, még mindig nem mutattam képet, de ami késik, az nem jön).

Kinek a viselkedése érdemel elismerést?

Az enyémé, meg a barátnőimé, meg persze Papié is, mert mióta történt vele, ami, azóta annyira más a viszonyunk, ami miatt annyira becsülöm (hogy értsétek, azóta azt érzem, hogy nem tud elég hálás lenni nekem, amit lépten-nyomon kimutat felém, és persze, a történtek fényében "jár" nekem, de ha azt veszem, hogy tőlem ez természetes volt, akkor nem kellene, hogy ő máshogy viselkedjen velem).

Kinek a viselkedése háborított fel?

Mire ment el a legtöbb pénzed?

Party, alkohol, ruhák-cipők, nyaralás.

Mi az, amitől nagyon-nagyon izgatott lettél?

A nyaralásomtól, meg az olasz nyelvtől, és Fanthomastól is :D

Melyik dal fog 2010-re emlékeztetni?

Edward Maya - Stereo love

Tavaly ilyenkorhoz képest…

boldogabb vagy szomorúbb vagy?

Cönc, ha azt veszem alapul, hogy Fáci már nincs, akkor szomorúbb, ha az egész életemet, akkor boldogabb.

híztál vagy fogytál?

Imádom ezt a kérdést, fogytam és pont.

gazdagabb vagy szegényebbb vagy?

Gazdagabb, de ez több tényezőnek köszönhető.

Mit szerettél volna többet csinálni?

Többet tanulni a saját szórakozásomra, és nem a cégem malmára, de szerencsére időben jött az olasz.

Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni?

Másnaposságtól szenvedni.

Hogy töltötted a karácsonyt?

Papival szétkajáltuk magunkat, majd szétizgultam magam a zsibbadó lábam miatt.

Estél szerelembe 2010-ben?

Igen, az órámba!

Volt egyéjszakás kalandod?

Öhöhö, nekeeeem? Dehogy! ;)

Mi volt a kedvenc tévéműsorod 2010-ben?

XXI. század még mindig.

Van olyan, akit most utálsz, de tavaly ilyenkor nem utáltad?

Nem utálok senkit, a negatív érzéseket igyekszem száműzni az életemből, mert nincsenek rám jó hatással.

Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?

Ööö, ciki, mert Ciprusra vittem könyvet, de nem volt rá érkezésem, és ez azóta se változott. Shame on me :S

Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted az idén?

Zeneileg iszonyatosan el vagyok maradva, úgyhogy erre nem tudok válaszolni. Viszont idén szerettem meg iszonyatosan a Budapest bárt, meg a Hotel Costes albumokat. Ez így ér?

Mi az, amit kértél és meg is kaptad?

Hm, kértem egy jóféle szeretőt, azt hiszem, meg is kaptam, de pszt, ezt ne kiabáljuk el! ;)

Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg?

Azt, hogy Fáci gyógyuljon meg!

Mi volt a kedvenc 2010-es filmed?

Nem járok moziba, így egy idei filmet se láttam.

Hány éves lettél az idén, és mit csináltál a szülinapodon?

28, és persze buliztam, mosolyogtam, és ittam, meg táncoltam, és pasiztam.

Mi az az egy dolog, amitől sokkal jobb lett volna az éved?

Ha Fáci meggyógyult volna.

Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben?

Beképzelt leszek, de akkor is így van, szexi, ízléses, igényes.

Mi segített józannak maradni?

Az a tudat, hogy bármit elveszíthetek egy pillanat alatt.

Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)?

Jézus ereje, hát ki a tököm törődik az ismert emberekkel?

Ki hiányzott a legjobban?

Fáci, Fáci, Fáci!

Ki volt a legszuperebb ember, akit idén ismertél meg?

Ez nehéz kérdés, idén ismertem meg igazán a barátaimat azt hiszem, új emberekről nem tudok nyilatkozni, mert azokat még nem ismerem annyira, hogy ide sorolhassam.

De ha egy embert kell választanom, akkor Raremiracle-t választom, mert bár 'ismerem' őt már régóta, még csak most van szerencsém rácsodálkozni, hogy mennyire iszonyatosan überbrutál jó fej lány :) (lefety, lefety, lefety :P)

Mi az a tanulság, amit le tudsz vonni 2010 történéseiből?

Hogy egyedül bármire képes vagyok!

Idézz egy dalból, ami jellemzi az évedet!

"I say what I want, I say what I feel, I do anything Im gonna make it real"

Tisss ezt gondolta 10-12-27 napján 18:47 -kor

2 hozzászólás

Címkék: boldog , Ciprus , Csak a zene , csalad , Dájmond , Dés , Facusa , Fanthomas , férfiak , karacsony , Lollo , munka , olasz , pajzán , party , vasarlas

Kell a rendszer!

Hetek óta iszonyatosan szégyelltem az olasztanárom előtt magam.

Eredendően ezt az egész nyelvtanulási projectet azért vettem a nyakamba, hogy legyen valami plusz az életemben, a megszokottól eltérő, amiben örömöm lelhetem, és sikerélményem is van.

Igen ám, csak hát azóta fordult velem úgy 9-et a világ, nincs egy szabad estém, hétvégén csak masszív vegetációra vagyok képes, magyarán nincs időm tanulni (blablabla!).

