Tisss napjai, gondolatai, történetei

Április idusa

Csodás három napon vagyok túl, és természetesen olyan fáradt vagyok, hogy már előre várom a hétköznapokat, amikor is kipihenhetem a hétvégét (se!).

Csütörtökön ismét összegyűltünk a lányokkal, hogy a Bankármulató keretein belül egy kicsit kirúgjunk a hámból.

Hajnal fél 5-re értem haza, ami annak volt köszönhető, hogy végre önfeledten tudtam szórakozni, és eszem ágában sem volt korábban hazajönni, jóllehet tudtam, hogy a péntek így igen fájdalmas lesz.

Nem érdekelt, mert még mindig a mának élek, és ha jól érzem magam az adott pillanatban, akkor általában nem szoktam arra gondolni, mi lesz holnap, vagy azt követően.

Iszonyatosan fárasztó munkanapok vannak mögöttem, volt óriás kiborulás is a tehernek, stressznek köszönhetően, de talán elmondhatom a nélkül, hogy elkiabálnám, túl vagyok a hónap-, negyedév-, évzárás mizériáján.

Szívesen kihagytam volna egy-két momentumát, ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól L. késő esti üzenete, melyben lelket önt belém, mert hát valljuk be, a főnöktől jött megerősítés az egyik legfontosabb a munka frontján!

Szót se többet róla, vége van, remélem, most jön pár nap nyugi.

Csütörtökön tehát megünnepeltem, hogy könnyebb lett a lelkem némi tehertől.

Két és fél óra alvás után ért utol a péntek, ami igen fájdalmasan érintett.

Munkára csak 15%-os erőbedobással voltam képes, és már reggel 10-kor azt vártam, hogy mihamarabb ágyba kerüljek, de gondolom senki nem lepődik meg, ha azt mondom, hajnal 1-nél ez megint nem sikerült előbb.

Történt ugyanis, hogy bejelentkezett F., amire számítottam ugyan, arra viszont nem, hogy malacvágtában fogok elkészülni, mert a hívásától számított másfél órán belül már értem is jön. Átváltozóművész vagyok, és...de erről nem beszélek.

Alig pár óra alvás után megint csak korán keltem, mert 9:21-kor indult a vonatom Győrbe. Nagyon vártam már ezt a napot!

Győr városa engem egyszerűen lenyűgözött, biztos nagy szerepet játszott ebben, hogy tavasz van, hogy elutazhattam egy napra Budapestről, hogy friss levegőt szívhattam, és hogy a legszuperebb idegenvezetőm nekem volt.

Megannyi információval lettem gazdagabb, rettenetesen sok képet készítettem (bárcsak sütött volna a nap!, akkor nem lenne ilyen borús a hangulatuk), isteni fagyit nyaltam, és nem mellesleg lejártam a lábam.

Iszonyú jól éreztem magam, olyan jó volt újra találkozni, beszélgetni, és mind e mellett a város miliőjét kicsit magamba szippantani.

A vonatozás pedig hab volt a tortán, mert nekem az még mindig hatalmas élmény, kár, hogy olyan ritkán van csak benne részem.

Az izomláz nem kifejezés arra, ami momentán a testemben van, és a fáradtságot se tudnám definiálni, de nem is kell, hisz úgy szép az élet, ha zajlik.

Tisss ezt gondolta 11-04-17 napján 14:11 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , Fanthomas , férfiak , munka , pajzán , party , pihi

Visszatekintés az elmúlt napokra

Nem, nem, arról szó sem lehet, hogy én ne írjak többet, nem is erre céloztam az előző bejegyzésben, hanem sokkal inkább arra, hogy halott lett a blogom, mert nem tudom tatalommal megtölteni, bármennyire is szeretném.

Rengeteg mindent kiírnék magamból, és higgyétek el, továbbra is szívesen írnék bolondos, érthetetlen bejegyzéseket, ugyanakkor néha belém hasít a gondolat, hogy ezen sorok alapján mennyire egy ostoba, egyszerű lénynek lánynak tűnhetek.

Persze igen, nem számít mások véleménye, és megacéloztam már magam, de azért én se vagyok fából, egy-egy elejtett megjegyzés meg tud rendíteni, ha épp nem jó passzomban talál.

Márpedig nekem is vannak néha rettenetes pillanataim, nem is kevés.

Ugyanakkor tényleg hatalmas jellemfejlődésen mentem át, amire remek példákat szolgáltat az elmúlt hetek konfliktusainak kezelése.

Na, gondolom most már senki nem ért semmit, jó szokás szerint, de ez nem is baj.

Ezen a héten szabadságon voltam, sőt, a hosszú hétvégét úgy kezdtem meg, hogy én már pénteken sem dolgoztam.

Tudom, a jó büdös nénikémet, amiért ilyen mázlista vagyok, de ha megemlítem azt, hogy gyakorlatilag ez még a tavalyi szabadságom, akkor már máshogy fekszik a gyerek.

2010-ről 7 napom maradt, ami engem is ledöbbentett, és mikor rákérdeznek, hogy lehet mindez, akkor nekem is el kell gondolkodnom egy pillanatra.

A helyzet az, hogy lényegében Cipruson voltam utoljára egybefüggő napokon keresztül szabadságon, ami akárhogy is nézem, nem egészséges.

Még két ünnep között is dolgoztam, amire mondjuk szükség is volt, mert rengeteg munkám volt, jóllehet, ezt előre nem tudtam, mikor elvállaltam az etapot.

Akkor ezt úgy magyaráztam, hogy félnék egyedül itthon maradni, ezért inkább dolgozok.

Nem mondom, hogy nem volt bennem félsz akkor, mikor eljöttem erre az egy hét szabira. Hogy mitől? Nos, ezt magam se tudom, azaz persze, hogy tudom.

Szeretek pörögni, szeretek emberek között lenni, és hülye vagyok, szeretek dolgozni is, igen.

Néha félek egyedül lenni a gondolataimmal, amit még mindig a tavalyi év eseményei töltenek ki zömmel, egészen konkrétan két esemény, Fáci és Papi (de ezt már annyiszor elmondtam itt, hogy szerintem az összes olvasóm álmából felkelve is tudja a nyígomat).

Hétköznap mindig annyira leterhel a munka, és a megannyi más esemény, hogy amint bedőlök az ágyba, már alszom is.

Így volt ez a szabadságom alatt is, mert bőven volt mit kipihennem, de volt egy nap, amikor egész végig csak itthon voltam, nem mentem sehova, nem csináltam semmit, és bizony este meggyűltek a bajaim az elalvással. És jött a csend, a forgolódás, nekem meg kattogott az agyam, és hiába gondoltam a sok szép dologra, ami az életemben jelen van, akkor is felvillantak azok a képek, amiket szívem szerint shfit delet-tel elküldenék az űrbe.

Hű de elkanyarodtam, mert hogy az egész bejegyzést annak szerettem volna szentelni, hogy a félelmeimmel ellentétben szerencsére arra a következtetésre jutottam, hogy iszonyat jó dolog szabadságon lenni, és milyen nagyon rám fért már.

Mondanom sem kell, a 10-napból 4 alkalommal buliztam, ami őrület, tininek érzem magam, de basszus, megtehetem, nem tartozom senkinek sem elszámolással, és igen, bevallom, nagyon jól érzem most magam ebben a szerepeben.

Hovatovább, nem is a buli az igazi élmény számomra, sokkal inkább a társaság, a kellemes borok, hogy olyan dialógusokat folytatunk, hogy még másnap is azon rötyögök, arról már nem is beszélve, hogy jó dolog csoportosan megváltani a világot.

Megkockáztatom, ugyanennyire élvezném délutánonként is ezeket a vircsaftokat, de még is csak este az igazi, amikor is lehet plusz élményeket begyűjteni.

Én meg gyűjtöm, úton-útfélen, ismerkedtem én dánnal, New York szülöttével, magyarral, és mind kellemes élményként marad meg bennem, és nem, nem kell semmi olyanra gondolni, csak egy picit.

Aztán megint volt céges összeröffenés, amelynek olyan kimenetele lett, ami alapján kénytelen voltam bizonyos következtetéseket levonni, és meghozni a szükséges lépéseket.

Kimaradt ezen a felületen egy-két fordulat megörökítése, mely által teljesebb képet tudnék nyújtani, de ettől most tekintsünk el!

Elég az hozzá, hogy az utóbbi egy hónapban egészen konkrétan két céges eseményen is részt vettem, ahol olyan dolgok történtek, amelyek kapcsán gyakorolnom kellett az önuralmat.

Valójában lehet, hogy a történteket előidéző illetők fel se mérték akkor, mennyire megbántottak, ugyanakkor azt gondolom, bár az alkohol sok mindenre adhat magyarázatot, van amit részegen is muszáj észben tartania az embernek.

Nos, ez nem minden esetben sikerült egyeseknek, melynek következtében kicsit megkarcolódott a lelkem, amiért senki más nem felelős, csak én.

Én vagyok a hibás, amiért közel engedtem magamhoz őket, és naivan azt gondoltam, nem baj, ha 100%-ig magamat adom.

Hát de, a nyíltságom bizony nagy fegyvert ad mások kezébe, és arra nem érdemes emberében sajnos könnyen elsül.

Ezt megtanultam egy életre, és lehet, hogy nem fog sikerülni az a tervem, mely szerint visszaveszek a közvetlenségemből, és redukálom a személyes jellegű beszélgetéseket, összejöveteleket, de most akkor is ez a rövid távú cél.

Az életünk során annyi ember bánt meg minket, hogy ha tehetek az ügyben bármit, hogy ezen szám x-szel kevesebb legyen, akkor igen is meg fogom tenni.

Ettől a - jellegéből adódóan aprónak nem nevezhető, ugyanakkor összességében tényleg piciny - rossz tapasztalattól eltekintve az élet csodás, és remek emberek vesznek körül, akikről azt gondolom, tényleg azért szeretnek, amilyen én vagyok, ami én vagyok.

Az elmúlt egy hét során többször találkoztam Lollus csodálatos társaságával is. Kedden három óra alvás után például kirándulni voltam a János-hegyen, ami már abból fakadóan is nagy szó, hogy három óra alvás után, és hogy kirándultam.

De mindez annyira természetes volt, és tökéletes, hisz újra libegőztem, hatalmas hamburgert ettem, friss levegőn voltam, rengeteget nevettem, amitől iszonyatosan feltöltődtem.