És hát anélkül bizony nehéz, mert a nyelvtanulás nem pusztán logikára épül, hanem magolásra is. Na abban pedig soha nem voltam jó, hacsak nem voltam motivált, mint mondjuk anno a német nyelvnél, amit nagyon meg akartam tanulni.

Elég az hozzá, hogy a kezdeti szárnyalás után 3 hete eljött az a pont, amikor is szégyenszemre nem tanultam semennyit se, bármennyire is szerettem volna.

Nincs annál kellemetlenebb, mikor ülsz az órán, és tudod, hogy basszus, csak fél óra tanulással annyival jobb lehetnél. Ez zavaró.

Éppen emiatt 2 hete hétfőn úgy döntöttem, nem alázom meg magam, inkább lemondom az órát, így legalább nem dobok ki az ablakon X ezer forintot, és még nem is érzem magam rosszul a bőrömben, amiért ilyen rohadt lusta vagyok, pedig...

Aztán 1 hete hétfőn történt, ami történt, és bár iszonyatosan zombi voltam, úgy voltam vele, nem mondom le az órát, mert az már üzenetértékű lenne a tanáromnak, márpedig én ezt akarom csinálni, csak egy kicsit össze kell kapnom magam.

Szerencsére megértette, hogy hónapzárásom van, megzuhantam, cserébe persze megígértem, hogy nagyon fogok tanulni a következő alkalomra.

Na persze, meg ahogy azt elképzeltem.

Honnan tudhattam volna múlt hét hétfőn, hogy annyi hatás fog érni a hét során, hogy nem hogy olaszra, de jóformán alvásra se lesz időm?

Naná, hogy nem tanultam, ami miatt égett a pofámról a bőr, de tegnap a melóhelyemen délután 5-kor kikapcsoltam a gépet, és egészen az óra kezdetéig, azaz ½ 7-ig tanultam, tanultam, tanultam.

És aztán elkezdődött az óra, én pedig nagyon utáltam magam, mert jól ment, iszonyatosan jól ment, és a tanár nem győzött dicsérni, és mondta, hogy látja, hogy tanultam, ráadásul volt egy pont, amikor ő figyelmetlenségből hibát követett el, én meg kijavítottam őt, mire mondta, hogy el nem tudom képzelni, hogy neki ez mekkora elismerés, és mekkora elégedettséggel tölti el.

És szégyellem magam, mert basszus, ha alig tanulással ilyen magasságokba tudok repülni, akkor igazán nem lenne szabad hagynom ezt elfecsérelni.

Óra végén mondta, hogy hihetetlen jó vagyok, és hogy nekem nagyon könnyen fog menni ez a nyelv, mert jó a logikám, és hamar ráállt az olasz nyelvre.

Én meg persze zavarodottan vigyorgok, tudom, hogy az a dolga, hogy ösztönözzön, és lényegében ezzel tud igazán, de tőle különösen nagy elismerés, mégis csak egy anyanyelvi tanárról beszélünk.

Azért írtam le mindezt, hogy itt álljon előttem mindig ez az iromány, hogy sarkalljon arra, hogy igen is erőszakoljam meg magam, vigyek rendszert az életembe!

Ha csak napi 20 percet foglalkoznék a tanulással, akkor...

Nem is írok inkább semmit, csak annyit, Tisss bazzeg kapd össze magad!

Tisss ezt gondolta 10-12-14 napján 9:42 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , olasz

Frászbúk státusz

Ti, akik nem vagytok frendek a Frászbúkon, most legalább láthatjátok, hogy ott se vagyok sokkal értelmesebb.

Jöjjék hát az évösszegzés Frászbúk módra:

Tisss ezt gondolta 10-12-09 napján 17:21 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , bolondTisss , Ciprus , csalad , Dés , férfiak , munka , olasz , pajzán , party

Hát ez így ööö...

Ugye volt itt már többször szó az önbizalomról, meg annak hiányáról, és az önfejlesztő projektjeimről.

És arról is, hogy micsoda nagy mágus vagyok, mert amúgy mindenkivel elhitetem, hogy én lenni hero nakamura, és hogy tökéletesen tisztában vagyok az adottságaimmal, és tudom, hogy mi, merre, hány méter.

Aztán jön olasz órán egy feladat, és bakker, összeomlok mint egy kártyavár.

Eljutottunk arra a pontra, (most, hogy már tudok ragozni, és megvan az essere, meg avere, és megvan az is, hogy con és di és még megannyi olyan dolog, ami nem feltétlen az alap olasz témakörébe tartozik, amiért iszonyat hálás vagyok, és feltehetően emiatt is élvezem olyan nagyon), hogy felrajzolt egy bábocskát, amin keresztül vettük a testrészeket.

A következő körben pedig jöttek az ellentétpárok, kicsi-nagy, kövér-vékony, hosszú-rövid, szép-csúnya.

Gondolom már ki is találtátok a feladatot, ami persze, hogy az volt, hogy a testrészekkel és az ellentétpárokkal együtt mutassam be saját magam.

Egy kudarc volt bazmeg, egy kudarc!

Ott ültem, és remegni kezdtem szinte, hogy én ezt ne, mert ezt én utálom, és naná, hogy mikor mondtam a mondatokat, Alesso nem kicsit nézett hülyének.

Egy pillanatig azt hitte szerintem, hogy keverem a szavakat, de aztán simán rájött, hogy egy defektes pulyka vagyok, és szerencsére nem bánta, hogy egy ponton túl már nem magamat jellemzem, hanem a barátnőm, haverom, vagy éppen őt magát.

És utálom ezt az egészet, a felszínen annyira királyul előadom magam, de amint megkapargatjuk egy kicsit a csomagolópapírt, ott van egy ilyen hülye puna, aki egy egyszerű játéknál elvérzik.

Bezzeg, ha belső tulajdonságokról beszéltünk volna!

És azért vagyok mérges magamra, mert ennek az egésznek már rég nem kellene az életemben semmilyen szinten se szerepet játszania, pláne akkor nem, amikor találok magamról egy olyan fotót, ahol a karom kábé kétszer kisebb a mellettem ülő pasi karjánál, akivel persze, hogy elmét futtattam arról, hogy milyen a testalkatom, tippelni se tudnátok, mi volt az én álláspontom... Pfff

Tisss ezt gondolta 10-11-23 napján 10:36 -kor

8 hozzászólás

Címkék: bolondTisss , ehhh , olasz

Férfi hegyek, hova legyek

Fergeteg hétvégén vagyok túl, még fel se dolgoztam a sok eseményt, de én így szeretem az életet.

Már csütörtökön megindult a parti sorozat, amire utoljára szerintem 8 éve lehetett példa, vagy még korábban.

Borozás szuper társaságban ;), majd merészen két kör pálinka, és Tisss már is vigyorgott mint a vadalma, melynek köszönhetően az önbizalma is az egekbe lódult. Hurrá.

Irány a bankármulató, ahol először tánc, majd egy idiótára való rácsodálkozás volt a jussom. Na nem azért, mert a maga 58 évével azt hitte, hogy nálam labdába rúghat, hanem azért, ahogy azt előadta. Ennyiszer még soha nem közölte velem férfi, hogy kislány így, kislány úgy, ami persze nem főbűn, hisz valójában tényleg a kislánya lehettem volna... De azt a süket dumát, amit levágott, hogy én leszek az ő kizárólagos szeretője, és ő szexelhet mindenkivel, míg én csak vele, hát azt még most se emésztettem meg. Mire mondtam neki, hogy oké, akkor beszéljünk komolyan, mondd, hogy is hívnak engem? Ez a kérdés persze rögtön kihívások elé állította, de hamar kivágta magát azzal, hogy nem mindegy, úgy is innentől mindent ő fizet nekem, az leszek, aki akarok lenni.

Ugye mondanom sem kell, hogy nem fizet nekem semmit, és továbbra is Tisss vagyok, nem pedig Kati, Marcsi, Luca, akárki is?!

Az őrült manustól egy másik muksó mentett meg, akivel még szimpatizáltam is, és nagyon kedves volt, és nagyon aranyos, és hatttalmas kulisszatitkokat tudtam meg az egyik kereskedelmi csatorna munkálataiból, de sajnos az ürge pontosan 10 cm-rel volt alacsonyabb nálam, ami még mindig kizáró ok. Akkor ijedtem csak meg igazán, amikor el kezdte tervezni a péntekem, a szombatom, majd a vasárnapom, én meg csak ültem mellette, és néztem rá bénán, míg nem erőt vettem magamon, és megmondtam őszintén, hogy erre én még nem állok készen, túlontúl élvezem én ahhoz az egyedüllétet.

Ez egyébként egy érdekes jelenség, mert hát nyilvánvalóan az ember társas lény, de belül úgy elkezdtem remegni annak gondolatától, hogy valaki leköt, hogy magam is megdöbbentem.

Persze tudom én, ez is úgy működik, hogy addig érzi csak úgy az ember lánya, ameddig nem találkozik egy arra érdemes személlyel.

Ennek szellemében zártam a csütörtök estét, de már jött is a következő karika, péntek képében.

Ittam sok Bacardit, sőt még annál is többet, míg egyik törzshelyünkön bele nem ütköztem valakibe.

Hm, róla sok mindent nem kell tudni, max annyit, hogy az egész éjszaka során együtt szórakoztunk, és egy vadállat. Igen, az, mert úgy megszorított, hogy még most is látszik a nyoma a kezemen, és jó pár hajszálamtól is elbúcsúztam a hevületben (most, hogy B vitamint szedek, külön jól jött :s), még is volt benne valami. Talán az, hogy hosszú idő után először nem én diktáltam, sehol nem volt a dózer énem, csak a kis pislákoló gyámoltalan cicalány volt jelen.

Ez tetszett, meg az is, ahogy másnap viselkedett, még úgy is, hogy hosszú percekig nem tudtam eldönteni, hogy most egy csendes őrülttel, egy begyógyszerezett valakivel, vagy csak szimplán más férfival van dolgom, mint az eddigiek.