Nem említettem még azokat a szívmelengető találkozásokat, amikor Désemmel és Lollimmal gyűlünk egybe, hogy átbeszéljük az élet nagy történéseit, de legalább is a sajátunkét. Továbbra is hálával tartozom az életnek azért, hogy vannak ők nekem, nélkülük... de szerencsére erre gondolnom sem kell.

Persze nem lennék én, ha nem áradoznék most itt egy sort arról, hogy mennyire gyönyörű cipőt vettem magamnak a héten, amitől két napig mosolyra állt a szám, na nem mintha amúgy könnyek lepték volna el az arcom.

És volt még itt annyi más dolog is, többek között ismét fogorvoshoz járok, mert végre rávettem magam, hogy kicseréltessem a töméseimet, amitől persze ezerszer jobban érzem magam a bőrömben, és mivel már csak egy van hátra, boldogságom határtalan.

És itt van az olasz is, ami még mindig nagyon érdekel, és igen, persze hogy jól megy, ami engem nem, a tanárom viszont annál jobban megdöbbenti (éljen az önbizalom, ugye...). Imádom Alessot, és piszok mázlistának tartom magam, hogy első blikkre egy ilyen remek tanárt, személyiséget fogtam ki magamnak.

Nem meséltem arról se, hogy milyen jó volt múltkor Papival együtt ebédelni.

Egészen konkrétan fél éve halogatjuk, hogy elmenjünk étterembe, amire eleddig csak azért nem kerülhetett sor, mert hol a hó szakadt, hol Papi lába fájt, vagy csak szimplán én voltam használhatatlan. De most összejött, és annyira jól sikerült, hogy már alig várom a következő alkalmat, amikor meghívhatom őt egy újabb finom ebédre a kedvenc éttermembe. Ha más nem, májusban ezt biztos megejtjük, legalább is remélem.

Nos, azt hiszem, mindenről beszámoltam, ami velem történt az elmúlt időszakban (na jó, majdnem mindenről, a titkok nekem is kellenek ;)) úgyhogy most megyek is tova, hogy újabb élményeket gyűjtsek a következő normális bejegyzésemig.

Addig meg éljen a tavasz!

Tisss ezt gondolta 11-03-20 napján 14:05 -kor

8 hozzászólás

Címkék: csak egy fog rakoncatlankodik , csalad , Facusa , férfiak , munka , olasz , pajzán , pihi , vasarlas

2010 legszebb pillanatai Tisss módra

Szilveszter után nem sokkal elkészítettem 2010 legszebb pillanataiból az én kis videómat, amit akkor posztoltam is a Facséra.

Pár napra rá elkészítettem a blogverziót is, amit most veletek is megosztok.

Akárhányszor megnézem ezt a videót (vagy is inkább a másikat, ahol megannyi helyes pofi mosolyog vissza, amiket ebből a videóból kénytelen voltam kivágni, mert legtöbb barátnőm nem örülne az ilyen jellegű nyilvánosságnak), mindig olyan boldog leszek.

Remélem, hogy 2011-ről hasonlóan emlékezetes videó fog majd készülni, a képgyártás már megindult hozzá, annyi szent!

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 11-01-24 napján 15:13 -kor

2 hozzászólás

Címkék: Balaton , boldog , bolondTisss , Ciprus , Csak a zene , Dájmond , Dés , Facusa , Fanthomas , férfiak , karacsony , Lollo , Lujza , Macesz , munka , nyaralas , Nyuszika , pajzán , party , pihi , rolling , születésnap

Minden csoda három napig tart, vagy nem!

Hahó, csütörtök van!

Ennek ellenére még minden egyes nap kapok egy-egy hírmorzsát kínos valómról.

Pedig mondtam mindenkinek, hogy egy adagban zúdítsák rám, akkor könnyebben túlteszem magam a történteken.

De nem, csak úgy csordogálnak az újabb "vicces" memoárok, amitől a frász kerülget.

Hovatovább kaptunk egy köremailt, ami egy linkre hivatkozik, ahol az összes kép elérhető. No, hát ennyit arról, hogy én gondosan töröltem a súlyosabbakat...

De azért azt jó látnom, hogy a fotók alapján nem én voltam a legrészegebb (jóllehet, ez nem egyenlő azzal, hogy nem én voltam a legkínosabb :S).

Három nap már eltelt, úgyhogy remélem ez a csoda is lecseng lassan, addig meg nézzetek zsákban ugráló Tissst!

Csodás volt ám fejfájással, három óra alvással, és zavaros gyomorral, de mindent a munkahelyemért, én mondom.

Tisss ezt gondolta 10-11-11 napján 18:00 -kor

7 hozzászólás

Címkék: ehhh , munka , party , pihi

Soha többet nem iszom alkoholt!

Igen, általában mindig másnap szokott jönni a soha többet nem iszom alkoholt kijelentés, és ha úgy vesszük, a mai nap másnap.

Azért az érdekes, hogy mostanában nem a fizikai rosszullét gyötör ilyenkor, hanem az, hogy mennyire el tudom veszíteni a kontrollt.

Az a kurva szám be nem áll ilyenkor, és hülyeségeket beszél, na ez a baj.

Azaz nem baj, mert ilyenkor mindenki hű de jól szórakozik körülöttem, a fotók is ezt tanúsítják, meg a beszámolók is, és a kollégák se győzik mondani nekem, hogy milyen vicces vagyok, meg cuki, és mennyire jól szórakoznak azon, hogy ilyenkor mindent ötször elismétlek.

És valószínűleg ezért van az, hogy minden egyes ilyen kínos esemény után, újra sokat iszom, és újra szószátyár leszek, meg vicces, és cuki, és elismétlek mindent ötször.

És ezzel nincs is baj, ameddig nem szembesülök utólag azzal az elmondások alapján, hogy milyen is az, amikor más szerint vicces, és cuki vagyok.

Ugye nem lepődtök meg, ha őszintén elárulom, ilyenkor kínos, szánalmas, és rámenős vagyok, ami semmi esetre sem vicces, és cuki?!

A mai napnak volt egy olyan pontja, ahol majdnem elájultam a rémülettől, utána pedig elképedtem a döbbenettől, majd délután elsüllyedtem a szégyentől.

Jött ugyanis hozzánk a cseh HR-es, és megengedte, hogy átmásoljam a gépemre a hétvége során készült képeket (pedig azt mondták, nem lesz képkészítés, mégis volt, baszta).

És nézem gyanútlanul őket, aztán a következő pillanatban ott egy kép, aminek a hátterében X-szel vagyok, majd az azt követő képen már csókolózunk (okés, el van mosódva a kép, de akkor is, nagy felbontásban világosan látszódik, hogy nem a fülébe sugdolózok).

Basszus, ha ezt más gépére másolják, és hamarabb látja überkíváncsiszemfüles kolléganőm (aki soha nem tud olyan sokat inni, hogy elveszítse egy picit is a kontrollt, így olyan, mint egy két lábon járó magnó- és videokazetta, magyarán minden adatot rögzít), akkor végem.

Már épp megemésztettem a dolgokat, amikor is az újabb képeken meg azt látom, hogy 6 fiú milyen jól szórakozik a társaságomban, mialatt én éppen magyarázok (persze nem józanul), és a főnököm, L. a másik asztalról kémleli, hogy mi folyik ott. Jézus!

Miért van az, hogy angolul is vicces és cuki vagyok, meg a figyelem középpontjában égetem magam?

Így persze már értem, hogy másnap azok a srácok miért kerestek engem a recepción, meg a szlovák pénzügyesnél, és miért ért mindig fülig a szájuk, akárhányszor megláttak engem... Ki a fene tudja, hogy mit mondhattam nekik, ha arra se emlékszem, hogy éjfélkor szendvicset ettem?

És akkor nap végén, már éppen fellélegeznék, hogy hurrá, nincs több kínos történet, mikor is jön X. és megkérdezi, hogy emlékszem-e arra, hogy az első csók úgy történt, hogy én megannyi cseh között közöltem vele, hogy jöjjön csak velem, mert én most rögtön csókolózni akarok vele.

Hát jessszus, akkora szégyen vagyok, én úgy belevörösödtem (most is vörös vagyok, ahogy ezt írom), hogy kénytelen voltam elmenni a wc-re lehűteni magam. Miért, miért, miért vagyok én részegen ilyen borzalmasan rámenős? Mihééééért?

És emberek miért érzik úgy, hogy utólag el kell nekem mesélniük azt, hogy mennyire rémesen kínossá tudok válni az alkohol hatására?

Az meg már csak hab a tortán, hogy szombat este közölte X-szel egy cseh lány, hogy hű de édesek voltunk együtt, úgy, hogy persze X. nem volt egyedül, mikor ezt mondta neki :S

Nos, el lehet képzelni, hogy a nap során hányszor fordult meg a fejemben, hogy azonnali hatállyal felmondok!

Sokszor.

Lassan címkét kell gyártanom alkohol címén, annyit írok róla.

Le kell állnom a vad piálásról, vagy csak és kizárólag barátok körében szabad(na) innom.

Tisss ezt gondolta 10-11-08 napján 21:48 -kor

11 hozzászólás

Címkék: bolondTisss , ehhh , férfiak , munka , pajzán , party , pihi

Mikulov

Megérkeztem, és mit ne mondjak, pazar két nap volt, bár a pazar nem jó szó rá, mondjuk inkább úgy, hogy iszonyatosan fárasztó, és kimerítő, de ugyanakkor energiával feltöltő is.

Kezdődött ott az egész, hogy pénteken agybajt kaptam, mert lehalt a gépem, és mert hónapzárásom volt, és már rég el kellett volna indulnunk, de a munkám miatt nem tudtunk, és ettől egy picit befeszültem ám, de ez még semmi se volt ahhoz képest, hogy mennyire rémes utam volt egy darabig.

Mert hogy az önző kollégám miatt - aki közölte, hogy ő nem tud felkelni korábban azért, hogy elmenjen a másik kocsival - kénytelen voltunk hárman nyomorogni hátul. Nem vagyok egy vastag gyerek, de nem hazudok, ha azt mondom, 35cm-en passzírozódtam egészen Pozsonyig. Fájt a csípőcsontom, a derekam, a vállam, ami miatt sírtam is egy keveset, meg persze káromkodtam magamban sokat.

Pozsonyban aztán kocsiból ki, kocsiba be, pikk-pakk hárman maradtunk csak, és indultunk tova a végső desztinációhoz.

Csak hogy időközben előkerült Jager pajtás, mert annyira feszült voltam, hogy úgy gondoltam, inkább leszek részeg jókedvű, mint józan idegbeteg.