Kicsit néha aggályosnak érzem a múltam (de ide sorolhatnám a jelenem is, és itt most egyértelműen a férfiakhoz fűződő hozzáállásomra célzok), amiben közrejátszik az is, hogy megfogadtam, ha lesz egy új valaki az életemben, negyed annyit se fogok neki mesélni a pasi ügyeimről, mint mondjuk ide tettem azt (pedig ide is a szűrt információk jutnak már csak el).

Nem örülnék, ha bárki rám találna, és ezért is szűrök újabban minden infót olyan nagyon. Pedig a szókimondó énem majd megőrül attól, hogy elmondhassa, hiszen nem tettem olyan dolgot, amit ne mernék vállalni, vagy ami miatt bárki ítélkezhetne felettem, hiszen senkinek nem okozok fájdalmat a cselekedeteimmel. Továbbá nincsenek olyan gondolataim, amiket ne mernék elmondani az adott embernek szemtől szembe.

Mégis sokkot kapnék, ha mondjuk X. rám találna, vagy bármelyik másik kollégám, amit nem is értek, mert például ma is ezerszer bókoltam X.-nek, hogy mennyire jól néz ki szemüvegben, ami lefordítva magyarra úgy is azt jelenti, hogy szexi vagy, és hüm, meg hám, de azért mégis más az a körítés, mint amit ide írok, hogy atyavilág úristen, mennyire szexi volt, és milyen pajzán gondolataim voltak. Buff

És akkor az olasz tanáromról még nem is esett szó, de most nem is fog, helyette inkább alszom egy nagyot!

Tisss ezt gondolta 10-11-15 napján 21:32 -kor

9 hozzászólás

Címkék: férfiak , munka , olasz , pajzán , party

Kétáj 25.

29. nap: valami, amit reményeid szerint meg fogsz tudni magadon/magadban változtatni és az okok

Szerintem rengeteget változtam az elmúlt fél évben, aminek itt talán nincs olyan markáns lenyomata, de a kollégáim biztos tudnának róla mesélni.

Nyitottabb lettem az emberek iránt, és igyekszem a hirtelen jött változásoktól nem megijedni, és aggódni, hanem meglátni benne a jó dolgokat, az irány továbbra is ez lenne.

Sokkal határozottabbá váltam a munka terén is.

Nyilván a helyzet hozta így, hogy az által, hogy megint nincs főnökünk, zömmel én rugdosom a kollégákat, ami legnagyobb meglepetésemre beválik, mert tartanak tőlem, és szinte minden kérésemre ugranak, míg kolléganőmnek napokig nem válaszolnak egy-egy levelére. A legjobb, hogy mind e mellett kedvelnek, és ez szuper érzés (egy vezető veszett el bennem :D), tegnap is úgy aggódtak értem, hogy egy ponton túl már azon sírtam, hogy milyen aranyosak velem, és hogy mennyire a szívükön viselik a sorsomat (ja, mert tegnap sírtam, de ez most már említésre sem méltó azon túl, hogy sírtam).

Amin változtatni szeretnék még az továbbra is az, hogy a hirtelen haragom ne mindig verjem le az adott célszemélyen (bár nagy erényem, hogy tudok bocsánatot kérni, és erre rém büszke vagyok!), hanem próbáljam meg megérteni őt. És hogy a haragom ne magamba fojtsam, ez által fájdalmat okozván magamnak, mert az se jó.

Kicsit lehetne kisebb szám, és lehetnék kevésbé ellenséges, bár az is igaz, hogy nem véletlenül vagyok azzal ellenséges, akivel, és általában nem alaptalanul.

Jó lenne ezen az önbizalom dolgon is dolgozni. Még mindig komoly gondok vannak ezzel kapcsolatosan, és rém pocsék, hogy nem hiszem el azt, amit mások mondanak rám/rólam.

A lustaságot is jó lenne múlt időben emlegetni velem egy lapon, azt hiszem, az olasz is részben ezért jött képbe, hogy legyen valami plusz elfoglaltságom, de még így is túl sok időm van az ágyban fetrengésre, és a neten lógásra.

Hát így hirtelen ennyi, nagyon mélyen most nem tudok magamba merülni, mert ahhoz böszme fáradt vagyok!

Tisss ezt gondolta 10-11-12 napján 19:38 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: munka , olasz

Olaszul "társalog"

Ha hétfő, akkor olasz, ami olyannyira felpörget késő estére, hogy aztán hajnal 1-ig vergődöm az ágyamban, mert jár az agyam.

Hovatovább mára virradóan álmomban olaszul beszéltem, ami csak azért megdöbbentő, mert németül és angolul eleddig csak alig párszor társalogtam álmaim során.

Biztos azért történhetett meg mindez, mert tegnap bizony már kérdez-felelek zajlott köztünk, minek a végén kérdezte is Alesso, hogy észrevettem-e, hogy ez egy párbeszéd volt. Hát hogy a faszba ne?

Iszonyatosan élvezem továbbra is, még akkor is, ha ezeknek a digóknak arra a szóra, hogy enyém, szintén kihat az a szabályuk, hogy nő ~, vagy férfi nemű az adott tárgy {mia, mio, tsz: mie}.

Így történhetett meg, hogy az óra egy pontján váratlanul nyávogni kezdtem, de egy gatta-nak ez megbocsátható ;)

És persze akkor is kicsit rebegtettem a pilláim, mikor jött egy szó {leggere - read}, melynél az egyes szám első számú alakot g-ként kell ejteni {Io leggo}, míg a másodikat már dzs-nek {Tu leggi}, ami azért nem jön csípőből, még ha logikus, akkor senem.

Már azt is tudom, hogyan köll lazán megkérdezni valakit egy bárban, hogy mit iszik {Cosa bevi?}, amit momentán tök felesleges infónak vélek, mert én aztán a büdös életben nem fogom egy olasztól egy bárban megkérdezni, hogy mit iszik, mert az a férfi dolga (ööö, azért az gáz, hogy nő nemű olaszban én nem gondolkodom :P), amit nem voltam rest a tanáromnak se kifejteni :))

Sajnos most két hétig biztosan nem találkozunk, mert megy haza szabadságra Szicíliába (bezony, szicíliai akcentusom lesz majd egy szép napon - haha, álmodik a nyomor), úgyhogy fellélegezhet a tisztelt publikum, nem lesz jövő hét kedden ömlengés.

Tisss ezt gondolta 10-10-26 napján 11:26 -kor

6 hozzászólás

Címkék: boldog , olasz

il compito

Öhö, Tisss és a lustaság 1:0!

Mert hogy már ma megcsináltam hétfőre az olasz házim (amit általában a foglalkozás előtt fél órával szoktam meghegeszteni).

Történt ugyanis, hogy óra végén elköszönéskor mondta, hogy ne feledjem a házit (utalva itt arra, hogy tegnapra ugye nem volt :s), mire mondtam, hogy dehogy, már holnap (azaz ma) megcsinálom, erre persze nevetni kezdett, és mondta, hogy nem kellenek a nagy szavak.

Ezek után muszáj volt ma megcsinálnom, ez ugye egyértelmű!

És ezért jó, hogy férfi tanít, mert egy nővel ezt így nem lehetne, és tökre nem érdekelne, hogy mikor, mit gondol, és biztos nem nevetne azon, hogy mennyire cuki vagyok.

Mert az vagyok, ez nem is vitás, egy szórakoztató, cuki studentessa, vagy inkább gatta, nyau.

Tisss ezt gondolta 10-10-19 napján 16:11 -kor

3 hozzászólás

Címkék: bolondTisss , férfiak , olasz

Eseménydús hétfő

Annyira impresszív napokat élek, hogy egyszerűen felfogni sincs időm a sok impulzust, nem hogy feldolgozni azokat. És ez annyira jó.

Vegyük példának a mai napot, ami eleve úgy indult, hogy dög fáradtan keltem, mert sikerült összesen négy órát aludnom, ami bolhafing egy átbulizott szombat éjszaka után, még akkor is, ha a vasárnap lazulással, rokonylátogatással telik.

És akkor indul a hét, rögtön L. érkezésével, ami a legrosszabbkor jött, mert rohadtul nem tudtam elkészíteni emiatt az olasz házim, ami gáz, és ebből nem lehet rendszer!

Délután 5 óra van, túl nettó 2 óra angol beszéden, és megannyi angol levelen, mikor is jön a személyes elbeszélgetés, negyedév értékelés L.-lel.

És csak darálom, darálom, mikor 3/4 óra beszéd után azt érzem, bazz, elfáradtam. Mondtam is neki, hogy kész végem, nem tudok már beszélni többet üzleti nyelven.

És csak vigyorog, és faggat, és látom, hogy jól szórakozik rajtam, közben meg azt érzem, életemben először van annak súlya, amit mondok arról, hogy milyen a céges helyzet, és milyen egy-két kollégám. És fura azzal szembesülni, hogy szemben velem a legtöbb kollégám azt mondta neki, amit hallani szeretne, míg én megyek az árral szembe, de nem érdekel, mert a következő pillanatban meg visszaigazol, hogy értékeli, amit mondok. És az is fura, hogy én nem szoktam mások alá tenni, pláne nem kollégák alá, de most azt éreztem, hogy igen is elmondom a véleményem, mert kérdezte, és mert basszus, inkább mondom neki, mint sem hogy a barátnőimnek puffogjak totál értelmetlenül. És jó volt, mert megint csak ráeszméltem, hogy egy-két dologban ugyanúgy vélekedik, mint én.

A legszívmelengetőbb még is az volt, amikor szemtől szembe elismerően méltatott, amit ugye nem kezelek jól, bele is pirultam, de itt belül azért nagyon, nagyon jól esik.

No, épp hogy csak kiestem a meetingről, mikor is már a kapuban volt Alessandro, és azonnal nekiugrottunk az órának. És annyira vicces volt, mert ilyen előzmények után azt vártam volna, hogy lófaszt se fogok tudni teljesíteni, de nem így volt. Folyamatosan azt hallottam, hogy very good, meg nagyon jó a memóriám, és hát ez háj a lelkemnek (ehe, képzavar), különösen akkor, amikor óra végén elárulja, hogy sokan jelentkeznek nála taníttatás végett, de szelektál, mert neki ez nem megélhetésre kell, hanem plusz élvezetnek. És basszus, én benne vagyok abban a két személyben, akikkel foglalkozik, mert lát bennem potenciált. Oké, nem vonatkoztatok el attól, hogy nő vagyok, ő meg férfi, hogy is tudnék, amikor ma cselesen olyan kérdéseket tett fel, hogy van-e férjem, van-e barátom, és a többi.