Így esett hát, hogy 20 perc elteltével már csacsi voltam, mert voltam annyira értelmes, hogy kitaláltam, minden piros lámpánál meghúzzuk a flaskát. Meghúztuk, és ha én egyszer meghúzom, akkor az nem két korty, hanem legalább öt.

A szállóba érve igyekeztem eltűnni mindenki elől, hogy kicsit összeszedjem magam, mert akkor már igazán részeg voltam, ami szégyen, de én így mulatok.

A vacsora viszont talpra állított, és bő egy órányi alkoholmegvonás után már újra tudtam, hogy én vagyok én, és ha bárki leszólított, akkor nem csak arra voltam képes, hogy kuncogva közöljem, hogy im so drunk. Hah.

No, aztán kezdődött elölről a Jagerezés, amiben jelentem, annyira sikeres voltam, hogy összességében elmondható, az 1 literes üveg 2/3-át én fogyasztottam el.

Rengeteg emberrel beszélgettem, még több férfi érdeklődött irántam, de ez az este nem az övéké volt, hanem X-é.

Nem árulok zsákbamacskát, lelőttem egy házinyulat, és nagyon élveztem. Pedig tudom én, hogy kollégával nem illő kavarni, mert aztán kínossá válhat a másnap, meg a hétköznap, meg minden nap, de ez egyikünket se érdekelte.

És azt hiszem, szerencsés vagyok jelen esetben, mert bizton tudom, hogy ő se akar tőlem többet, mint amennyit én tőle, az meg tudjuk (legalább is én tudom), hogy mi.

És erre ékes bizonyíték volt a másnap, amikor ugyanúgy viccelődtünk a másikkal, ugyanúgy tudtunk a másik szemébe nézni, és egyáltalán nem éreztük kínosnak a szituációt, de az elmúlt estét se.

Az már más kérdés, hogy ez a hülye elől felejtette az óvszert, így gyakorlatilag Gyertyatartó első mondata az volt hozzá, hogy bazzzeg, te felhoztad Tisss-t.

Amit persze tagadott, de totál sikertelenül, mert a nap során Gyertyatartó többször célozgatott nekem, amiket igyekeztem hárítani, de azért belül pirultam.

Hajnal 6-kor kerültem be a saját ágyamba, ami vicces volt, mert persze fogalmam nem volt a szobaszámomról, így a recepcióst kellett megkérdeznem, hogy még is hova vagyok elszállásolva.

Laza 3 óra alvás után aztán ébresztő volt, mert indult a játékos móka, kecskefejéssel, széna lapátolással, trágyázással, és így tovább.

Nem mondanám, hogy friss voltam, és üde, de becsülettel végigcsináltam a játékot, amit egy ebéd, majd egy délutáni alvás követett.

Aztán vacsora, és irány a közeli pub, ahol sör, sör hátán, majd sok kör Jager, ha már ennyire barátommá vált.

A fiúk éjfél körül aludni tértek, mi viszont a kolléganőmmel 4-ig megtoltuk a bulit, mialatt cseh srácok hülyítettek minket.

Nem aludtam sokat mára virradóan se, de jelentem, túléltem az utazást, és minden mást is, és még csak rosszul se lettem, amit alig hiszek, de nagyon örülök.

Rengeteg minden kiesett az elmúlt 48 órából, de a "jó kolléga" nem rest utólag felvilágosítani az embert, hogy mit csinált, merre járt bizonyos időpontokban, illetve mit mondott vadidegen embereknek. Így legalább nem csodálkozom, hogy annyian mosolyognak rám, és hogy a cseh srácok utánam érdeklődnek a recepción, hogy merre járok, nem láttak-e.

Heh, céda vagyok te jó ég, de imádtam cédának lenni!

Bazi jó volt ez a hétvége, kikapcsolódtam, nyúlra vadásztam, nevettem, ittam, rengeteget ettem, és még több egobonbont kaptam. Kell ennél több?

Tisss ezt gondolta 10-11-07 napján 14:45 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , bolondTisss , ehhh , férfiak , munka , pajzán , party , pihi

Villányban járt

Hát ez egy csuda hétvége volt, csuda lerészegedéssel.

A múlt hét nagyjából betegeskedéssel, és még több munkával telt, így mikor Déssel a hétvégét tervezgettük, egyetlen egy dolgot szögeztem le, méghozzá azt, hogy vállalhatatlanra óhajtom magam inni. Jelentem, sikerült!

Péntek este indult meg karavánunk Siklósra, hadiszállásunk felé.

Éjfél is lehetett, mire ágyba jutottunk, de mivel régóta (majd egy hete, haha:)) nem találkoztunk Déssel, kábé hajnal 2-ig karattyoltunk.

Másnap aztán 11-kor ébredtem, hatalmas fejfájásra (az egész hetes ugató köhögés hozadékaként), amit hamar csillapítottunk, így gyakorlatilag semmi akadálya nem volt annak, hogy este felhőtlen lerészegedésben legyen részem.

Ehhez szépen megágyaztam a gyomromnak krumplis tésztával, majd később még a fesztivál területén is megtámogattam a projectet 1,5 adag töki pompossal (amit még mindig nem szeretek).

Nagyjából 1/2 8 lehetett, mikor hozzáláttunk az italozáshoz.

Mivel meglehetősen csípős volt az időjárás, csak úgy gurultak a decik a torkomon, aminek ideje korán meg is lett a hatása.

Míg Dés az 1 deciket ízlelgette, addig én úgy döntöttem, nem cicózom, a bort úgy se szeretem, tök mindegy, milyet iszom, jöjjenek hát a két decik.

Nos, gondolom senki nem lepődik meg, ha elárulom, hogy 10 óra magasságában már nagyon vidám voltam, és 11-kor eljött az a pont, amikor kezdtek kimaradni a részletek.

Azt tudom, hogy Budapest bár alatt nagyon roptam, és hogy összetalálkoztam karmakillerrel is, ami még mindig hihetetlen, kicsit sztárnak is éreztem magam (höhö), amiért felismert valaki a világ végén, pedig nem voltam sztár, csak részeg.

Valahol egyébként ennél az időszaknál jöhetett a filmszakadás, mert másnap azt vettem észre Lujzin, hogy egy raklap fotót készítettem a Budapest bárról, amire egyáltalán nem emlékszem.

Arra se emlékeztem, hogy az első sorban összebarátkoztam egy férfival, akivel megbeszéltük, hogy jövőre ugyanott találkozunk, és nem voltam rest inni a vörösborból, amit kínálgatott, pedig nekem akkor már max ásványvíz kellett volna.

Dés szerint az utolsó számok alatt elmentem wc-re, amit követően fél óráig fogalmuk nem volt rólam. A helyzet az, hogy nekem se magamról!

Fogalmam sincs, mit csináltam ezen idő alatt, mert a következő emlékem az, hogy Dés jó barátja P. beszél hozzám, én meg valamit nagyon magyarázok.

Tegnap este tudtam meg, hogy végül sírósra ittam magam, és folyamatosan azt hajtogattam, hogy én egy vesztes vagyok. Hovatovább azt is egyfolytában szajkóztam, hogy nem vagyok jó nő, és hiába próbált meggyőzni P. ennek ellenkezőjéről, nem békéltem meg magammal (éljen... de hogy erre se emlékszem?).

Aztán később csokis mazsolát ettem két pofára, amit nem is szeretek, de közöltem, hogy márpedig nekem most azt kell ennem, hogy utána hazafelé a kocsiban még furábban viselkedjek.

Én akartam vezetni (nincs is jogsim), és folyamatosan mondtam a magamét.

Hát kérem, alattomos bor a villányi, mert ilyen velem nem is tudom, mikor történt utoljára.

Általában tökéletesen tudatában vagyok annak, hogy mit csinálok, és emlékezni szoktam mindenre, nos, most 70%-ra emlékszem az estéből, a maradék 30%-ot meg tegnap összemozaikoztuk.

Csuda jól éreztem magam, amiért itt is hála egyetlen egy Désemnek, és úgy egyáltalán a familynek.

Képek a hajtás után!

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 10-10-04 napján 12:14 -kor

8 hozzászólás

Címkék: boldog , bolondTisss , breteg , csalad , Dés , Lujza , Macesz , party , pihi , vasarlas

Elmélkedik, már megint

Nehéz bármit is mondani egy ilyen lesújtó hír után, nehéz bármiről is írni, hiszen a szívem egy része még mindig sajog, de azt hiszem, ez teljesen normális.

Rengeteget gondolkodtam az elmúlt napokban, és rengeteg dolgot veséztem át magamban.

Lényegében egyetlen egy dolognak örülök úgy igazán az életemben, méghozzá annak, hogy naplót vezetek (és nem, most nem a blogomra gondolok, bár ez is szép lenyomata a mindennapjaimnak).

Mindig is örökös félelmem volt, hogy odavesznek az emlékeim, hogy egy-egy pillanatot, személyt, gesztust nem fogok tudni megörökíteni az utókornak, vagy csak magamnak.

Ettől nem kell félnem, és ez nekem boldogságot ad, mert tényleg egy hülye bika vagyok, aki ragaszkodik mindenhez, és mindenkihez, akit egyszer megszeretett, de talán ez nem olyan rossz tulajdonság.

Évek óta nem olvasom vissza a naplómat, még is maga a tudat, hogy megtehetném, hatalmas megnyugvást ad.

Azon is elgondolkodtam a napokban, hogy mi lenne, ha elmennék egy pszichológushoz.

No worries, nem tikkel a szemem, nincsenek álmatlan éjszakáim, és nem pánikolok (holott erre már jó párszor volt példa, mégse fordultam akkor orvoshoz), bár ha belegondolok, nagyjából 14 éves korom óta akarnak vadidegen emberek megmenteni, és szakértő kezek között tudni, lehet épp itt lenne az ideje (nem:))!

Félre értés ne essék, remek jól érzem magam a bőrömben, tele vagyok tervekkel, célokkal, programokkal, még is van bennem egy tartás, hogy mi van akkor, ha mindaz, ami az elmúlt pár hónapban történt velem, egy szép napon visszaköszön.

Mert megvallom, ami történt velem eddig ebben az évben az úgy nagyjából 5 évre is elég lett volna, de nem mindenre van befolyásunk, ez nekem is tiszta.

Az események tehát megtörténtek, én pedig szépen elzártam őket a polcom leghátsó zugába, a nélkül, hogy feldolgoztam volna.