Ma már annyira oldott volt a légkör, annyit nevettünk, hogy csak pilláztam, de ez jó.

És akkor kijövök az irodából 8 után, mikor is sms-t kapok R.-től (akivel szintén angolul kommunikálok, olykor németül), és képeket küldözgetünk egymásnak, hovatovább megkapom életem első audiofájlját üzenetben, ami totál döbbenet, mert frankón nem tudtam, hogy ilyet már lehet küldeni. Shame on me, hogy stílusos legyek.

Szeretem az ilyen napokat, amikor egy perc megállás sincs, és csak este, az ágyban tudja az ember felfogni, hogy mennyi minden történt vele.

És akkor meg se említettem még X-et, aki ma megint célozgatott, hogy mennyire jól kiemeli a fenekem a nadrágom (haha, már megint a fenék téma, lesz majd még itt fenékposzt is lassan), de ennél sokkal izgalmasabb volt, mikor masszíroztam az elaludt nyakát, és hát, hmmm, na jó, nem mondok semmit.

Váááá, pörgök, pörgök, pörgök.

Szóljon valaki, ha energiára van szüksége, itt vagyok ;)

Tisss ezt gondolta 10-10-18 napján 22:06 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: boldog , Dés , férfiak , munka , olasz , pajzán

Olaszban lubickoló

Ting-ting-ting.

Újra a régi vagyok, nincs fejfájás, meg fura hang, tegnap ugyan még alkalmanként érdekes volt a hangszínem, de mára már minden a régi, és alig köhögök. Jesszoké!

Egyébként meg annyira zsongok, mintha tavasz lenne (vagy olyankor fáradt szoktam lenni? már nem is tudom).

Ebben nagyon nagy szerepet játszik az olasz, amit még mindig hatalmas elszántsággal óhajtok elsajátítani.

Mindezt bizonyítandó az elmúlt egy hétben magamtól megtanultam jó pár dolgot, amit tegnap előadva Alessandronak elismerés övezett (erre a hétre is megvan már a szorgalmi penzumom).

Volt mondjuk egy pontja az oktatásnak, ahol egy pillanatra csüggedni kezdtem, mert nagyon zavart, hogy szájbarágós, lassú tempóban haladunk.

Mert hát értem én már a csíziót az 5. példamondatnál is, nem kell végigvenni mind a 20 példát, inkább haladjunk tovább (türelmetlen vagyok na).

Ráadásul én az a típusú ember vagyok, aki azt szereti, ha ledarálják neki a tananyagot egy-két példát mutatva hozzá, hogy aztán magába gubózva feldolgozhassa az infókat, és a következő órán abból kitűnőre jeleskedjen.

No, hát itt nem ez van, és nekem ez szokatlan, de nem én vagyok a tanár, így alkalmazkodom.

Hovatovább azt vettem észre, hogy ma reggel kívülről fújom a dolgokat, amiket tegnap este tanított, tehát szuper a módszer, csak én máshoz vagyok szokva, és 28 évesen alkalmazkodni szintén nem kispiskóta, de nem baj, legalább azt is gyakorlom.

Jó tanárom van, elégedett vagyok nagyon.

Mondjuk az már más tészta, hogy a tipikus olaszságától én mindig zavarba jövök.

Gondolok itt arra, hogy köldökig kigombolt ingben jelenik meg mindig, és hiába van rajta zakó, kardigán, akármi is, akkor is az aurámba tódul az ő olaszsága.

Ki gondolná, hogy zavarba lehet hozni ilyesmivel?

Hiába na, lakik bennem egy prűdTisss is!

Viszont annyira jó, hogy anyanyelvű tanárt választottam, mert bár így nehezebb a tanulás, már most látom az előnyeit.

Gondolok itt a kiejtés gyakorlására, meg arra, amikor "beszélgetünk" (cöcöcö).

Elhihetitek, hogy ha ő beszélni kezd, úgy pörög a nyelve, hogy abból alig érteni valamit, így különösen büszke voltam tegnap magamra, mikor megértettem egy olyan kérdését, ami nem kapcsolódott a témához.

Meg is döbbent, mikor válaszoltam rá, elismerően bene-zett, akárcsak akkor, amikor elszámoltam neki 100-ig :P

Azt érzem, hogy remek jó döntést hoztam azzal, hogy belevágtam.

Tudom, én is ismerem magam, hogy mennyire be tudok lelkesedni dolgokért, amiket aztán úgy ahogy van sutba is tudok vetni, és elfelejteni, hogy valaha hozzáláttam, de ez most más (remélem!).

Imádom a nyelveket (kár, hogy egyikben se vagyok perfekt, na de majd az olasz, haha :D), és azt, hogy forog az agyam.

Szuper volt, mikor kérdezett valamit, és kattoghattak a kerekek, ami után elégedetten dőlhettem hátra, hogy igen, tudom, igen, jó még a memóriám.

Erre van szükségem, kihívásra, és elismerésre, és ezeket most mind megkapom a nyelvtanulástól.