Ékes példája ennek az, hogy esténként, ha nem vagyok fáradt, olykor zokogó rohamban török ki Fácim hiánya miatt, amin mondjuk most biztos páran megint elhűlnek, de vállalom.

Hiányzik a kis piszok morzsa, mindennél és mindenkinél jobban!!!

Mindig is tudtam, hogy a majomszeretet, amit iránta táplálok majd akkor fogja megbosszulni magát, amikor ő már nem lesz. És hiába szagoltam bele minden egyes nap úgy a kis bundájába, hogy közben igyekeztem magamba szívni a lényét, és ezerszer közölni vele, hogy mennyire szeretem, és mennyire örülök, hogy van nekem, most még is hatalmas űr van itt utána, holott tudtam, hogy ő se örök életű.

Minap kollégám próbált rám hatni, hogy fogadjak be egy csuda kis pofi cicát, de képtelen lennék rá. Egyszerűen nem érzem azt, hogy tudnám őt szeretni, és nem is szeretnék most egy új lényt szeretni.

A legrosszabb az, hogy kitörölhetetlenül itt vannak bennem az utolsó percek, pillanatok, amik olyan nehezékként ülnek a szívemen, hogy szó szerint fáj.

Aztán persze itt van Papi is, akiért nap mint nap aggódom, ami nem jó, és nem lenne szabad, de én már csak egy ilyen hülye, túlaggódós picsa vagyok.

Ha csak nyösszent egyet, már azonnal ugrom, hogy megnézzem, mi van vele.

Nem szeretem, ha róla kérdeznek, nem szeretem, ha azt kérdezik mi történt vele, nem szeretek azokról a napokról beszélni, nem szeretek gondolni se rá, mert az a pokol volt, és szeretném a lehető legmélyebbre temetni.

De mindezt túléltem, és ép ésszel (ezen azért csodálkozom), bár az is igaz, hogy szerintem nagyon megváltozott a személyiségem (ne má, megint :)).

Igazán egyébként akkor gondolkodtam el nagyon ezen a pszichológus dolgon, amikor nagymamám meghalt.

Elhiszitek, hogy egy könnycseppet nem ejtettem érte? Se akkor, mikor megtudtam, hogy meghalt, se a temetésen? Őszintén, normális ez?

Normális, hogy nem sírok egy olyan ember miatt, aki rengeteget tett értem, és bár legalább annyiszor bántott (erre most ébredek csak rá igazán, ahogy olvasom vissza a blogjaimat, hogy nem egyszer mennyire gonosz volt velem), még is a közvetlen családomhoz soroltam, és megannyi szeretetet kaptam tőle gyermekként.

És nem, semmi, nádá könny.

Mondjuk abban az időszakomban voltam úgy, hogy semmin nem tudtam sírni, sőt, az utóbbi fél évben alig sírtam, pedig én egy sírós-picsogós vagyok, de valahogy úgy érzem, elfogytak a könnyek.

Ez alól persze kivétel az, amikor esténként Fácim miatt sírok, de erről már írtam.

És hát kivétel volt a mostani kedd, mert akkor aztán zokogtam a munkahelyemen, zokogtam hazafelé, zokogtam az ágyamban.

És hát persze ezen is elgondolkodtam, hogy vajon normális reakció-e ez tőlem, de aztán arra jutottam, hogy persze. Akit szeretek, azt szívvel teszem, és nem számít az, hogy már nem a mindennapjaim része, attól még az életem része marad.

Érdekes, mert szerdán jártam Nagypapámnál (<3), és míg ott voltam nála, végig hatalmas boldogságot, meghittséget, nyugodtságot éreztem.

Annyira leegyszerűsítette az élet értelmét, ami persze tökéletesen kézenfekvő. Tényleg nem számít semmi más, csak az, hogy szerethessünk, hogy akik körülöttünk vannak, azokat szerethessük. És pont.

És mindegy, hogy az rokon, barát, kolléga, szomszéd, ha te szereted, és esetleg ő is viszont, az tényleg a világ legjobb dolga.

Fura, mert ezen is elgondolkodtam (már megint csak a blogjaim hatására), hogy te jó ég, mennyi álszent emberrel vettem magam körbe korábban. Nem is az álszent a jó szó, mert nem voltak ők álszentek, hisz komolyan hittem abban, hogy barátok vagyunk, csak valamiért piszok naiv voltam, amiért azt gondoltam, hogy annak ellenére, hogy valaki bánt engem szánt szándékkal (és ezt még le is írtam a blogomba, ergo tudatában voltam), őszintén szerethet engem.

Fura szembesülnöm a 21 éves önmagammal, a 23 évessel is, és szerintem két év múlva legalább ennyire rá fogok csodálkozni a mostani önmagamra, de hát az élet egy tanulási folyamat, nem igaz?

Hú, de összevissza írok, de lényegében tényleg cikáznak a gondolataim, én meg már úgy is régen írtam ide olyan igazi Tisss-es bejegyzést.

Ja igen, abbahagytam azt a gondolatszálat, hogy milyen barátnőim voltak.

Áradoztam megannyi bejegyzésen keresztül róluk, holott a napnál is világosabb volt már akkor is, hogy melyik az igazi barát, és melyik nem.

És ha most körbenézek, továbbra sincsenek sokan körülöttem, de akik vannak, azokról már tényleg elmondhatom, hogy örökkön örökké lesznek (remélem!), és emiatt olyan boldog, és elégedett vagyok, meg persze hálás is, és igyekszem vigyázni rájuk, mert nagyon fontosak ők nekem.

Hú a betyárját, már rég otthon kellene lennem, és pakolnom (megyek este Siklósra, jeeee :)), ehelyett meg itt szaporítom a szót, úgymond a nagy semmiről.

Ennyit rólam, meg a gondolataimról, lehet csámcsogni ;)

Tisss ezt gondolta 10-10-01 napján 14:49 -kor

6 hozzászólás

Címkék: boldog , csalad , Dájmond , Dés , Facusa , Lollo , pihi

Ciprus 8. nap

Augusztus 25. Szerda

Egyszer minden nyaralás véget ér, nem volt ez másként az enyémmel se.

Egy pillanatnak tűnt az egész, még is azt mondom, hogy többet nem bírtam volna ilyen életvitel mellett (dehogynem :)).

A végére már tényleg a végkimerülés kerülgetett, amit megfejelt az, hogy az utolsó napon 2 és ½ óra alvás után kellett kelnem, hogy összerámoljam a holmim, és jelen legyek a transzfer érkezésekor. Szerinted?

Így még életemben nem pakoltam, a klasszikus, mindent bedobok a bőröndbe 10 perc alatt, majd ráülök, és megpróbálom összecsukni jelenetet képzeld el!

Legalább két percet kellett rugóznom rajta, mire nagy nehezen sikerült lezárnom Ronit, az már más kérdés, hogy meg se bírtam mozdítani, olyan bitang nehéz volt.

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 10-09-06 napján 15:06 -kor

8 hozzászólás

Címkék: boldog , Ciprus , férfiak , ketrec , Lujza , nyaralas , pajzán , party , pihi

Ciprus 7. nap

Augusztus 24. Kedd

Elérkezett az utolsó teljes nap beszámolója, melyről nem sok kép készült, emlék viszont annál több keletkezett.

3 és ½ órányi alvás után ébredtem, hogy gyors reggeli után mihamarabb a strandon köthessek ki.

Előzetes terveim szerint, az egész napos strandolást követően találkozóm lett volna Andreassal, és utoljára még buliztam volna egy nagyot a Starsky'sban.

No, hát nem így alakult, ezt most leszögezem, a többit meg mindjárt kifejtem.

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 10-09-05 napján 19:20 -kor

11 hozzászólás

Címkék: boldog , Ciprus , férfiak , Lujza , nyaralas , pajzán , pihi

Ciprus 6. nap

Augusztus 23. Hétfő

Bő 4 óra alvás után (fogalomzavar, mert négy órányi alvás nem lehet bő!) meglehetősen korán, ½ 7-kor ébredtem, hogy a hajnal ¼ 8-as időpontra el tudjak készülni.

Kihívás volt a javából, mert őszintén szólva, semmi kedvem nem volt buszban utazni egész nap, sokkal inkább aludtam volna egy nagyot, hogy utána pörkölhessem magam a napon, de az út be volt fizetve, kulturálódni amúgy se árt, így miután félkómás állapotban összekaptam magam, csak lecsattogtam a hotel elé, ahol szépen megvártam a buszom.

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 10-09-04 napján 14:57 -kor

11 hozzászólás

Címkék: boldog , Ciprus , Lujza , nyaralas , party , pihi

Ciprus 5. nap

Augusztus 22. Vasárnap

Laza 3 óra alvás után ébresztettem magam, mondván, már hiányzik a kávé, meg hát közeledik a nyaralás vége, nem ártana a tengerpartot jobban kihasználni, és nem csak a délutáni órákban letámolyogni.

Nem mondanám, hogy fitt voltam, de ekkorra már átértelmeztem a nyaralás szót a szótáramban. Nem a pihenéssel kapcsoltam össze, hanem sokkal inkább a kikapcsolódással, és a bulizással.

Úgy voltam vele, aludni majd itthon is tudok bőven, nem fecsérelem a drága időt ilyen 'haszontalan' dolgokra (hah, akkor még nem tudtam, hogy hazaérkezvén majd az allergia miatt nem fogok tudni aludni, és belekerülök a 'soha nem tudom magam kipihenni' spirálba).

Miután megreggeliztem, és elkészültem, Nissi Beach, Ciprus méltán legszebb, Kék zászló díjjal kitüntetett strandja felé vettem az irányt.

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 10-09-01 napján 12:21 -kor

14 hozzászólás

Címkék: boldog , Ciprus , férfiak , Lujza , Macesz , nyaralas , pajzán , party , pihi

Ciprus 4. nap

Augusztus 21. szombat

Nos, kevéske alvás után ismét a strandon kötöttem ki, ahol igyekeztem minél szebb színűvé varázsolni magam, és kipihenni az este fáradalmait.

Amikor épp nem szórakoztatott senki, akkor általában zenét hallgattam, fürödtem, és sudokuztam.

Utóbbinak még mindig megszállottja vagyok, ráadásul egy bizonyos idő után iszonyatosan hiányozni kezd, hogy az agyam is használjam, így eshetett meg, hogy nyaralásom utolsó napján kicsúszott a számon az a mondat, hogy "hiányzik a munka". Röhejes ugye?