Ne aggódjatok, nem lesz ez nyelvtanulásról ömlengő blog, de ez most még annyira új nekem, és annyira kielégít, hogy nem is nagyon jár más a fejemben.

Azaz de, de arról itt nem beszélek ;), és ameddig nem lesz jelszóval védhető bejegyzés, ez így is marad.

Tisss ezt gondolta 10-10-12 napján 19:52 -kor

2 hozzászólás

Címkék: boldog , breteg , férfiak , munka , olasz , pajzán

Nyűgös, káromkodós!

Én próbálok pozitív személyiség lenni, de amikor már két hete nem gyógyulok ki a betegségből, akkor azért elfogy a türelmem, és kezdek kissé, na jó, rohadt nyűgössé válni.

Mert hogy indult egészen pontosan két hete ez az egész nyavalya, amikor még azt hittem, hogy a menstruációm miatt olyan szar a közérzetem, ami nyilván igaz is volt, de azt hiszem, az nem feltétlenül jár lázzal.

Majd az egész hétvégét ágyban töltöttem, mire hétfőn még szarabbul lettem, és jött a köhögés, meg az eszeveszett fejfájás.

Fejfájás reggel, fejfájás este, fejfájás mindenütt, talán a köhögés miatt, talán a betegség miatt, frász se tudja.

És aztán hétvégére már egészen jól voltam, nem is köhögtem, csak egy picit.

Azt gondoltam, hogy a villányi 10 fokos éjszakában történő dajdajozás nem szolgál majd a gyógyulásomra, de az bazmeg, hogy csütörtök van, fáj a torkom, fáj a fejem (már két hete...), tüdőből köhögök, és már az orrom is folyik, hát az kurvára nem biztató.

És a tök kivan, mert itt benn az irodában már három - ismétlem, három - hónapja vannak fúrások-faragások, ami rohadtul nem gyógyír az én fejfájásomra, hogy azt már ne is említsem, hogy ki-be járkálnak a szakik, vagy Tibik, vagy mi a tököm a megnevezésük, és hát én enyhén szólva se vagyok szociális lény, pláne nem az alkoholszagú, fogatlan emberek irányába (elnézést kérek az engem olvasó alkoholszagú, fogatlan emberektől).

Az meg már csak hab a tortán, hogy otthon jó, ha 17 fok van a lakásban, nem viccelek, puna hideg van, mert nincs fűtés, és nem is lesz, még úgy két hétig.

Szerinted?

Bazzeg két kibaszott takaró alatt széjjelfagyok, mert egyrészt a meleget szeretem, másrészt meg tényleg picsa hideg van.

És mindez miért? Mert a mi ostoba közös képviselőnk október végére szervezte le a radiátorszelepek cseréjét, ami nonszensz lenne akkor is, ha nem lenne az átlagnál hidegebb napjainkban.

De az van, és bazmeg fázom, és ez így nincs jól.

Úgyhogy hiába is mennék el orvoshoz, és maradnék otthon, azt hiszem, rövid időn belül még betegebb lennék. Nyüssz.

Egyetlen jó dolog a napjaimban, hogy megjött a fizu.

Ja, meg hogy most már el tudok számolni olaszul 100-ig (mert én ilyen szorgalmas is tudok lenni, hehe), meg azt is tudom, hogy a zseb olaszul tasca, és a fej, az meg testa (tudok mást is, de majd Alesso-t nyűgözöm le vele, titeket inkább nem fárasztanálak). Na arrivederci!

Tisss ezt gondolta 10-10-07 napján 9:34 -kor

1 hozzászólás

Címkék: breteg , ehhh , olasz

Olaszt tanul

Mi chiamo Tisss, Io ho ventotto anni. Io sono una donna non un uomo!:)))

Tegnap este megvolt az első olasz órám, és iszonyatosan élveztem.

Ugye nagyjából két hete pattant ki a fejemből, hogy akkor én most olaszt fogok tanulni, és lám, már meg is tettem az első lépést.

Iszonyatosan izgatott voltam az órát megelőzően, amiben a kollégák is közrejátszottak. Az összes pasi itt lebzselt az irodában, egyik se akart hazamenni, mondván látni akarják a tanárom, aki echte olasz.

Hiába na, körbe van pisilve az iroda küszöbe, reggel az összesnek az volt az első kérdése, hogy na, hogy néz ki a pasi, mintha szexpartnert kerestem volna basszus, úgy viselkedtek :)

Na, de visszatérve a tanáromra!

Mielőtt belevágtam volna, elhatároztam, nem vagyok hajlandó iskolába járni, helyette inkább magántanártól fogok tanulni. Egyrészt mert a tanár házhoz jön, másrészt mert gyors a felfogásom, így csoportban tanulva biztos, hogy azon lennék kiakadva, hogy a pénzemért milyen lassan haladunk. Ráadásul törvényszerű, hogy az ilyen csoportokban mindig van egy faszkalap, akit vagy anyu/apu, vagy a cége fizetett be a nyelvtanulásra, ergo szarik bele, ezzel dehonesztálva az óra menetét. A magyarázat tehát ez a magántanárra.