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 10-08-31 napján 16:32 -kor

3 hozzászólás

Címkék: boldog , Ciprus , férfiak , Lujza , Macesz , nyaralas , pajzán , party , pihi

Ciprus 3. nap

Augusztus 20. péntek

A pénteki hajókázást már akkor vártam, amikor kifizettem rá az idegenvezetőnek azt a hatalmas összeget, amit nem szégyelltek elkérni érte.

Általában, ha szervezett nyaralásra megyek, akkor minden alkalommal részt veszek az adott hely hajós programján, mert az egy olyan dolog, amiben szerintem nem lehet csalódni.

Most se csalódtam, csak inkább többet vártam volna, na persze nem a személyzettől, meg magától a csomagtól, hanem az emberektől.

VIP Katamarán túra volt a program neve, amely azt tartalmazta, hogy kivittek minket a tengerre egy katamarán hajóval, ingyen folyt az alkohol, snackek sokaságából lehetett választani, bőséges ebéd, többszöri megálló csodaszép öblökben, zene, és csak 18 éven felüliek részvétele.

No, hát jól beugrottam ennek a 18 éven felüli dolognak, mert valamiért azt gondoltam, hogy inkább fiatalokkal lesz tele a hajó. Jelentem, nem nyert, mert zömmel idősebb házaspárok voltak (:o), köztük olyanok is, akik le se vetkőztek fürdőruhára, amit ott helyben nem is nagyon értettem (na jó, itthon se). Sebaj.

Kora reggel jött a transzferbusz, ami egyáltalán nem emberi időpontra volt lefixálva, így a kávé, és a reggeli is kimaradt, ami nélkül még rosszabbul éreztem magam bő másfél óráig, amíg fel nem szedtük az összes vendéget, és meg nem érkeztünk a kikötőbe, ahol már várt ránk a hajónk.

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 10-08-29 napján 11:57 -kor

4 hozzászólás

Címkék: boldog , Ciprus , férfiak , Lujza , nyaralas , pajzán , party , pihi

Ciprus 2. nap

Augusztus 19. csütörtök

A kora hajnali lefekvésem korai ébredés követte, hogy legyen még alkalmam egyet kávézni, mielőtt véget ér a reggeliztetés.

Nem sűrűn jutottam le egyébként reggelire (szám szerint háromszor a hét alkalomból), mert amikor erre módom lehetett volna, általában akkor aludtam az igazak álmát.

Nem is vagyok olyan nagy reggelis, de azért a kávé az aranyat ért, mindig örömmel vettem, ha belekortyolhattam.

Gyors reggeli után visszaérve a szobámba realizáltam, hogy még mindig iszonyatos fejfájásom van a másnaptól,

így bekaptam egy gyógyszert, és átfordulván a másik oldalamra, aludtam úgy déli 12-ig.

Mikor felébredtem, arra jutottam, hogy baromira nincs ez rendjén, hogy én már 24 órája Cipruson tartózkodom, és még egyszer sem mártóztam meg úgy istenesen a tenger habjaiban, hisz mégis csak a tenger végett jöttem.

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 10-08-28 napján 11:05 -kor

6 hozzászólás

Címkék: boldog , Ciprus , Lujza , Macesz , nyaralas , party , pihi

Ciprus 1. nap

Megpróbálok nekifutni valamilyenféle beszámoló írásának.

Szeretném, ha itt is nyoma lenne, nem csak a saját naplómban, ugyanakkor ez a nyaralás merőben eltért az összes eddigitől, amiben valaha részem volt, így úgy döntöttem, nem vállalok fel minden részletet itt.

Ami persze internet kompatibilis, az kikerül ide, a többit azonban megőrzöm magamnak, valamint a barátaimnak.

Röviden, és tömören már összefoglaltam, hogy életem legjobb nyaralásában volt részem, még mindig felfoghatatlan, hogy ott voltam, hogy megtörtént.

Nyár elején tényleg egy dologban voltam csak biztos, méghozzá abban, hogy idén is látni szeretném a tengert, nem érdekelt, hogy kivel, merre, csak a tenger lebegett a szemem előtt.

Aztán ahogy kirajzolódott, hogy ki időhiány, ki pedig pénzhiány miatt nem tud hozzám csatlakozni, úgy vált előttem világossá, hogy csak magamra számíthatok.

Nem rémültem meg a gondolatától, hogy egyedül menjek el egy idegen ország tengerpartjára, sőt, ahogy barátkoztam a gondolattal, úgy lettem egyre izgatottabb.

Igen, menni akartam, menni a tengerhez, és egyedül!

Egy dolgot kötöttem ki magamnak, méghozzá azt, hogy nem megyek egyedül arab földre, a többi az teljesen nyitott volt.

Aztán később tovább szűkítettem a kört azzal a kitétellel, hogy ha már megyek, olyan helyre megyek, ahol még soha nem jártam.

Néztem Ciprust, Spanyolországot, Máltát, és megannyi más meseszép helyet, de végül a szabadságom határozta meg, hogy mely desztinációk jöhetnek szóba.

Ciprus győzött, és bár egy kisebbfajta (oké basszus, nagyobbfajta) vagyont fizettem az egyágyas felárért, a tengerre néző szobáért, és azért, hogy a központban legyek, elmondhatom, minden centjét megérte.

Augusztus 18. szerda

Kora hajnalban indult a repülő, ami előtt természetesen nem tudtam kipihenni magam, így 4 óra alvás után, hulla fáradtan taxiztam ki Ferihegy 2-re.

Amit írtam korábban az első számú félelmemről, nos jelentem, az bevált, a reptéren már a repülés gondolatától is sírnom kellett, így amikor ténylegesen ott ültem a székemben, azon kaptam magam, hogy egyenesen potyognak a könnyeim.

Nem gondoltam én arra, hogy lezuhanunk, vagy jaj mi lesz, semmire nem gondoltam, mégis csak úgy záporoztak a könnycseppjeim, mialatt mellettem rendesen hülyének néztek.

Amint felszállt a gép, sikerült megnyugodnom, de leszállásnál ugyanez az eset megtörtént, jóllehet, ott a végén örömömben nekiálltam zokogni is.

Mindezt egyedül eljátszani szép kis cirkuszi mutatvány, de mielőtt elindultam, megfogadtam magamnak azt is, hogy nem fog érdekelni senki véleménye velem kapcsolatosan, mert ez az én nyaralásom, és ez az egy hét csak és kizárólag rólam szól.

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 10-08-27 napján 13:59 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , Ciprus , férfiak , Lujza , Macesz , nyaralas , pajzán , party , pihi

Életem legjobb nyaralása

Megjöttem, és túlzás nélkül mondhatom, életem legjobb nyaralásán vagyok túl.

Soha nem voltam még ennyire felszabadult, boldog, elégedett, kiegyensúlyozott, önmagam, mint az elmúlt egy hétben.

Azt se tudom, hol kezdjem a mesélést, azt se tudom, egyáltalán elmeséljek-e mindent.

Egy viszont biztos, Ayia Napa a világ egyik legjobb helye, és mindenkinek látnia kellene, mert ami ott van, az tényleg paradicsomi, és mámorító ;)

Tisss ezt gondolta 10-08-25 napján 15:57 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , Ciprus , férfiak , nyaralas , pajzán , party , pihi

Cyprus bejelentkezik

Ameddig a koktéltól nem csűrök be, ide is írok. Itt ülök a Tommy's pubban, Jungle in jungle koktélt iszok, és 1 Euro fejében addig netezek, ameddig akarok! A paradicsomban vagyok, bár bár hátán, discók sokasága, imádom!!! A szállás csodás, ugráltam az ágyon örömömben, mikor elfoglaltam a szobám, a kaja mennyei, a pia olcsó, imádok itt! Rengeteg mesélni valóm van már most, fotók meg lesznek bővivel, rólam egyelőre csak tinis-emós (tükörben fotózott) készült, de lesz ez még így se. Csók nektek, ja és Dés itt egész nap dingdingelnél :)))

Tisss ezt gondolta 10-08-18 napján 21:04 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , Ciprus , Dés , férfiak , nyaralas , party , pihi

Nyaralni megy

12 óra múlva, ha minden igaz, már ott leszek.

Nehéz felfogni, elhinni, és egyelőre nem is élem bele magam, mert addig még van egy hatalmas challenge, repülni kell!

Tekintsünk most el attól, hogy már a puszta gondolatától katapultálni volna kedvem!

Igyekszem csak a jó dolgokra koncentrálni, napfényt, tengert, koktélok garmadáját, és helyes kis pasikat vizualizálok magam elé, az odavezető útra meg gondolni se akarok.

A pakolásnak nekiestem este, tekintve, hogy hajnal 1/2 5-re jön értem a taxi, és újabban reggel beszámíthatatlan vagyok.

Elszörnyedtem, egyben nem is értem, ki volt az az idióta, aki 20kg-ban maximalizálta a bőrönd súlyát? Hogy nem nő, abban biztos vagyok!

Nem, nem mérem meg Ronit, ha emiatt (is) felárat kell majd fizetnem, büszkén vállalom, de az biztos, hogy nem indulok el a 10 ruha, 30 tanga, kb. 25 felső, 6 gatya, 2 szoknya, 3 fürdőruha, x (fedje jótékony homály ennek számosságát) cipő nélkül.

Ami a legviccesebb, és ezen sírva röhögök, az az, hogy én, aki soha, de soha nem sminkelek, legalább négy különböző márkájú palettát suviszkoltam be a nesszeszerembe. Hát így!

Legyetek jók, hajnalkelők gondoljanak rám, igyekszem jól érezni magam, puszik a rokonoknak, és így tovább ;)

Tisss ezt gondolta 10-08-17 napján 22:41 -kor

2 hozzászólás

Címkék: boldog , Ciprus , férfiak , nyaralas , pajzán , pihi , smink

Képek Siófokról

Megmutatom a képeket is, mert aztán elutazom jól, és a végén még nem lesz itt dokumentálva képekkel az elmúlt napok eseménye, az meg nagy veszteség lenne, ugye, hogy ugye?

A sor nem lesz teljes, mert jó részük beragadt Désnél, aki szintén szabin van, de majd utólag ápdételem a blokkot.

Itt a körmöm már ki van lakkozva, és a jól megérdemelt sörömet kortyolgatom

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 10-08-17 napján 18:21 -kor

még nincsenek hozzászólások

Címkék: Balaton , boldog , Dés , Lujza , Macesz , nyaralas , party , pihi

Siófok

Megjöttünk a Tompika!