A másik agylövésem pedig az volt, hogy ha már magántanár, akkor igen is legyen anyanyelvű. Tudom, hogy nem minden olasz tud tanítani, de bíztam abban, hogy aki oktatásra adja a fejét, annak legalább van némi elképzelése a tanításról.

Életemben nem tanultam még magántanártól, fogalmam nem volt, milyen elvárásokat kell támasztanom, hogyan működik egy ilyen óra.

Jelentem, már egy deka kétely sincs bennem, csak várakozás a jövő hétfőre, mert szívnám magamba a nyelvet.

A tanárom egyébként 33 éves, és szerintem jó tematika szerint haladunk. Azon azért ledöbbent, hogy 10-ig se tudok elszámolni olaszul, de innen szép nyerni, nem igaz?

Persze rögtön kérdezte, hogy miért akarok olaszul tanulni, de erre diplomatikusan nem válaszoltam. Nem mondhattam meg neki rögtön az első órán, hogy életem során már megannyi helyes kis olasszal hetyegtem, és égek a vágytól, hogy megértessem magam egy-egy flört alkalmával (oké, az igazi ok nem is ez, hiszen tényleg régóta szeretnék már tanulni, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem játszott közre:)).

A 90 perc pikk-pakk elrepült, és ahogy haladtunk, úgy lettem egyre lelkesebb, szeretni fogom, már most szeretem.

Pedig nem egyszerű, mert angolról tanulom a nyelvet, és hát bizony annak ellenére, hogy angolul bármit megértek, és bármit elmagyarázok, vannak szürke foltok a tudásomban.

Ciki nem ciki, de fingom nem volt tegnapig arról, hogy a magánhangzót angolul úgy mondják, vowel. Hehe, most már ezt is tudom.

És pontosan emiatt döntöttem a mellett, hogy egy második nyelvről fogom tanulni a harmadikat, hogy az angolom is trenírozhassam közben.

Forogjon csak az agyam, ne mindig csak munka ügyben tanuljak újat!

Óra végén már egyszerű mondatokat alkottunk, házi feladatot kaptam, valamint dicséretet, amit udvariasan fogadtam, a magam kishitű módján, amire rögtön mondta Alesso, hogy ne legyek bolond, nem mondaná, hogy jó voltam, ha nem úgy lenne.

Azt mondta, sok embert tanított már ahhoz, hogy felmérhesse, ki az, aki jó a nyelvtanulásban. Hát grazie!

Olyan izgatott vagyok, annyira várom már a következő órám, és olyan kíváncsi vagyok, hogy mondjuk két hónap múlva milyen szinten fogok állni.

Rajtam nem fog múlni, annyi szent!

Tisss ezt gondolta 10-10-05 napján 10:10 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , férfiak , olasz , pajzán

Habos kakaó

Reggelente Y mindig habos kakaót hoz az asztalomhoz, amitől már jól indul a napom.

Ez már majdnem ugyanaz, mintha ágyba kapnám a reggelit :) Jó, csak viccelek!

Munka szempontjából egyébként nem szakadok meg, sőt.

Már második napja mást se csinálok, csak a régi idők bejegyzéseit formázom, kategorizálom, valamint címmel ellátom, magyarán újraolvasom a blogom, és közben baromi jól szórakozok.

Te jó ég, mennyi minden történt már velem, és olyan jó, hogy ennek lenyomata is van!

Ha végeztem ezzel a bloggal, akkor a korábbi kettőnek is nekiesem.

Egyébként az olvasottak arra inspirálnak, hogy annak ellenére, hogy már kevésbé merek megosztani gondolatokat, igen is legyek továbbra is bőbeszédű, mert az egy dolog, hogy van magán naplóm, de azért nekem a blogom is sokat jelent.

A muki, akinek írtam olasz tanítás ügyében, még nem válaszolt, és ettől persze morcos vagyok, mert én azonnal szeretnék nyelvet tanulni, és már ma belevetném magam a kihívásba.

Annál is inkább, mert elhatározásom egy újabb ötletet szült, amit most még nem, de legkésőbb vasárnap megosztok veletek.

Addig csak magamban szövögetem a tiktokkal kapcsolatos álmaimat, de már nagyon várom, annyi szent!

Tommy tegnap megint bejelentkezett, amire ismételten nem válaszoltam, ne kérdezzétek, miért!

Annyi legalább most már biztos, hogy nem véletlenül írt :))

Tisss ezt gondolta 10-09-23 napján 12:08 -kor

2 hozzászólás

Címkék: férfiak , munka , olasz , tiktok

Olasz

Elhatároztam, olaszt fogok tanulni.

Úgyhogy akinek van helyes olasz ismerőse, aki nem túl drágán vállal totál kezdőt, az ne hezitáljon ide kommentelni!

Írtam egy tanárnak, és már ettől iszonyat lelkes lettem, úgyhogy majdnem biztos, hogy ez nem csak egy hóbort lesz.

Ehhez képest két éve készülök a jogsit "majd ősszel" letenni, de még mindig nem érzem úgy, hogy szükségem lenne rá.

Nos, most majd amit megspórolok a sörözésen limonádézáson, azt nyelvtanárra fogom költeni. Juhúúú :)

Tisss ezt gondolta 10-09-21 napján 18:09 -kor

6 hozzászólás

Címkék: boldog , olasz