Zseniális volt az elmúlt három nap, amiért itt is köszönet Désemnek.

Nem mondom, hogy kipihentem magam, mert arról szó sincs, de mivel már csak kettőt kell aludni, és újabb nyaralásra megyek, nem panaszkodom.

Lássuk csak, hogyan is telt a hosszú hétvége?

Pénteken a hajnali órákban keltem, mert még dolgoznom kellett egy kicsit itthonról, hogy aztán nyugodt szívvel induljak el nyaralni.

A pakolás több mint viccesre sikeredett, annyira másnapos dekoncentrált voltam, hogy fél percenként ugráltam egyik helyiségből a másikba, megpróbálva összeszedni a legszükségesebb holmikat.

Nos, Siófokon aztán kiderült, hogy nem jártam annyira élen a műveletben, ugyanis sikerült itthon hagynom a fésűm, illetve leérkeznem úgy a Balaton partjára napozás célzattal, hogy nincs nálam testápoló.

Ezek apró dolgok, de annál nagyobb volumenűeknek bizonyultak.

Nem, egyiket se vettem, mert egyrészt rohadt lusta voltam elkúszni a boltba, másrészt meg úgy is drága lett volna, a pénzt meg inkább költöttem alkoholra ("egyszer megjavulok én, jó leszek majd!").

A vonatút lefelé vicces volt, már akkor leizzadtam, amikor Ronit (bőrönd) megpróbáltam felpakolni a csomagtartóra...

Nem sikerült Dés segítsége nélkül, amit megelőzően persze készített egy raklap képet a szenvelgésemről, akár csak arról, ahogy kifáradva, remegő kézzel nekiállok körmöt lakkozni. Okos Eszti, taps-taps (lábjegyzet: a kábé 5 perces erőlködés következményeként még mindig izomlázam van :o)!

A következő nagy mutatvány az volt, mikor Dés elővette a táskájából a dobozos söröket, amivel nagyjából egy időben foglaltam imába a nevét, mert hogy általa nyugodott meg a másnap miatt tiltakozó gyomrom.

A szállás egy köpésre volt mind a vasútállomástól, mint a parttól, mind pedig a központtól, aminek persze megvolt az előnye és a hátránya is.

Még sehol nem aludtam ennyire éberen, és szarul, mint ott, köszönhetően a hajnalban az állomás felé irányuló részeg sihedereknek, de oda se neki.

Alig, hogy megérkeztünk, kipakoltunk, és irány a plázs.

Napozás, fürcsi, hatalmas beszélgetések, jegeskávé, és örülés, hogy Siófokon vagyunk.

Este aztán be a központba, minden évi gyrosunkat add meg nekünk ma, majd Mojitó ivás kancsóból, közben sör, meg sült krumpli, egyszóval mix az élet, és ez jó.

Nagyjából 2 percen múlott, hogy nem áztunk szarrá, és fújta el a vadonatúj fürdőruhám az erkélyről a szél az esti viharban. Szerintem ember nem futott még úgy (kétszer) két darab rongyért, mint mi :)

Nem volt ez másként másnap sem, amikor megint csak egész nap hallgattuk, ahogy az újpesti faszkalapok hergelik magukat a Siófok - Újpest meccsre (ami végül egy szánalmas 1-1-gyel végződött), hogy aztán kisvártatva a siófoki rendőrökben gyönyörködjünk strandoltunk (Tisss hekket evett kovi ubival, nyam), jegeskávét ittunk, söröztünk, gyrost ettünk, kancsóból ittunk Mojitót, majd ismét megúszva a vihart időben hazaértünk.

Harmadik nap jórészt a fátyolfelhős strandon pihegtünk, snapszereztünk.

Napot nem sokat láttunk, amit egy percig nem bántam, hiszen eddigre már a sok eszemnek köszönhetően magamhoz mérten pecsenye vörös színben tetszelegtem, így a napot a hátam közepére se kívántam (szó szerint).

Tegnap már nem ittunk kancsóból Mojitót, és gyrost se ettünk, volt helyette sült kolbász (ahmmm) mustárral, karamellás Magnum, sör, meg sör, és még sör, ja és este Cézár saláta, melyet követően siettünk vissza a szállásra, hogy ismét megússzuk a vihart.

Egy rettenetes éjszaka után korai kelés volt a mai program, majd sietés a pályaudvarra, hogy elérjem a 9:11-es vonatot, amiről kiderült, hogy nincs is, azaz van, csak épp Pestről Siófokra, és nem Siófokról Pestre.

Sebaj, volt helyette 9-kor vonat Velencéből, amire felszállván örömmel konstatáltam, hogy jó helyen vagyok, mert útközben gyönyörködhettem a finom kis olasz falatkákban, ahogy alszanak (az egyiket galád módon felébresztettem, hogy legyen ülőhelyem, na meg hogy felrakja Ronit a csomagtartóra).

Mondjuk az megannyi kérdést vetett fel bennem, hogy vajon miért borotválják a lábukat, sajnos azonban nem állt módomban megkérdezni, pedig komolyan érdekelt volna!

A mai nap során eleddig nem sok mindent tettem a fetrengésen, valamint a szükséges ruhák kimosásán túl.

El kellett volna mennem az utazási irodába a részvételi jegyemért, de olyan nagyon lusta vagyok, hogy erre se tudtam rávenni magam.

Sebaj, majd holnap kapkodok helyette, és próbálok meg elintézni mindent az utolsó pillanatban, hogy aztán végül hisztirohamban törjek ki, amiért nem sikerült.

Tisss ezt gondolta 10-08-16 napján 19:05 -kor

5 hozzászólás

Címkék: Balaton , boldog , csalad , Dés , nyaralas , party , pihi

Mindig csak a munka

Tegnap céges kiküldetésen voltam az nagy Szlovákiában negyedmagammal.

Mondanom sem kell, hogy reggel alig bírtam felkelni, és 8-kor már olyan ideges voltam, mint máskor a nap vége felé.

Mindig is tudtam, hogy férfival nehéz együtt utazni (vagy legalább is elindulni), na de hogy hárommal ennyire, azt soha nem gondoltam volna.

Kezdődött ott az egész, hogy a 7 órás indulásból végül 1/2 8 lett, mert az egyikük sikeresen elaludt.

Alig, hogy elindultunk, a másik tanácsára bementünk a legnagyobb dugóba, aztán épp, hogy kiértünk az autópályára, kitalálta a harmadik, hogy akkor álljunk meg a Mekiben reggelizni.

Az már csak hab volt a tortán, hogy röviddel ezután az egyikük kitalálta, hogy akkor most álljunk meg a benzinkúton, mert neki pisilni kell.

Mikor kiértünk a szlovákokhoz, azt éreztem, hogy menten elalszom, annyira fáradt vagyok.

Nap során kaptam a tágítást ezerrel, 4 órakor fordult meg először a fejemben, hogy felmondok, 1/2 5-kor azt, hogy mindenképp, 5-kor, hogy azonnali hatállyal, 1/2 6-kor pedig azt éreztem, hogy kész, végem van, itt menten összeesek a fáradtságtól, és a sok tehertől, amit rám pakoltak.

Alig vártam, hogy elinduljunk haza, hogy mihamarabb az ágyamba kerüljek, mire egyik kollega kitalálta, hogy ő pizzázni akar, a másik meg, hogy kofolát akar venni, a harmadik pedig mondta, hogy neki mindegy, úgyhogy jól magamba is roskadtam, és elszívtam az utolsó szál cigimet, ami maradt.

Aztán beültünk a pizzázóba, szépen kikértünk egy-egy sört, és láss csodát, ahogy folyt le a torkomon, úgy lettem egyre felszabadultabb.

Vacsora után séta, fotózkodás a belvárosban, majd irány haza, de előtte még beugrottunk a Billa-ba, ahol konkrétan ránk kapcsolták a villanyt, jelezvén, hogy záróra van.

Hazafelé hatalmas beszélgetések, zenére szalutálás, sörözgetés, nevetés volt a jussunk (pöti osztálykirándulás érzetem volt).

Tiszta hülye vagyok, hogy stresszelek, ahelyett, hogy élvezném az életet.

Én magam is utálom már, hogy ennyit iszok, ne aggódjatok, de tegnap ez kellett, és nagyon jó volt.

Nem zárhattuk volna jobban a fárasztó munkanapot, egyben nem is kezdhettem volna ennél másnaposabban a szabadságomat.

Fogalmam nincs, mi marad itthon, mert a pakolásban nem jeleskedtem jól, de nem is érdekel, éljen a szabadság, éljen Siófok :)

Tisss ezt gondolta 10-08-13 napján 9:18 -kor

4 hozzászólás

Címkék: Balaton , ehhh , férfiak , munka , nyaralas , party , pihi

Nyuszi hopp

Mondhatnám azt, hogy egy két lábon járó fenék lettem, de akkor úgy tűnne, mintha ez nekem problémát okozna, holott erről szó sincs.

Egy percig nem bánom, hogy X. szemében egy potenciális kanca lettem, akit azonnal meghágna, ha módja lenne rá.

Mindez persze felvet egy-két morális kérdést, legfőképp az én részemről, de a múltamat ismervén talán nem lepődünk meg ezen.

Áj mín, ez az egész helyzet azért annyira ragyogó, mert már ezer és egy éve ismerjük egymást, csak kettőnk közé most bejött egy izgalmi szál, amit mind a ketten meg-megsodrunk, ha kedvünk szottyan.

És ahogy az a szál megfeszül kettőnk között, na az ad plusz töltetet a szürke hétköznapokba, és a munka nyomorába.

Isten látja lelkem, én nem keresem a társaságát, és ő se az enyém, de valahogy még is mindig úgy adódik, hogy egymás közelébe kerülünk (az ilyen helyzetek pedig rendre rejtett utalásokkal, célozgatásokkal végződnek...).

Ma például együtt mentünk külső helyszínre, és ahogy ültünk egymás mellett a kocsiban, és folyamatosan szóval tartottuk a másikat és nevettünk, szinte láttam lelki szemeim előtt, ahogy mind a kettőnknek bevillannak a pénteki taxis események.

A sors iróniája, hogy kettőnk közül ő az, aki félreérthetetlen megjegyzéseket tesz (pedig ez rám jellemző oly nagyon), én meg persze, hogy nem szólok neki.

Miért is szólnék? Jól esik hallani, hogy tetszik neki a nadrágom (hoho, na persze, a nadrágom...), és érezni, ahogyan a fenekemen rajtam felejti a szemeit, miközben ellejtek előtte a szuperminimben és a magas sarkúmban.

Ez azt hiszem bárkitől jól esne, de így, hogy tudom, nem a véletlen miatt van, és nem csak alkohol hatására kaptam a bókot, nos így, az egómnak doppingszer.

A legszebb az egészben az, hogy nálunk ott benn a cégnél akkora belterjesség van, hogy tökéletesen megszokott szöveg az, hogy Gyertyatartó (bakker, ennél azért jobb nevet is találhattam volna neki) lenyusziz, míg én a következő percben visszaédesezem, így senkinek nem tűnik fel az, hogy mi észrevétlenül flörtölünk.

Nekünk se tűnne fel, ha nem kacsintanánk össze az elejtett szavak közben.

Ma délután megmasszírozott, és ahogy az erős kezei a vállaimat érintették, hirtelen pulzálni kezdett az összes erem, melynek hatására a reggel magamra fújt parfümből olyan illatáradat szabadult fel, hogy belepirultam.

Na kérem, ez a kémia, ami két ember között vagy van, vagy nincs!

Az X-file-t ezennel viszont lezárom, mert szabadságra megyek, ami azt hiszem, a lehető legjobbkor jött, mert bár úrilány vagyok, ahogy azt már többször jeleztem, végtelenül ösztönlény is, és a nyuszikat, mint olyan, hagyni kell a bokorban, ezt tudom, viszont ha incselkednek velem, egy ponton túl nem állok jót magamért, azt meg azért mégse kéne tán.

Tisss ezt gondolta 10-08-11 napján 21:42 -kor

2 hozzászólás

Címkék: boldog , férfiak , munka , nyaralas , pajzán , pihi

Nyaralás

Utazok, méghozzá augusztus 18-án, Ciprusra!

Egészen őszintén mondom, soha nem lamentáltam még ennyit utazás befizetése előtt, mint ahogy az is igaz, hogy soha, semelyik nyaralásom nem vártam ekkora izgatottsággal, mint a mostanit.

Mikor beütött a nyár, egy dologban voltam biztos, méghozzá abban, hogy idén is látni szeretném a tengert!

Nem voltak tervek, se elképzelések, se ötletek.

Nem siettettem semmit, de július végén kiszámoltam, hogy a feszes munkabeosztásomnak, valamint egyéb dolgaimnak köszönhetően leszűkült egy hétre az az időpont, amikor is én szabira tudok menni, magyarán el tudok utazni messzebbre, mint az országhatár.

Vadul belevetettem magam az utazási irodák ajánlataiba, és hosszú estéket töltöttem el azzal, hogy ide-oda kattintgattam, és kalkuláltam, és gondolkodtam, miként is legyen.

Hétfőn aztán betértem egy irodába, ahol nem jártam szerencsével (de erről már olvastatok, igaz, csak pár sort szenteltem az esetnek), tegnap viszont a TUI-nál pontosan azt kaptam, amit elvárok egy ügyintézőtől, így pár perc után azon kaptam magam, hogy az üzlethelyiség egyik számítógépéről utalom a nyaralás árát.

Hihetetlen boldogság lett úrrá rajtam, amint kiléptem az irodából, és ez azóta se akar szűnni, akár csak a mosoly az arcomról, ami tényleg a fülemig ér.

Utazok, Ciprusra, és ha még nem lett volna mindenki számára egyértelmű a sorokból, akkor azt is elárulom, egyedül (akarom mondani, Macesszal)!

Iszonyatosan várom, és elmondhatatlanul izgatott, kíváncsi vagyok.

Nincsenek tervek, nincsenek célok, nem kell senkihez se alkalmazkodnom.

Életem első nyaralása, ahol én szabom meg a kereteket!

Én döntöttem el, melyik országba, melyik szállóba megyek, én döntöttem el, mikor megyek, hogy kifizetem-e a tengerre néző felárat, vagy sem.

Én fogom meghatározni a mindennapjaim is, ha nem akarok felkelni reggelizni, akkor nem fogok, de ha már hajnalban a tengerparton akarok fetrengeni, akkor azt fogom tenni.

Megannyi elképzelés van bennem a hetemet illetően, amit alig győzök kiverni a fejemből, mert elvárások nélkül akarok érkezni, céltalan, gondtalan, szabadon.

Két dolog miatt aggódom csak, ki se találnátok, melyek azok.

Az egyik mi más is lehetne, ha nem a repülés (jesszumpepi, hajnal 6:50-kor száll fel a gép, mégse rúghatok be már olyan korán), a másik pedig az, hogy ki a franc fog rólam ezer és egy fotót készíteni?

Minden másra ott a MasterCard (és tényleg), meg a személyiségem :))

Tisss ezt gondolta 10-08-05 napján 13:13 -kor

8 hozzászólás

Címkék: boldog , Ciprus , Lujza , Macesz , nyaralas , party , pihi

:)))

Elmondhatatlanul izgatott vagyok valami miatt, és nem, nem a Diákhiteltől kapott fizetési felszólítás váltotta ki ezt az állapotot.

Bővebben csak hétfőn tudok majd beszámolni, addig is :)))

Tisss ezt gondolta 10-07-30 napján 15:19 -kor

2 hozzászólás

Címkék: boldog , Ciprus , nyaralas , pihi , tiktok

Hétvége a szabadban

Fantasztikusan jó hétvégém volt!

És fantasztikus azt leírni, hogy fantasztikus hétvégém volt :)

Már a péntek sem indult rosszul a külsős meetinggel, amin megint okosnak, és fontosnak érezhettem magam, és ismerünk engem, nekem ezek még mindig fontosak, és boldoggá tesznek (szánalmas vagyok, ne is mondjátok!), úgyhogy jól indult a nap.

Aztán a délután egy jó nagy rohanásba csapott át, hogy mindent el tudjak időben végezni, és legyen még idő a postára, piacra, Profira (a három p, hehe).

Este 6-kor kényelmesen terültem el az ágyamban, ám sokáig nem tétlenkedtem, gondoltam kipróbálom a muffin formákat, amiket anno az eBayről rendeltem.

Az alaptörténet az, hogy azért nem sütünk, mert szar a sütő, de igazság szerint azért sem sütünk, mert nincs ki süssön.

Api nem süt, Malac sem (na jó de, ő pizzát szokott, és az nyamnyam), én meg úgy vagyok vele, hogy nem megyek a konyha közelébe sem, ha fennáll a veszélye annak, hogy valaki kijöjjön, és belekontárkodjon abba, amit én csinálok.

Viszont amióta Papi ágyhoz van kötve (azaz nem jár-kel olyan szabadon), ez teljesen megváltozott.

Azóta én főzőcskézek, és ebből adódóan sütök is.

Voltak már próbálkozásaim pogácsára, meg bögrés süteményre nézve, és bár kiscsaládom lelkesen elfogyasztotta, én azért őszintén megvallom, nem lettek a legjobbak.

Egészen egyszerűen azért, mert szar a sütőnk!

És tényleg, már Dés is megmondhatja, hogy bizony a legváratlanabb helyzetben képes arra, hogy egészen egyszerűen kialudjon a gáz.

Gondolhatnátok, hogy lakótelepi révén miért akkor sütök én is, amikor mindenki más (amihez egyébként meglenne a jogom), de nem erről van szó, mert totál váratlan helyzetekben szokott mindez előfordulni.

Hoppá, lehet nem is a sütő szar, hanem a gáz?!

Oké, teljesen mindegy, sütit sütni csak módjával, és azt is rövid ideig.

Nos, ilyen a muffin, és mint olyan, életem első saját kikeverésű tésztája remek jó muffint eredményezett.

Legott a kép, melynek viccesen a Facebookon ezt a címet adtam: " Haha, öregszem bázzeg, péntek este muffint sütök :oo"

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 10-04-19 napján 16:37 -kor

6 hozzászólás

Címkék: boldog , csalad , Dájmond , Dés , Lujza , munka , Nyuff , party , pihi , vasarlas

Hosszú bejegyzés lesz

Lássuk csak, mivel telt az elmúlt 5 napom, magyarán a hosszú hétvégém.

Ha így részletesebben visszanézek, azt mondhatom, semmi eredményest nem csináltam, és a napok csak úgy elszaladtak mellettem, de talán ez így is volt rendjén.

Olyan jó volt kedden délután eljönni az irodából, és arra gondolni, hogy a héten már nem kell dolgoznom.

Az már más kérdés, hogy emailen, telefonon azért így is megtalált egy-két munkatárs, még több információ, de megfogadtam, hogy munkáról ebben a bejegyzésben nem lesz szó, így lapozzunk!

Szerda reggelre direkt nem állítottam be ébresztőt, mondván kialszom magam, ahogy azt már rég nem tettem. Aha, meg ahogy én azt elképzeltem!

Fáci lady ugyanis úgy döntött, hogy kora reggel felébreszt, mert már nem bírja tovább az éhezést.

Az én dundusom újabban (kb. négy hónapja) napi négyszer eszik, ami megdöbbentő a korábban megszokott egyszeri vacsorájához képest.

Magunk is alig hisszük el, hiszen régebben nem volt ilyen nagy étvágyú, de napjában többször sztrájkol ételért, vízért, és úgy egyáltalán mindenért.

Gondolom vénségére így próbálja kieszközölni magának a figyelmet, szeretetet (na nem mintha abból híján lett volna eddig), amit egyáltalán nem bánunk, hiszen imádjuk őt.

Rágja csak nyugodtan a fülem, tőle soha nem fogom zokon venni!

A kora reggeli étkeztetés után már nem feküdtem vissza, helyette szépen elkészültem, és elmentem átvenni a színházbérletünket.

Útközben jártam a postán, és bár parasztkerülővel ugyan, azért csak sikerült hozzájutnom a csizmához is, amit még neten néztem ki magamnak.

Nem lennék én, ha nem éreztem volna úgy, hogy az a másik csizma 4000Ft-ért a bolondnak is megéri, nem hogy nekem...

A nap egy hatalmas szőlőfürttel, majd egy kevésbé sikeres színházi előadással zárult, amiről már olvashattatok itt alant.

A csütörtököm sem volt kevésbé eseménydús, volt szerencsém az egész napot átcsászkálni, jártamban-keltemben szintén vásároltam magamnak, de megveregetem a vállam, mert bizony nem vettem semmi feleslegeset és ami ennél is jobb, igazán baráti áron tettem mindezt.

Vásárlókörutam után spontán úgy döntöttem, elmegyek Nyufflakra, hogy meglepetést szerezzek Malac úrnak.

Volt is megdöbbenés, meg örülés, és megvallom, nekem is nagyon jól esett ott időzni.

Kaptam forró teát, meg ígéretet arra, hogy jövő héten is hasonló jó elbánásban fogok részesülni, amikor is a szerdai programom után ott is alszom majd nála.

Útban hazafelé a Bricostoreban időztünk, aminek eredményéről már szintén tájékoztattalak titeket.

A péntek hatalmas alvással kezdődött, majd fogszabályzással folytatódott, amit nagymosás követett, és korai alvás zárt.

Nem volt a tegnapi nap se sokkal pörgősebb, Malacom ugyanis otthon segédkezik szüleinél, így a hétvégén ismét egyedül múlattam az időt.

Mosás, takarítás, girland felszerelés, és Matróz volt a program.

Este aztán kottára untam magam, és jó fél órán át mérgelődtem, hogy már megint nincs semmi a TV-ben.

Én emlékszem rosszul, vagy régebben tényleg úgy volt, hogy péntek-szombat-vasárnap esténként jobbnál jobb műsorok mentek a csatornákon?

Felháborít, milyen gagyi műsorok mennek hétvégente a TV-ben (nem, a Csillag születik számomra nem opció)!

Tegnap este végül kibontottam a majd egy éve, tavaly karácsonyra kapott Mamma mia DVD-met, és zugevés közben jól meg is néztem azt.

Nagyon jól szórakoztam alatta, és miután vége lett, már kezdett is a Viasaton az Ördög ügyvédje.

Végül hajnal 3-ig fenn voltam, mert lefekvés után még kedvet éreztem arra, hogy német nyelven nézzem az Elisabeth musicalt a Youtube-on.

A mai napon családot látogattam, és borzongtam a kinti időjárástól.

Lélekben már készülök a jövő hétre, de nem lesz az olyan rossz, mert eleve két dolog is lesz, ami függetlenül a napon történtektől, biztosan jó kedvre derít majd.

Hú de hosszú bejegyzést írtam, és akkor még meg se említettem a H1N1-dolgot, ami nagyon aktuálissá vált nálunk.

Papper minden nap kapacitál, hogy oltassam be magam, és megvallom, úgy, hogy folyamatosan színházba járok, illetve olyan munkahelyem van, ahol olykor-olykor naponta 40 ember is megfordul, egyáltalán nem érzem úgy, hogy felesleges lenne.

De még alszom rá párat, illetve utána kell olvasnom, milyen kérdéseket tesznek fel a beoltás előtt, nehogy lukra menjek.

No, ennyit a közszolgálati témáról, illetve szerény életem taglalásáról.

Tisss ezt gondolta 09-11-22 napján 19:27 -kor

7 hozzászólás

Címkék: Facusa , ketrec , munka , Nyuff , pihi , vasarlas

Horvátország 8. nap

2009 augusztus 27, Veszélyes az út hazafelé

Sajnos igen hamar elérkezett távozásunk napja.

Épp, hogy átadtuk volna magunkat a nyaralásnak, pihenésnek, már jöhettünk is el.

Reggel meglehetősen korán keltünk ebből kifolyólag, hiszen 10-ig össze kellett pakolnunk a cuccainkat, valamint némi takarítást is magunkra kellett vállalnunk.

Utóbbinak nem örültünk, de inkább mi suvickoltunk, mint hogy otthagyjunk 25 Eurot e célból.

Morgolódtunk is ezen egy sort Malaccal, mert 10, sőt még 15 Eurora is azt mondtam volna, vigye a takarítónéni, de 25-ből már egy karton cigit lehet venni, annyiért meg akár még nyelvvel is felnyalom a padlót, ha arról van szó (jó nem, de értitek...).

Úgyhogy reggel sika-mika, söprés, aztán 10-kor adios Rab, irány a komp.

Még pont időben érkeztünk, mert viszonylag rövid volt a sor, így a második kompra már fel is fértünk, és nekivághattunk a hosszú útnak.

Nem szeretek amúgy se utazni, de hazafelé minden percet dupla annyinak érzek általában.

Alig akartak haladni a kilométerek, melyben nyilván az is közrejátszott, hogy a szerpentinen volt szerencsének huszadmagunkkal egy tartálykocsi mögé besorakozni.

Szegény kocsi alig bírta a strapát, ami nem csoda, mi sem voltunk vele másképp.

Ennek ellenére viszonylag hamar elértünk Zágrábba, ahol terveink szerint egy helyes kis éttermet találván megebédeltünk volna.

Egy órát bóklásztunk kocsival, de étteremnek írmagját se láttuk, aztán leparkoltunk, és újabb egy órát bóklásztunk, ezúttal már gyalog, de kocsmán, kávézón, pékségen kívül így se találtunk semmit.

Kénytelenek voltunk sült szendviccsel beérni, egyben leszögezni, hogy Zágráb nem a mi városunk.

A délutáni csúcsban indultunk haza, ami megint csak nem tett jót a kocsinak, mert méteres sorokat állhattunk végig, alig-alig haladva.

Kész megváltás volt Magyarországra átérni, mert azért csak bennünk volt a félsz, miközben számolgattuk az út mentén a lerobbant autókat.

Bő egy órányi pihenő után tudtunk csak mi magunk is továbbmenni, akkor is csak óvatos üzemmódban, de végül csak hazahozott minket a kocsi, aki méltó jutalmaként meg is kapta a maga pusziját a hátsó kerekére.

Kalandos, mesés, szerelmetes nyaralás volt ez az idei is, csak sajnos nagyon rövid.

De ez is több, mint a semmi, ráadásul a tengert láttam, fürödtem is benne, nekem pedig ez volt a legfontosabb.

Malac takarít, hát nem tündér?

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 09-09-17 napján 12:51 -kor

7 hozzászólás

Címkék: boldog , Horvátország , Lujza , nyaralas , Nyuff , pihi , vasarlas

Horvátország 7. nap

2009 augusztus 26, Strandolunk, vásárolunk, vacsorázunk

Ez volt az utolsó nyaralással töltött napunk.

Ahogy arról már korábban beszámoltam, ezen a délelőttön Loparra mentünk, a homokos strandra, de mivel a többit már megírtam, így erre több szót nem is vesztegetnék.

Miután jól kipancsoltuk magunkat a megszokott strandhelyünkön, majd elnyaltuk a szokásos két-két gombóc fagyinkat, ami minden nap járt nekünk strand után, ismét pihenéssel múlattuk az időt.

Aztán napkelte előtt nyakunkba vettük a várost, hogy költsünk is valamennyit.

Erről eddig nem írtam, de most azért ejtek pár szót.

Mindenki azzal indított útra minket, hogy vigyázzunk, nagyon drága Horvátország.

Ennek megfelelően, igen bőven számolva, első nap meglehetősen szép summát vettünk fel a bankautomatából.

Nos, jelentem, mi például nem tudtuk elkölteni a pénzünket.

Ennek pedig egyetlen egy oka volt, méghozzá az, hogy míg Egyiptomban, és Törökországban megannyi olyan dolog volt, ami nélkül úgy éreztük, nem jöhetünk haza (bőrkabát, kartus medál, boncuk ékszerek), itt semmit nem találtunk szinte.

Én, aki mindig, mindenütt képes egy kisebb vagyont elszórni, most ott álltam Rab városában, és sopánkodtam, hogy nincs szinte semmi, amit megvehetnék.

Na, azért ne féltsetek, persze, hogy vásároltam magamnak, de erről majd később mesélek.

Az étel valóban drága volt, de nem éreztem drágábbnak, mint mondjuk Siófok belvárosát.

És, ha azt vesszük, hogy egy elzárt szigeten voltunk, akkor azt hiszem, érthető is az árazásuk.

Mi aztán tényleg nem sajnálunk magunktól semmit, mikor elmentünk bevásárolni, akkor is számolatlanul szórtuk a csokit, a magos kenyeret a vajkrémet, az érlelt sonkát a kosárba, mégis bőven maradt pénzünk.

Az is igaz, hogy étteremben csak háromszor fordultunk meg, amit magunk se így terveztünk, mert szerettünk volna többször beülni valahova,de mivel nem volt olyan étterem, ahol szívesen ettem volna, ez másképp alakult.

Azért utolsó estére tartogattunk még egy vacsorát, méghozzá egy olyan helyen, amit már korábban kinéztünk egy séta alkalmával.

Hogy teljes legyen a boldogságunk, és az idei nyaralásból se maradjon ki a hajókázás, 'taxival' közelítettük meg az éttermet, ami lényegében egy pizzázó volt (a pizza maga itt például olcsóbb is volt, mintha itthon ettük volna).

Vacsora után még bóklásztunk a városban, vettünk vásárfiát, majd szépen visszasétáltunk az apartmanunkba, hogy annak erkélyén búcsúképpen sörözzünk még egy utolsót.

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 09-09-13 napján 15:23 -kor

5 hozzászólás

Címkék: boldog , Horvátország , Lujza , nyaralas , Nyuff , pihi , vasarlas

Horvátország 6. nap

2009 augusztus 25, A semmittevés napja!

Na, már nincs sok hátra a beszámolóból, és közel se lesz olyan sok kép, mint amennyit mondjuk a 24-ei napon készítettem.

Egyébként ezen a napon csapott meg először a nyaralás végének a szele.

Egész nap pancsoltunk, este pedig ismét főzőcskéztünk, és bizony a nagy idillben utolért az érzés, hogy ennek mindjárt vége.

Tiszta őrület, hogy újabban nem a nyaralás utolsó napján sírok, hanem már előtte egy nappal potyognak a könnyeim, amivel persze Nyuff még mindig nem tud mit kezdeni.

Én se, de akkor is ez van.

Egyébként egyértelműen arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy az egy hét nyaralás nagyon kevés.

Tudom, ne sírjon a szám, van, aki nyaralni se jut el, tisztában vagyok ezzel.

De ugye eddig ebben is el voltunk kényeztetve, és azokhoz képest bizony valóban érezhetően kevés volt ez az idei nyaralás.

Nem baj, mert így is nagyon jókat aludtunk, hatalmasakat pancsoltunk, olvastunk, ettünk, egy szóval kikapcsolódtunk, és végül is ezért mentünk, semmi másért :)

Elolvasom »

Tisss ezt gondolta 09-09-12 napján 12:28 -kor

3 hozzászólás

Címkék: boldog , Horvátország , Lujza , nyaralas , Nyuff , pihi